tag:blogger.com,1999:blog-50652469208518355082024-03-13T06:42:54.863-07:00The Lightxxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.comBlogger43125tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-83455579794409166672014-07-10T03:07:00.002-07:002014-08-17T10:42:47.041-07:009.rész - Szeptember 21. 1/2<div dir="ltr">
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="color: #cc0000;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, iszonyatosan jól estek! <3 Imádlak titeket! :*</span></span><i><b><span style="color: #cc0000;"> </span></b></i></span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">"Szülinap. Nem mindig kapsz ajándékot azoktól akiktől szerettél volna, vagy számítottál rá. De amit kaptam...Az nem csak ajándék volt, az egy bocsánatkérő ajándék is." - Violet Payne </span><b> </b></i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-GAUiq8z9faA/U75k_FrYH3I/AAAAAAAAEBM/0WLiHVuN-9g/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-GAUiq8z9faA/U75k_FrYH3I/AAAAAAAAEBM/0WLiHVuN-9g/s1600/images.jpeg" /></a></div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b>Lola Malik</b></i></span></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
- Mit képzeltek magatokról?! - üvöltött ránk Harry, aki megzavart minket Bennel. Megforgattam szemeim, majd épp indulni készültem, mikor rám szólt hogy maradjak a helyemen. - Azok után, amiket megtettem ma érted, szerintem engedelmeskedned kéne. - nézett rám szúrósan, mire lomhán megálltam és vártam a kivégzésre. - Partick kérlek menj fel Violethez és játssz fele. - mosolygott a kisfiúra, aki engedelmeskedett neki és boldogan felrohant. - Ti ketten - mutatott ránk - Nappali, most! - Harold előre ment, mire mi lemaradtunk Tomlinsonnal. Mögém jött és hátulról átölelt, majd belepuszilt a nyakhajlatomba, mire felnevettem, mert az egy igen csikis hely. - Azonnal gyertek ide, és ne vihorásszatok. - mély kemény hangja Stylesnak furcsa volt számomra, mert sosem hallottam ilyennek. Ben maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt, majd elvigyorodott. </div>
<div dir="ltr">
- <i>Mi chica.</i> - vigyorgott rám eszeveszettül szexi mosollyal, mire szinte elájultam. De nem csak attól az ajkaktól...hanem attól is amit mondott, méghozzá spanyolul.</div>
<div dir="ltr">
- Tudsz spanyolul? - szóltam utána mert ő már elindult a nappaliba, így szedni kezdtem a lábaim. </div>
<div dir="ltr">
- <span class="short_text" id="result_box" lang="es"><i><span class="hps">Un poco</span>. <span class="hps">Me vendría bien un</span> </i><span class="hps"><i>maestro.</i> (Kicsit. Jól jönne egy tanár.) - kacsintott, mire egyből levágtam, hogy mit akar. Mire én már beértem, Ben a kanapén ült, míg Harry karba font kezekkel állt előtte. Leültem Benjamin mellé, mire ő átkarolta a vállam, és adott egy puszit az arcomra, hatása miatt felkuncogtam.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Elég legyen. - morogta Harry. </span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Mi van Harry? Miért nem örülsz nekünk? - kérdeztem teljesen ártatlanul és kedvesen.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Miért? - kidülledt szemekkel meredt rám, majd ingatni kezdte a fejét - Lola, te kapcsolatban élsz egy normális fiúval, míg Ben egy kibaszott nagy nőcsábász és csak kihasználna téged. Ezért.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Miért Ben nem egy normális fiú? Had legyek már azzal akivel én szeretnék! Unom már, hogy mindig beleszólnak az életembe, hogy mit hogy csináljak és mikor hova menjek. Ez az én életem! Mostmár nincs itt se apa, se anya, hogy beleszóljanak mit csinálok rosszul és hogy utána kioktassanak! - időközben valamikor felálltam és szemeztem Styles-val - Te pedig Styles, nem vagy az apám. - sziszegtem a fogaim között, miközben megböktem a mellkasát. - Tudod, még mindig nem bocsájtottam meg azt, amit tettél a családdal. Miattad majdnem vége lett! Majdnem elvesztettem apát! És miattad. Remélem a bűntudatod jól van. Mert kedvem támadt kicsit felpiszkálni. - gúnyosan vigyorogtam rá, majd sarkon fordultam és felmentem a szobámba. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">Leültem az ágyamra és végiggondoltam a mai napot. Kezdjük az elején...Violet és én...Várjunk csak! Violet és én! Basszameg! Holnap van a születésnapunk! Mert hát ugye egy napon születtünk, ami számukra mindig is azt jelentette, hogy ikrek vagyunk. Csak a sors szervezhette úgy, hogy egy napon szülessünk, és legjobb barátnők legyünk, testvérek. Holnap, azaz szeptember 21.-én 15 évesek leszünk. Juhú. Nem nagyon érdekelt engem sosem, inkább Vio volt oda érte mindig, mert szerinte, ilyenkor kapunk egy csomó ajándékot, így nem kell nekünk elmenni a plázába hogy megvegyük..Istenem, hiányzik. Borzalmasan hiányzik és fáj, hogy ennyire rosszban vagyunk. Hirtelen felindulásból felálltam és a szekrényemhez rohantam. Kivettem egy fekete <i>leggings</i>-et és egy lenge "<i>SUMMER</i>" feliratú fehér haspólót, hisz jó idő van, majd a vörös-fekete <i>Air Max</i> cipőmet magamra kaptam és a fejemre nyomtam egy napszemüveget. Miután végignéztem magamat az egész alakos tükörben, egy kisebb hátizsákba bepakoltam a pénztárcám, az irataimat, a lakáskulcsot és a telefonomat a fülhallgatóval együtt. Lebaktattam a lépcsőn, majd mielőtt bárki is észrevett volna, kisurrantam a házból. A fülest magamra aggattam, majd egyből benyomtam <i>Calvin Harris - Summer</i> c. számát. Gyors léptekkel haladtam az utcákon, míg végre el nem értem a plázához, ahol egyből bementem az ilyen nyomtatós, ajándék készítős üzletbe. Kihúztam a fülemből a zenét, majd beálltam az asztal elé, ami mögött egy pasi ült, aki a laptopját nyomkodta. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Segíthetek? - kérdezte unott hangon, mire megforgattam a szemeim és elkezdtem mondani, hogy mit kérek.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps"><br /></span></span>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">Violet Payne</span></span></b></i></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps"><br /></span></span>
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">Reggel van. Szeptember 21. Szülinapom van! Vááááááá! Mikor rájöttem milyen nap is van, örömömben ugrálni kezdtem!</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Szülinapom van, szülinapom van, szülinapom van! - énekelgettem hangosan, hogy biztos mindenkit felébresszek. Miután kiugráltam magam, megálltam a szoba közepén és körülnéztem. Három ajándék várt az asztalomon. Egy rajz Patricktól, amin én és apa, anya szerepel, ami miatt könnyek szöktek a szemembe, mert kis vörös szívecskék voltak a fejünk felett. Utána volt egy maci, aminek a hasára rá van írva, hogy "<i>Happy Birthday!♥</i>" és a fején egy kis partisapka volt, míg a nyakában egy cetlire rá volt írva, hogy Ben. Elmosolyodtam, mert nagyon cuki volt tőle, na meg ajándék is. Végül egy üveg pezsgő hevert az asztalomon. Felnevettem, majd kerestem még egy ajándékot, de nem találtam. Gondolhattam volna, hogy Lolatól nem kapok. De valahol a szívem mélyén, reménykedtem. Felvettem egy mosolyt, majd pizsiben csoszogtam le a konyháig, ahol Harry már megint Bent oktatta ki valamiért.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Mi történt már megint? - kérdeztem köszönés nélkül.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Jó reggelt szülinapos! - vigyorgott rám Benjamin, mire nevetve megforgattam a szemeim.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Ben esküszöm, ne mássz rá megint Lolara! - fenyegette meg Harold "szigorú" hangon, amin muszáj volt felkuncognom. </span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Ehhez két ember kell, és ahogy észrevettem nincs Lola ellenére. Nem tehetek róla, dögös egy kiscsaj! - egy kaján vigyorra húzta ajkait, mire rosszallóan megráztam a fejem. Csak kihasználja Lolt. </span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Hé Violet. - szólt Harry, mire odanéztem - Ezt neked szánták. - tolt felém a pulton egy csomagot, nem is kicsit. Lola. Tudom hogy ezt csak ő küldhette. Felnyitottam a tetejét, majd belekukucskáltam. A legtetején egy hatalmas párna volt, amin mi voltunk rajta, az egyik közös fényképünk, meg az alján a szöveg: "<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><i>Szeptember 21. hajnal 02:34 óta a legjobb barátnőm vagy, a nővérem, az ikertestvérem♥</i></span></span>" Könnyek áztatták a szemem, miközben szorosan öleltem magamhoz a fehér pihe-puha párnát. Miután sikerült letennem, tovább nézelődtem, hogy mit kaptam még. A következő dolog ami a csomagban volt, az egy doboz. Nagy nehezen kinyitottam, majd kivettem a benne rejlő tárgyat. Csodálva figyeltem a kezemben tartott <i>Nikon</i> gépet, abból is a legújabb, legprofibb gépet. Lola tudja jól, hogy imádok fotózni, és szerintem eszméletlen képeket készítek. Miután jó pár percig ámuldoztam az új szerzeményemen, hajlandó voltam letenni, de csak óvatosan, nehogy megkarcoljam egy kicsit is. A csomagban láttam, hogy van még valami benne, így kivettem egy lapocskát. "<i>Nyisd ki a hűtőt.</i>" Ez állt a kis papírdarabon, így tettem, amit kért. Egy gyönyörű tortát láttam meg, amit gyengéden megfogtam és óvatosan kiemeltem, pont akkor mikor Ricky rohant lefelé a lépcsőn.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Ú torta! Hidd el finom! - kacsintott rám, mire letettem a pultra az édességet és felemeltem a kisfiút.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Na és honnan tudod, hogy finom? - kuncogtam fel, mert valami zabálnivaló ez a kölyök.</span></span></div>
<div dir="ltr">
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- Lolaval csináltam reggel! - büszkén kihúzta magát, majd elgondolkoztam. Olyan korán felkelt volna csak azért, hogy meglepjen? Na igen ez Lola. Nem ismer akadályt.</span></span></div>
<div dir="ltr">
- Menj reggelizz meg. - tettem le mosolyogva a kisfiút.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Lola Malik</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Reggel korán eljöttem, egyedül csak Patrick tudott felköszönteni. Nem volt túl sok kedvem senkihez, mégis egyből a suliba mentem, mert muszáj volt, ugyanis az első óra tesi. De mivel hétvégén véglegesek lettek az órarendek, így kiderült, hogy kedden és csütörtökön tesi helyett tánc lesz. Na és persze én a legtöbb táncot ismerem, így felkértek, hogy tanítsam meg én táncolni az osztályomat. Kurva jó. Mindegy, kibírom, erős lány vagyok, vagy legalábbis remélem. Amint beértem a suliba, egyből az öltöző felé vettem az irányt, ahol gyorsán átöltöztem, majd csengetés előtt pár perccel elkezdtem bemelegíteni. Amint a csengő hangja fülsüketítően a csöndbe vágott, az osztályom elkezdett beözönleni a tornaterembe. A tanár mellém állt, mire a fiúk, lányok beálltak 1-1 sorba, csönd lett.</div>
<div dir="ltr">
- Mélyen tisztelt kilencedikesek. Mostantól a táncórákat Lola fogja tartani, így ha valaki nem teszi azt amit mond, akkor azt kivágom az óráról! Megértettétek? - a tanárnő kemény volt, de kellett is. </div>
<div dir="ltr">
- De tanárnő! Miért Lola?! - Alesha már megint nem bír magával...</div>
<div dir="ltr">
- Mert tud táncolni! - szerintem a tanár ennyivel le is zárta, mert már meg is fordult és leült a helyére.</div>
<div dir="ltr">
- Rendben, akkor először bemelegítünk. Fussatok két kört majd álljatok be két sorba. Utána egy kicsi gimnasztika. Mehet. - tapsoltam egyet a végén, hogy hatásosabb legyen. - Miután mindennel végeztetek, álljatok párba. Én mondom meg, hogy ki kivel lesz. Devon és Alesha, Bonnie és Hugo, Cassy és Eddie, Zoe és Lewis, Ben és Violet. Oké Tommy úgy tudom, hogy tudsz tangózni. - adtam ki az utasításokat, majd a maradék egy fiúhoz fordultam. Ő bólintott, mire mosolyogva magamhoz hívtam, hogy ő legyen a párom. </div>
<div dir="ltr">
- Oké, először megtanuljuk a tartást. Tartás nélkül a tánc olyan mintha pár hülye bohóckodna. Szóval, akkor a lányok a bal kezüket a fiúk vállára rakják, és maguk tartják a karukat, nem a férfinak kell megtartani. A fiúk a jobb kezüket a lányok derekára simítják, nem szabad őket megszorítani, egyszerűen majd hagyjátok had mozogjon a lányok testével. A másik kezetekkel megfogjátok a másik kezét. Nem kulcsoljátok össze, csak fogjátok. Megmutatom. - magyaráztam szerintem érthetően, majd szembeálltam a táncpárommal és bólintottam neki, hogy álljunk be. Miután tökéletesen beálltunk, szóltam, hogy álljanak be.<br />
- Cserét akarok! - nyávogta Alesha, mire mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kieresztettem.<br />
- Mondjad, mi a baj? - fordultam felé.<br />
- Mással akarok táncolni! Devon egy paraszt, és bunkó.<br />
- Hmm...pedig szerintem tökéletesen jó páros vagytok. - vigyorogtam gúnyosan. - Na álljatok össze! Mindenki.<br />
Elkezdtem körbejárkálni és megnézni, hogy min kell korrigálni.<br />
- Eddie, a derekán fogd, ne a csípőjén - szólaltam meg kedvesen és rájuk mosolyogtam, úgy mint mindenkire, akinek szóltam - Bonnie, te tartsd a karod, ne a párnak kelljen cipelnie - óvatosan megfogtam a karját és feljebb emeltem - Ben egyenesedj ki, ne állj görbén. - szóltam rá, majd Devonékhoz léptem - Lám, lám, lám. Tökéletesen beálltatok, nem kell ide párcsere. Rendben, akkor először is Tommyval bemutatjuk, hogy hogy néz ki a koreográfia. Utána pedig az alaplépesektől kezdjük. - Tommy elé álltam és egyik kezem a vállára helyeztem, a másikkal összefogtuk kezeinket, majd kiegyenesedtünk. Pipiskedni kezdtem, majd a szemébe néztem és nagyon aprót bólintottam. Elkezdtük bemutatni a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=6lAKlYTQVKY" target="_blank">koreográfiát</a>, amit őszintén szólva Tommy fantasztikusan ügyesen végzett el. Miután felhúzott, a többiek felé fordultam, akik ámulattal bámultak, mire elmosolyodtam, majd tekintetem Hugora terelődött, aki féltékenyen méregette táncpáromat, majd rám nézett, mire őszintén elmosolyodtam és rákacsintottam. Egy csókot küldött felém, mire magamban felkuncogtam.<br />
- Álljatok össze. - szólaltam meg, majd a lehető legegyszerűbben magyarázni kezdtem az alap lépéseket, amikből összeállítható egy sokkal hosszabb, gyönyörűbb tánc. Voltak nagyon ügyesek, de voltak a majdnem reménytelen kategória is. Sóhajtottam egyet, miközben méregettem őket, majd megkérdtem Tommyt, hogy segítsen azoknak akik elrontják, mire bólintott, én pedig bekopogtattam a tesitanáriba. Egy igen után benyitottam.<br />
- Elnézést tanárnő a zavarásért, csak azt szeretném kérdezni, hogy miért pont tangót kell tanítanom a többieknek? - fordultam az asztal felé, ami mögött egy laptop társaságában ült a tanár.Sóhajtott, majd lehajtotta a gép tetejét és mutatta, hogy üljek le.<br />
- Lola, félévkor lesz egy táncverseny itt a suliban, a bál előtti napon. Amelyik pár nyer, az a bál napján felléphet a produkciójával. - felelte. Szemeim ragyogni kezdtek a hír hallatán, mert én bizto9s indulok a versenyen, már csak egy partner kéne hozzá. Mondjuk Tommy nagyon jól táncol, lehet hogy ő pont tökéletes lenne. Bólintottam egyet, jelezve hogy felfogtam, majd megköszöntem és egy hatalmas vigyor kíséretében visszakocogtam a többiekhez. </div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-22278969138523522642014-07-02T14:11:00.001-07:002014-07-02T14:11:16.036-07:008.rész - Konyha szenvedély<div dir="ltr">
<i>"Egyszerűen nem ment. Akárhogy is próbáltam leplezni könnyeim, nem ment. Kicsordultak, és nem álltak meg sehogy sem. Megtörtem. De ami a konyhát illeti...Nem tudok többé csak úgy rágondolni, mint egy konyha. Ez annál több. A szemei mindent elárultak számomra..." - Lola Malik</i><br /> <br />
<br /> <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-pb9xBR22D6Q/U7R07JAi3iI/AAAAAAAAEA4/ddZ5e804G4I/s1600/tumblr_msyf7wdOjH1s4krquo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-pb9xBR22D6Q/U7R07JAi3iI/AAAAAAAAEA4/ddZ5e804G4I/s1600/tumblr_msyf7wdOjH1s4krquo1_500.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b>Lola Malik </b></i></span><br />
<br />
- Csodálatos! - állt fel Mrs. Herbert és hangosan tapsolni kezdett, mire mindenki felállt és utánozták a tanárt, na meg füttyögtek mellé. Mi Bennel, ugyanúgy egymásba gabalyodva álltunk, nem is figyelve a nagy tapsviharra.<br />
- Biztos színészkedtünk? - suttogtam könnyes szemekkel, majd kiszakadtam öleléséből.<br />
- Lola mehetsz 3 óra van. - szólalt meg a tanárnő, mire azonnal felkaptam a táskám és szinte kirohantam a teremből. Könnyeimmel küszködve sétáltam végig a kihalt folyosókon, majd telefonom elővettem és tárcsáztam Harryt.<br />
- Szia. Lenne egy kérésem. A szobámban van egy sporttáska, azt hozd el nekem a sulihoz, majd kérlek vigyél el az edzésemre. Ha megteszed bármit kérhetsz. - nem engedtem hogy megszólaljon, inkább gyorsan elhadartam az egészet.<br />
- Oké, két perc. - majd lerakta.<br />
Kimentem a suli elé és amint felvett Harry, elirányítottam az iskola felé, ahol az edzések szoktak lenni. Egy hatalmas általános iskola, ilyen kis zseniknek, aminek egy külön épület van kiépítve a tornateremnek.<br />
- Köszönöm, hogy elhoztál. - szinte suttogtam Harrynek, majd kinyitottam az ajtót.<br />
- Csukd be. - szólalt meg Styles. Mivel gyenge voltam a veszekedéshez, így engedelmeskedtem. Felém fordult aggódó szemeivel, amikkel szemeztem egy ideig, majd sóhajtottam. - Mi a gond Lola? - kérdezte kedvesen, aggódva, mire belőlem kitört a zokogás.</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b>Harry Styles</b></i></span></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Szorosan a mellkasomhoz húztam, miközben megpróbáltam csitítani. Szemeim az órára siklottak és megláttam, hogy negyed négy van. Eltoltam magamtól a leányzót, mire hátradőlt az ülésen, én pedig beindítottam a motort. Lola nem tudta abbahagyni a zokogást, csak a folytonos szipogást lehetett hallani. Kezeimet a kormányra helyeztem és kitolattam a parkolóból. Az egyik pirosnál előkaptam a telefonom és beütöttem a számokat.<br />
- Jó napot kívánok Mrs. Britt, elnézést a zavarásért, csak szeretnék szólni, hogy Lola nem tud menni a mai edzésre, mert...mmm...tudja mit? Nem fogok hazudni. Lola nincs jól, lelki problémái vannak és jelen pillanatban nem tud semmilyen fizikai dolgot csinálni. - kicsit zavaros volt, amint megpróbáltam kimagyarázni a kicsi Malik helyzetét, de remélem felfogta a tanár, a dolgokat.<br />
- Mr. Styles. Megértem a dolgokat, de akkor Lolának számolni kell a következményekkel. - Milyen szaros következmények?! Baszki ez csak egy kibaszott táncóra. Ó anyám, milyen flancos táncórákra jár Lola?<br />
- Elnézést, de le kell raknom. A többit, majd megbeszéljük. Viszlát! - köszöntem el gyorsan, mielőtt váltani kellett volna, majd az ölembe ejtettem a telefont. Amint beértünk a csendes utcába, elkezdtem pötyögni a telefonon.<br />
<i>"Kérlek menj el R-ért az oviba, mert gáz van." </i><br />
Azonnal elküldtem az SMS-t Violetnek, mire szinte fél percen belül jött a válasz. Komolyan ezek a lányok egész nap a mobilon lógnak?<br />
<i>"Mi történt?"</i><br />
<i>"L szarul van, valami miatt sír."</i></div>
<div dir="ltr">
Lola még mindig nem hagyta abba a sírást, ami kezd aggasztani, mivel sose láttam még ilyennek. Mindig is egy erős független lánynak ismertem, de most egy teljesen új énjét mutatja számomra. Mi történhetett ami ennyire kiakasztotta? Megbántották, vagy csak a szülei? Basszus... Na csak emlegetni kellett magamban az apját, a szokásos ismeretlen szám kezdett villogni a telefonomon. Megforgattam az íriszeim, majd kinyomtam. Pont mikor megnyomtam a kijelzőn a piros ikont, újra elkezdett villogni, de ezúttal Violet neve volt. </div>
<div dir="ltr">
- Mond.</div>
<div dir="ltr">
- Te elmész Patrickért az óvodába, te meg elhozod Lola-t, haza. - diktálta a mini Payne, mint valami diktátor.</div>
<div dir="ltr">
- Két perc. - szóltam bele, amint felfogtam dolgokat, majd le is tettem és hazafelé vettem az irányt. </div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b>Lola Malik</b></i></span></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Amint Harry kitett otthon, ő már el is ment. Én nagy nehezen bevonszoltam magam a házba, de a könnyeim még mindig nem apadtak el. Ha így haladok kiszáradok. Ahogy becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, az erőm azonnal elszállt és letérdeltem, majd elterültem a földön. Magzatpózt vettem fel, és az arcomat a kezeimbe temettem, miközben a zokogás, csak egyre jobban előtört. Hirtelen valami árnyékot vetett rám, ami miatt az ujjaim közt kipillantottam, így megláthattam Vi ellágyult arcát. </div>
<div dir="ltr">
- Na, gyere... - suttogta, majd megfogta mindkét karomat és segített felállni. </div>
<div dir="ltr">
- Minek segítesz?! - hangom durva volt, mert nem nem értem mit akar. Ő baszta el, akkor így járt. </div>
<div dir="ltr">
- Mert az ex-legjobb barátnőm vagy, és mert nem akarom hogy itt fetrengj, mint egy részeges. - ő sem volt kedvesebb mint én, arca ismét megfeszült és keményen bánt velem. Mit hitt, hogy majd egy kis segítség miatt újra barátnők leszünk?! Ő cseszte el, ő kezdett el hisztériázni a semmi miatt. Akkor meg mit akar? Számíthatott volna rá, hogy ilyen leszek. </div>
<div dir="ltr">
Karomat kitéptem kezei közül és egyedül felvánszorogtam a lépcsőn, majd a szobámban beborultam az ágyamba. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd felültem és levettem magamról a cipőm. Lesütöttem a szemeim és letöröltem az összes könnycseppet az arcomról, hogy végre kitisztuljon minden a fejemben. Amint hozzáértem az arcomhoz, furcsán magam elé meredtem, majd a homlokomra helyeztem a tenyerem. Vagy hőemelkedésem van, vagy enyhe lázam. De jó, addig bőgtem, míg beteg nem lettem...király. Lefelé vettem az irányt, ahol megláttam Bent, a pultnál ücsörögve. Egy pillanatra ránéztem, majd a felső polchoz kezdtem nyújtózkodni, mert sehogy sem akarta, hogy elérjem. Mikor már majdnem elértem, egy test simult hátulról hozzám, míg az egyik keze a hasamra csusszant, majd lefelé a combomat végig simította, végül bekúszott a szoknyám alá és megmarkolta a fenekem. Az érzés hatására teljesen izgalomba jöttem, és az alsó ajkamat haraptam be, elég erősen. Tudtam, hogy mögöttem Ben áll, mégsem toltam el magamtól. Tetszett, hogy ezt csinálta, imádtam a közelségét, de azt még jobban, hogy oly könnyedén lázba tud hozni. Sajnos csak a mozdulatok sorozata addig tartott, míg leemelte nekem a dobozt, amiért nyúlkáltam. </div>
<div dir="ltr">
- Kösz... - sziszegtem a fogaim között, mire mégegyszer hozzám simult hátulról, most azonban mindkét kezét a hasamra helyeztem és úgy csúsztatta végig combjaimon, majd ismételten a szoknyámhoz nyúlt, azonban most azt fel is húzta egy kicsit, és a combjaim belső felét kezdte simogatni. Teljesen felizgatott ezekkel a mozdulatokkal, így megfordultam és nekidőltem a pultnak. Követett engem, így most elölről simult hozzám teljesen. Kezeit a derekamra csúsztatta, miközben végig a szemeimbe nézett. Teljesen elvarázsolt a tekintete, mintha a lelkéig hatoltam volna. Láttam benne vágyat, fájdalmat, szeretetet, álmokat, tudást. Mennyi mindent ki lehet olvasni egy szemből csak azzal, ha teljesen elmerülsz a barna mélységben. Belemarkolt a fenekembe és felemelt, ezáltal felültetett a pultra, majd megcsókolt. Szinte azonnal visszacsókoltam, mire egyik kezét a nyakamra helyezte. Másik kezével a testemet kezdte felfedezni, a szoknyámat még jobban felhúzta, így szabad területet kapott. Egy ideig simogatott, majd mikor észrevette, hogy kapkodva veszem a levegőt és, hogy a lábaimat a csípője köré fontam, a szemeimbe nézett.</div>
<div dir="ltr">
- Nyugi... - mosolygott rám kedvesen, és abban a mosolyban megvillant a törődés, és a gyengédség. Láttam a szemeiben, hogy nem akar kihasználni. Komolyan gondolja. Bólintottam egyet, hogy tudassam vele, megértettem, mire keze feljebb csúszott és a tangámat az oldalamnál kezdte piszkálgatni, ezzel is húzva az időt, hogy minél jobban kívánjam. Kezeimet én is elkezdtem alkalmazni, így levettem róla a pólóját, majd bebarangoltam a felsőtestét. Bőre szinte égetett, annyira forró volt, bár szerintem én sem lehettem hidegebb. Az övéhez nyúltam, amit egy laza mozdulattal kicsatoltam, mire szorosabban magához húzott, így megérezhettem merevedő ágyékát. Az érzés hatására körmeimet a hátán végighúztam, ami ezer százalék, hogy holnap is látszódni fog, bár az annyira nem érdekelt, mintsem az, hogy emiatt egy érzéki nyögés szakadt fel belőle. Elvigyorodtam, mert jó érzés volt tudni, hogy ezt én váltottam ki belőle. Lassú mozdulatokkal, az ujjai feljebb másztak, majd lehúzta rólam a trikómat, és látványosan végigmért. A fülemhez hajolt, mjajd suttogni kezdett: <i>"Gyönyörű vagy!"</i> A szavai hallatán teljesen elkábultam, nem tudtam ép ésszel gondolkodni. Ez a fiú képes annyira elkápráztatni, mint még eddig senki más. Ismétlem senki. Még Hugo sem. Na igen, Hugo. Ha ez kiderül, hogy éppen megcsalni készülöm-vagyis már megcsaltam azzal, hogy csókolóztam Bennel- teljesen kiakad. Engem pedig elkönyvelnek egy ribancnak. Bár állítólag mindig is az voltam. Már az általánosban is csak úgy váltogattam a pasijaimat, épp úgy mint Violet. Mi ketten voltunk a suli ribancai csak azért, mert az összes egyidős, helyes pasikkal kavartunk. De a kavarást is csak a csókolózás alatt értem. Mielőtt bárki is feltételezne, mindketten szüzek vagyunk még. Ahj, basszus hiányzik Vi. Azonnal meg kell beszélnünk a dolgokat. Na jó, csak azután, hogy Ben elcsábított. Egy <i>Isten</i> ez a fiú. Uram isten, kezdek belehabarodni... De nem szabad, hisz Hugoval járok. Ó ki nem szarja le, az életet élni kell!<br />
Ahogy ez a gondolatmenet végigfutott az agyamon, szenvedélyesen megcsókoltam Bent, amit ő szívesen viszonzott. Már épp kapcsolta volna ki a melltartómat, mikor valaki megzavart minket.<br />
- Khm... - egy férfi morgást hallottunk, mire azonnal elszakadtunk egymástól és az illetőre néztünk. Nyeltem egy hatalmasat, majd lassan lecsúsztam a pultról, felvettem a trikóm és visszacsúsztattam a szoknyám, míg mellettem Ben is felöltözött.</div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-66357640178758516812014-06-24T12:51:00.001-07:002014-06-24T12:51:41.532-07:007.rész - A két szerelmes<div dir="ltr">
<i>"Lélegzetét magamon éreztem, ahogy a szavakat ejti ki tökéletes ajkain. Bárcsak igaz lett volna, amiket mondott...de tudom, hogy jó színész." - Lola Malik</i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-WDxbRT41qQ4/U6bO0zYWL1I/AAAAAAAAEAc/XR8j5zCPBZQ/s1600/George+Shelley.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-WDxbRT41qQ4/U6bO0zYWL1I/AAAAAAAAEAc/XR8j5zCPBZQ/s1600/George+Shelley.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div dir="ltr">
<b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i>Lola Malik</i></span></b></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
Miután Cassy a helyére mehetett egy négyessel, Voldemorttal, na jó Mr. Thomas-val tovább vettük az anyagot, így az egész órán egyfolytában írtunk. Miután kicsengettek, engem még egy pillanatra magához hívott.<br />
- Lola, szeretnék gratulálni a Juliet szerephez, Shakespeare művében! Remélem kiolvasta már legalább egyszer! - nézett rám szemrehányóan, mire összeszorítottam az állkapcsom. Mi van?! Nem baszki, úgy jelentkeztem, hogy egyszer sem olvastam a könyvet...ez hülye! <br />
- Megnyugodhat tanár úr, ugyanis majdnem kívülről tudom az egész művet. - vettem fel egy vigyort Voldemorttal szemben, mert a végén még rám küldi a halálfalókat! Na jó, nem kéne annyi Harry Pottert olvasnom, ez már beteges. Elköszöntem a tanártól, majd a folyosón kezdtem bóklászni. Violet nélkül annyira egyedül vagyok... hisz még csak most kezdtük az iskolát, egy olyan barátom sincs, mint Vi...Annyira nehéz...<br />
Csak a földet pásztáztam, így nem láttam mikor egy fiú velem szemben, a műanyag pohara teli teával jön, így esélyem sem volt kikerülni, mikor megéreztem, hogy valami forró ömlik a kardigánomra. Meglepett arccal néztem fel, mire egy aggódó tekintetű srác bámulta az egyre nagyobbodó foltot.<br />
- Öhm, bocs nem volt direkt, véletlen volt... - az egyik kezével a tarkóját vakargatta, miközben látszódott rajta, hogy zavarban volt. A folyosón elég sokan bámultak ránk, így felvettem egy mosolyt.<br />
- Semmi gond, kijön belőle. - mosolyogtam a fiúra, miközben levettem a vékonyka pulóvert, így előbukkant a fehér spagettipántos trikóm.<br />
- Én izé...vagyis...öhm...esetleg... - makogott össze-vissza, miközben elég rendesen végigmért, de nem csak ő, hanem a legtöbb fiú, aki a folyosón volt. A zavart fiú egy rendes mondatot sem tudott kimondani, mikor megjelent Hugo.<br />
- Már kerestelek. - mosolygott rám, miközben egy puszit nyomott a homlokomra. Óvatosan körülnézett és megállapította, hogy minden srác engem bámul. - Szívem, a szépségeddel beragyogod a folyosót, a végén még lecsapnak a kezemről. - vigyorgott rám, mire kuncogni kezdtem.<br />
- Csá, haver. - barátom hanyagul ölelte át a még mindig zavarban lévő srácot. - Brandon, ő a barátnőm Lola. - mutatott be illedelmesen, mire intettem mosolyogva a srácnak.<br />
- Apám, mekkora mázlista vagy... - motyogta Brandon, gondolom Hugonak. Barátom vigyorogva megveregette a vállát, majd ujjainkat összekulcsolta és elindultunk a folyosón.<br />
Az órák lassan teltek, majd miután vége lett a hetedik órámnak is, egyből rohantam a Nagy Terembe, ahol a próbák fognak folyni a <i>Romeo and Juliet</i>-hez. Egyből megkerestem a tanárt, akit nehezen, de megtaláltam.<br />
- Tanárnő, van egy kis gond. - kezdtem, mire érdeklődve hallgatott, így folytattam. - Ugye én járok táncra, és annak is ma, majdnem ugyanebben az időpontban van a próbája, és ha azon nem jelenek meg mindig, akkor nem indulhatok az országos versenyen. És az lenne a kérdésem a tanárnő felé, hogy nem lehetne valami más időpontban a színjátszós próba? - kérdeztem félve, mire összehúzott szemöldökkel meredt rám. Ez nem jelent jót...<br />
- Mégis mikor kezdődik a tánc próbád? - meredt az órájára. <br />
- Negyed négykor... - feleltem aggódva.<br />
- Mivel a próba addig fog tartani mindig, így keddenként 15 perccel hamarabb elengedlek. Megfelel? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.<br />
- Igen, nagyon szépen köszönöm! - mosolyogtam Mrs. Herbert-re, mire neki megenyhültek vonásai. Visszamentem a többiekhez, és Hugo mellé álltam.<br />
- Üljetek le. - szólalt meg a tanárnő, mire mindenki leheveredett a színpad padlójára. - Mivel ez az első próba, így ma még csak egyeztetünk. Remélem, mindenki látta, hogy milyen szerepet kapott és nem csak azt figyelte, hogy fent van e. Nos, a szövegeket most megkapjátok mindjárt, egy perc. - lapozgatott a noteszében, majd az órájára pillantott és pontosan egy perc után egy lány rohant be, kezében egy halomnyi papírral. - Köszönöm Tamara. - szólalt meg a tanár, miközben a lány szemforgatva ledobta az asztalára a vaskos lapokat.<br />
- Romeo, Miller, nesze. - szinte hozzá vágta Hugohoz a szövegét, majd hívta a következő szereplőt, aki nem én voltam. Naaaa! Az én szövegem hol van?! <br />
- Cox, azaz Capuletné, nesze. - Alesha ciccegve vette el, majd végre felszólított. - Lola, itt van Juliet szerepe, tessék. - mosolygott rám, miközben kedvesen átnyújtotta. Illedelmesen megköszöntem, majd visszaültem barátom mellé.<br />
- Te, hallod veled hogy-hogy ilyen jó fej? - suttogta elfojt nevetéssel Hugo.<br />
- Miller, ha próba után nem akar itt maradni és végighallgatni a kioktatásomat, akkor csöndben marad. - Mrs. Herbert kimért hangon szólította fel a barátomat. Hugo fülét-farkát behúzva csöndben hallgatta végig a tanár beszédét.<br />
- Nos, a próbák hétfőn és csütörtökön lesznek hetedik órák után, azaz fél 3-tól, negyed 4-ig. Akinek ezzel valami baja van, az így járt, nem érdekel reklamáció.<br />
- Na, de Mrs. Herbert, mégis miért is nem fogad el semmilyen panaszt?! - Alesha vékony hangon vonta kérdőre a tanárnőt.<br />
- Cox, mielőtt megbotránkozna, közlöm magával, először is, ha nem tetszik, akkor tudja merre van az ajtó, másodszor, pedig nekem kell betanítanom egy csapat műveletlen kölyköt a színészetre, persze, tisztelet a kivételnek. És ekkor nem önre gondolok Cox kisasszony. - a tanár gúnyos hangja csengte be az egész Nagy Termet, mire mindenki visszafojtott lélegzettel hallgatott, miközben Alesha csak ciccegett egyfolytában.<br />
- Először a próbák arról fognak szólni, hogy megnézem ki mennyire tehetséges.<br />
- És Tanárnő, ez miben fog megnyílvánulni? - emelte fel a kezet az egyik tizedikes.<br />
- Szituációkat fogtok eljátszani párokban, amiket én választok ki. Ma is ezzel kezdünk. Akkor legyen a nagyszájú Cox, és Miller. - kezdte a tanár, mire Ben toppant be.<br />
- Bocs, a késésért. - lökte oda Mrs. Herbertnek, aki vörösödő fejjel bámulta Bent, majd kifújta a levegőt és nyugodtan megszólalt.<br />
- Látom a "csereszínészünk" is megérkezett. Még egy késés és kiváglak! - kimért hangon intézte szavait későnk felé, majd hagyta, hogy nyugodtan leüljön. Visszafordult a két felszólított diákhoz, akik a színpad közepén álltak.<br />
- A feladat: Cox, a jégszívű királynő, és Miller, a szolgalelkű inas. Szituáció: a királynő le akarja fejeztetni az inasát, mert állítása szerint meglopta. Az inas könyörög életéért, de nem enged. Gyerünk. <br />
Az előadásmódjuk nem volt rossz, de van még mit csiszolniuk rajta, és ezt a tanár mondta, bár teljesen egyetértek.<br />
- A következő, Lola és...hmm...Ben! A két szerelmes, akik épp szerelmet vallanak egymásnak. Mindent bele! - amint kimondta a két nevet, a szívem egy ütemet kihagyott. A gyomrom görcsbe rándult és gombóc keletkezett a torkomban, lábaim megállás nélkül remegtek és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Nehézkesen felálltam, majd ujj ropogtatva álltam párommal szemben, aki éppúgy mint én, zavarban volt.<br />
- Na jó, ez így nem lesz jó. A többiek kérem üljenek a lelátókra és csöndben figyeljék. - kérte kedvesen Mrs. Herbert, mire mindenki leült a színpaddal szembeni ülésekre. - Mindenki csendesedjen el! - üvöltött hátra, mire egy perc alatt csönd lett, majd visszafordult felénk és halkan, kedvesen suttogott hozzánk. - Hunyjátok le a szemeteket. Képzeljétek azt, hogy kettesben vagytok, egy elhagyatott utcában. Senki és semmi sem zargat. Egymással szemben álltok. Az érzelmek tombolnak bennetek és végre elmondhatjátok. A vágy csak úgy izzik köztetek. Hajrá. - az utolsó szót szinte alig hallottam meg, olyan halkan mondta. Kinyitottuk íriszeink és egymás szemébe néztünk. <br />
- Lola... - suttogta Ben elhalóan, miközben jobb keze derekamra siklott, ezzel közel húzva magához. Másik kezét arcomra simította, míg én lélegzetvisszafojtva, hatalmasakat dobbantó szívvel és gombóccal a torkomban figyeltem cselekedeteit, amiket persze őrületesen lassan tett. - Még magamnak is alig mertem bevallani, de... - szinte a gondolkodásom vett egy 180 fokos fordulatot, így belekapcsolódtam. Bal kezem a mellkasára simítottam, míg a másikkal a mutatóujjamat odasimítottam ajkaira.<br />
- Sss, kedvesem. Nem kell kimondanod, érzem, amit te. - nem normál hangnemben beszéltünk, de nem is suttogtunk, úgy a kettő között. - A tenyerem alatt érzem. A szíved hevesen ver, míg szemed ragyog, és egész testedben érzem, hogy lelked minden egyes porcikája engem kíván. - először a szíve előtti mellkasát néztem, majd újra szemeztünk.<br />
- Szerelmem, ez nem teljesen igaz, rosszul fogalmaztál. Mindenemmel téged kívánlak, nálad gyönyörűbb teremtéssel még soha nem találkoztam, és tudom, hogy nem is fogok. Te vagy a mindenem, az életem. Kezed reszket, amint hozzám érsz, pedig a nap minden percében azt kívánom, hogy érints meg. De annál még jobban kívánom, hogy én érintselek meg téged. <br />
Ennél gyönyörűbbet még soha életemben nem hallottam, de tudom, hogy ez csak egy <i>hazugság</i>, színészet. Szemeimbe könny szökött, amiket nem tudtam eltakarni, de nem is akartam. <i>Azt akartam, hogy tudja mit váltott ki belőlem, hogy lássa a hatását a szavak súlyának.</i><br />
- Egyetlenem, nincs mi miatt sírni, tudom, érzem, hogy te sem gondolod másképp. Hallgasd. - folytatta, mire a szívem szakadt meg, de én folytattam gondolatmenetét.<br />
- Szíveink egy ütemre dobbannak, egy lágy dallamot játszanak, a <i>mi</i> szerelmünkét.</div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-31843710913549095042014-06-19T12:23:00.001-07:002014-06-19T12:23:58.969-07:006.rész - Szereposztás<i><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">"Bármi áron, de megkeserítem az életét! Mit képzel magáról?!" - Alesha Cox</span></span><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></span></b></i><br />
<i><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br /></span></b></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Wb0_HPsLLds/U6M4FUdLNcI/AAAAAAAAD-4/Thludwk2tKU/s1600/lena-meyer-landrut_0251.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-Wb0_HPsLLds/U6M4FUdLNcI/AAAAAAAAD-4/Thludwk2tKU/s1600/lena-meyer-landrut_0251.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<i><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Lola Malik</span></b></i><br />
<br />
Az egész hétvége unalma volt. Miután tegnap a délutánt Hugo nálunk, vagyis inkább nálam töltötte, üres voltam. Senki sem volt itthon. Se Harry, se Violet, se Partick, se Ben...se Anya és Apa. Az üresség kezdett teljesen betölteni. Senki nem volt, akire számíthattam volna, hisz még Hugo sem tud a családi gondjaimról. Hogy miért? Mert egyszerűen nem merem elmondani. Legalább az iskolában higgyék azt, hogy tökéletes életem van, semmi problémám sincsen, és magamtól vagyok ilyen okos. Még tegnap miután elment a barátom, azonnal felrohantam a szobámba és magolni kezdtem az anyagokat. Kémia, matek, fizika, pedig ebből még nem is volt óránk, ugyanis a tanár beteget jelentett még az első tanítási nap előtt, így fizika óránk eddig nem volt, azonban a tanár úgy gondolta, hogy mi dolgozunk meg tanulunk, míg ő betegen fekszik, így kör emailben közölte, hogy holnap felelés, egészen a sebességig, ami a harmadik, vagy a negyedik anyag a tankönyvben, ami rohadt vékony, ellenben az anyag annál tartalmasabb. Szóval ezt szívtuk.<br />
Ma reggel mikor felkeltem, alig volt erőm, azt vettem észre, hogy körülöttem tankönyvek és füzetek hevernek, míg valaki egy takaróval betakart. Biztos Harry volt. Az órára pillantottam, ami hajnali 4 órát mutatott, így bőven volt időm elkészülni. Eszembe sem jutott visszaaludni, mert abból csak baj lesz. A fürdőbe vettem az irányt, ahol beálltam a tus alá és magamra engedtem a vizet. A folyadék nyugtató hatással hatott rám, így valamivel felszabadultabban szálltam ki onnan, majd a tükör elé álltam. A szemeim alatt hatalmas karikák húzódtak, és a fránya tinikor miatt egy pattanás jelent meg az orrom tövében. Fú, de imádom mikor ott jönnek elő...remélem éreztétek az iróniát. Sec-perc alatt megszárítottam a hajam, majd visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek. Egy fehérnemű szett után magamra kaptam egy harisnyát, rá pedig egy oly sok ember szerint picsás szoknyát, majd egy trikót. Mivel úgy ítéltem meg, hogy kint nincs azért nyár, így magamra kaptam egy kardigánt, bokazoknit és a <i>Vans</i> cipőmet. A fürdőben magamra kentem egy kis korrektort, hogy azért az a buzi nagy pattanást és a karikákat eltakarjam. Kiszempillaspiráloztam magam, ami kiemeli hatalmas szemeim, majd egy kis szájfény és késznek nyílvánítottam magam. A szobámban elővettem a táskám és belepakoltam a cuccaim, majd miután rendbe raktam az ágyam, lementem a konyhába. Még senki sem volt ébren, egyedül Harry, aki csak azért szokott felkelni ilyen korán, hogy Patrickot óvodába vigye. Intettem neki egyet, majd a hűtőbe néztem. Elővettem egy rakat tojást, amiket feltörtem, majd összekevertem egy tálban. Az alsó szekrényből előhúztam egy serpenyőt, amibe öntöttem egy kevés olajat, majd a tűzhelyre raktam, hogy felforrósodjon. Befűszereztem az összekevert tojásokat, majd pár perc alatt megcsináltam a sok-sok rántottát. Tudom jól, hogy mindenki szeret rendesen reggelizni, így elővettem pár narancsot, félbevágtam őket, majd kifacsartam 4 pohárba. Megterítettem négy főre, majd a tojást középre tettem úgy ahogyan a narancsléket is. A hűtőből kivettem a tejet és öntöttem magamnak egy pohárba, majd azt lehúztam és a pultra rakott táskámat felkaptam a vállamra.<br />
- Elmentem, majd délután jövök. Szia, és szép napot! - köszöntem el Harrytől, aki felocsúdott a bambulásából és utánam kiáltott.<br />
- Te nem eszel velünk?<br />
- Nem. - suttogtam magam elé, majd kiléptem a bejárati ajtón. Nem érdekel ha nem hallotta a válaszom. Gondolom rájött a hallgatásból. Ha meg nem, így járt. Lassú léptekkel indultam meg a hajnali órákban a suli felé, de mikor félúton jártam, megálltam. Egy hatalmas könyvtárral szemben álltam. Három lépcsőfok vezetett az ajtóig, ami el volt fedve, amiket 3 kőoszlop tartott. Kinyitottam a faajtót, majd beléptem és egyből megéreztem a könyvek illatát. Már ezer éve van ide olvasókártyám és régebben mindig kölcsönöztem ki könyveket, azonban mostanság nemigen jártam ide. Köszöntem a félig alvó könyvtárosnak, aki csak maga elé meredt a gép monitorra, míg én a sorok közt kezdtem járkálni. Egyből megcéloztam a "S" betűt. <i>William Shakespeare Romeo and Juliet</i>. Azonnal levettem a polcról, majd a tárcámból előkerestem az olvasókártyám és kikölcsönöztem. Igaz ezerszer olvastam már, de számomra még mindig megunhatatlan. Egyszerűen imádom.<br />
Amint beértem a suliba, a parafatábla előtt gyülekező embersereg felé közeledtem. Utat törtem magamnak egészen a lapig, ami fel volt tűzve, így megpillanthattam kik kerültek be a színdarabba, aminek pénteken volt a meghallgatása. Az első sor amit elolvastam: <i>Romeo - Hugo Miller</i> A következő sor nem más volt, mint <i>Juliet</i>, ahol az én nevem állt...Tovább nézegettem a sorokat. A <i>Dajka</i> az egyik tizedikes lány lett, <i>Mercutio</i> és <i>Benvolio</i> két tizenegyedikes fiú, a <i>Capuletné</i>, pedig Alesha...lehet kiakad amiatt, mert nem ő lett <i>Juliet</i>. Az <i>Öreg Capulet</i>, valami tizedikes, míg a többi szereplő számomra ismeretlen személyek. Na majd minden kiderül az első próbán....ami ma lesz! De hát én nem érek rá, nekem muszáj elmennem az edzésemre! Nem hagyhatok ki egy edzést sem, különben nem indulhatok az országos versenyen! Ne már! Muszáj lesz beszélnem a színjátszós tanárral. Végem...<br />
Miután becsöngettek első órára, az egész osztály rohant a kémia egyben fizika terembe, ami annyiban gáz, hogy kétszemélyes padok vannak. Mindenki levágta magát a helyére, majd két másodperc múlva a tanár lépett be a fizika könyvével és a kis tanári naplóval.<br />
- Mindenki feláll. - közölte mogorván a férfi, mire azonnal kiegyenesedtünk. - Első sor, első pad: Cox, Tomlinson, második: Lawrence, Evans. Második sor, első: Jankis, Parker, második: Miller, Othen. Harmadik sor, első: Malik, Scott, második: Payne, Balmer. Nincs fegyelmezetlenség, mindenki figyel rám és jegyzetel, aki megszólal felel! Nos, mivel sokat hiányoztam, kezdjünk egy feleléssel. Ugye mindenki megkapta az emailt? Ha nem olvasták, így jártak. Első felelő...hmm... - végignézett az osztályon és a legtöbben lehajtott fejjel firkálgattak, vagy csak piszkáltak valamit, nehogy őt szólítsák fel. - Miss Dalospacsirta, kérem jöjjön ki. - morogta az orra alatt, mire Violet és én is felnéztünk. A tanár felfogta min értetlenkedünk, így egyszerűen rávágta: Malik, azonnal a táblához!<br />
Kegyetlen egy tanár az biztos. Akadozás nélkül mindent elmondtam amit kérdezett, sőt még egy kicsit többet is, amiért megkaptam a szokásos jelzőt: "Stréber!" Mondhatják, de nem érdekel, míg én majd fősulira megyek, addig ők szakadt csövesek lesznek...na jó ez így nem igaz, mert lesz aki megörökli a családi vagyont, vagy például egy szállodát, mint Devon. De persze ő ezt nem akarja. Mindegy is.<br />
Miután a tanár benyomta az ötöst az elektronikus naplóba, a helyemre mehettem. A többiek szerencséjére más már nem felelt, így fellélegezve néztek a tanárra.<br />
- Á üdvözlöm Tomlinson! Jó újra látni! - húzta gúnyos vigyorra ajkait a tanár.<br />
- Én is örülök, Mr. Física. - morogta az orra alatt Ben, tettetett vidámsággal.<br />
- Tanár úr, a neve spanyolul nem fizikát jelent? - kérdeztem, mielőtt távozott. Az ajtóból visszafordulva összeráncolt szemöldökkel meredt rám, majd homlokán kisimultak a ráncok és válaszolt.<br />
- De. Látom, Ön okos, Malik. Remélem ezt jóra használja. - figyelmeztetett(?). Amolyan "Ahan, jól van" fejjel meredtem rá, majd végleg kiment.<br />
- Te stréberke, tudsz spanyolul? - kérdezte vigyorogva Tommy.<br />
- Egy: Nem vagyok stréberke. Kettő: <span class="short_text" id="result_box" lang="es"><i><span class="hps">Sí,</span> </i><span class="hps"><i>¿por qué?</i> (Igen, miért?) - válaszoltam felemelt szemöldökkel.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">- </span></span><i><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">Sólo porque</span> <span class="hps">puedo. </span></span></i><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps"><i>Pequeño genio.</i> (Csak mert én is. Kis zseni.) - felelte vigyorogva, mire felnevettem. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps">-</span></span><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="hps"> <i>¿No eres un</i></span><i> <span class="hps">poco</span> <span class="hps">testarudo</span></i><span class=""><i>?</i> (Nem vagy te egy kicsit nagyképű?) - kérdeztem vigyorogva, majd játékosan megböktem a vállát és kifelé indultam a teremből. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- <i>Oye, genio! </i></span></span><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><i><span class="hps">Espérame</span></i><span class=""><i>!</i> (Hé, kis zseni! Várj meg!) - hadart tovább utánam futva, mire megálltam. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- </span></span><span class="" id="result_box" lang="es"><i><span class="hps">Es curioso como</span> <span class="hps">nadie entiende lo</span> <span class="hps">que usted está hablando</span>!</i> (Vicces, hogy senki sem érti, hogy mit beszélünk!) - nevettem fel hangosan, mire még többen ránk meredtek. Eddig is bámultak ránk, hogy mit halandzsázunk, de ha eddig nem néztek elegen, akkor most még többen.</span><br />
<span class="" id="result_box" lang="es">- Miújság? - ölelt át hátulról Hugo, mire felkuncogtam.</span><br />
<span class="" id="result_box" lang="es">- </span><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><i><span class="hps">Un</span> <span class="hps">poco celosa</span></i><span class=""><i>.</i> (Kicsit féltékeny.) - vigyorogtam Tommyra, aki felnevetett.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Na, nem illik kibeszélni! - suttogta a fülembe játszadozva.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Honnan veszed, hogy rólad volt szó? - löktem meg játékosan. - Nem gondolod, hogy egy kicsit egoista vagy? - nevettem fel, miközben az osztályterembe indultam.</span></span><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class=""> Utánam futott, majd mikor mellém ért, egyszerűen magához húzott, megölelt és megcsókolt.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Nem. - suttogta ajkaimba vigyorogva, mire felkuncogtam, majd leültem a székemre. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">Már majdnem becsöngettek irodalom órára, amikor is Alesha elém állt.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Hogy merted elorozni Juliet szerepét?! Mit képzelsz te magadról?! - kezdett el nekem nyafogni, mire mindenki ránk kapta a tekintetét a teremben. Nyugodtan, szép lassan rá emeltem a tekintetem.</span></span><span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class=""> Felhúztam az egyik szemöldököm, majd megforgattam íriszeim és visszatemetkeztem a könyvembe.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Te csak nekem ne forgasd a szemeid! Mit képzelsz magadról, te kis agyonkényeztetett liba! - visított, mint egy kismalac, amin magamban jót derültem. Ismét felemeltem a fejem és körülnéztem. Mindenki engem nézett válaszra várva. Sóhajtottam egyet, majd szép lassan becsuktam a könyvem és elhelyeztem a táskámban, ezt követően pedig felálltam, hogy szemmagasságban legyek Alesha-val. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Te beszélsz kiscsillag? - húzódott egy gúnyos mosolyra ajkaim, mire már kezdett volna hisztizni.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Mit kép... - kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze, mert feltartottam a mutató ujjam, hogy álljon meg.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Drága Alesha. Lehet, hogy nem vagyok rászoruló, attól még nem vagyok elkényeztetve. Sose kértem semmit, magam küzdöttem a dolgaimért. És az, hogy én kaptam a szerepet, nem csak tőlem függött aranyom. Tőled és a tanártól. Szóval lehetne, hogy békén hagysz és kiolvashassam végre a könyvemet? - kérdeztem flegmán, mert arra allergiás vagyok, ha megzavarnak olvasás közben. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Jaj, de nagy az egód kicsilány! Majd remélem akkor is ekkora lesz, ha majd megkeserítem az életed! - vinnyogta megbántottan, mire megforgattam szemeim és visszaültem a helyemre.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Hajrá. - ez volt a végszavam, ugyanis szinte azonnal becsöngettek. Pár másodpercen belül megjelent a az irodalomtanár. Mint Voldemort, körülbelül úgy néz ki. Az orra totál lapos, mintha nem is lenne, kopasz, és hófehér. Na és ilyenkor legyek hülye, ha először nem Voldemort jut másoknak az eszébe, amint megpillantják a hapsit. </span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Megkérhetném az osztályt, hogy maradjanak csöndben? - kérdezte némi gúnnyal a hangjában, miközben leült. - Van önként felelő? - kérdezte felnézve a laptopjából. Hárman jelentkeztünk. Tommy, Bonnie és én. Mondjuk ez nem volt meglepő. Zoe fekete hajjal és fekete szemmel, na jó igazából zöld, de néha olyan mintha fekete lenne, a maga deszkás stílusával, Lewis és Eddie a két kocka, Bonnie, Cassy, Violet, a maguk szépségével és bájukkal, akik mindenkit elvarázsolnak, Alesha, a hisztis picsa szerepben, Devon, Tommy, Ben és Hugo pedig a legmenőbbek szinte az egész suliban. Alapjáraton mindenki beszélget mindenkivel, de azért megvannak a csoportok. Két fős csapatainkból több van, azaz, a két kocka, Devon és Zoe, akik már hamarabb is ismerték egymást, mivel mindketten deszkások, Cassy és Bonnie, hamar egymásra találtak, majd én és Violet...de ennek sajnos vége, ugyanis a legjobb barátnőm átpártolt Cassy-ékhez, így ők hárman, épp mint Hugo-Ben-Tommy csapat. Én viszont egyedül, mert Alesha jobban szeret átmászkálni a másik osztályokba. Elmélkedésemből a tanár hangja hozott vissza.</span></span><br />
<span class="short_text" id="result_box" lang="es"><span class="">- Evans kisasszony kérem lépjen a táblához. - nézett a laptopjába Mr. Cullen.</span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-78141111054136918942014-04-30T14:45:00.002-07:002014-04-30T14:45:25.350-07:005.rész - Meghallgatás<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Drágáim! Sajnálom a késést, de nem igazán volt ihletem, azonban néha jól jön az irodalom óra, ugyanis nemsokára a Rómeó és Júliát fogjuk venni, amit én már természetesen vagy ötezerszer kiolvastam, mert az egyik kedvenc művem. Na de mindegy is, tudom kicsit uncsi, de ha esetleg lenne ötletetek a következő részbe, akkor örömmel várom azokat;) </span><br />
<span style="color: #cc0000;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">És most itt is szeretném megragadni az alkalmat és Boldog Születésnapot kívánni Louisniallharry liamzayn horantomlinsonstyles paynemalik-nak! <3 Tőlem ez az ajándék számodra!:)</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Puszi Rebeka<3</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"Néha még magamon is meglepődök. Eddig soha senkinek sem sikerült zavarba hoznia, de valami furcsa oknál fogva, neki sikerült. Sosem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az akinek sikerül. De hát olyan kedves és aranyos, egyszerűen ellenállhatatlan!" - Lola Malik</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ORWJjhNvfbc/U2FuJvjVGbI/AAAAAAAAD3M/ZQ7SRKx2OeI/s1600/tumblr_lrozxyJY8y1qlll1m.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-ORWJjhNvfbc/U2FuJvjVGbI/AAAAAAAAD3M/ZQ7SRKx2OeI/s1600/tumblr_lrozxyJY8y1qlll1m.gif" height="177" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b>Lola Malik</b></i></span></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>Fájdalom. </i></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>Düh. </i></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>Érzéketlenség. </i></span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>Fáradtság.</i> </span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Érzelmek kavalkádja. Az életemben csak ezek vannak jelen. Semmi más. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Rendben. Osztály figyelem! - kezdte az osztályfőnök utolsó órában, pénteken. - Ugye a félév után lesz a Shakespeare hét. És elő kell adni a Rómeó és Júliát, azonban a színjátszóknak az országos versenyre kell gyakorolniuk, így ők kiestek. Szóval most, ma délután bárki jelentkezhet, aki tud táncolni, vagy énekelni, esetleg érez magában színészi tehetséget. Sok szerencsét a jelentkezőknek. - szinte azonnal kicsöngettek a mondandója után, majd az osztály kifelé vette az irányt. Én kicsit lassabban a szokottnál pakoltam, nem volt kedvem a többiekhez. Ahogy a lépcsőn lefelé mentem, megláttam a falon egy plakátot. </span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><i>"RÓMEÓ ÉS JÚLIA</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><i>Esetleg tudsz színészkedni? Vagy csak arra vágysz, hogy kipróbáld? Mindegy! A lényeg, hogy gyere el a válogatóra! Nem veszthetsz azzal, ha csak kipróbálod! </i></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><i>
Gyere pénteken az utolsó óra után, a Nagy terembe! Várunk már!</i></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><i>Délután 14:00-18:00-ig tart a meghallgatás, gyere el te is!" </i></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Végig gondolva a helyzetet, nem is olyan rossz ötlet. Hisz ez az egyik mű a kedvencem és elég sok fájdalom és düh van benne. Hmm...Egy próbát megér...</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Utamat megváltoztattam és felfelé vettem az irányt, fel a tető részre, ahol van a <i>Nagy Terem</i>. Halkan kinyitottam az ajtót, mivel sejtésem szerint már elkezdődött a meghallgatás. Igazam volt, mert éppen egy lány ismételte újra és újra ugyanazt a sort, mert mindig elrontotta. Szegény, milyen égés lehet már, hogy ennyi ember előtt így leszerepel. A terem háromnegyed része szék, előtte pedig a hatalmas színpad, ahol meg kell mutatnod mit is tudsz, ki is vagy valójában. Leültem a legutolsó sorban, mert nem akartam odamenni, egyenlőre csak fel akartam mérni a terepet, hogy mégis kik jelentkeznek erre az egészre. Első látásra jóknak tűnnek, de mikor felállnak a színpadra és körülnéznek, hirtelen lefagynak, és már csak arra lesznek figyelmesek, hogy elájulnak a lámpaláz hatásától. Na igen, nekem is volt már ilyen. De szerencsére kezdek ebből kinőni és már merek mások előtt is táncolni. Régen nagyon irtóztam ettől az egésztől, de mostanra végre enyhült a félelmem. </span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Lassacskán egy órája itt ülök és egyre kevesebb és kevesebb emberke ül a lelátón, akik arra várnak, hogy megmutassák a bennük lakozó tehetséget. Már csak három diák ült ott a diákelnök és a színjátszó tanár mellett. Két fiú és egy lány, de valahonnan olyan ismerősek voltak. Csak sajna ilyen messziről nem tudom beazonosítani őket. Mindegy, a lényeg, hogy lassan-utolsóként- én is sorra kerülök. Hogy miért megyek utolsónak? Mert nincs kedvem mindenki előtt beégni, ha esetleg a tanárnak valami gondja lenne velem. A színpadra egy szőkeség állt fel, majd amint megszólalt, egyből felismertem. Alesha. Azt a vinnyogós hangját bárhol, bárhogyan felismerném. Ja és az agyon sminkelt ló pofáját is. Fúj, hánynom kell tőle, még a hideg is kiráz, ha csak rá gondolok. Blah. Amint megszólalt azon a nyávogós hangján, sőt még rá is tett egy lapáttal, ugyanis próbált színészkedni. Ismétlem, CSAK PRÓBÁLT. Miután a tanár leállított egy 10 perc után -hál' istennek-, mérgesen trappolt le, majd Hugo(?) lépett fel. Gyönyörűen szavalta a sorokat, amiket én csak ámuldozva néztem. Ez az én pasim. Igen, jól olvastátok. Miután apa nem válaszolt, én összetörtem és maradtam Hugo mellett. Hiányzik Apa, rohadtul. És ez ellen nem tudok semmit sem csinálni. Fogalmam sincs mi van velük, és sajna Harry sem, pedig nekem valami olyasmit mondtak, mert azért mentek el, hogy a régi bandával szervezzenek valamit. De mikor ezt közöltem Harryvel, ő csak furán méregetett engem, hogy ő semmi ilyesmiről nem tud. Szóval hazudtak. Kurva jó... Azóta nem hiszek senkinek és semmiben.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Miután Hugo mesésen szerepelt, ő is lejött, majd a harmadik személy felállt a székről. Ben. Tisztán kivettem a vonásait. Szemeimet lesütöttem, majd szép lassan felálltam és elkezdtem a színpad felé sétálni. Mind a hárman kifelé indultak, majd mikor egymással szemben álltunk mind a hárman végigmértek, csak másképp. Hugo elismerően végigmért, majd nyomott egy csókot ajkaimra, míg Alesha egy fintor kíséretében bámult rám. Ben pedig, valami furcsa csillogással a szemében méregetett. Elváltam barátomtól, majd a színpad felé vettem az irányt, ahol pakolgatni kezdtek. Egy pillanatra hátra fordultam, így láttam amint kilépnek a teremből.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Elnézést, még én is megpróbálhatom? - kérdeztem egy kicsi félelemmel a hangomban, mire a tanár rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Gyere nyugodtan. - mosolya fáradt volt, de mégis kedveskedő. Fogtam a telefonom és rákapcsoltam a hangfalakra, majd egy hajgumival összekötöttem a hajam és benyomtam a zenét. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Cr3IUjncBsA/U2Fuz5KvEvI/AAAAAAAAD3U/SJgmtY-eE3Y/s1600/tumblr_lfl9ciwfuw1qb7evco1_500-1.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-Cr3IUjncBsA/U2Fuz5KvEvI/AAAAAAAAD3U/SJgmtY-eE3Y/s1600/tumblr_lfl9ciwfuw1qb7evco1_500-1.gif" height="239" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Lassú léptekkel kezdtem, majd hajlékony mozdulatokkal folytattam a ritmusra, néha lassultam, néha gyorsítottam. Egy modern balett előadást hoztam ki az egészből, ami számomra tetszett és ahogy elnéztem, a tanárnőnek is. Kinyomtam a dallamot, majd hajamból kihúztam a gumit, amit a csuklómra raktam és a színpad közepén megálltam. Kinyitottam a szám, majd vettem egy mély levegőt és szavalni kezdtem, úgy hogy néha-néha egy kis éneklést is belevittem a dologba. A Rómeó és Júlia egyik részletét mondtam. Már kívülről tudom, hisz vagy százszor elolvastam, annyira imádom azt a remekművet. Miután a végéhez értem, megfogtam a cuccaim és kifelé vettem az irányt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Várj! - kiáltott utánam a tanárnő, mire visszanéztem. - Mi a neved? - kérdezte csillogó szemekkel.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Lola Malik. - feleltem, majd elköszöntem és kimentem a teremből. Kisurrantam a suliból, ahol az autójának dőlve Hugo állt. Na igen. És hogy hogy van autója 15 évesen? Egyszerű válasz. Az apja. Persze, így már jogsija is van. Pénzzel könnyű mindent megoldani. Jó mondjuk én sem szenvedek hiányt pénz ügyileg, de az most nem tartozik ide. Ahj, mindegy is, a lényeg, hogy szexin állt ott nekidőlve az autójának. Odamentem hozzá, majd nyomtam egy csókot ajkaira és kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. Hát nem édes? Bepattantam, majd Hugo is beszállt a kormány mögé.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Nem is tudtam, hogy tudsz szavalni. - néztem rá mosolyogva, mire egy pillanatra rám kapta a tekintetét.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Drága, még sok mindent nem tudsz rólam. - kacsintott rám kedvesen mosolyogva, mire felkuncogtam. - Van kedved fagyizni? - kérdezte egy huncut mosoly kíséretében, mire szemeim felcsillantak.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Azt mondtad fagyi? - kérdezte kislányosan, majd visítottam egyet és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. - Ez nem kérdés. - kacsintottam egyet, majd izgatottan vártam, hogy ehessem már a jéghideg édességet.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Otthon film közben, vagy séta közben? - kíváncsiskodott, mire azonnal rávágtam, hogy otthon. A bevásárlóközpont felé vettük az irányt, ahova szinte azonnal berohantam, hogy kiválasszam a kedvencem. Csak van egy kis bibi. Az összes a kedvencem. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ahj, melyik legyen? - nyafogtam Hugonak, mire ő mindegyik fajtából elvett egy dobozzal. - Ezeket most miért? - kérdeztem értetlenül, mire mosolyogva nézett rám.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mivel nem tudsz választani, így mindegyiket megveszem. - kacsintott rám, mire a szívem dobbant egyet. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Komolyan? - néztem rá elképedve, miközben beálltunk a sorba.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Érted bármit. - nyomott egy puszit a homlokomra, mire teljesen elpirultam. Hogy miért? Fogalmam sincs, eddig senkinek sem sikerült zavarba hoznia, de most Neki igen. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Köszönöm. - motyogtam kipirultan, majd elkezdtem felpakolni az öt doboz fagyit. Fogalmam sincs, hogy mit kezdünk mi ennyi fagyival, de majd kiderül. Miután Hugo fizetett, hazafelé vettük az irányt, vagyis hozzánk. Miután leparkolt a ház előtt, kezünkbe fogtuk a jéghideg dobozkákat -amik persze lefagyasztották a kezem- és bevittük őket a konyhába.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Hali! - köszöntöm elordítva magam, mert semmiféle neszt nem hallottam. Legjobb barátnőm jött le a lépcsőn, vagyis bocsánat javítok a kifejezésen, a VOLT legjobb barátnőm jött le, majd fintorogva egymásra néztünk, de nem köszöntünk. Azóta a veszekedés óta sem békültünk ki, és ha rajtam múlik, akkor nem is fogunk, hisz én nem tettem semmi rosszat, ő kezdett el ok nélkül vádaskodni. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Szia Hugo. - mosolygott barátomra, aki csak mosolyogva intett neki egyet. Miután ez meg volt már csak egy ajtócsapódást hallottam, azaz elment. Az emeletről trappolást hallottam, majd Harryt pillantottam meg.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Csáó, Hazz. - mosolyogtam a férfira, majd megöleltem, amit szívesen viszonzott. Igaz jóban vagyunk, de még mindig semmi sem ugyanolyan, mint mielőtt megtette volna. De azt sosem fogom neki megbocsájtani. Barátommal kezet fogtak köszönés gyanánt, majd a pultról levette a kulcsait és kifelé vette az irányt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Elmentem egy randira. Aztán csak okosan. - nézett ránk összeszűkített szemekkel, főleg rám. Megforgattam íriszeim, majd rákérdeztem, hogy még is ki az a bizonyos nő, aki belopta magát Styles szívébe. - Carolnak hívják. - furcsán mosolygott rám, ami miatt a szemöldököm az egekbe szökött. Várjunk csak...Harry volt a szülői értekezletemen...Hm...</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Miss Hope?! - kérdeztem felsikkantva, hisz nem jó, ha az egyik diákjának az éppen a "nevelő apjával" kavar. Harry hangom hallatán megijedt, majd inkább jobbnak látta, ha menekül. Ezután Ben robogott le a lépcsőn, majd csak annyit mondott, hogy elmegy Rickyért az oviba. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Akkor csak miénk a ház. - mosolyogtam Hugora, majd megfogtam mind az öt doboz fagylaltot és bementem a nappaliba, majd leraktam az üvegasztalra. Kedvesem jött mögöttem két kanállal a kezében, majd helyet foglaltunk a kanapén. Odamentem a DVD lejátszóhoz és beraktam <i>Ted</i>-et. Imádom azt a filmet, egyszerűen nem tudom megunni. Szorosan barátom mellé csüccsentem és felnyitottam a belga csokis dobozka tetejét, míg Hugo kezében a puncsos volt. Nyomtam egy cuppanós puszit Hugo arcára és a vállára hajtottam a fejem, majd elkezdődött a film.</span></div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-38003357217546892742014-04-07T14:17:00.001-07:002014-04-07T14:17:37.914-07:004.rész - Könyörgöm, segíts! (2.évad)<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Nem is értem miért rakom ki a részeket, ha csak egy ember ír! Oké tudom, hogy sok dolgotok van, de könyörgöm, legalább csak annyit odanyöghetnétek egy olyat, mint pl: "Jó, kövit!" És ennyi lenne az egész! Ez olyan nehéz?! <b>Mert már kurvára elegem van abból, hogy van 21 rendszeres olvasóm, de csak egy ír! Ez mi már?! Elegem van!</b></span></span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Sajnálom ezt a düh kitörést, de elegem van az egészből!</span></span><br />
<i><span style="color: red;"><u><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Írjatok, ha még akartok részt!</span></span></b></u></span></i><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">"Borzalmas volt végighallgatni. Fájt minden egyes szó, hang, amik az elmémbe férkőztek és ott motoszkáltak...Miért pont Ő?!" - Zayn Malik </span></i></span><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><br /></i></span></b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-6xOHlCvBmV8/U0MUapy933I/AAAAAAAADyk/zXdCKirHhrA/s1600/tumblr_ls6z012g7i1r35yy3o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-6xOHlCvBmV8/U0MUapy933I/AAAAAAAADyk/zXdCKirHhrA/s1600/tumblr_ls6z012g7i1r35yy3o1_500.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i>Lola Malik</i></span></b><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Még bár gyenge vagyok, de a reggeli eset után már erősebbnek érzem magam. Igazából fogalmam sincs miért, vagy mi okból estem össze, a doki szerint túl sokat tanulok...ez hülyeség! Jó lehet NÉHA kicsit túlzásba viszem, és fent vagyok hajnali háromig, de ez nem fordult elő olyan sokszor...</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Igazából ezután a kis eset után Harry nem is akar elengedni sehova, miszerint pihennem kell, ezt a doki is megmondta.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Kit érdekel a doki? - kérdeztem flegmán, majd sarkon fordultam és elakartam menni, de egy testbe ütköztem. Hátráltam egy lépést, majd megnéztem kihez tartozik a mellkas, bár volt egy tippem. - Húzzál már az utamból! - sziszegtem fogaim között, majd kikerültem és feltrappoltam a szobámba. Én ezt nem hagyom annyiban! Muszáj elmennem Hugoval, vele akarok lenni! Levetődtem az ágyra és gondolkodni kezdtem. Hogyan szökhetnék meg? Végignéztem a szobámon, majd a tekintetem megakadt az ablakon. Ravaszul elmosolyodtam és kinyitottam azt. Kihajoltam, hogy megnézzem a terepet, de szerencsére nem volt semmilyen kíváncsi tekintetű szomszéd, így kiültem a párkányra és a ház szegélyére raktam a lábam. Vettem egy mély levegőt, majd elrugaszkodtam, így azonnal a ház melletti cseresznyefán találtam magam. Igaz egy kicsin múlott, hogy leessek, de még időben elkaptam az egyik ágat. Óvatosan leereszkedtem, majd megigazítottam magamon a ruháim és a ház elé álltam. Mintha a sors akarná így, abban a szent pillanatban megjelent Hugo az autójával. Gyors beszálltam és mosolyogva néztem rá. - Szia. - becsatoltam magam, mire a motor feljajdult és elindultunk. - Hova viszel? - kérdeztem kíváncsian, mire egy ravasz vigyort vett fel az arca.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Szereted a hullámvasutat? - nézett rám a pirosnál, mire bennem felpezsdült valami.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Áááá vidámparkba megyünk? - visítoztam, mint egy kisgyerek, de hát mondjuk úgy is éreztem magam. - Imádom a vidámparkot! - nyávogtam tovább, majd egy levakarhatatlan vigyor kíséretében egy puszit nyomtam arcára és ülve ugrándozni kezdtem. Ne kérdezzétek hogy hogyan csináltam, egyszerűen csak totál oda meg vissza vagyok az ilyesfajta helyekért. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Miközben mentünk a parkig, a gondolataim elkalandoztak. Emlékszem Apa mesélte, hogy egyszer Anyuval és a srácokkal ők is voltak vidámparkban, de akkor egy tapló volt vele.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"- Kicsim, emlékszem, anyáddal próbáltam azon a napon bunkó lenni. Borzalmas volt. Olyan nehéz volt azokat a szavakat kiejteni, de azt hittem, hogy úgy legalább kiszeret belőlem...de nem jött össze. Ha visszatekerhetném az időt, hidd el egyből szakítanék Perrie-vel és anyádnál próbálkoztam volna az elejétől kezdve. De igazából némileg ez nem igaz amit mondtam. Mert annyi gyönyörű emlék kötődik anyádhoz, hogy nem akarnám őket kitörölni. Már akkor is nagyon szerettem, de egyre több nap telik el és rájövök, hogy minden egyes nap elteltével, egyre jobban és jobban szeretem Őt. Remélem egyszer te is megtalálod a Herceged. - egy hatalmas mosoly ékeskedett Apu arcán, miközben szíve rejtelmeit öntötte ki nekem.</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>- Apu, lehet, hogy egy nap megtalálom a hercegem, de a szívem királya mindig Te maradsz! - szorosan öleltem, úgy hogy legszívesebben soha többé nem engedtem volna el."</i></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Az emlék hirtelen tört elmémbe és esélyem sem volt megállítani abban, hogy lelki szemeim előtt leperegjenek. A fejem az ablaknak döntöttem és egy hatalmasat sóhajtottam, hisz az a fájdalom, hogy hiányzik, borzalmas.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Jól vagy? - Hugo egyik kezét az enyémre simította, mire szememmel végignéztem cselekedetét, majd rá pillantottam. Egy mosoly kúszott az arcomra, amikor megláttam szemeiben csillogni az aggódást. <i>Aggódik miattam...</i> </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Persze, csak elgondolkoztam....</span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-0b-FfZdmst8/U0MVfGYbdII/AAAAAAAADy4/oYTJ-mFtY2U/s1600/tumblr_mt08zgp24P1sq6spto5_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-0b-FfZdmst8/U0MVfGYbdII/AAAAAAAADy4/oYTJ-mFtY2U/s1600/tumblr_mt08zgp24P1sq6spto5_250.gif" /></a><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana,sans-serif;"><i><b>~.~.~.~.~.~.~.~.~.~ (<u>1 hét elteltével</u>)</b></i></span><br />
<br />
<i><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Zayn Malik</span></b></i><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Elég sok ideje itt vagyunk már. Édes istenkém...akkora egy barmok vagyunk! Egyáltalán miért mentünk bele ebbe az egészbe?! Hallgatnom kellett volna a szívemre. Nem kellett volna ezt tennünk. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Az agyam csak Lola-n jár, a nap 24 órájában. Még álmaimban is ő szerepel, ha persze tudok aludni...</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Zayn Malik! - ordibálták be a nevemet, mire fejem felkaptam és odasétáltam a fickóhoz. - Nesze. Hallgassa le az üzeneteket, majd adja vissza! - nyújtotta át a rácson keresztül a telefonom, mire azonnal kikaptam kezéből és bólintottam egyet. - Fél órát kap! - üvöltötte utánam a hapsi, de nem igazán érdekelt, mert gyors léptekkel indultam meg a többiek felé. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mi az, miért hívtak? - kérdezte karikás szemekkel, beesett arccal Louis, mire felmutattam a telefonom.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Megkaptam egy fél órára. - válaszoltam tömören, majd leültem közéjük és nyomkodni kezdtem.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"Önnek három hangpostája van."</i> - szólalt meg a telefonom, majd sípolt egy kicsit és belekezdett a legelsőbe.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"-
Szia Apu...öhm csak azért hívlak, hogy szóljak minden rendben van
velünk...ööö...és igazából hallani szerettem volna a hangod, de
mindegy...mit is vártam? Öhm..meg még csak annyit szerettem volna
mondani, hogy hiányzol...szia.."</i> - Lányom keserves hangja visszhangzott a fejemben, miközben hallgattam, hogy miket mond nekem. A 'mit is vártam?' mondatnál azt hittem, hogy dobok egy hátast. Cserbenhagytam. Milyen apa vagyok én?!</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Egy újabb mini sípolás hagyta el a telefonom, majd belekezdett a másodikba. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"Zayn komolyan mondom a lányos tiszta Carmen! Nem fogod elhinni, hogy mi történt. Ezt kérlek meséld, majd el Louiséknak is, had röhögjenek egy jót. Ma a lányod és Hugo a vidámparkban voltak. igaz a lányod elszökött, de ez most nem lényeg, azt majd máskor. Szóval Hugoval a vidámparkban voltak, mi többiek pedig otthon. Addig oké, csak, hogy mi nem tudtuk, hogy Lola nincs a szobájában. Azt hittük, hogy ott duzzog, ugyanis egy kicsit összekaptunk azon, hogy nem engedtem el a fiúval. Erre kiszökik...oké ez még a lényegtelen dolog. Miután rájöttünk, hogy nincs otthon elmentünk megkeresni, Ben és én. Kétfelé váltunk. Ben rá egy fél órára felhív. Azt mondta, hogy meg van. És hozzátette, hogy majdnem megverte Lola Bent! Így is behúzott neki egyet, még jó hogy ott volt Hugo, aki leállította a lányod! Nem ismerős egy kicsit? Mintha valami hasonlót tett volna Carmen is veled, nem de bár? Csak, annyi, hogy Ben most olyan mintha ráesett volna a szemére lila festék. Neked még jobb volt, mert neked csak a csuklód lilult be.</i> - hangosan nevetett, a végén már alig lehetett érteni, hogy mit mond. - A<i> lányod elvert egy fiút! Nem is akármilyen fút! Egy Tomlinsont!</i> - Harry már fulladozott a röhögéstől, amin muszáj volt elmosolyodnom. - <i>Ha akarnátok sem tudnátok letagadni őt! Komolyan mondom, az a lány egy csoda! Zabálni való! Ja amúgy még megemlíteném, hogy azóta sem hagyta abba a hajnalban való tanulást. Komolyan ha így folytatja bele fog dögleni a sok tanulásba. Már nem azért, de a lányod kitől tanulta azt, hogy mindent tudnia kell, hogy mindenből ötösnek kell lennie? Mert tudtommal te az a kettes fajta voltál, Carment pedig ki is csapták a suliból! Akkor meg? Valamelyik felmenődtől, vagy mi?</i> - hangosan hahotázott, miközben elmosolyodtam a lányomon. Tényleg egy csoda. - <i>És még egy valami...Zayn muszáj hazajönnötök! Patrick már sírni szokott Odett és Niall után, pont úgy, mint Violet is! Ben leginkább csak dühöng, de néha az ő szeme is fényleni szokott a könnytől. És Lola...komolyan mondom kibaszott erős az a lány. Ki tudja bírni, hogy előttünk ne sírjon. De mikor este van és síri csönd a házban, majd egyszer csak azt hallom, hogy valaki zokog, akkor az csak egy valaki lehet. Zayn...Lola még mindig számít arra, hogy ez az egész csak egy rossz álom, és reggel mosolyogva köszöntöd. Könyörgöm gyertek haza, nem tudom meddig bírom ki ezt az egészet. Borzalmas így látni őket. Amint meghallgattad, könyörgöm tegyél valamit, hogy hazagyertek. Szia, Zayn."</i> - hangja vészjóslóan csengett. Amint felnéztem, megláttam, hogy a legtöbbünk sír.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">A harmadik üzenet előtt éles hang és kezdődik.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"Öhm, helo Zayn, Ben vagyok...</i> - mikor meghallottam szemeim azonnal kipattantak és felnéztem, épp úgy mint Louis. - <i>Nem tudom mi van veletek. Próbáltam apát elérni, de nem veszi fel, így nálad próbálkoztam de te se, így inkább hagyok üzenetet. Öhm...igazából tanácsra lenne szükségem...</i> - értetlenkedve néztem magam elé, miközben gondolataim mindenfelé cikáztak. - <i>Mit tegyek, hogy belém szeressen egy lány, aki őszintén szólva rühell? Mert fogalmam sincs. Bármit is teszek, egyre inkább csak magamra haragítom, de én meg pont az ellenkezőjét akarom. Igazából még én sem tudom, hogy mit érzek iránta, csak annyit, hogy kell nekem, szükségem van rá, nélküle élni sem tudok. Egyszerűen megbabonáz az a lány. Szinte fekete szemei égetni tudnak. De egy másik fiúval van együtt, a legjobb haverommal. Miben jobb Hugo, mint én?! Ahj, mindegy is, csak annyit szeretnék kérni, hogyha meghallgatod, akkor kérlek hívj fel, mert el kell mondanom valamit. Kösz. Helo."</i> - megrökönyödve bámultam ki a fejemből. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Jól hallottam? Bennek komolyan lányom jön be? - feleségem hirtelen kapta fel a fejét.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Ezt miből gondolod? - Niall kérdésére én is érdeklődve figyeltem szerelmemet.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Emlékezzetek vissza. Harry azt mondta, hogy Lola Hugoval randizott. Ben pedig azt mondta, hogy a lány, akit szeret Hugoval van együtt. Gondolkozzatok. - Carmen okfejtése helyes volt, mire szemeim tikkelni kezdtek, míg kezeim ökölbe szorultak és dühösen fújtattam. Felálltam, majd visszaadtam a telefonom, közben az érzés nem múlt bennem. Ugyanolyan dühös érzelmekkel indultam vissza.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Kinyírom.... - morogtam az orrom alatt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Hé! Nehogy már kinyírd a fiam, csak azért mert bejön neki a lányod! - Louis erős hangnemben szólt rám, mire tekintetem rá kaptam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Nem pont rá gondoltam Tomlinson. Hanem minden hímneműre, aki megpróbálja megközelíteni a szemem fényét! - erélyesen, egyben bunkón szóltam vissza, ugyanis kurvára nincs kedvem Louis-val veszekedni. </span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Na előjött a nagy apai ösztön. - morogta elégedetlenül Louis, mire bennem felment a pumpa.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Szerintem te is ki lennél bukva, ha lányod lenne. Csak gondolj bele a helyzetembe Tomlinson! Tudod mennyit kell aggódni Lola miatt? Minden délután elkezd tanulni és általában csak hajnalban fejezi be azt, ami miatt voltak már nem egyszer ilyen ájulásai! Mikor először csinálta ezt, tudod, hogy féltünk?! Most meg, hogy már középsuliba jár, a fiúk csak úgy tapadnak rá és nem vagyok ott, hogy meg tudjam védeni attól, hogy összetörjék a szívét! Tudod milyen kurva szarul érzem magam?! - keltem ki magamból. Tomlinson már éppen vissza akart volna szólni, mikor az egyik őr elordította magát.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Malik! - idegesen trappolva mentem oda a pasihoz, aki újból odaadta a telefonom. - Ezt most egy pár perce kapta. Szerintem hallgassa meg. - tekintete vészjósló volt, mire dühömet az aggódás váltotta át. Azonnal kikaptam kezéből a telefont és nyomkodni kezdtem. Kihangosítottam, úgy mint a többinél, hogy mindenki hallhassa.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">"<i>Apa...nem tudom mit tegyek! Baszki, kurvára hiányzol! Az alvásaim abból állnak, hogy álomba sírom magam! Mi van veletek?! Hol vagytok?! Miért nem vagy itt?! Pedig szükségem lenne Rád...</i> - hangos zokogásban tört ki, amit nem értettem hisz mindig is erős lány volt. - <i>Kellesz Apa! Érted?! KELLESZ!</i> - zokogása nem csillapult, hanem egyre csak erősödött. - <i>Nem tudom mit tegyek! Miért nem vagy itt, miközben összetörik a szívem?! Miért nem vagy itt, hogy utána hatalmas fagyis bödönökkel leüljünk a tévé elé és filmezzünk, hogy begyógyítsd törött szívemet?! Két fiú! Mit kezdjek velük?! Egyiket szeretem, másikat nem. Egyikkel együtt vagyok másikkal nem. Akit szeretek, azzal meg soha nem lehetek együtt, mivel egy; úgy tudja, hogy rühellem, kettő; te és Louis teljesen kiakadnátok! Baszki mit tegyek?! Itt kéne lenned! Segítened kéne! Pontosan ugyanaz a helyzetem, mint mikor neked kellett választanod, Anya és Perrie között! Te tudtad a helyes lépést, hisz több voltál, mint húsz éves, érett voltál hozzá. De én?! Én még csak tizennégy vagyok! Segítened kell! Kérlek, valahogy üzenj! Csak egy név és én máris boldogabb leszek! Hugo, vagy Ben?! Szeretlek Apa, könyörgöm segíts!"</i> - a telefon kiesett a kezemből és majdnem elájultam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">- Benjamin? - hangom halk és erőtlen volt, de teljesen jól lehetett hallani a csöndes cellában, amiben mindenki elképedve meredt maga elé. - Basszus... </span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-58913945206776400652014-04-01T14:18:00.000-07:002014-04-01T14:18:22.471-07:003.rész - Stréber (2.évad)<div dir="ltr">
<span style="color: #cc0000;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">KOMIZZATOK!<3</span></span></span><br />
<br />
<i><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">"A múltban tett dolgok meghatározzák a jelenünket és jövőnket. Az már csak a mi saját szociális problémánk, ha ezt elcsesszük. És akkor még finoman fogalmaztam." - Harry Styles </span></span><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span></b></i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-NqFgYg3PUGU/UzsrmponDoI/AAAAAAAADyM/EoVWv0PZzRE/s1600/2.+prolog.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-NqFgYg3PUGU/UzsrmponDoI/AAAAAAAADyM/EoVWv0PZzRE/s1600/2.+prolog.gif" height="213" width="320" /></a></div>
<i><b><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Lola Malik</span></b></i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Szombat! Éljen! Vártam már ezt a napot, ugyanis ma megyek randira Hugo-val! Olyan szexis, hogy legszívesebben letámadnám! Tudom, tudom most ribancnak néztek...de nem tehetek róla! Már 12 éves korom óta érdekelnek ezek a dolgok, ezért sem újdonság, hogy már pornót is néztem. Tudom, most egy kurvának néztek, de ha körülnéznétek, észrevennétek, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ilyen. Az előző osztályomba is volt olyan barátnőm, akivel ilyen téren egyezett a személyiségünk. Fura, de mégis néha már vagyok arra, hogy szerelmeskedjek egy fiúval. Ne értsétek félre, nem a szexre gondolok, hanem a szeretkezésre. A kettő dolog teljesen különbözik egymástól!</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Heves léptekkel indultam meg lefelé a lépcsőn, és persze bénaságomhoz híven, majdnem lezúgtam az utolsó foknál, ha hirtelen nem kap el valaki hátulról. Szorosan tartott közel magához, úgy hogy a hátam hozzásimult a mellkasához, így érezhettem gyors szívverését. Jellegzetes illat bódítóan hatott rám, amitől egy picit bekábultam, de mégsem hagytam, hogy összeesek. Pedig legszívesebben a térdeim felmondták volna a szolgálatot, de nem hagytam nekik, ezért erőt vettem magamon és kiegyenesedtem. Mikor eljutott a tudatomig, hogy ki is tart ilyen közel magához, megfordultam, majd gyilkos tekintettel meredtem rá. Megpróbáltam kirántani a kezem fogása alól, de nem sikerült, mert reflexből adódóan, még erősebben fogott, de még nem fájt.</span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Engedj el Benjamin! - sziszegtem fogaim között, összeszűkült szemekkel. Arca borzalmasan közel volt az enyémhez, amiért lehelete megcsapott és ajkai az enyémeket súrolta. Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de valami taszított is egyben. Lehet az, hogy csak játszadozik velem, lehet, hogy csak egy egy éjszakás kaland lennék a számára, nem lehet tudni. Mégis ezek után is, úgy érzem, hogy szükségem van Rá, mert Ő megvédhet mindentől. Folyamatosan szemeimbe nézett, míg én csak az ajkait tudtam kémlelni. Borzalmasan lassan közeledett felém, amitől kezdett teljesen a vágy uralni. Végre valahára megcsókolt, mire én hevesen válaszoltam. Téptük egymás ajkait, ami miatt a falhoz nyomott, így a tapéta és közé szorultam teljesen, de egyáltalán nem bántam. Sőt, kifejezetten örültem neki. Kezeim felvándoroltak a nyakán keresztül a hajába, amit ráérősen, mégis erősen meghúztam azt. Kezei lejjebb csúsztak a fenekemre, amibe keményen belemarkolt. Megharaptam alsó ajkát, mire egy férfias nyögés szakadt ki belőle, de nem volt sok ideje levegőhöz jutni, mert azonnal visszahúztam magamhoz.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ugorj. - szakadt el egy másodpercre, majd újra heves csókcsatába kezdtünk. Engedelmeskedtem neki, így masszívan fogott karjai között, majd elkezdett felfelé menni. A folyóson szinte azonnal leálltunk, Ben a falhoz nyomott, mire pólója szegélyéhez nyúltam és egy mozdulattal leszedtem Róla, amit viszonzott. Kezeim egyből bevándorolták felsőtestét, hogy kitapinthassam feszülő izmait. Ágyékát az enyémhez nyomta és éreztem, hogy kezd dudorodni. Nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet, mert akkor hazudnék. Egyszerűen a mennyekben éreztem magam, miközben édes ajkaival falta az enyémeket. Jó érzés volt, hogy kezei közt lehettem, hisz valljuk be, fura érzéseket táplálok iránta.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Bocs, zavarok? - horkantott fel valaki, mire szemeim azonnal kipattantak és elváltam Tomlinsontól. Barátnőm villámló tekintettel meredt rám, míg Harry(?) csak halkan nevetgélt. Violet hangosan trappolva elhagyta a folyosót, míg Styles minket fürkészett. Ben leengedett, mire lehajoltam a fölsőmért és azonnal felhúztam. A fiú is hasonlóan cselekedett, majd egymás szemébe kezdtünk nézni. Íriszei boldogságot sugároztak, mire összehúzott tekintettel meredtem rá.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Khm.. - köhintett egyet a folyosón lévő egyetlen nagykorú, mire egy fintor kíséretében felé fordultam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mi van?! - hangomban elég erős volt a düh, ami nem volt más mint gyűlölet. Styles-val nem vagyunk valami jóban, de csak is az ő hibája, hogy ilyen a kapcsolatunk! Minek kellett azt tenni?! Ahj, mindegy, muszáj lenyugodnom, mielőtt kirobbanok. Gyors léptekkel indultam meg a lépcső felé, ahol Harold állt, így keményen a vállának ütköztem, majd mentem tovább. Ki nem állhatom! Hányingerem van tőle! Majdnem tönkretette az egész családunkat! Fúj, rosszul lettem tőle!</span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-nN_jtR0QHfA/UyIFCeLoOmI/AAAAAAAABZE/nro0Rekt8Wc/s1600/tumblr_static_harry.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-nN_jtR0QHfA/UyIFCeLoOmI/AAAAAAAABZE/nro0Rekt8Wc/s1600/tumblr_static_harry.gif" height="168" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b>Harry Styles</b></i></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Én megértem, de már elfelejthetné a dolgot! Könyörgöm, az eset már több éve volt! Mi a francért kell még mindig felhánytorgatni? Jó ő még csak egy kölyök, de akkor is!</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Jól érzem, hogy nem bírjátok egymást? - szólal meg Benjamin, miközben tekintete köztem és a lépcső között játszadozott.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mit akarsz tőle? - tereltem a témát, két okból is. Egy; semmi köze ahhoz, hogy miért vagyunk rosszban, kettő; ha megbántja Lolat én megölöm. Számomra mindig is Lola volt a kedvencem és nem tudom miért. Alapjáraton édes volt már kisbaba korában is, és mindig annyira jól elvoltunk...addig az esetig...</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Ben egyből kussba maradt és erősen meredt maga elé. - Halljam. - morogtam, majd közelebb léptem hozzá. Állkapcsom megfeszült és szemeimmel ölni tudtam volna, de valami mégis gátolt abban, hogy kiosszam. Talán az, hogy a legjobb haverom fia. - Meg ne merd bántani! Mert ha igen...én elevenen megnyúzlak. Megértettél?</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Ijedten nézett rám, majd keményen bólintott és elhúzott. Ahj, nem akarom, hogy elkövesse azokat a hibákat, mint én. Pár év múltán rájöttem, hogy rossz ötlet volt összetörni annyi lány szívét, és annyi egy éjszakás kalandot csinálni. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, mire kihúztam a zsebemből és megnéztem ki hív. Ismeretlen.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Igen, Harry Styles. - szóltam bele egy kicsit rekedtes hangon.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Harry? Végre. Van egy kis gáz. De mindegy is, a lényeg, hogy mi van a srácokkal? - szólalt meg Louis.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mi? Mi történt? Jó mindegy, majd elmeséled. Louis én esküszöm kinyírom a fiad, ha meg meri bántani Lolat! - hangomban düh csengett.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mi van Lolaval és Bennel?! - Zayn éles hangja hatolt a fülembe, mire beharaptam az alsó ajkam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ki vagyok hangosítva igaz? Louis bazd meg miért nem szóltál?- szóltam rá legjobb barátomra, mire csak egy "Hoppá" volt a válasz. Szabad kezemmel megdörzsöltem az orrnyergemet, majd belekezdtem óvatosan kifejteni, hogy mit is láttam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Louis, Zayn enyhén szólva kanosak a kölkeitek. Egyikükön sem volt felső, mikor rájuk találtam a folyosón, miközben egymás szájában turkálnak a nyelvükkel. - lehet nem voltam elég óvatos, ugyanis így is elég durván fejeztem ki magam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Üzenem Benjamin Tomlinsonnak, hogy akkora fülest fog tőlem kapni, ha megtudom, hogy kihasznált egyetlen egy lányt is! - hallottam meg Eleanor hangját, anyai szigorral.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Na és mi van Patrickkal? - csendült fel Odett is, mire már a fejemet fogtam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ő teljesen jól van, a többiek gondosan vigyáznak rá. Liam mielőtt kérdeznéd, Violettel sincs semmi gond. - amint kimondtam az utolsó szót, lentről a lányok hangját hallottam meg, amint veszekednek egymással. - Tévedtem. Várjatok. - suttogtam bele ijedten, ugyanis nincs kedvem egy csaj bunyóhoz. Gyorsan szedtem a lábaim, majd amint leértem csöndben figyeltem a történteket.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Te meg mibe vagy?! Mondhatom nagyon jó legjobb barátnő vagy! - visított Violet, ami miatt egy fintor futott végig az arcomon.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Hogy én?! Te beszélsz?! Amióta a szüleink elhúztak, ki tudja hova, azóta csak azzal a hülye Daniellel törődsz! És én?! Engem leszarsz nagy ívben! Azt sem tudod, hogy min megyek keresztül...ja de mégis, hisz te mindig mindent jobban tudsz nálam! Annyira egy okoskodó álszent hülye liba vagy, mindig csak magaddal törődsz! Azon sem csodálkoznék, ha már Daniel megfektetett volna! - üvöltött teli torkából Lola és csak ekkor vettem észre, hogy a hangja mennyire hasonlít az apjáéra. Ugyanúgy elővillantak azok a különleges hangszínek, ami csak Zaynnek van.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- És te! Benjaminnal, akit tudtommal rühellsz, azzal elég közeli viszonyba kerültetek, ha a szemem nem csal. - gúnyosan csengett mini Payne hangja, amitől szemeim kitágultak. Oké kezd eldurvulni a helyzet...de attól még elég izgis. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Erről beszélek! Nem törődsz velem, azt sem tudod mit érzek! Könyörgöm az elmúlt pár napban hányszor kérdezted meg tőlem, hogy mi van velem, minden rendben? Egyszer sem! Én persze vagy ötezerszer megkérdeztem és csak az idióta pasidról tudtál áradozni, miközben bennem olyan érzések kavarognak, hogy azt sem tudom már, hogy fiú vagy lány vagyok-e! - Lola hangja kétségbeesetten hangzott, míg szemeibe könnyek szöktek és szinte összeesett. Na jó tévedtem, mert pár másodperc múlva összeesett.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Le kell tennem. - szóltam bele azonnal a telefonba és kinyomtam, majd csak egyszerűen leejtettem és Malik után kaptam. - Hé Lolita, ébresztő! Kelj fel Drága! - gyengéden megcsapkodtam az arcát, de nem válaszolt. Közben mellettem Violet már hívta a mentőket, amiért nagyon hálás voltam érte. Gyors levettem magamról a pulóverem, amit Lola feje alá tettem, majd megnéztem a pulzusát. Teljesen normális volt, mégis aggasztott valami. Ő sosem volt ilyen ájulós típus, sőt az immunrendszere és minden egyéb dolga, nagyon erős. Pár percen belül a mentősök is megérkeztek, akiket Violet kísért be. Borzalmasan izgultam, hogy mi lehet a pici lánnyal, hisz imádom őt. Nem tudom mit csinálnék magammal, ha valami súlyosabb baja lenne.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Egy fél órája hozták be, csak én jöttem hozzá, Ben és Violet otthon maradtak Patrick-val. Telefonom hangos zenélésbe kezdett, mire idegesen húzogatni kezdtem a képernyőn az ujjamat, hogy végre felvegyem és beleszólhassak.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Igen? Harry Styles. - szólaltam meg alig hallhatóan.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mi történt? - szinte egyszerre ordibáltak a telefonba, mire majdnem megsüketültem.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Még én sem tudom oké? Totál ideges vagyok, hogy mi lehet a hercegnőmmel! Azt se tudom, hogy hol áll a fejem! Teljesen kész vagyok, mert félek, hogy mi van vele! És még ti is! Mi a franc történt veletek?! A gyerekeitek számítanak rátok, baszki! És képzeljétek, még csak most jutott el a tudatomig, hogy mi is történt igazából! Lola egyszer csak elájult, összeesett, a lábai feladták a szolgálatot, elvesztette az eszméletét, mondjak még több szinonimát?! - akadtam ki elég rendesen a többiekre. Ideges és dühös voltam. A vonal másik végén hirtelen csönd lett, nem szólalt meg senki. - Na mi van, erre már nem tudtok mint mondani igaz?! A gyerekeitek, oké önállóak és életképesek, de teljesen el vannak veszve! Kész idegroncsok a sok felelősség miatt! Erre még nem készültek fel! És könyörgöm Lola és Violet még csak 14, míg Ben csak 16! Rickyről meg nem is beszélek! Magyarán, még csak tizenévesek és újdonságokat akarnak kipróbálni! Nem hinném, hogy örülnétek, ha most Lola szíve összetörne Ben miatt, aki csak valljuk be kihasználná, Violet pedig egy tuskóval van együtt, ugyanis egyszer láttam már a csávót, és mit ne mondjak össze-vissza csalja a barátnőjét, Ben pedig kezd olyan lenni, mint én 18 évesen! Egy éjszakás kalandok kellenek neki! Nem hinném, hogy pont Lolaval kéne kezdenie! Mert akkor esküszöm, hogy kitekerem a nyakát, amiért meg merte bántani a hercegnőmet! - csak mondtam és mondtam, ki kellett már jönnie belőlem. Hirtelen valami recsegést hallottam a vonal másik végéről, majd Zayn szólt bele.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Most csak én beszélek, a többiek sokkos állapotban vannak. Kérlek, könyörgöm, vigyázz Lolara. Ő a mindenem. Beleőrülnék, ha történne vele valami. Könyörgöm Harry...tudom mennyire szereted őt, és hidd el még mindig imád téged, te vagy a kedvence, csak nehéz leküzdenie a dolgokat. Ugyanolyan makacs, mint én. Harry...ne mond, hogy nem érdekel, mert most is Hercegnőnek hívtad, ezek után is. Borzalmasan szeretitek egymást, kérlek vigyázz rá! - kétségbeesetten suttogott nekem, ami miatt vettem egy mély levegőt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Tudod, hogy soha nem hagynám, hogy bármi baja is essen... - hangom ellágyult, hisz nem tagadom, oda és vissza vagyok a kis csajért. - Várj jön a doki, megvárod, hogy mit mond? - kérdeztem érdeklődve, lenyugodva.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Persze... - hangján már hallottam, hogy nagyon ki van borulva, érzelmei szerintem teljesen ellepik a fejét.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ön Harry Styles? - kérdezte az orvos. Csak egy bólintással válaszoltam. - Miss Malik teljesen jól van, a kimerültség eluralkodott rajta. A kiváltó okát én ugyan nem tudom, de valószínűleg a sok tanulás miatt lehet, mert amint felkelt, annyit kérdezett, hogy hány óra, mert tanulnia kell. Kérem, próbálja meg leszoktatni arról, hogy még hajnalban is tanuljon, mert nem tesz jót az egészségének, hisz még csak fejlődő szervezet, szüksége van a minimum nyolc óra alvásra. Szóval, sok pihenésre van szüksége. Ma már haza is mehet, csak még elvégzünk rajta pár vizsgálatot.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Rendben, köszönöm. - azonnal megnyugodtam, amint felfogtam a hallottakat.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Na, na, na mi az, mi a baja a Kincsemnek? - Zayn izgatottan szólalt meg, mire egy nagyon, de nagyon halvány mosoly ült ki az arcomra.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Egyszerűen fogalmazom meg. Lola stréber. Túl sokat tanul. A kimerültség volt az oka az ájulásnak. - nevettem fel egy kicsit, mert ez eléggé abszurd. A menő, vagány, beszólongatós Lola egy stréber.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Hála a jó istennek, hogy csak ennyi a baja... - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten, majd folytatta. - Harry...én mindent köszönök.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Nincs mit köszönnöd Zayn. Szeretem őket, csak mérges vagyok rátok, amiért ennyire felelőtlenül itt hagytátok őket. Ennyi az egész. De ha most megbocsájtasz le kell tennem, megyek a lányodért, hogy hazavigyem. - nemes egyszerűséggel kinyomtam és a zsebembe csúsztattam a telefont.</span></div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-60251649376843461402014-03-14T11:11:00.000-07:002014-03-14T11:11:00.982-07:002.rész - Fura (2.évad)<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Sziasztok! Nos itt is van az új rész :) remélem tetszeni fog nektek :) Igazából csak annyi hozzáfűzni valóm van az egészhez, hogy fent a menükben, vagy egy új menü ahol bemutatom az osztályt :) Nézzétek meg ;)</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Ja igen, komizzatok is!!!!! </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Puszi P.Z. <3</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"Néha már nem tudom mit gondoljak...Minden zavaros! Eddig olyan jól megvoltam az életemmel együtt, de most egycsapásra minden a feje tetejére állt! És nem tudom mitől..."- Lola Malik</i></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-d1cGBRXpSh0/UyNF9Hku9gI/AAAAAAAADmE/XeOkXJY5N6Y/s1600/tumblr_lroz06kwoH1r35yy3o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-d1cGBRXpSh0/UyNF9Hku9gI/AAAAAAAADmE/XeOkXJY5N6Y/s1600/tumblr_lroz06kwoH1r35yy3o1_500.png" height="320" width="320" /></a></div>
<i><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><b>Lola Malik</b></span></i></div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Amint kinyitottam a szemeim, azonnal be is csuktam, mert a holdfénye szinte megvakított. Amint hozzászoktam, megláttam az új szobám falát. Hogy kerültem én fel? Nem a kanapén aludtam el? És mégis hány óra van? Íriszeim az órára siklottak, ami hajnali hármat mutatott. Te jó isten.. Miután eljutott a tudatomig, hogy mennyi az idő lehunytam a szemeim. De azonnal ki is pattantak, mikor megéreztem, hogy egy mellkason fekszek és hogy egy kar öleli át a hátam. Óvatosan felnéztem az alattam fekvő arcára, mire rájöttem, hogy ez csak Ben. Ben?! Mi a francokat keres Benjamin az ágyamban?! Úristen mi történt tegnap este? Na jó nem megyek semmire, ha kiakadok. Gondoljuk át a dolgokat. Halvány emlékképek arról, hogy felhozott a szobámba, majd már csak annyi, hogy megkérem aludjon velem. Hogy mit kértem?! Én meg vagyok hülyülve?! Úr isten...egy biztos; nem vagyok százas! Nincs ki a négy kerekem, hogy ezt kértem! Mi ütött belém?! Na jó Lola nyugodj meg..hát öhm..őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Most ébresszem fel és küldjem el? Azért annyira szívtelen még én sem vagyok..és különben is..eléggé tetszik ez a helyzet..én és ő, a mellkasán fekszek, ami meleg, puha és izmos. Oké nincsenek kockái (nem is kell pfff) de érezhető, hogy izmos. Erős karjával szorított magához, míg nekem az egyik lábam felhúzva az övéin pihent. Óvatosan megemeltem a takarót és csak reménykedni tudtam, hogy van rajtunk ruha. Hát félig-meddig eltaláltam, mert mindkettőnkön csak fehérnemű volt. Kezem a hasára simítottam, majd ott is hagytam, míg fejem a mellkasán pihent és élveztem a pillanatot.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Tetszik? - hallottam meg rekedtes hangját, mire rémült arccal pillantottam fel rá. Jajj, ne...most ugye csak képzelődök? Hirtelen becsuktam a szemeim és úgy tettem, mintha aludnék, hátha elhiszi. - Tudom, hogy nem alszol... - suttogta és hangján hallatszódott, hogy vigyorog. - De inkább hagylak...élvezd csak a pillanatot... - suttogta halkan nevetve, mire egy mosoly kúszott az arcomra, de nem adtam fel kísérletem. Még szorosabban fogott és közelebb húzott magához, így testünk egymáséhoz simult. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Aludj még... - törtem meg a csendet csukott szemekkel és álmoskás hanggal, mire Ben egy puszit nyomott a fejemre.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Csak ha te is... - alig hallottam meg utolsó szavait, miközben az álom szinte elnyomott.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ühüm... - morogtam a mellkasába.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Szemeim azonnal kipattantak mikor az ébresztőm hangos dallama csendült fel az üres és halk szobában. Kezemet az ágyban a másik oldalra helyeztem, de csak a lepedőt markolásztam. Azonnal felültem, de nem kellett volna, ugyanis forogni kezdett velem a szoba. Miután kicsit enyhült a pörgés, körbenéztem. Rajtam kívül senki és semmi nem volt bent, amit eléggé furcsálltam. Vajon az estét csak álmodtam volna? De ha igen, akkor hogy kerültem az ágyamba? És mégis mi történt az este? Egyre több és több kérdés cikázott a fejemben, ami miatt egy kicsit megfájdult. </span></div>
<div dir="ltr">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Halk léptekkel indultam meg lefelé a lépcsőn, teljesen elkészülve a mai napra. A táskámban csak néhány dolog van, így könnyű volt. Bementem a konyhába, ahonnan fenséges illatok áradtak ki. Megpillantottam barátnőm, aki a sütő előtt csinálja a palacsintákat és Benjamint, aki éppen Patrickon igazgatja a ruháit.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Reggelt - morogtam kicsit sem kedvesen, majd levágódtam az asztalhoz, mire Violet egy bögrét tolt elém mosolyogva. Forró tea gőzölgött, amit azonnal a kezembe vettem, majd fújni kezdtem. Kicsit égette az ujjaimat, de nem igazán érdekelt, mert szeretem a meleget. Szemeim az asztalon cikáztak össze-vissza, nem mertem Benre nézni a tegnap este után történtek óta. Féltem...féltem, hogy mit gondol az egészről és, hogy mit érez ezek után. Tekintetem azonnal megakadt egy rezgő telefonon, amin egy név díszelgett. "Alesha" mögötte pedig egy szívecske. Tomlinson érte nyúlt, majd felvette és azonnal nyálas csevegésbe keveredett. Hogy lehettem ennyire hülye? Miért is gondolhattam volna bármit is? Átvertnek érzem magam. </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Felálltam, majd a teámat egy termoszba öntöttem és elraktam a táskámba. Felkaptam magamra a mellényem és <i>Vans</i> cipőm, elővettem a telefonom, amibe beledugtam a fülhallgatóm és elindítottam <i>Eminem - When I'm Gone</i> című számát.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Elmentem. - jelentettem ki fagyosan, majd kifelé vettem az irányt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Hisz még nem is reggeliztél! - kiáltott utánam legjobb barátnőm, de nem foglalkozva vele, kiviharoztam a házból. Fülembe bedugtam a fülhallgatót és a zene ütemére doboltam az ujjaimmal a lábamon.Gyors tempóval igyekeztem a suliba, ami megtette a hatását, mivel 15 percen belül odaértem, azonban nem mentem be azonnal. Kint megálltam és elővettem a telefonom, majd a névjegyzékbe kikerestem Apa számát és megnyomtam a zöld ikont. Folyamatosan csak kicsöngött, majd hangpostára kapcsolt. "Ha nem vettem fel, akkor ne is zargass! Tudod mi a dolgod!" Hallottam meg nevető hangját, ami miatt egy halvány mosoly jelent meg arcomon, viszont fájt, hogy még nekem, a saját lányának sem vette fel.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Szia Apu...öhm csak azért hívlak, hogy szóljak minden rendben van velünk...ööö...és igazából hallani szerettem volna a hangod, de mindegy...mit is vártam? Öhm..meg még csak annyit szerettem volna mondani, hogy hiányzol...szia.. - hangom halk és gyenge volt, erőtlenül nyögtem végig az egészet. Fájt minden, fájt az egész ügy. Miért mentek el? Miért hagytak itt minket? Nem is értem a helyzetem/helyzetünket. Mit hittek? Egy csapat tini vagyunk és egy kisgyerek..mit kezdjünk mi? Nőjünk fel? Ezt akarták volna elérni? Vagy mit? Ezernyi kérdés és semelyikre egyetlen válasz sincs.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Egy sóhaj hagyta el a számat, mikor telefonom a zsebembe csúsztattam és átléptem az iskola kapuját. Egy pillanatra visszanéztem, de nem láttam mást mint egy csomó gyereket. Gyerekek, akiknek nincs semmilyen gondjuk, ugyanis ott vannak a szüleik. Nem tudom mit tévő legyek...Mindegy is, kár ezen agyalni.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Utam az osztályterembe vezetett, ahol levágódtam a helyemre és körülnéztem. Eddig csak én, Devon és Bonnie voltunk itt. A lány bőszén olvasott, így inkább felkeltem a helyemről és levágódtam Devon padjára.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Szia. - köszöntem mosolyogva, miközben lenéztem rá. Megvillantotta szexi mosolyát, ami valljuk be nagyon jól állt neki, hisz maga a fiú is helyes, bár nem a leghelyesebb. Ugyanis az Hugo és Ben. Hugo egy eszméletlenül helyes fiú, akivel azonnal összejönnék, ha megkérdezné. Úristen, annyira helyes, hogy elalélok tőle! Miket beszélek én? Lassan skizofrén leszek...</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Csáó. Mizu? - kérdezi egy huncut mosollyal.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Öhm...nem akarod tudni. - vigyorogtam rá, mire kérdőn összehúzta a szemöldökét, majd megrántotta a vállát és tovább beszélgettünk egyebekről. A teremben egyre több diák lett és voltak, akik közben hozzánk csapódtak beszélgetni, és voltak akik másokkal esetleg egyedül voltak. Szerettem volna mindenkihez odamenni beszélgetni, de sajnos csak egy van belőlem, így minden szünetben mással társalogtam, míg legjobb barátnőm az újdonsült pasijával volt folyton folyvást. Nem tudom mi ütött belé, sosem volt ilyen, régebben mindig sülve-főve együtt voltunk és senki sem tudott volna elszakítani minket, de kiderült, hogy mégis. Nem tudom, nekem annyira nem szimpi ez a Daniel Balck gyerek. Már a neve is gyanús! Na majd utána kutatok.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Becsöngetéskor leültem a helyemre, majd vártuk a Tanárnőt, aki azonnal belibegett a terembe.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Rendben. Akkor most játszunk.- kezdte, mire az osztályban nagy lett az öröm. - Tommy kérlek, a folyosóról hoznál be még egy széket? - kérte az igazgató, mire a srác azonnal felpattant és kiosont. Pár másodperc múlva egy székkel a kezében jött vissza, majd lerakta a tanári asztal mellé. - Köszönöm. Na gyerekek, akkor kérek egy önként jelentkezőt. - folytatta, mire öten is jelentkezni kezdtek. - Akkor Alesha, gyere ki kérlek és foglalj helyet. - mutatott a székre, ami szemben volt az osztállyal. A lány készségesen leült, mire a Tanárnő magyarázni kezdte, hogy mi a lényege ennek a játéknak. Aki éppen kint ül a széken, neki lehet kérdéseket feltenni, amire őszintén kell válaszolnia. Az már az ő gondja, ha nem lesz az.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Miért öltözködsz úgy, mint egy rossz kurva? - kérdezte röhögve Devon, mire hangosan felnevettem, de nem csak én hanem szinte mindenki.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- A csúnya beszédet kérem hanyagoljuk. - szólt ránk a tanárnő, mire elnézést kért a fiú, de még mindig várta a választ a kérdésére.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ezt még válaszra se méltatom! - nyávogott fel. Úristen! Megsüketülök ennek a hangjától! Ezek után folyamatosan záporoztak a külsejével, rosszabbnál-rosszabb kérdések, mire egyszerűen felállt és visszaült a helyére. Besértődve a melle alatt összekulcsolta az ujjait és dühösen meredt mindenkire. Szerintem igazából senkit sem érdekelte a drámakirálynő hisztériája. A következő Eddie volt, majd Bonnie, Lewis, Davon, Zoe és Cassy. Most jövök én. Ajjaj... Nagy nehezen kivánszorogtam a székig, majd leültem rá és lesütött szemekkel vártam, hogy ki tesz fel cikisebbnél-cikisebb kérdést. De szerencsére senki sem kért ilyet, mindenki tök kedvesen viszonyult hozzám, amit miatt egy mosoly szökött az arcomra.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Miért taszítod el magadtól azokat az embereket, akik próbálnak közeledni feléd, de te makacs módon elutasítod őket? - szólalt meg hátulról Benjamin.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Nem utasítok el semmit, csak nem hagyom, hogy becsapjanak és összetörjenek. Tudod a kettő nem ugyanaz. Ha valaki segítséget kínál azt szíves örömest fogadom, de ha valaki egyik pillanatban még szeret, de a másikban már nem, az már megbocsáss, de nem közeledés, hanem kihasználás. - feleltem teljesen higgadtan, mire csak hümmögés volt a válasz. - Más kérdés? - néztem körbe, mire szinte mindenki megrázta a fejét.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Van. - szólalt meg Hugo. - Eljönnél velem egy randira? - kérdezte meg az egész osztály és az igazgató előtt. Éreztem, ahogyan arcomba pír szökik és majd elsüllyedek, miközben több égető szempárt érzek magamon.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Kérem a magánügyüket ne az órán beszéljék meg, hanem iskola után. - szólt ránk a Tanárnő, mire bólintottam egyet és helyemre kullogtam, de szabályosan mindig csak a földet néztem, nem mertem másra tekinteni. Miután helyet foglaltam az asztalomnál, leginkább a tolltartóm kémleltem, vagy a kezeimmel babráltam. Szerencsémre pár perc után kicsöngettek és az volt az utolsó órám, szóval elhagyhattam az sulit. Barátnőmmel együtt indultunk ki, majd mikor kiléptünk a kapun, nekem valaki megfogta a csuklóm és visszahúzott.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Csak nem hiszed, hogy válasz nélkül elmehetsz. - mosolygott rám kedvesen Hugo, mire ismételten paprikavörös fejjel álltam ott, teljes zavarban. - Szóval, eljönnél velem egy randira? - kérdezte csillogó szemekkel, ami miatt annyira aranyosan nézett ki, hogy elolvadtam tőle.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- P-persze - dadogtam, mire egy hatalmas mosoly terült szét arcán és egy puszit nyomott az arcomra.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Holnap érted megyek nyolcra - suttogta a fülembe, mire átrázott a hideg, persze jó értelemben. - Vegyél fel valami szépet, bár mindegy mit veszel fel, mert Te mindig gyönyörű vagy. - bókolt nekem fantasztikusan, amitől teljesen elkábultam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Köszönöm... - motyogtam valamit, majd elköszöntem és barátnőmmel útnak indultunk.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Egész végig arról áradoztunk, hogy randira hívott és hogy mit vegyek fel, meg a többi szokásos csajos duma.</span></div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-25813793695600651842014-03-03T10:31:00.001-08:002014-03-03T10:31:06.572-08:002.évad 1.rész - Éjszakai hülyeség<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Sziasztok Manók!<3</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Tudom utáltok:D de már megszoktam:D remélem tetszeni fog a rész és a végén meglepődtök majd:D nem is dumálok olvassátok és komizzátok;) <3</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Puszi P.Z.<3 </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"Egy lánynak mindig szüksége lenne egy apára, hogy neki is legyen legalább egy olyan hőse, aki sohasem hagyja cserben..de én már nem tudom mit gondoljak.. Cserben hagyott! Értitek? Itt hagyott... Pedig úgy volt, hogy Apa és Lola mindörökké...de mindegy hagyjuk.." - Lola Malik</i> </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-UB2kBQgZ-aY/UxTFMgbe6RI/AAAAAAAADhQ/t3SEBXH7aYs/s1600/306169.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-UB2kBQgZ-aY/UxTFMgbe6RI/AAAAAAAADhQ/t3SEBXH7aYs/s1600/306169.jpg" height="200" width="320" /></a></div>
<i><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><b>Lola Malik</b></span></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Miután hangos ordibálás és nevetés révén nem lehetett
rendesen megtartani a négy osztályfőnöki órát még a holnapi nap első két órája
is az igazgatóval lesz. Ennek persze a fő oka én és Benjamin voltunk, ugyanis
nem tudott magával bírni és persze tök „véletlen” nekem jött szünetben és
majdnem magamra borítottam a teámat, de szerencsére még időben eltartottam
magamtól, így csak a padló ízlelte meg a finom citromos italomat. Persze ezt nem
hagyhattam szó nélkül, így a maradékot rá öntöttem, aminek nem volt köszönet a
vége. A gyönyörű fehér pólóján díszelgett a halványbarna ragadós folt, ami
miatt szemei dühben forogtak és tekintete szinte perzselt. Szinte. Engem nem
igazán hatott meg a nyavalygása, így csak egy gúnyos vigyor szökött az arcomra,
majd a műanyag poharat összenyomtam, míg a szabad kezem a szám elé emeltem.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Hoppá, bocsánat. – szólaltam meg cinikus hangnemben,
mire egy fintor futott végig az arcán, majd sarkon fordult és elment. Nevetve
összenéztünk Vioval és bementünk a terembe, ahol Ben már ott volt és meztelen
felsőtesttel kutakodott a táskájában. Amint megláttam a lélegzetem is elállt,
őszintén megmondva eléggé vonzónak találtam abban a pillanatban, de egyből
elkergettem ezeket a gondolatokat, mikor oldalról Vi megbökött az ujjával.
Lesütöttem a szemeim, majd összepakoltam a dolgaim és a táskám feldobtam a
vállamra, majd Violettel kiindultunk az iskolából.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Bocsi Lola, de most nem megyek veled haza… - rágta a
szája szélét legjobb barátnőm, mire kérdőn felé fordultam.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Miért? – kíváncsiskodtam kedvesen, mire szemei
csillogni kezdtek mikor hirtelen odajött hozzánk egy szőke fiú és hátulról
átölelte a barátnőm, majd egy puszit nyomott a nyakára. – Ja, értem már. –
vigyorogtam kajánul, mire Violet mosolyogva megforgatta a szemeit – Akkor,
holnap találkozunk reggel. Puszi – köszöntem el mosolyogva, majd megfordultam
és elindultam egyedül haza. A gondolataim összevissza cikáztak, mikor hirtelen
valaki mellettem kezdett gyalogolni.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Csá. Mizu? – kérdezte vigyorogva a meztelen felsőtestű
Benjamin, mire azonnal megálltam és furán méregettem.</span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="line-height: 115%;">- Te meg mit akarsz tőlem? – vontam fel a fél
szemöldököm, majd felszegett állal ismét elindultam nem törődve a fiúval.</span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="line-height: 115%;">- Én semmit... - nevetett fel úgy, mintha tudna valamit amit én nem. Gyanúsan méregettem, majd nem foglalkoztam vele és tovább sétáltam. Tíz perc alatt hazaértem, csak sajnos volt egy kis gond. Benjamin is jött velem.</span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="line-height: 115%;">- Mit akarsz? - vontam kérdőre, mire elmosolyodott, majd megkerült és benyitott a házunkba.</span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Sziasztok! - köszönt, mire én is bementem.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Á Lola! Jó újra látni téged! - köszöntött mosolyogva Louis(?). Szorosan megöleltem őt és Eleanort, majd kérdőn fordultam feléjük.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mondjátok, hogy csak egy vicc az egész az, hogy ez... - mutattam Benre - ...a fiatok... Ugye csak örökbe fogadtátok? - néztem rájuk kétségbeesetten, mire nevetve megrázták a fejüket. - Ahj! - morogtam, majd fogtam magam és feltrappoltam a szobámba. Miután felértem a suli táskám helyett, egy másikkal mentem le, amiben az órámra szükséges dolgok vannak. Hogy milyen óra? Tánc. Élek-halok a táncért és elég sok fajtát tudok is. Most nem mennék bele a latolgatásába, mert így is sietnem kell. Amint letrappoltam a táskámmal a vállamon mindenki rám kapta a tekintetét.</span><br />
<div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Hát ez meg hova megy? - szólalt meg az ifjabbik Tomlinson.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Képzeld van nevem is. - morogtam egy gúnyos mosollyal - És nem mindegy neked, hogy én hová megyek?! - váltottam bunkóra. A válaszomra Ben a szülőkhöz fordult és tőlük is megkérdezte, mire anyum már nyitotta a száját. - El ne merjétek mondani ennek a fogyatékosnak! - parancsoltam rájuk, mire mindenki bólogatni kezdett, kivéve anya. - Igen? - kérdeztem unottan.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Kérj bocsánatot. - utalt arra, hogy Benjamint csak úgy lenyomiztam. Megforgattam barna szemeim, majd megszólaltam.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Sajnálom.. - ám itt még közel sem volt vége a "bocsánatkérésemnek". - Sajnálom Louis és El, hogy ilyen egy fogyatékos fiatok van. - folytattam egy hatalmas gúnyos vigyorral, mire Louis és apa felnevetett. Benjaminra néztem, aki lehajtott fejjel állt és rázkódtak a vállai, ami azt jelentette, hogy nevet.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ugye tudod, hogy anyád humorát örökölted? - kacagott fel Eleanor jóízűen, mire elmosolyodtam.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ne is mondjátok...tiszta Carmen az egész lány...kivéve egy valamiben. - szólalt meg apám. Kérdőn fordultunk felé, mire folytatta - Csodás hangja van... - nézett rám mosolyogva, mire egy kicsit elpirultam.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Jajj, azért ne hidd már azt, hogy neked annyira jó hangod van! - vihogott fel az idősebbik Tomlinson, de mindenki tudta, hogy viccelődik.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Hát nem tudom ki is énekelte ki mindig a magas hangokat... - vágott fel apu, mire felnevettem.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Drágám nem akarlak siettetni, de el fogsz késni. - szakított félbe anyu, mire ijedtség ült ki az arcomra. Odamentem anyuhoz, majd egy puszit nyomtam az arcára, majd apuhoz fordultam. </span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Vigyázz magadra kincsem... - suttogta mosolyogva. Bólintottam egyet, majd megöleltem és az ajtó felé vettem az irányt.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Sziasztok! - kiáltottam el magam, majd elindultam London hűvös utcáin. A gondolatok hevesen cikáztak a fejemben, de leginkább csak egy valaki. Egy kicsit megráztam a fejem, hogy elhesegessem ezeket a gondolatokat, majd sietős léptekkel haladtam tovább.</span></div>
<div>
<span style="font-family: "Courier New",Courier,monospace;"><b><span class="Apple-style-span">***</span></b></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Megjöttem! - kiáltottam el magam mikor beléptem az otthonomnak nevezett házba, majd becsaptam az ajtót és a nappali felé vettem az irányt. Bent megtaláltam mindenkit. Hogy kik tartoznak a mindenkibe? A szüleim, a Tomlinson család és a Horan család(?). </span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Ricki! - visítottam fel vigyorogva Odett fiára, aki kacagva futott felém. Mosolyogva guggoltam le, majd az ölelésembe zártam. - Jaj te úgy hiányoztál! - nevettem, miközben felálltam és megpörgettem a levegőben, amire egy hangos kacaj volt a válasz.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Khm.. - hallottam meg Niall hangját.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Hogyne-hogyne ti is. - legyintettem, majd újra Patrick felé fordultam.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Hogy lerázott a lányod. - bámult az ír manó apumra, aki csak hangosan felröhögött.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Gyere édes, kapsz egy kis csokit. - vigyorogtam a kezemben tartott kisfiúra.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- A-a! Nem ehet csokit, mert elhízik. - szólt rám Detti mosolyogva, mire bólintottam egyet.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Akkor most nem kapok csokit? - szontyolódott el Ricki.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Dehogynem csak titokban. - kacsintottam rá suttogva, mire felnevetett. Besurrantunk a konyhába, majd a hűtőből kivettem két kinder szeletet és egy kinder tojást. A tojást odaadtam Rickinek, aki azzal a lendülettel el is futott. Megfogtam a két csokit, majd visszamentem a nappaliba. Odamentem apuhoz és beleültem az ölébe, majd a kezébe nyomtam az egyik kinder szeletet.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Köszi kicsim. - mosolygott rám, majd egy puszit nyomott az arcomra.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Ahogy nézem ugyanolyan édesszájú vagy, mint az apád. - kacagott fel Eleanor.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Nem tudom miről beszélsz. - nevettem fel. - Anyu szerint le se tagadhatnánk egymást...Bár én nem is akarom. - mosolyodtam el, majd beleharaptam az édességembe és hátradőltem apu mellkasára.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Amúgy miért is vagytok itt? Mármint nem baj, meg hiányoztatok is csak fura... - magyarázkodtam egyből, mert szeretem őket, csak akkor is fura. Az összes felnőtt azonnal rám kapta a tekintetüket, amikből sugallott valami...valami olyan, aminek biztos, hogy nem fogok örülni. Előre féltem a választól.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Lola, azért vagyunk itt, mert el fogunk menni.. - kezdte Louis.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- El kell utaznunk egy kis időre... - folytatta Niall.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- És a feleségeknek is jönniük kell...így ti egyedül maradtok... - szólalt meg apa a hátam mögül.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- A lényeg végülis az, hogy össze fogtok költözni addig is, hogy tudjatok egymásra vigyázni és Patrickról gondoskodni. - anyám hangja élesen hasított a fülembe. Fel sem fogtam a dolgokat, csak szívtam magamba az információkat.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Liamék házába fogtok költözni, mert az a legtágasabb és Violet is veletek fog lakni. Persze Liam és Danielle is jön velünk, így teljesen magatokra maradtok. - fejezte be Odett. Lassan felálltam, mire apa megfogta a csuklómat, de egy gyilkos pillantásom után elengedett. Komor arccal lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn, majd miután erősen becsaptam magam után az ajtót a szobám közepén megálltam. Körülnéztem. Nem láttam mást csak bútorokat és milliónyi emléket. Az ágyam alól elővettem a bőröndöm, amit a szekrényem elé toltam, majd kinyitottam a két ajtót és beleöntöttem az összes ruhámat. Nem foglalkoztam azzal, hogy összegyűrődnek, csak minél hamarabb el akartam tűnni. Nem fogok megállni siránkozni, azért mert a szüleim csak úgy itt hagynak. Legalább elmondhatták volna hamarabb is, hogy elmennek. És egyáltalán hova, miért és mért most mennek el?! Itt hagynak a barátnőmmel, egy kisfiúval és egy gyökérrel. Szuper. Most nagyon mérges lettem, ami nem jó, mert olyankor török-zúzok. Hirtelen kopogtattak az ajtómon, majd benyitottak.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Kicsim pakolj össze, mert ma este indulunk... - kezdte anyám, mire tikkelni kezdett a szemem. Ma este?! Ezek meg vannak hibbanva? </span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Kifelé... - suttogtam az ajtóra mutatva, de szülőm meg sem mozdult. - Azt mondtam kifelé! - üvöltöttem rá édesanyámra, mire ő szomorú arccal kiment. Tudom, hogy nem helyes, ahogy viselkedem, de egyszerűen nem tudok másképp. Miután kiment nem csukta be maga után az ajtó, így hatalmas léptekkel megindultam, majd megálltam. Megfogtam a nyílászárómat, majd amilyen erősen csak tudtam, becsaptam. Hallottam valamiféle reccsenést, de nem érdekelt. <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-6qNdY_LkvUQ/UxTGn360AnI/AAAAAAAADhc/Zz_LIaxK_OA/s1600/pakolas2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-6qNdY_LkvUQ/UxTGn360AnI/AAAAAAAADhc/Zz_LIaxK_OA/s1600/pakolas2.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>Rühellek pakolni, de most muszáj...Az egyességünk örökre szólt, nem? Tévedtem...<span style="color: #3d85c6;">@Lol"W"M</span></b></span></span></td></tr>
</tbody></table>
Miután a hatalmas bőröndöm megtelt a ruháimmal és a cipőimmel, elővettem a másikat, ami kisebb volt. Abba belepakoltam a fürdőmből az összes holmimat, majd a polcaimról kezdtem lepakolni az iskolába szükséges holmiaimat. Leutolsó sorban az éjjeliszekrényemről a laptopom és a fiókból a titkos összetakarított pénzem, amit eldugtam a táska legmélyén. Szép kis összeg volt, amiről nem kell senkinek sem tudnia. Miután kész voltam, megindultam az ajtóm felé, de megálltam előtte. Hoppá. Végigrepedt az ajtóm a kilincstől kezdve felfelé. Mindegy. Kitártam magam előtt, majd a két bőröndöt kihúztam a folyosóra. Amiben a ruhák voltak, abban nem volt semmi törékeny, így csak legurítottam a lépcsőn. </span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Ne segítsek inkább? - hallottam meg Louis nevető hangját.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Ne. - feleltem komoran, mert ugyanis Loura is haragszok. Vele majdnem minden nap beszélek telefonon, még sem mondta el a dolgot. - Niall! - kiáltottam el magam, mire a szöszi szinte azonnal mellettem termett. - Kérlek segítesz? - mosolyogtam rá angyalian.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Bármikor. - vigyorgott, majd megfogta a törékeny cuccokkal teli bőröndöm és óvatosan levitte.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Mennyi időre is mentek? - fordultam Odett felé.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Öhm...nem tudni pontosan...lehet, hogy hetek, de lehet hogy hónapok, mire visszajövünk. - sütötte le szemeit, mire bólintottam egyet. Odamentem a többiekhez, de még csak a szüleim közelébe sem mentem. Leültem Ben mellé, mire egy kaján vigyor kúszott az arcára.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Figyelj Lola... tudjuk, hogy rosszul esik... - kezdte Louis, mire felmutattam a kezem, hogy maradjon csöndbe, mert nem érdekel. Inkább felálltam és indulni készültem, mikor újra megszólalt. - Lola, had magyarázhassuk meg legalább. - folytatta, mire azonnal megálltam, ugyanis elszakadt a cérna.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Megmagyarázni?! - fordultam azonnal feléjük. - Mit?! Hogy elmentek több hónapra?! Hogy nem volt bennetek annyi tisztesség, hogy hamarabb szóljatok?! Ugyan kérlek Louis! Veled szinte minden nap beszélek és annyit nem tudtál volna mondani, hogy boccs de elmegyünk, számíts erre. Nem helyette inkább titkolóztatok. Szép kis család. - hangomban, annyi gúny és düh volt, hogy még magam is meglepődtem rajta. - Apa..komolyan...azt hittem, hogy mi jó páros vagyunk együtt. Emlékszel? Apa és Lola mindörökké...de tévedtem. Nagyon nagyot tévedtem. Csalódtam bennetek. De legfőkép benned, Apu. - hangom a végére már halkan csengett. Nem akartam ezt mindenki előtt, de ők hozták ki belőlem. Sarkon fordultam, felvettem a cipőm és a kabátom, majd a két bőröndömet megfogtam. - Majd ha visszajöttök, akkor beszélünk. Sziasztok...Szia Apu. - fordultam utoljára vissza, mire édesapám felállt, de mielőtt még elérhetett volna hozzám, kimenekültem a házból, miközben magam után húztam a két táskám. Gyors léptekkel igyekeztem Viohoz, de nem voltam elég gyors, mert út közben még eleredtek a könnyeim. A folyékony szomorúság meleg cseppekben távoztak, végigcsúszva az arcomon. Mikor odaértem a hatalmas házhoz, becsöngettem, majd pár másodperc múlva nyílt az ajtó. Barátnőm vörös szemekkel nézett rám. Nem kellett megszólalnunk, hogy tudjuk miért sírunk. Segített bevinni a csomagjaim, majd felmentünk az emeletre, ahol öt hálószoba volt. Egy Vionak, egy volt Liaméké, a többi pedig a miénk. Azonnal elfoglaltam a legutolsót, majd mondtam barátnőmnek, hogy most szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Megértette, hogy miért, de még mielőtt elment volna, közölte, hogy Daniék már nincsenek itthon. Becsuktam az ajtómat, majd a bőröndjeimet kinyitottam. Megfogtam a ruháimat, és szépen rendezetten elpakoltam őket a szobából nyíló gardróbba, ami közös volt a mellettem lévő szobával, így csak a felét foglaltam el. Miután teljesen kiürítettem az egyik táskám, jöhetett a másik. Mindent szépen elhelyeztem a kijelölt helyre, majd fáradtan dőltem be az ágyba. Oldalra fordítottam a fejem, így megpillanthattam az erkélyre nyitó ajtómat. Komótosan felálltam és elcsoszogtam odáig, majd lenyomva a kilincset, magam elé tártam a gyönyörű kilátást. Nekitámaszkodtam a korlátnak, becsuktam a szemem és csak élveztem a magányt. A lágy szellő bele-bele kapott a hajamba, és mintha valamiféle dallamot susogott volna a fülembe, annyira fújt. Hihetetlenül jó érzés volt és kezdtem megnyugodni tőle. Hirtelen ajtó kattanást hallottam, de nem a sajátomét, hanem a mellettem lévő szobáét. Nem nyitottam ki a szemem, ezért csak halk lépteket hallottam, amik egyre közeledtek felém. </span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Figyelj, tudom hogy nem bírsz, de segítenél kérlek? - szólalt meg Ben, mire kérdőn pillantottam felé. - Patrick az őrületben kerget. - mondta meggyötört arccal, mire egy halvány mosoly üt ki az arcomra egy pillanatra. - A szobámban van. - intett a fejével az üvegajtaja felé, mire megindultam befelé. </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Gyere Drágám! - mosolyogtam, miközben felvettem a kezeim közé. - Elmegyünk fürdeni jó? - mondtam tovább, miközben megborzoltam a haját, majd bevittem a fürdőbe. Szerencsére eléggé járatos vagyok a lakásban, mert barátnőmmel születésünk óta legjobb barátok vagyunk, így elég sokszor jártam itt a 14 év során. Megengedtem a kádat, majd levetkőzött, így beleültettem. A habos vízbe belerakosgattam a játékait, amivel el lesz egy ideig. Miután kimentem, nem csuktam be az ajtót, hanem csak behajtottam. A szobám felé vettem az irányt, de hirtelen megálltam Ben ajtaja előtt és benéztem. Éppen az ágyán ült és egy akusztikus gitár volt az ölében, amin gyönyörűen játszott. Megálltam és az ajtófélfának dőltem, majd melleim alatt összefontam a karjaim és mosolyogva figyeltem őt, miközben kiereszti hangját. Hirtelen melegség öntött el, miközben hallgattam bársonyos, különleges hangját, amit Louistól örökölt. Miután abbahagyta az éneklést és a gitározást, felnézett egyenesen rám. Pír szökött az arcomra, mire lesütött szemekkel kezdtem a földet nézegetni, mintha az annyira érdekes lenne. </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Szépen énekeltél az előbb... - motyogtam még mindig lefelé nézve, mire felállt és a gitárját neki támasztotta a falnak, majd megindult felém. Már azt hittem, hogy hozzám jön, de helyette inkább kikerült és lement a lépcsőn. Öhm..hát jó. Esetlenül álltam még mindig az ajtajában, majd erőt vettem magamon és a fürdő felé vettem az irányt, ahonnan Patrick kiabál nekem, hogy végzett. Kiemeltem, majd megtöröltem, a kikészített pizsamáját felvette és lement a lépcsőn. Érdeklődve sétáltam be a konyhába, ahonnan pizza illat szállingózott felfelé.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Jó étvágyat! - tolt elém barátnőm egy hatalmas szeletet, mire mosolyogva pillantottam rá.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Miután mindenki jól lakott, Patrickot lefektettem aludni, persze nem maradhatott el az esti mese, így még egy 10 percet bent kellett töltenem nála. Miután végre kiszabadultam a kis csöppség szobájából, barátnőm elköszönt, mert álmos volt, míg én lementem a nappaliba tévézni. Elterültem a kanapén, majd a mesecsatornára nyomtam. Nem tehetek róla, imádom a meséket. Éppen a SpongyaBob Kockanadrág ment, így vigyorogva néztem a rajzfilmet.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<div>
<i><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><b><span class="Apple-style-span">Benjamin Tomlinson</span></b></span></i></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><br /></span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">A fürdőből kilépve meghallottam a nappaliban zúgó tévét, így lefelé vettem az irányt. Valami rajzfilm ment, míg a kanapén egy alvó Lolat pillantottam meg. Mosolyogva megráztam a fejem, majd kinyomtam a fénydobozt és óvatosan felemeltem a lányt. Miközben mentem fel a lépcsőn, kezeim közt Malikkal, egyszer csak azt vettem észre, hogy karját körém fonja, majd szorosan hozzám simul. Elmosolyodtam tettén, még ha közben mély álomban is volt. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-0f33kM2ENCs/UxTEcTkZOWI/AAAAAAAADhI/mzNgvZv5VP8/s1600/45+sleep.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-0f33kM2ENCs/UxTEcTkZOWI/AAAAAAAADhI/mzNgvZv5VP8/s1600/45+sleep.jpg" height="240" width="320" /></a></span></div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">Amint beértünk a szobájába, óvatosan lefektettem az ágyra, majd elkezdtem levetkőztetni. Nehogy félre értsétek, nem vagyok perverz vagy bármi ilyesmi! Miután már csak a fehérneműje volt rajta, betakartam, hogy kényelmesen tudjon aludni. Igaz bevallom végigmértem és el kell ismernem tökéletes alakja van. Bár nem csodálom egy modell anyuka után. Éppen indulni készültem, mikor hirtelen valaki megfogta a csuklóm.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Ne menj el... - motyogta a párnájába, mire megálltam. - Aludj velem. - fordította felém a fejét és résnyire nyitotta szemeit.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Biztos vagy benne? - kérdeztem szinte suttogva.</span></div>
<div>
<span class="Apple-style-span" style="font-family: Georgia, 'Times New Roman', serif;">- Nem. - nevetett fel halkan és álmosan. - De gyere már! - húzott le magához csukott szemekkel, amin jót derültem. Bebújtam mellé a takaró alá, majd hátulról átöleltem, magam sem tudom miért. - Jó éjt.. - suttogta Lola, mire egy puszit nyomtam a vállára. Úristen mit csinálok?! Teljesen meghibbantam?! Nem vagyok komplett, az biztos! Elhesegettem a magamat szidalmazó gondolatokat, majd lehunytam szemeim.</span></div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-10421960627460035372014-01-19T05:37:00.000-08:002014-01-19T05:37:02.929-08:0025.utolsó rész avagy a 2.évad prológusa<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
Sziasztok! Tudom, most utáltok, amiért csak most hoztam,
de eddig nem volt ötletem, hogy hogyan fejezzem be a történetet. Hát végül nem
fejezem be :D<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Remélem, azért örültök
ennek a meglepinek és sok-sok komi jön rá :D Mindenkinek a véleményét
szeretettel várom :D</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Puszi Rebeka Ramsay<br />
<br />
<i> "Nem tehetek róla, sose ment a színlelés, adom magam mindig, ez olyan mint a szívverés!" - Lola Malik</i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-GgdZkwYTr4o/UtvS8m6hLNI/AAAAAAAADbw/3l0ytcGP2Yk/s1600/Lena+Meyer+Landrut+-+Stardust++Booklet-01-560x644.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-GgdZkwYTr4o/UtvS8m6hLNI/AAAAAAAADbw/3l0ytcGP2Yk/s1600/Lena+Meyer+Landrut+-+Stardust++Booklet-01-560x644.jpg" height="320" width="278" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><i><b>Lola Malik</b></i></span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Sziasztok! A becses nevem, amit a híres énekes Zayn
Maliktól, azaz az apámtól és a híres modell Carmen Philipstől, azaz az anyámtól
kaptam Lola Winter Malik. Egy nem szokványos 14 éves lány egy nem szokványos
családból. Igazából imádom a családom! Hisz nem rokonok, de én mégis annak
tartom őket. És hogy mégis ki tartozik az én családomba? A híres neves One
Direction és a feleségeik plusz a gyerekeik. És most felmerül bennetek az a
kérdés miszerint kik ők és hogy kerültek az életünkbe. Mindent a maga idejében.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Nos, akkor talán kezdjük apuékkal. Igazából róluk nemigen
tudok mit mesélni, mert jobban szerették, ha ez homály marad a számomra. Így
inkább hagyom is őket. Inkább mesélem Liam bácsi sztoriját. Hát nem fogjátok
kitalálni ki a felesége. Nem más, mint a gyönyörű és csodálatos táncos lábú
Daniella Peazer. Anya és apa lagziján újra találkoztak és megbeszélték, hogy
nagyon hiányoznak egymásnak és még mindig szeretik a másikat, az esküvő napján
4 csoda is történt. Az első, hogy a szüleim összekötötték az életüket, a
második, hogy újra összejött Liam és Dani, a harmadik és a negyedik egyben a
legfontosabbak: megfogantam én és legjobb barátnőm Violet Helena Payne. Liam és
Dani rá egy évre összeházasodtak. Na, ennyit a Payne családról.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Jöjjön Niall bácsi. Nos, ő élete szerelmét akkor találta
meg mikor én megszülettem, ugyanis a drága szöszi ír manó beleszeretett az
egyik nővérbe, Odett Clarkba. Nekik három éve megszületett a kis édes
csöppségük Patrick Horan. Komolyan zabálni való az a tünemény. Azóta boldogan
él a Horan família, sőt már tervezik a második kis bébit. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
A híres Harry Styles a nagy nőcsábász még mindig keresi a
nagy Őt. Sajnos egyik lány sem tökéletes neki, aki eddig az útjába akadt, de
reménykedem, hogy minél hamarabb megtalálja az igazit, pont úgy, mint legjobb
barátja Louis bácsi. Louis nem tétlenkedett előttem egy évvel és négy hónapja
megszületett a kicsi Tomlinson, aki mára már nem is olyan kicsi. Benjamin
Tomlinson egy évvel és négy hónappal idősebb nálam, azaz idén tölti a tizenhatot.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Kit is hagyhattam ki? Ja, igen! Adam és Nate bácsi.
Nateről nem tudok sok mindent, mert beállt katonának így minden hónapban kapok
egy levelet tőle, hogy mi történt vele, és hogy megkérdezze velem mi történt.
Nagyon hiányzik, de sajnos ez van, nem lehet ellene mit tenni. Na és
Adam...sajnos róla sem tudok sok dolgot csak annyit, hogy járja a világot. Mint
Natetől tőle is havonta kapok egy képeslapot, amiben leírja milyen csodálatos
dolgokat láthatott, és hogyha visszatér hova visz majd el engem. Hát nem
aranyos? </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Mindenki boldog és felhőtlen életet él kivéve én, ugyanis
holnap nekem végem...</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Új suli, új osztálytársak, új barátok és remélhetőleg az
első szerelem. Sajnos eddig nem voltam szerelmes és ebből adódik, hogy még soha
nem csókolóztam és soha nem feküdtem le senkivel, amit minimum tizenhét éves
koromig nem is akarok. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
Egy kicsit elkalandoztak a gondolataim miközben az
ágyamban feküdve a tévét kapcsolgattam, hátha találok valami normális műsort,
de semmi.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lola! - kiáltott a földszintről apa, mire nagy nehezen
kimásztam és lecsoszogtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen? - kérdeztem kómásan mivel alig tíz perce keltem
fel. Amint jobban kinyitottam barna íriszeim megláttam legjobb barátnőmet,
Violettát, aki egyből elejtette bőröndjeit és sikítva a nyakamba ugrott. Na,
igen. Mi már csak ilyenek vagyunk. Két karomat szorosan fontam köré és még a
szuszt is kinyomtam belőle, amin mindketten elnevettük magunkat. Imádom ezt a
lányt és ez kölcsönös, ugyanis egy napon fogantunk meg és egy napon születtünk
is meg. Azóta, a nap óta elválaszthatatlan barátnők lettünk és mindig kiálltunk
egymás mellett, akárkinek volt is igaza. Soha nem veszekedtünk, amin
meglátszódik, hogy mennyire szeretjük egymást, hogy még bántani se tudjuk a
másikat. Két puszit nyomtam az arcára, amit ő viszonzott és visongva mesélte a
nyaralását, míg én visongva hallgattam őt. Vicces látványt nyújthattunk. Anyu
és apu, pedig bementek a konyhába Liammel és Danival. Felrohantunk a szobámba,
majd levetődtünk az ágyamra és heves csevegésbe merültünk. Mindent
kitárgyaltunk és kitértünk még a legkisebb részletekig is, mint például milyen
színű ruha volt rajta vagy, hogy milyen volt a körme és ilyesmi. A szüleivel
Hawaii-on nyaraltak, amiért nagyon irigyeltem őket, de anyuék megígérték, hogy
elvisznek oda, mire persze hangos sikítás volt a jutalmuk.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Úúú, te és olyan pasik voltak, hogy csak ámultam és
bámultam! De mivel nem azért mentem, hogy pasizzak, hanem hogy a családdal
legyek, így inkább még rájuk sem figyeltem, ami nálam nagy szó! – vigyorgott
elégedettem csípőre tett kezekkel és bólogatott, hogy végre nem pasizott, hanem
Liamékkel foglalkozott. Hangosan felkacagtam, mire hátradőltem és a plafont
kezdtem bámulni, majd azonnal elkomorultam. Vi befeküdt mellém és csendben
gondolkoztunk. – Nem akarok holnap suliba menni… - dünnyögte szomorkásan, mire
együtt érzően sóhajtottam egyet.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hidd el én se. De nézzük a jó oldalát! Velem járhatsz
egy osztályba! – vigyorogtam, mire fejbe csapott egy párnával, így persze
kialakult egy párnacsata. Összevissza ugráltunk az ágyon egymást püfölve, majd
hirtelen megálltam. - Valami hiányzik… - suttogtam a nagy csöndbe.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Én tudom mi! – visongott Vio, majd leugrott az ágyamról
és a hifihez rohant, amit egyből benyomott, így a hangszórókból üvöltött Avicii
egyik kedvenc száma a You make me. Röhögve énekeltük végig az egészet és még a
következő 50 számot is. Szerintem lent a szüleinknek megfájdult a fejük a sok
visítozástól és a dübörgő zenétől. Lerohantam a lépcsőn be a konyhába észre sem
véve a felnőtteket, majd a hűtőből kivettem egy liter kólát, a szekrényből
pedig öt csomag chipset, majd szó nélkül visszafutottam a szobámba, ahol Vi a
laptopomon hevesen pötyögött valamit. Lehuppantam mellé és nézegettem, hogy
mégis mit csinál. A Facebookon írogatott egy Daniel Black nevű sráccal, aki
állítólag az évfolyamtársunk lesz. Azonnal rámentem a képeire, hogy szemügyre
vegyem és őszintén kellemesen csalódtam benne, mert egy nagyon helyes fiú.
Vioval szokás szerint azonnal elkezdtük őt pontozni minden mértékben, majd
összességében tízből nyolcat kapott, ami elég jó eredmény azt nézve, hogy eddig
a legmagasabb pontszám hat volt. Elismerően méregettük, majd miután meguntuk a
képét bámulni felmentünk az új sulink honlapjára és nézegettük kik lesznek az
osztálytársaink és az évfolyamtársaink. Sajnos nem értünk a végére, mert közben
anyu benyitott, hogy Violetéknek ideje hazamenniük, mert holnap iskola.
Legnagyobb bánatunkra elbúcsúztunk egymástól, majd elmentek. Mivel már elég
későre járt, így elmentem és gyors lezuhanyoztam, majd a hajam megszárítottam
és felvettem a pizsim. Bebújtam a pihe-puha ágyamba és már csak arra emlékszem,
hogy a telefonomat nyomkodtam.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Reggel az ébresztőmre keltem, ami pontosan fél hetet
mutatott. Nyögvenyelősen lerántottam magamról a takarót, majd becsoszogtam a
fürdőmbe és belenéztem a tükörbe. Hát szinte sokkot kaptam a látványtól. A
hajam teljesen elaludtam, ami miatt az ájulás kerülgetett, míg a szemem alatt
akkora karikák voltak, mintha bevertek volna nekem. Na, ezt azonnal orvosolni
kell! Elővettem a hajvasalóm és a sminkes táskám, majd egyből szépíteni kezdtem
magamon. A vasalót bedugtam a konnektorba és bekapcsoltam, míg elővettem a
fésűm és használatba vettem. Gyorsan egyenesre varázsoltam a hosszú sötétbarna
hajamat, majd elővettem a kőpúderem és felkentem magamra a szempillaspirállal,
szemhéjtussal és szájfénnyel egyetemben. Miután elégedetten pillantottam a
tükörbe mindent elpakoltam és rohantam vissza a szobámba és azonnal a
szekrényembe bújtam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Mivel ünneplőbe
kellene menni, ezért előhúztam egy fekete csőnadrágot és egy fehér trikót, alá
pedig egy fehérnemű szettet, majd egy blézert legfölülre. A kék Nike tornacipőm
gyors magamra húztam, majd elővettem az ugyanolyan színű Adidas válltáskám és
beledobtam egy füzetet meg egy tollat, ja és persze a bizonyítványom. Az irataim
a sminkem és a kulcsom is elraktam, majd az íróasztalomhoz léptem és felvettem
egy nyakláncot és az órámat, míg a telefonomat a zsebembe passzíroztam a fülhallgatómmal
együtt. Lerohantam a lépcsőn és a konyhába rohantam, ahol apu az asztalnál ült
és itta a reggeli kávéját, mire elsuhantam mellette és egy cuppanós puszit
nyomtam az arcára.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jó reggelt! – köszöntem vidáman és anyuhoz rohantam,
aki a kezembe nyomott pénzt, hogy vegyek valami kaját magamnak. Egy puszival
köszöntem meg, majd elköszöntem tőlük és kiléptem a házból. Vio szokás szerint
már várt rám, hogy együtt induljunk suliba, de most kivételesen a másik irányba
ugyanis új suli, új útvonal. Egész úton arról fecsegtünk, hogy vajon lesznek-e
helyes srácok és lesznek-e hisztis libák vagy éppen nagyképű parasztok. Biztos
vagyok benne, hogy lesz, hisz melyik suliban nincs? Egész úton a gyomrom
görcsben volt és azt hittem, hogy elájulok és beesek az egyik bokorba.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
Sajnos ez nem történt meg épségben odaértem a sulihoz és
ezermilliónyi diák beszélgetett több csoportra osztva, ezzel jelezve, hogy ők a
suli menői, akik ráérnek csak becsengetéskor bemenni és az sem számít, ha
elkésnek róla, mert nagyívben leszarják az iskolát. Nos, hát én is ilyen vagyok
annyi a különbség, hogy nem vagyok menő…vagyis hát oké sokan akarnak velem
barátkozni, de csak azért, mert gazdag vagyok és apum egy pop csillag volt
anyum pedig egy dögös modell. Hát az élet nem mindig fényes. Amint beléptünk a
suliba két felsőbb éves eligazított minket, hogy az udvarra kell menni, így hát
arra felé vettük az irányt. Elég sok diák volt, már rajtunk kívül, így gyors
megkerestük a 9.A feliratot és oda besorakoztunk leghátulra. Vi és én görcsösen
fogtuk egymás kezét és próbáltuk elterelni a figyelmünket azzal, hogy beszélgettünk
és nem figyelünk semmi másra. Hát valamennyire sikerült, mert mindkettőnk
szorítása gyengült végül már csak röhögve álldogáltunk egymás mellett. Miután
mindenki megérkezett elkezdődött az újév megnyitása, azaz az igazgató (aki meg
kell, hogy valljam nagyon fiatalos és csinos) elkezdte a monológját, azonban ez
a diri nem olyan többi. Nagyon röviden és viccesen elmondott mindent, majd
mondta, hogy mindenki menjem az osztályával a termükbe. Hát nekünk mivel nem
volt itt az osztályfőnökünk, így csak álldogált egy helyben az osztály. Az
igazgató azonnal odalépett hozzánk, majd mondta, hogy kövessük…Mi a franc? Az
ig. az osztályfőnökünk? Azt a rohadt… Vioval csak ámultunk és bámultunk, míg a
sor legvégén csoszogtunk a többiek felé. Az oszt.fő amint meglátott minket
egyből hátrajött és mosolyogva figyelt minket.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Örülök, hogy az én osztályomba kerültetek… - mosolygott
sejtelmesen, mire Vivel hatalmas vigyorra húztuk a szánkat.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A Tanárnő esetleg netán One Direction rajongó volt? –
kérdeztük barátnőmmel kórusban, mire az ig. elnevette magát.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A legnagyobb. – mondta büszkén a tanárnő.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- És Önnek ki volt a kedvence? – kezdtünk csevegésbe.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hát még mindig a kedvencem. Találgassatok. Annyit
elmondok, hogy egy nagy nőcsábász volt. – kacagott fel az oszt.fő, amiből
egyből rájöttünk.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Harry! – kiáltottunk fel Violettel. A tanárnő
vigyorogva bólogatni kezdett, majd miután beértünk a terembe azonnal
elfoglaltuk a leghátsó sort, ugyanis egyes padok voltak, így én beültem
középre, balra pedig barátnőm, míg jobbra egy srác, aki árgus szemekkel meredt
rám.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Mivan?! – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Benjamin fordulj előre, kérlek! – szólt a Tanárnő, mire
a srác kacsintott egyet, majd elfordult. Hát jó… Amúgy megnézve egész helyes
srác, sőt! Nagyon is jóképű! – Először is szeretnék bemutatkozni. Carol Hope
vagyok az osztályfőnökötök és egyben az iskola igazgatója is. Örülök, hogy
ilyen osztályom lett, mint ti és nagyon remélem, hogy jól kijövünk, majd
egymással. Akkor kezdjünk neki! Benjamin kérlek, szedd be mindenkitől a
bizonyítványokat! – szólalt meg a tanárnő, mire az engem bámuló fiú felállt és
körbement, hogy beszedje, majd lerakta a tanári asztalra a 12 darab
bizonyítványt. Hát igen csak 12-en vagyunk. Nem valami sok, de nekem ez így
pont jó. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
Te jó isten! Azt hittem, hogy elalszok az első három
órán! Csak a könyveket kaptuk meg és leellenőriztük az adatokat, hogy minden
rendben van-e és ez tartott háromszor 45 percbe! Könyörgöm, én egy ilyet 10
perc alatt lezavarnék! Szerencsére most 20 perces szünet van, de a többi 10
perces szünet, így elmentem a barátnőmmel a büfébe, ahol persze
szerencsétlenségemre beleütköztem az engem bámuló srácba. Nem mondott semmit
csak felröhögött, majd kikerült és elment a hasát fogva a nevetéstől. Fura. Ez
a srác tényleg fura! Mindegy, inkább nem foglalkoztam vele. Beálltam a sorba és
Vioval arról beszélgettük, hogy ennek a bizonyos Benjaminnak nincs ki a négy
kereke. Miután megállapítottuk, hogy dilis felkacagtunk, majd vettem egy csokis
croissant és egy üveg vizet, míg barátnőm kókuszos kekszet es almalét.
Visszamentünk a termünkbe, majd miközben csacsogtunk megettünk a vett
ételeinket. Sajnos becsöngettek, így mindenki leült a helyére és elkezdődött az
óra. A tanárnő bejött a terembe és leült a helyére.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nos, akkor most mindenki mutatkozzon be a többieknek.
Névsor szerint megyünk! – szólalt meg a tanárnő, majd egy fehér lapot nézegetett
és felolvasta az első nevet. – Alesha, kérlek! – a lány felállt és teljesen az
liba kinézete volt. Hosszú festett szőke haj, kivágott felső, miniszoknya és
kezében a telefonja, amiről látszódott, hogy éppen Twitterezik. – Légy szíves legközelebb
jobban öltözködj fel! – szólt rá az ig., mire a csaj csak megvonta a vállát.
Amint megszólalt azt hittem ott helyben megsüketülök, ugyanis olyan nyávogós
hangja volt, hogy azt még a macskák is megirigyelnék! Elkezdett ott papolni,
hogy ő milyen jó tanuló volt és hogy az apukája egy befolyásos ember és
szokásos blablabla… Szerencsére az oszt.fő gyorsan elhallgatatta, így jöhetett
a következő, aki nem volt más, mint a dilis. Hát ez szuper… – Benjamin. – szólt
a tanárnő, mire a gyerek felállt.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Nincs mit mondanom. Benjamin vagyok, buktam, jóképű
vagyok a csajok álma… mi kell még? – kérdezte beképzelten, mire köhögésként
álcázva benyögtem, hogy „egoista”. Persze erre egy ketten elnevették magukat,
mire a srác gyilkos tekintettel méregetett engem. – Van valami bajod? – fordult
felém szikrázó szemekkel, mire egy vigyorra húztam a szám.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Igen, te. – nevettem fel, mire már az egész osztály
elröhögte magát, kivéve a tanárt és Benjamint. Pedig vicces volt.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Elég legyen Lola! Akkor most te jössz! – parancsolt rám
a tanár, mire kiegyenesedtem a széken, majd nagy nehezen felálltam és körbe
néztem. Megköszörültem a torkom, majd belekezdtem.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Lola vagyok. Én egyesekkel ellentétben jó tanuló
vagyok. – céloztam erre Ben bukására. – Gyorsan szoktam barátkozni remélem ez
most is meg lesz. – mosolyogtam körbe bíztatóan, mire többen is
visszamosolyogtak. Ez jó jel. – Szeretek rajzolni és kosarazni. Mások szerint
társasági lény vagyok. Legjobb barátnőmmel jöttem ide… - fordultam Vio felé,
majd vissza az osztály felé - …és remélem, hogy jól kezdem a sulit. – fejeztem
be, majd leültem.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Esetleg a vezetéknevedet nem szeretnéd elmondani?! – szólt
közbe Benjamin, mire összeszűkült szemekkel meredtem rá.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Tudtommal te sem mondtad el! – vágtam vissza ugyanis
eszem ágába sincs elmondani, hogy a Malik családból származok, mert akkor
megint csak az lesz belőle, hogy azért barátkoznak velem, mert egy popsztár
volt az apám. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
- A becses vezetéknevem Tomlinson. – szólalt meg
gúnyosan, mire az állam a padlót súrolta.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Ugye most csak viccelsz, hogy a tündéri Eleanornak és a
vicces Louisnak egy ilyen fia van! – vágtam rá kapásból és mértem végig bunkón
egy fintorral az arcomon, mire a fiú sértődötten nézett rám. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Viszont, ha te Tomlinson vagy akkor elmondom, hogy egy „családban”
vagyunk. – mutogattam macskakörmöket a levegőben, mire kérdőn felém fordult. –
A teljes nevem Lola Winter Malik. – nyomtam meg erőteljesen a Malik szót, mire
elkerekedett szemekkel figyelt engem.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Na, erre mit lépsz Tomlinson? – szólalt meg legjobb
barátnőm, mire Ben felé fordult.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Te mit szólsz bele! Nem rád tartozik! – válaszolt bunkón
a fiú, mire elnevettük magunkat Vivel. – Most meg mit röhögtök?! – szórt villámokat
a szemeivel felénk.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jajj, butuska Benji… - vágott vissza gúnyosan Vio, mire
ismét felröhögtem – Tudod mi a nevem? Violet Helena Payne! – röhögtük el
magunkat ismét, mire Benjamin majdnem dobott egy hátast a hír hallatán.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Jól van Violet és Lola elég lesz, megleckéztettétek,
most már elég. – mosolygott ránk kedvesen a tanárnő. Barátnőmmel azonnal előre
fordultunk és angyali tekintettel mosolyogtunk rá.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Elnézést Tanárnő! – szólaltunk meg kórusban, mire
valami dünnyögést hallottam Benjamin felől.</div>
<div class="MsoNoSpacing">
- Hülye libák… - morogta magának, mire egy hatalmas
vigyor kúszott az arcomra. Szerintem még sosem győzték le. Ennek is itt volt az
ideje.</div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-36913632438457932002014-01-08T12:09:00.001-08:002014-01-08T12:09:08.143-08:00Utolsó Rész<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Sziasztok! <u><b>Kérlek segítsetek nekem!</b></u></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Válasszatok két lehetőség között!</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>A vég hepi vagy depi legyen? Kérlek kommentbe válaszoljatok hogy segítsetek nekem hogy tudjam mit szeretnétek! Amint írnak minimum nyolcan akkor már meg is írom a részt és ha van valamilyen ötleteket amiket olvasni szeretnél az utolsó részben akkor írj bátran! Szívesen beleszövöm a történetbe! </b></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Puszi mindenkinek! <3 </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Rebeka Ramsay</span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-53440771143264747062013-08-28T15:09:00.000-07:002013-08-28T15:09:35.758-07:0024.fejezet~Telefonhívás<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Drágáim!
Nos, tudom hogy borzasztóan régen hoztam részt amiért nincs mentségem!
Remélem azért maradt néhány olvasóm... Viszont annyit elmondok, hogy a
blognak hamarosan vége! Készüljetek fel!:) Puszi Rebeka</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Telefonhívás</b></span> </span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"></span>"Elveszítettem örökre! Teljesen össze törtem, hisz a szerelmem nincs többé! Ezt életem legborzasztóbb napja!" - Zayn Malik</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-87fH4Q6n1m8/Uh501057lAI/AAAAAAAADBU/BN8aDVSXmcw/s1600/525331_439648322794304_753480291_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-87fH4Q6n1m8/Uh501057lAI/AAAAAAAADBU/BN8aDVSXmcw/s320/525331_439648322794304_753480291_n.jpg" width="273" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">*Carmen szemszöge*</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Reggel szerelmem csupasz mellkasán ébredtem. Mosolyogva néztem, ahogyan
halkan szuszog és egyenletesen fel-le mozog a mellkasa. Óvatosan kimásztam
mellőle, szerencsémre nem ébresztettem fel, mert valószínűleg mélyen aludt.
Bementem a fürdőbe, ahol gyors lefürödtem, majd egy törölközőbe csavarva álltam
a szekrényem elé. Hosszú gondolkodás után végül egy szaggatott fehér
csőnadrágot, egy hátul csipkés fekete trikót felvettem, majd a lila converse
cipőm magamra húztam. A hajam kifésültem és úgy hagytam ahogy van, majd egy
halvány sminket kentem az arcomra. Egy puszit nyomtam Zayn ajkaira, mire ő
mocorogni kezdett, de szerencsére nem ébredt fel. A telefonom a hátsó zsebembe
süllyesztettem, majd a pénztárcám a kezembe vettem a kulcsaimmal együtt és
elhagytam a házat. Beültem a kocsimba és a közeli pékség felé vettem az irányt,
hogy legyen otthon valami kaja reggelinek.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">*Zayn szemszöge*</span><br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">A szemeim hirtelen pattantak ki és ültem fel az ágyon. Az ágyban mellettem
nem volt senki, ezért magamra kaptam a boxerem és elkezdtem felkutatni az egész
házat Carmen után. Miután sehol sem találtam, gondoltam elment boltba vagy
valami. Visszamentem a szobába, ahol gyors magamra kaptam néhány ruhadarabot,
majd a fürdőbe igyekeztem. A hajammal legalább egy húsz percet szarakodtam,
mire úgy állt, ahogy én szerettem volna. Már kezdtem egy kicsit ideges lenni,
hogy mégis Carmen hol lehet, hisz már majdnem egy háromnegyed órája ébren
vagyok. Leültem az ágyra és elővettem a telefonom és már épp hívni akartam
szerelmem, mikor egy ismeretlen szám kezdett villogni a képernyőn. Elhúztam a
zöld ikont, majd a fülemhez emeltem, de a hír lesokkolt. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">*Louis szemszöge* </span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Na, Louis add már vissza a csokimat! - kergetett tovább Niall, amin jót
nevettem, de meg kellett állnom, ugyanis a telefonom hangos zenélésbe kezdett,
a kijelzőn pedig Zayn neve díszelgett. Visszadobtam az édességet a
bandatársamnak, aki csillogó szemekkel bontotta ki, majd majszolta el.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Csá haver, mizu? - szóltam bele nevetve, de nem szólt vissza senki. -
Zayn? Ott vagy? - kérdeztem aggodalmasan, mire hallottam, amint mély levegőt
vesz, amit hangosan kifúj.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Louis... - hallottam hangján, hogy sír, ami megrémisztett, hisz nagyon, de
nagyon ritkán sír.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Zayn mi történt? - szóltam bele idegesen és aggodalmasan, mire a többiek
rám kapták a tekintetüket.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Carmen... - folytatta, miközben a hangján hallottam, hogy zokog.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Mi van Carmennel? - nem mondott semmit, csak makogott össze-vissza, ami
miatt kezdtem egyre jobban idegeskedni. A fiúk egyre jobban kezdtek mocorogni
ezzel jelezve, hogy nem értenek semmit. - Zayn, mondj már valamit! - mondtam
ingerülten, mire elkezdett, szavakat mondani.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Carmen...kórház....baleset... - nyögte ki a fontos információkat, mire
kinyomtam és elkezdtem felhúzni a cipőmet.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Louis mi történt? - kérdezte idegesen Harry.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Carmennel történt valami és most kórházban van, Zayn pedig már zokog. -
hadartam el, mire a többiek azonnal felálltak, felvették a cipőjüket és
elindultunk a kórházba. Én vezettem és szokás szerint hajtottam, mint az őrült,
de nem érdekelt, mert egy barátomnak szüksége van rám, ezért bármit megtennék.
Amint beléptünk a bejáraton, egyből keresni kezdtük a szemünkkel Zaynt. A
váróban ült, lehajtott fejjel, miközben a kezében kávét szorongatott. Hosszú
léptekkel indultam felé, majd leültem mellé és kezemet a vállára raktam, mire
felemelte fejét és rám nézett. Szemei vörösek voltak, míg halkan zokogott. Nem
tudtam hirtelen mit mondani, hisz nem voltam még ilyen helyzetben, ezért inkább
csak megöleltem. Erősen szorítottuk egymást, majd miután elváltunk megtörölte
az arcát a könnyek miatt, de fölöslegesen, mert újak jöttek a helyükre. A
többiek is üdvözölték, majd leültünk a székekre és néma csendbe burkolóztunk.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Annyira félek... - suttogta Zayn, miközben arcát kezeibe temette.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Nem lesz semmi baj! - bíztattam, mire csak hümmögni tudott. - Pontosan mi
történt? - kérdeztem óvatosan, mire vett egy mély levegőt és belekezdett.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Autóbalesetet szenvedett. Kirepült a kocsiból és most műtik. Az orvosok
nem mondtak semmit. - magyarázta, miközben néha elcsuklott a hangja és a
szemeiből könnyek szöktek ki. Rossz volt így látni, gyűlölöm, ha az egyik
bandatársam szomorú. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">*Zayn szemszöge*</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Miközben a könnyeimet törölgettem, az emlékek hirtelen törtek a fejembe,
amik elkezdtek pörögni, a lelki szemeimmel néztem végig őket. Az első
találkozásunk, amikor azonnal a szívembe lopta magát.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">„Amint beléptünk a házba egy barna hajú szépség fogadott minket. Első
látásra megtetszett, hisz nagyon gyönyörű. Harry folyamatosan kacérkodott vele,
de a lány teljes ellenszenvet mutatott az érdeklődése iránt, ami
megmosolyogtatott. Viszont mikor megtudtam, hogy nem tudja, hogy mi kik vagyunk
az eléggé meglepett, de ha jól láttam nem csak engem, hanem a többieket is.
Hogy megértse a dolgokat, inkább bemutatkoztam neki, hogy egyszerűbben menjen
elmagyarázni. Mikor megérintett az egész testem beleremegett és csak egymás
szemét fürkésztük. Elmosolyodtam, ahogyan ő is, de sajnos ezt az idilli
pillanatot Harry sikeresen elbaszta. Miután tekintetünk elvált végigmértem.
Vékony kecses alakja, hosszú barna haja, csillogó szemei és csodálatos mosolya
van. Egy szóval gyönyörű!”</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Egy szomorú mosoly terült szét az arcomon, ahogy visszagondoltam a
felejthetetlen emlékekre. Az agyam az első csókunkhoz mászott vissza az időben,
amikor a kórházba elkísértem. Mindketten azt mondtuk, hogy nem lett volna
szabad, de én még mindig nem bántam meg.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">„Magamhoz öleltem, amit ő viszonzott is. Beszippantottam édes mangó illatát,
amit elraktároztam magamban. Eltávolodtunk egymástól, de csak annyira, hogy
egymás szemébe tudjunk nézni. Hatalmas zöld íriszei a vágytól csillogtak, míg
beleharapott alsó ajkába, aminek "hála" nem bírtam magammal és
szenvedélyesen megcsókoltam. Nem tolt el magától, hanem visszacsókolt. Két
kezét az arcomra helyezte, míg én a csípőjét karoltam át. Ajkai puhák voltak,
ami még jobban fokozta bennem azt, hogy csókoljam. Hirtelen kinyitotta a
szemeit és elhúzódott.”</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">„Egymás ajkait faltuk, miközben óvatosan ledöntöttem az ágyamra. Nem tudom,
hogy helyes-e, amit teszek, de ez most cseppet sem érdekelt, csak az, hogy
tudjam enyém, még ha csak erre az estére is. Nyelveink táncot jártak egymással,
míg a ruhákat folyamatosan szedtük le a másikról. Életem egyik legcsodálatosabb
estéje volt! Tudom, hogy kihasználtam, de egyszerűen szükségem volt rá! Éreznem
kellett, hogy szeret, különben beleőrültem volna mindenbe…”</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Az agyam hirtelen átváltott az első közös éjszakánkra, ami fantasztikus
volt. Egy felejthetetlen éjszaka, ami az emlékeim közt marad örökre.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">„Elmosolyodtam, amit ő viszonzott is. Kinyújtottam a kezem, amibe aprócska
tenyereit belesüllyesztette, majd magamhoz húztam. Elfeküdtem az ágyon, mire ő
a derekamra ült. Barna haja a válla fölött hullott le, kezei a mellkasomon
pihentek, míg zöld szemei csillogtak és ajkai felfelé görbültek.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Gyönyörű vagy! - suttogtam vigyorogva. A feje elkezdett közeledni az
enyémhez, majd egy forró csókban forrtunk össze.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Te sem panaszkodhatsz! - mondta a csókunkba. Elmosolyodtam, majd tovább
folytattuk csókcsatánk. Kezeim levándoroltak a fenekére, míg az övéi még mindig
a mellkasomon voltak. Hirtelen az ajtó kinyílt, de nem foglalkoztunk vele, hanem
maradtunk ugyanabban a pózban és csókolóztunk. Nem is kellett sokáig várni,
mert aki bejött az egyből ment is ki.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Csókolóznak! - hallottam meg Louis hangját a folyosóról.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Kik? - szólalt meg Niall.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Carmen és Zayn! Ott bent! - visongott Lou, mint egy kislány. Én és a rajtam
fekvő lány, egyből felnevettünk, ezzel megszakítva hosszú csókcsatánkat. Egymás
szemeibe néztünk, majd végül bátorságot vettem magamon és megszólaltam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Leszel a barátnőm? </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Nem is tudom... - mondta, de ott volt az a bujkáló mosoly a száján, amiből
egyből tudtam, hogy csak húzza az agyam. - Persze! - vigyorgott rám.
Felnevettem, majd megcsókoltam. Sosem örültem még ennyire semminek! Ez életem
legjobb napja! Lemászott rólam, majd összepakolta a cuccait és feltette a
vállára a táskáját.”</span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Életem egyik legjobb napja volt mikor igent mondott nekem! Még mindig nehéz
elhinnem, hogy szerelmes belém és hogy a barátnőm. Egy pillanatra felnéztem,
ahol megpillantottam az orvost aki, műtötte szerelmem, mire azonnal felálltam
és felé kezdtem sétálni, miközben az arcomról letöröltem a könnyeket.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Hogy van Carmen? – támadtam le egyből a legfontosabb kérdéssel, mire
tekintete rám vándorolt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Nos, Ms. Philips életben van. A műtét nem volt zökkenőmentes, de minden
jól alakult, most pedig mély altatásban van. – magyarázta a doki, mire egy
pillanatra azt hittem, hogy elájulok. Mi az, hogy nem volt zökkenőmentes?</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Elnézést, de mi történt a műtét közben? Mert azt tetszett mondani, hogy
nem volt zökkenőmentes. – kérdeztem egy picit idegesen, mire az orvos
készségesen válaszolt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Egyszer leállt a szíve, de sikeresen újraélesztettük. A jelen pillanatban
gépekre van kötve, mert a teste nagyon gyenge és nem biztos, hogy megéli a
holnapot. – válaszolt vészjóslóan, mire a gyomrom görcsbe rándult és hirtelen
nem kaptam levegőt. – A teste tele van sebekkel, néhol nagyobb, néhol kisebb horzsolások,
viszont a bal lábán van egy mély bevágás, amit akkor szerezhetett, mikor
kirepült az autóból. – szólalt meg az orvos, miközben néha az ájulás szélén
álltam. Sosem bírtam a vért, ami meg is látszódik rajtam. Miután elmondott még
néhány fontos információt, megköszöntem, majd intettem a srácoknak, hogy
jöjjenek utánam. Felmentünk ahhoz a kórteremhez, amiben szerelmem feküdt és
küzdött az életben maradásért. Egy orvos lépett ki a szobából, aki elmondta,
hogy egy ember bemehet egy nagyon rövid ideig. Egyértelműen én megyek be hozzá,
ezért az ajtó elé álltam, majd lenyomtam a kilincset és bementem. Nos, a
látványtól letaglóztam! Szerelmem tele volt sebekkel és kötésekkel, amik miatt
szemembe újra könnyek szöktek, míg a szívem kifacsarodott és kezem-lábam
remegett. Közelebb mentem, majd odahúztam egy széket és leültem rá, majd
óvatosan két kezem közé vette puha, sebes kezét. Ujjainkat összekulcsoltam és
egy puszit nyomtam a kézfejére. Sokáig némán ültem mellette, majd végül
elkezdtem suttogni hozzá, hogy tudja, itt vagyok mellette. A szobába egy orvos
jött be, aki kedvesen szólt, hogy most már ki kell mennem, így elengedtem
Carmen kezét, majd felálltam. Hirtelen elkezdett csipogni az egyik gépezet, ami
a szíve dobbanásait mutatja. Hosszan kezdett sípolni, ami azt jelentette, hogy
leállt a szíve, mire két nővér jött be a kórterembe. Az egyik engem tuszkolt
ki, míg a másik segített az orvosnak, hogy újraélesszék. Próbáltam visszamenni,
de a nő nagyon erőszakos volt, így kikerültem a többiekhez, akik értetlen
tekintettel figyeltek engem.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">- Ne! – kiáltottam fel, miközben könnyeim megeredtek és lerogytam a földre.
Louis azonnal leguggolt mellém és kérdezősködött, hogy mi történt, de nem
bírtam megszólalni. – Leállt a szíve! – nyögtem ki, mire mindenki arca elsápadt
és valakinek könnyek szöktek a szemébe.
</span><br />
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-5931474318279036532013-08-15T14:01:00.000-07:002013-08-15T14:01:06.948-07:0023.fejezet~Hiányoztál!<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Drágáim! Itt is van! Szerintem könnyű volt kitalálni, hogy ki állt az ajtóban:D Az előző részhez nagyon köszönöm szépen a pipákat, kommenteket és a díjakat, amint lesz egy kis időm kirakom őket:) Nos remélem ez a rész is tetszeni fog és kapok pár komit:D Jó olvasást! Puszi Rebeka</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: large;"><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Hiányoztál!</span></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Mikor megpillantottam, azt hittem ott helyben elájulok..." - Carmen Philips </span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-eie2tOjs8A4/Ug1AJtRx_7I/AAAAAAAAC2o/kU-tqtQRJk4/s1600/tumblr_mf1f0poXrr1r6074qo1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-eie2tOjs8A4/Ug1AJtRx_7I/AAAAAAAAC2o/kU-tqtQRJk4/s1600/tumblr_mf1f0poXrr1r6074qo1_250.gif" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Istenkém… –
suttogtam, miközben jobb kezem a szám elé kaptam és ijedt tekintettel meredtem
az előttem álló emberre. Egyet felém lépett, mire én hátrálni kezdtem.
Folyamatosan hátráltam, de sajnos a falnak ütköztem, mire gyors léptekkel elém
jött, majd két kezét megtámasztotta a falom mellettem. Közelebb hajolt, a leheletét
az arcomon éreztem, mire a szemeibe néztem, amik mosolyogtak rám. Egy halvány
vigyor jelent meg a száján, mire az ajkaim felfelé görbültek. Kezeimet óvatosan
a mellkasára csúsztattam, majd felvezettem a nyakához és még közelebb hajoltam
hozzá, úgy hogy az ajkaink súrolták egymást. – Hiányoztál... – suttogtam a
szájába, majd egy gyengéd puszit hintettem ajkaira.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nem tudod elhinni, hogy mennyire hiányoztál… szinte
belebetegedtem a hiányodba… de most már itt vagy. – a száján egy mosoly jelent
meg, majd megcsókolt. Egymással szemeztünk, majd hirtelen felkapott a kezei
közé, mire egy hangos kacaj tört fel belőlem. Elvitt az ágyamig, majd óvatosan
letett rá és mellém feküdt. A fejem a mellkasára hajtottam, majd egy hatalmasat
szippantottam bódító illatából.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szeretlek! – mondtam ki hirtelen, mire nyeltem egy
hatalmasat, mert félek lehet nem ezt érzi irántam.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Én is szeretlek! – hallottam meg édes hangját, mire
óvatosan felnéztem rá. Vigyorogva figyelt engem, majd óvatosan felém tornyosult
és egy csókot nyomott ajkaimra.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nem haragszol rám? – kérdeztem félve, mire mosolyogva
megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem. – Miért? – kérdeztem kíváncsian.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Egyszerű a válasz. Mert szeretlek. – felelte nemes egyszerűséggel,
mire felkacagtam, majd egy puszit nyomtam ajkaira. Visszafeküdt mellém, mire
ismét a fejem a mellkasára hajtottam, mire bal kezével átkarolt a másikkal
pedig összekulcsolta az ujjainkat. – Aludj szépségem, biztosan álmos vagy. –
mosolyogta, majd egy puszit nyomott a hajamba.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Jó éjt Zayn! – motyogtam kábán, majd szemeim lecsukódtak.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Jó éjt édesem! – morogta, mire elmosolyodtam és elaludtam.</span></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Reggel hirtelen pattantak ki a szemeim és ültem fel az ágyon. Jobb kezemet a
homlokomra nyomtam, mert egy picit megszédültem, majd körülnéztem a szobában.
Mellettem az ágyban nem feküdt senki, így beigazolódott a feltevésem, vagyis,
hogy csak álmodtam az egészet. A fürdőszoba ajtaja nyitódására lettem
figyelmes, ahol szerelmemet pillantottam meg. Amint tekintetünk találkozott
elvigyorodtunk, de az én figyelmem másfelé kalandozott. Rajta csak egy vékonyka
törölköző volt, ami a dereka körül fonódott össze, így megpillanthattam még
vizes kidolgozott felsőtestét, amin itt-ott tetoválások voltak. Önkéntelenül
beleharaptam az alsó ajkamba, majd szemeim ismét az arcára vezettem, amin egy
önelégült vigyor volt. <br />
- Tetszik? - kérdezte nevetve, mire vigyorogva hozzávágtam egy párnát.
Mindketten felkacagtunk, majd felkeltem az ágyból és odasétáltam elé, majd
átöleltem. Karjaim a nyaka körül fonódtak össze és az arcom a nyakába fúrtam,
míg az ő kezei a derekam körül helyezkedtek el. <br />
- Nagyon hiányoztál! - suttogtam alig hallhatóan, miközben pár könnycsepp
bukott ki a szemeimből. Csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott az a
személy, akit az életemnél is jobban szeretek. Jobb kezével elkezdte az arcomat
simogatni, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.<br />
- Itt vagyok, ne sírj. - mondta nyugtatóan, miközben felemelt annyira, hogy a
lábaira rakott, majd eltotyogott az ágyhoz és leült rá, míg én lovagló ülésben
helyezkedtem el az ölében vele szemben. Felkuncogtam tevékenységén, de fejem
még mindig a nyakába fúrva tartottam.<br />
- Nagyon sajnálom! - kezdtem el zokogni, mert még csak most gondoltam bele,
hogy neki mennyire fájhatott mikor egyszer csak eltűntem az életéből. Szörnyű
egy embernek tartom magam! Miért csak elrontani tudok mindent? Borzalmas
vagyok!<br />
- Hé-hé, semmi baj! - mondta, miközben eltolt magától, hogy a szemembe
nézhessen. A könnyeket letörölte az arcomról, majd ajkait az enyémekre nyomta,
amit viszonoztam. Egy szenvedélyes, érzelmes csókcsatába kezdtünk, miközben
kezeimmel a még mindig vizes hajába túrtam, míg ő a pólóm alá benyúlt és úgy
kezdett simogatni. Levegőhiány miatt elváltunk, majd újra egymásnak estünk
volna, de Zayn telefonja megszólalt. - Ahj! - sóhajtott fel szerelmem, mire
felkuncogtam, majd hátradőlt az ágyon és az éjjeliszekrényről leemelte a csengő
mobilt. Megnézte ki az, majd felém nyújtotta, hogy én is megnézhessem. Louis
neve villogott rajta, amin felkuncogtam.<br />
- Biztos aggódnak érted. - mondtam mosolyogva, mire megforgatta gyönyörű
íriszeit, ezért kikaptam a kezéből a telefont, majd elhúztam a zöld ikont és a
fülemhez emeltem. Megszólalni sem bírtam, ugyanis Louis elkezdett ordibálni.<br />
- Zayn hol a francban vagy?! Ezerszer hívtunk már, de semelyikünknek nem vetted
fel! Hol vagy? Egyáltalán jól vagy? És még is hol vagy? - bombázott kérdésekkel
Tommo egy kicsit nagy hangerővel, ezért muszáj volt eltartanom a fülemtől a
mobilt. Amint befejezte és csönd következett, a fülemhez emeltem és
beleszóltam.<br />
- Szia... - de nem tudtam befejezni, ugyanis megint elkezdett kiabálni, ezért
ismét eltartottam magamtól.<br />
- Ki vagy te?! És mit keres nálad Zayn telefonja?! Ennek Carmen nagyon nem fog
örülni! Nem-nem! De akkor annyit mondj, hogy hogyan hívnak? - kérdezősködött
újra, mire mindketten felnevettünk a szerelmemmel és én már szó szerint majdnem
kiestem Zayn öléből, ha Ő nem kap el. <br />
- Carmennek hívnak. És azért van nálam Zayn telefonja, mert itt aludt. -
magyaráztam még mindig nevetve. Hirtelen csönd állt be és Louis egy szót sem
szólt legalább fél percig.<br />
- Carmen! - visított a telefonba Boo Bear, mint egy kismalac. - Srácok ez Carmen!
- kiabált, gondolom a többieknek, mire még mobilon keresztül is hallottam,
ahogyan mekkora robajjal igyekeznek Lou felé.<br />
- Add ide!<br />
- Ne, nekem add ide!<br />
- Add már ide Louis! <br />
Mindenkinek a hangját hallottam, miközben azon veszekednek, hogy ki beszéljen
velem. Kb egy percig tűrtem, hogy azt hallgatom, ahogyan veszekednek, majd
fogtam magam és kinyomtam.<br />
- Majd rájönnek, hogy letettem. - magyaráztam vigyorogva, mire szerelmem
felnevetett. - És most? - kérdeztem mosolyogva, miközben Zayn mellkasára
feküdtem és egy puszit nyomtam ajkaira. Közelebb hajolt, majd megcsókolt, mire
belemosolyogtam, majd heves csókcsatába váltottunk át. Hirtelen az ajtóm
kicsapódott, majd a fiúk rohantak be rajta, mire mi lassan elváltunk egymással
és rájuk néztünk. Mind egy kaján vigyorral figyeltek minket, mire lemásztam a
szerelmemről és mosolyogva elkezdtem őket kitessékelni a szobából, majd a fürdő
felé vettem az irányt. Gyors lefürödtem, majd egy törölközőbe csavartam magam
és öt perc alatt megszárítottam a hajam. Visszamentem a szobámba, ahol Zayn az
ágyon ült felöltözve. Egy fekete szakadt nadrág és egy piros-fekete kockás ing
fedte testét, lábán pedig egy bakancs volt. Haja szanaszét állt még nem
csinálta meg. Amint meglátott egy mosoly húzódott ajkaira, majd egy puszit
nyomott ajkaimra és bement a fürdőbe. A szekrényem elé álltam ahonnan kivettem
egy fehérnemű szettet, amit azonnal magamra kaptam, majd egy fehér, átlátszó
inget vettem ki, ami ujjatlan, majd lábaimra egy fekete csőnadrágot húztam,
végül az egészet meghintettem egy fekete magas sarkúval. Mostanság eléggé
megszerettem a magas sarkúkat ugyanis rájöttem, hogy keskenyít és, hogy sokat
javít a testtartásomon. Ékszerekből nem vittem túlzásba, csak beraktam egy
fehér tollas fülbevalót, a nyakamba pedig egy pici szívecskés aranymedált
akasztottam. Megnéztem magam az egészalakos tükörben és őszintén szólva
megvoltam elégedve magammal. Amint Zayn kijött a fürdőből tökéletes hajjal,
végigmért engem, majd egy elégedett vigyor kúszott az arcára. Elé sétáltam és a
szemébe néztem mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az arcára és beakartam menni
a fürdőbe, de a csuklómnál fogva visszahúzott és egy csókot nyomott az
ajkaimra.<br />
- Gyönyörű vagy! - suttogta, mire elpirultam.<br />
- Köszönöm! - vigyorogtam szégyenlősen, majd bementem a fürdőbe. Alapból
egyenes hajamat szerencsére nem kell vasalni, ezért csak kifésültem,
összefogtam egy copfba és felül púposan felcsatoltam. Egy utolsó pillantást
vetettem a tükörre, majd mosolyogva visszamentem a szobámba. Zayn ott várt,
majd miután meglátott egy mosoly terült el ajkain és összekulcsolta ujjainkat.
Kimentünk a birodalmamból le a nappaliba, ahol a fiúk, mintha otthon lennének,
tévéztek és mindenfélét ettek. Amint leértünk ránk néztek, majd eltátották a
szájukat.<br />
- Mi az? - kérdeztem, mert zavarban voltam, hogy így néznek.<br />
- Te...<br />
- Eszméletlenül...<br />
- Szép...<br />
- Vagy! <br />
Magyarázták külön a szavakat. Elpirultam ugyanis ez nekem nem megszokott, hogy
megdicsérnek. Zayn megpördített, mint a táncokban végül szembe állt velem és
egy csókot nyomott ajkaimra.<br />
- Ő az enyém! - nézett szúrós szemekkel Malik a többiekre mire felkuncogtam. -
Harry, Liam. Nem osztozom. - mondta komolyan, mire felnevettem, majd az
említett két srácra néztem, akik szomorúan bólogattak.<br />
- Na ma mit csináljunk? - kérdeztem kíváncsian, mire Louis elkezdett buzgón
jelentkezni, mint az iskolákban, amin muszáj volt felnevetnem. - Louis? -
kérdeztem kíváncsian, mire leejtette a kezét és önelégült fejjel nézett körbe,
hogy őt szólítottam fel.<br />
- Arra gondoltam... - kezdte el magyarázni, mire Liam egy „Ez már rosszul
kezdődik...” mondatot motyogott az orra alatt, míg Harry felsóhajtott, Niall
pedig megforgatta szemeit, amin felkuncogtam. - ...hogy elvihetnénk Adamet az
új játékterembe, amit ma nyitottak a plázában. - magyarázta az elképzelését,
mire homlokon csaptam magam.<br />
- Drága Louis. Ez mind szép és jó, de Adam iskolában van ugyanis még csak
kilenc éves. - magyaráztam, mire Tommo megforgatta kék szemit és ismét
magyarázni kezdett.<br />
- Tudtommal ki lehet kérni az iskolából.<br />
- Addig oké, de mivel ma nyitott, ezért nem gondolod, hogy rohadt sokan
lesznek? - kérdezte Harry okosan.<br />
- Képzeld kedves Harold, hogy megbeszéltem a tulajjal, hogy két órán keresztül
csak mi lehetünk bent. - szólalt meg Louis.<br />
- Magyarán lefizetted. - rázta a fejét rosszallóan a mellettem álló fiú.
Tomlinson megrántotta a vállát, majd kérdő tekintettel körbenézett, de senki
nem szólalt meg.<br />
- Én benne vagyok! - mondtam vigyorogva, mire mindenki egy emberként fordult
felém. - Mindenkit le fogok alázni! - vigyorogtam önelégülten, mire a többiek
is belementek. Szerencsére a fiúk a nagyobbik kocsijukkal jöttek, amiben mind
elfértünk, majd az iskola felé vettük az irányt, hogy Adamet kihozzuk.</span></span></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">A délutánom nagyon jól telt a barátaim, az öcsém és a szerelmem
társaságában. Bebizonyítottam miszerint mindenkit leverek videó játékban. A
fiúk egy kissé csalódottak voltak, hogy nem nyertek, de mivel győztem mindenkit
meghívtam a Nando's-ba, hogy teleegyük magunkat. Régen nevettem annyit
egyszerre, mint ma. A fiúk semennyit nem változtak, talán még dilisebbek
lettek. Ugyanolyan idióták, mint régen, de én pont ezt szeretem bennük.
Eszméletlenül hiányoztak, de a mai nap folyamán mindent bepótoltunk, ugyanis
elmesélték elég részletesen az elmúlt egy évet. Sokat nevettem rajtuk, aminek
meg lett a következménye ugyanis a hasam még mindig fáj. Végül az estét otthon
töltöttem Zayn társaságában, ha értitek, mire gondolok. ;)</span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-75069048222275225712013-08-11T08:37:00.001-07:002013-08-11T08:37:44.450-07:0022.fejezet~Ő hogy van?<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Drágáim! Nos meghoztam ezt a nem túl hosszú és unalmas részt, de remélem azért tetszeni fog. Figyelmeztetlek titeket, hogy ennek a blognak nemsokára vége! Nos hogy happy vagy depi lesz a vége, azt nem árulom el, de valószínűleg rájöttök. Nem nehéz kitalálni, hogy hogyan végződik Zayn és Carmen szerelme. Nos nem is csacsogok tovább, jó olvasást! Ja és nézzetek be ide: <a href="http://ketgyilkosketaldozat.blogspot.hu/" target="_blank">KATT!</a> és iratkozzatok fel! Nemsokára az a blog megnyitja kapuit szóval nem kell sokat várnotok! Ja és hogyan tetszik blog új kinézete? Nekem nagyon!*-* A fejlécet az egyik barátnőmnek köszönhetem, szóval ha nem nagy fáradtság akkor nézzetek be hozzá: <a href="http://ezakozossorsunk.blogspot.hu/" target="_blank">KATT</a>! Higgyétek el érdemes benézni! Puszi Rebeka</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Ő hogy van?</b></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Mikor megtudtam, hogy elhagyott, teljesen összetörtem..." - Zayn Malik</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ZJ7TdZeiMHw/UgeufZEYIXI/AAAAAAAAC1Y/LMtv1ATNFbQ/s1600/tumblr_inline_mqve4d0vGA1qz4rgp.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="217" src="http://2.bp.blogspot.com/-ZJ7TdZeiMHw/UgeufZEYIXI/AAAAAAAAC1Y/LMtv1ATNFbQ/s320/tumblr_inline_mqve4d0vGA1qz4rgp.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Zayn szemszöge*</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Reggel mikor felkeltem a szobában nem volt senki más, ezért hirtelen
felültem az ágyban és ingatni kezdtem a fejem. Szerelmemet sehol sem láttam, se
a cuccait. A szemem hirtelen megakadt az ágyán, amin egy levél volt az én
nevemmel. Gyorsan átnyúltam és elvettem, majd azonnal kinyitottam és olvasni
kezdtem.</span></span><br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" /><br />
<br />
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><u><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i>"Szerelmem...<br />
Tudom, ez nem lesz könnyű. Tudod jól, hogy nem vagyok jó a búcsúzkodásban,
ezért írom ezt a levelet. Nate kiderítette, hogy Amerikában meg tudnak
gyógyítani, ami számomra hatalmas lehetőség, ezért elmegyek. Remélem, majd egy
nap megértesz és elfogadod a döntésem. Viszont azt tudnod kell, hogy bármi is
történjen, én örökké szeretni foglak! Sok dolgon mentünk keresztül, de
rájöttem, hogy szerelmes vagyok beléd! Nem várom el tőled, hogy várj rám, hisz,
egy: nem biztos, hogy túlélem, kettő: ha meggyógyulok, az minimum egy év lenne.
Remélem egy nap, majd tovább lépsz és elfelejtesz.<br />
Szeretlek és sosem foglak elfelejteni! <br />
Csók Carmen"</i></span></u><br style="mso-special-character: line-break;" />
</span><br style="mso-special-character: line-break;" />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Miután végigolvastam, a kezemből kiesett a lap, míg szememből patakként
folytak a könnyek. Lábaim felhúztam, hogy a könyökömet rátámasszam, majd
kezeimmel két oldalról beletúrtam a hajamba és ott hagytam. A könnyek nem
álltak le, ha nem még több jött, ami most nem érdekelt. Itt hagyott! Elment...
Jó meglehet érteni, de miért csak egy levélben búcsúzott el?! Szóval ezért
akarta, hogy a tegnap este tökéletes legyen... Az ajtón kopogtattak, de nem
szólaltam meg, egy: mert nincs kedvem senkihez, kettő: mert a sírástól beszélni
nem tudtam. Szinte már zokogtam, a könnyek csak csordogáltak végig az arcomon,
le az államig, ahonnan lecsöppentek a takaróra. Az ajtó kinyílt, mire
felnéztem, de csak a fiúk döbbent tekintetét láttam.<br />
- Zayn minden rendben? - kérdezte Liam, miután mellém rohant és egyik kezét a
vállamra helyezte. A sírástól nem bírtam megszólalni, ezért csak megráztam a
fejem, jelezve, hogy semmi sincs rendben. Mindenki körém állt és elkezdték
kérdezgetni, hogy mi történt, miért sírok.<br />
- Srácok... - szólalt meg Harry, mire mindenki rá nézett. A kezében volt a
levél, majd remegő kezekkel továbbadta Louisnak. Végül mindenki elolvasta, majd
sajnáló tekintetekkel találkoztam össze. Lehajtottam a fejem és tovább sírtam.
Tudom nem férfias dolog sírni, de én tényleg szerettem őt! Én egyszerűen szerelmes
vagyok belé! Megőrülök érte! </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<u><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Egy év múlva</span></span></b></u><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge* </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Kereken tizenöt hónapja hagytam el a családomat, a barátaimat és a
legfontosabb személyt az életemben, a szerelmemet, Zaynt. Ennyi idő alatt sem
tudtam elfelejteni, kiszeretni belőle. Azokból a csokoládébarna szemekből, amik
mindig megigéztek, abból az éjfekete hajból, amibe mindig beletúrtam, azokból a
csókos ajkakból, amiket mindig csókoltam, azokból a puha kezekből, amik mindig
összekulcsolódtak az enyémmel. Így visszagondolva az egészre, egy könnycsepp
gördült végig az arcom, amit azonnal letöröltem. Az utolsó ruhadarabom is
beleraktam a bőröndömbe, amit össze cipzároztam, majd bementem a fürdőbe.
Belenéztem a tükörbe, amiből egy teljesen más lány nézett vissza, mint egy éve.
Egy egészséges, normális alakú boldog, de mégis szomorú lány. Hosszú barna
hajam eltűnt, ugyanis a kemoterápia alatt kihullott, majd miután kezdtem
felépülni, kezdett visszanőni a hajam. Most éppenséggel a kulcscsontomig ér,
miközben a fényben csak úgy csillog, mint még soha. Vettem egy mély levegőt,
majd visszamentem a kórterembe és az ágyról levettem az egyetlen bőröndöm, majd
kifelé vettem az irányt. Amint kiléptem a kórház ajtaján megcsapott a hideg
szél, mire a dzsekimet összébb húztam, majd a várakozó Nate felé vettem az
irányt. Ő egész végig mellettem volt és segített nekem átvészelni ezt az
időszakot, ami kegyetlenül nehéz volt. Amint odaértem hozzá megöleltük egymást,
majd a cuccom berakta a taxi csomagtartójába, addig én beültem a hátsó ülésre,
mellém pedig legjobb barátom. A sofőr elindult a reptér felé, ahol végre
felszállhatok a hazavezető gépre. Az út csöndben telt, nem szólalt meg senki,
csak a rádió ment, ahonnan pont a One Direction szólt. Amint meghallottam a
könnyek utat törtek maguknak és lecsordogáltak az arcomon. A kistáskámból gyors
előkaptam egy zsepit, majd azonnal elkezdtem letörölgetni a sírás nyomait. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">§§§</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">A repülő végre leszállt Londonban, aminek nagyon örültem hisz újra láthatom
a kisöcsém. Amint levettem a táskám a szallagról, hirtelen valaki megkocogtatta
a vállam. Megfordultam, mire szembe találtam magam kék íriszeivel és a kapucni
alól kilógó szőke tincseivel. Arcomra egyből egy hatalmas vigyor kúszott, majd
azonnal magamhoz szorítottam.<br />
- Jaj Niall, annyira hiányoztok! Nagyon sajnálom! - magyaráztam, mire ő
elkezdte a hátamat simogatni és nyugtatni.<br />
- Semmi baj! Meg kellett ezt lépned! - suttogta a fülembe, mire elhúzódtam tőle
és a szemébe néztem.<br />
- Ő hogy van? - kérdeztem félénken, mire egy bujkáló mosoly jelent meg az
arcán.<br />
- Ezt ne itt beszéljük meg. - magyarázta, miközben szétnézett. Bólintottam,
mire felvette szemüvegét és köszönt Natenek is, majd tőle el is
búcsúztunk, mert mennie kellett. Én és a szöszi maradtunk, ezért Niall
illedelmes fiú módjára hozta a bőröndöm, majd berakta a kocsijába és hozzám
vettük az irányt. Az út csöndben telt, de ez nem amolyan kínos volt, hanem
inkább megnyugtató. Míg Niall a vezetéssel volt elfoglalva, addig én a
gondolataimmal. Azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet Zaynnel. Talán már
elfelejtett és új barátnője van? Vagy Perrie és Zayn újra összejöttek? Ki
tudja... A szívem mélyén annak örülnék a legjobban, ha szingli lenne, de
kizártnak tartom, hogy egy ennyire helyes pasira nem csapott volna le valaki.
Amint megérkeztünk kiszálltam az autóból, miközben a szöszi már a bőröndöm
vette ki. Elővettem a kulcsaim, majd kinyitottam az ajtót és bementünk a rég
látott házba. Minden ugyanolyan volt, semmi sem változott. <span> </span>Niall a bőröndöm lerakta a nappaliba, majd
bementünk a konyhába, ahol leültünk.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Tetszik az új hajad. – mosolygott rám a szöszi, amit viszonoztam, majd
újra feltettem ugyanazt a kérdést, amit nem olyan régen megkérdeztem. – Hogy,
hogy van? Nos, egészen jól. Miután elmentél, azután egy-két hónappal
megfogadta, hogy meg fog várni, még ha beledöglik is. – nevetett fel, mire
nekem egy mosoly húzódott az arcomra. – Most otthon van és gondolom alszik
szokása szerint. - nevetett fel ismét, amin muszáj volt felkuncognom. Ezek
szerint vár rám? Ezt nem hiszem el!<br />
- De még mindig vár? - kérdeztem félénken, mire mosolyogva figyelt engem.<br />
- Persze. De kezdi azt hinni, hogy nem élted túl ugyanis több mint egy éve
mentél el. - magyarázta a végét halkabban, ami miatt egy picit megijedtem. Mi
van, ha már feladta, hogy várjon? Akkor végleg búcsút mondhatok a szerelmemnek!
<br />
- Mit tegyek? - kérdeztem félve, mire elkezdte simogatni a csupasz állát, amin
muszáj volt felnevetnem, mire ő felkuncogott.<br />
- Szerintem valami hatásos belépő kéne. - gondolkozott hangosan, mire én is
elkezdtem törni a fejem. - Mi lenne, ha a következő koncertünkön énekelnél? -
szólalt meg érdeklődve, mire heves bólogatásba kezdtem. - A következő
koncertünk, pont holnap lesz. - vigyorgott, mire nekem kikerekedett a szemem.<br />
- Holnap? - kérdeztem félve, mire bólintott. - Nem fog menni! - kezdtem
tiltakozni, mire Niall elég érdekes fejet vágott, aminek hatására felkuncogtam.
- De Niall, nekem ez nem fog menni... - suttogtam magam elé, mire a szöszi
megsimította a karomat.<br />
- De! - szólalt meg határozottan, mire a szemöldököm az egekbe szökött. - Na
most válasszuk ki, hogy melyik számot fogod énekelni. - magyarázta, mire
bementem a bőröndömhöz, amiből kivettem a laptopom. Visszasiettem a konyhába,
majd bekapcsoltam a gépem és kutatni kezdtünk. Amint kiválasztottuk, hogy
melyik lesz, kinyomtattuk a szöveget, majd elkezdtem gyakorolni. Niall segített
tökéletesíteni a hangomat, amiért iszonyúan hálás vagyok neki. Néhány résznél
megmutatta, hogy hogyan énekeljem, hogy hogyan jó. Több órán át segített, ami
miatt folyamatosan csak azt mondtam, hogy köszönöm.<br />
- Amúgy a többiek tudják, hogy visszajöttem? - kérdeztem félve, miközben az
ujjaimat tördeltem. Mosolyogva megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem, mire
egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Sokáig beszélgettünk még, de
sajnos őt hívták a többiek, hogy hol van, mert próbájuk lesz. Szerencsére csak
annyit mondott, hogy egy ismerősénél, amivel engem nem leplezett le, majd
elköszöntünk egymástól és elment. Mivel én egyedül maradtam a házban, ezért a
csomagommal együtt felmentem a szobámba, ahol minden ugyanúgy volt. Vagyis nem.
Az ágyam olyan, mintha belefeküdtek volna és utána nem igazították meg.
Levettem a cipőm, majd lassan belefeküdtem a pihe-puha ágyikómba. A párnámon és
a takarómon hirtelen egy olyan illatot fedeztem fel, amit bárhol felismernék.
Zayn illata...ezek szerint ő feküdt az ágyamban. Egy hatalmasat szippantottam a
párnából, mire az egész testem átjárta a melegség. Somolyogva keltem fel, majd
az íróasztalomhoz ültem, amin képek voltak. Összesen három kép volt. A bal
oldali fotón én és Adam vagyunk, amint átkaroljuk egymást és vicces fejet
vágunk. A jobb oldali képen Natetel vagyok, miközben egymást öleljük a parkban.
A középső a legszebb. Az a nap felejthetetlen. De ez a fotót nem az enyém,
vagyis Zayn hozta be és rakta ide. Ő és én vagyunk rajta, miközben
csókolózunk...ezt még ő készítette a telefonjával...ezek szerint megcsinálta,
hogy nem csak Ő, hanem én is emlékezzek erre a napra. Életem legeslegszebb
napja volt, az egyszer biztos. Észre se vettem, hogy az arcomat elárasztották a
könnyek, amik lefolytak az államig, onnan pedig a szőnyegre, esetleg a zoknimra
csöppentek. Nem töröltem le őket, hanem inkább megfogtam azt a képet, amin <b><i>Mi</i></b>
vagyunk és azzal együtt befeküdtem az ágyba. Magamra húztam a takarót, majd
álomba sírtam magam.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Délután, vagyis inkább este keltem fel. Amint kinyitottam szemeim,
tekintetem az órára szegeződött, ami nyolcat mutatott. Azonnal felültem, majd kiugrottam
az ágyból és megigazítottam magamon a ruháim, majd halk sutyorgást hallottam
meg az ajtóm túloldaláról. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szerinted felébredt már? – hallottam meg Adam édes hangját. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nem tudom… Szerintem nyissunk be…vagy ne? – kérdezte Eleanor. Istenkém,
legelőször nem ismertem fel a hangját, hisz annyira rég beszéltünk már. Halkan
odasétáltam az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset és résnyire kinyitottam. El
hatalmas sikongatásba tört ki, mire én is követtem példáját, majd teljesen
kinyitottam a nyílászárót, hogy egymás nyakába ugorhassunk. Amint megtettük,
lehajoltam kisöcsémhez, majd felkaptam a karjaim közé és szorongatni kezdtem.
Miután kiölelkeztük magunkat bejöttek a szobámba, majd én és barátnőm leültünk
az ágyra, míg Adam az asztalom előtti görgős székbe. Eleanor hirtelen
hátrafordult a párnák felé, majd a képet a kezei közé vette.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ugye tudod, hogy még mindig vár rád? – kérdezte mosolyogva, mire
bólintottam egyet és a bekereteztetett fotót kivettem a kezéből, majd az
éjjeliszekrényemre helyeztem. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Minden nap felhív minket, hogy hazajöttél-e. – magyarázta Adam. –
Fogadjunk pár perc múlva csörögni fog a telefon. Mindig ilyen tájban szokott
hívni.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mi? – kerekedett el a szemem, majd beharaptam az alsó ajkam. – De nem
mondhatod meg, hogy itthon vagyok! – kezdtem tiltakozni, mire elég érdekes
fejet vágtak, úgy hogy elmagyaráztam, mire készülünk Niallel. Így már értették,
hogy miért nem, majd eltereltem a témát és másról kezdtünk beszélgetni. Elég
hosszasan kitárgyaltunk mindent, majd Elnek mennie kellett, mert Louis hívta és
Adamnek pedig le kellett feküdnie aludni. Miután magamra hagytak elmentem fürödni,
majd befeküdtem az ágyba elkezdtem a plafont bámulni. Hirtelen kopogásra lettem
figyelmes az ajtómon, mire komótosan kikeltem az ágyból és odasétáltam.</span></span><br />
<u><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><i>Amint
kinyitottam az ajtót a szemem kikerekedett, a hasam görcsbe rándult, a lábaim
remegtek és még levegőt is elfelejtettem venni.</i></span></span></u><br />
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-14922146365096668482013-08-09T04:31:00.000-07:002013-08-09T04:31:17.070-07:0021.fejezet~Inkább elmegyek<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Drágáim! Tudom régen hoztam részt, de végre itt van!!! El sem hiszitek, hogy mennyire nehéz volt megírni ezt a rész, ami szerintem borzalmas lett! A végén egy kicsi fordulat lesz, remélem, majd meglepődtök:) Nos ez a rész jóval hosszabb lett mint általában, szóval élvezzétek ki!:D Mint láthattátok, az oldalsávban a képek egy kicsit módosultak és a banda helyett csak Zayn van ott egy másik szöveggel. Jó olvasást! Xx Rebeka</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Inkább elmegyek</span></b></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Sosem gondoltam volna, hogy hallom azt a mondatot, hogy újra a régi boldog Carmen lehetek! De sajnos ehhez fájdalom is jár...nem fizikailag, hanem lelkileg....Mindketten össze fogunk zuhanni..." - Carmen Philips </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"> </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://img.ibtimes.com/www/data/images/full/2013/03/21/355467-nina-dobrev.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="319" src="http://img.ibtimes.com/www/data/images/full/2013/03/21/355467-nina-dobrev.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Reggel barátom mellkasán ébredtem fel. Óvatosan lemásztam róla, hogy ne
ébresszem fel, majd bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy frissítő zuhanyt. <br />
Törölközőbe csavartan mentem vissza a kórtermünkbe, majd miután a kezembe
vettem egy farmer rövidnacit és egy fehér, tapadós, spagetti pántos trikót meg
egy fehérnemű szettet visszamentem a szobánkhoz tartozó fürdőbe. Becsuktam
magam után az ajtót, majd gyors magamra kaptam a ruhákat és megfésültem a
hajam, amit egy copfba kötöttem. Visszamentem a termembe, majd elővettem a
telefonom és belementem a névjegyzékbe. Egy kicsit elidőztem a kiválasztott
névnél, de végül rámentem, majd megnyomtam a zöld ikont. A fülemhez emeltem a
mobilom és vártam, hogy felvegye. De sajnos nem tette meg. Újra hívtam, mire
8(!) csengés után beleszólt.<br />
- Bocsi, hogy nem vettem fel csak nem hallottam. - mondta köszönés helyett.<br />
- Semmi gond. De lenne egy kérdésem. - szólaltam meg kedvesen.<br />
- Mond. - hangján lehetett hallani, hogy mosolyog, ami miatt nekem is felfelé
görbültek ajkaim.<br />
- Most próbán vagy a lányokkal? - kérdeztem kedvesen.<br />
- Persze, de miért? - hangja aggodalommal tele csengett.<br />
- Mert öt perc és ott vagyok. - mondtam, majd azonnal lecsaptam a telefont,
hogy ne tudjon válaszolni. Az ágyam melletti fiókból kivettem egy cetlit és egy
tollat, majd ráfirkantottam és odaraktam Zayn szekrényére. Csendesen kimentem a
kórház elé, majd hívtam egy taxit, ami két perc után megérkezett. Bepattantam,
majd lediktáltam a címet. Mivel gyorsan mentünk és nem volt hatalmas forgalom,
ezért 5 perc után oda is értünk. Gyors kifizettem a sofőrt, majd kiszálltam és
bementem a hatalmas épületbe. Végigsétáltam a folyosón,majd az utolsó ajtót
kinyitottam és beléptem, ahol nagyban folyt a próba.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Zayn szemszöge*</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Mikor felébredtem nem ölelt engem senki, ezért hirtelen pattantak ki
szemeim. Gyors felültem, majd körbenéztem, de nem találtam sehol szerelmem. Az
ajtó nyílt, ahol a fiúk léptek be vigyorogva.<br />
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.<br />
- Csá! Mizu? - kérdezte Louis, miközben leült az ágyam mellé.<br />
- Nem láttátok Carment? - kérdeztem felvont szemöldökkel, nem figyelve Tommo
kérdésére.<br />
- Nem miért? - válaszolt Harry összehúzott szemekkel.<br />
- Mert eltűnt. - feleltem egyszerűen, miközben a szemem még mindig ide-oda
cikázott. Tekintetem hirtelen megakadt a szekrényemen, amin egy cetli volt.
Elvettem a papírt, majd megnéztem mi van ráírva. "Tánc" Ez az egy szó
díszelgett a fehér papíron. Biztosan boldog, ugyanis az írása elárulja önmagát.
Ha gyorsan összecsapottan ír, akkor általában feldúlt vagy szomorú, de most
nem. A betűi formásak gömbölydedek, ezért feltételezem, hogy boldog. Liam
mellém lépett, majd belekukkantott a papírba és felhúzta a szemöldökét.<br />
- Tánc? - kérdezte Leyuum. Mindenki a lapot kezdte nézegetni, majd kérdőn felém
fordultak. - Mi van, ha tánc próbára ment? - kérdezte Payne elgondolkozva.<br />
- Most Danielle-k próbálnak? - szólalt meg Louis.<br />
- Asszem. - vonta meg a vállát Li.<br />
- Akkor menjünk. - mondtam, miközben megpróbáltam felállni az ágyból, de nem
sikerült, ugyanis a többiek visszanyomtak.<br />
- Te maradsz. - jelentette ki határozottan Liam, mire megforgattam a szemeim.
Hirtelen egy remek terv pattant ki a fejemből, amit ha jól kivitelezek még
sikerülhet is.<br />
- Éhes vagyok! - kezdtem el nyafogni úgy, ahogy Niall szokott. Mind rám kapták
a tekintetüket, majd Niall és Harry felálltak, hogy lemenjenek a büfébe, már
csak kettőt kell kiiktatni. - Valaki megkeresi nekem az orvost? Haza akarok már
menni! - nyafogtam tovább, mire Louis sóhajtott egyet és kiment a szobából.
Liam összehúzott szemekkel figyelt engem, mint aki tudja, hogy mire készülök. -
Mi van? - kérdeztem idegesen. Kezdett idegesíteni az, hogy folyamatosan
méregetett. Elkapta rólam a tekintetét, majd megrázta a fejét. Liamet hogy
tüntessem el? Elég rafinált ahhoz, hogy tudja nem adom fel egy könnyen.
Hirtelen megcsörrent Payne telefonja, mire egy utolsó pillantást vetett rám,
hogy mit csinálok. Komolyan, nem vagyok öt éves! Mit kell engem folyton
figyelni? Li letette a telefont, majd felállt és elkezdett kifelé menni. – Most
hova mész? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire megállt az ajtóban és
visszanézett.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Harry nem tudja Niallt elhozni a büféből. – magyarázta, miközben egy
bujkáló mosoly megjelent az arcán – Addig te itt maradsz! – nézett rám
keményem, majd kiment a szobából. Amint kilépett én azonnal kiszálltam az
ágyból és gyors magamra kaptam néhány ruhát, majd a hajam egy perc alatt
megcsináltam és kisurrantam a kórteremből. A kórháznak a hátsó kijáratát vettem
célomul, amit szerencsére nem zárnak, így egyszerűen kijutottam az utcára.
Elővettem a telefonom, majd gyors hívtam egy taxit, ami két perc után
megérkezett, így bepattantam és lediktáltam a címet. Az út negyed óra volt,
amit kifizettem, majd kiszálltam és bementem a hatalmas épületbe. Egyből
fülelni kezdtem, hogy melyik teremből jön a zene, ami egyértelműen az utolsó
volt. Hatalmas léptekkel indultam meg, majd halkan kinyitottam az ajtót és
csendesen bementem. Nekem háttal táncoltak, így először nem vettek észre, csak
azután miután Carmen a tükörben kiszúrt és hátrafordult, majd egy hatalmas
mosollyal az arcán elkezdett felém futni. Kitártam a karjaim, így amint hozzám
ért felkaptam és megpörgettem a levegőben. Hangos kacaj hagyta el a száját, ami
miatt ajkaim felfelé görbültek, majd leraktam a földre, hogy két lábon álljon.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Te hogy-hogy itt? – kérdezte egy hatalmas vigyor kíséretében, mire egy
csókot nyomtam ajkaira, amit viszonzott. Hosszas csókcsatánkat egy köhintés
zavarta meg, ami az ajtó felől jött. A fiúk álltak ott, miközben rosszallóan a
fejüket rázták.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nem meg mondtam, hogy nem mehetsz el?! – húzta fel a szemöldökét Liam.
Ügyet sem vetve rá visszafordultam barátnőmhöz, majd újra csókolózni kezdtünk. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Liam! – kiáltott fel boldogan Dani, majd lépteket hallottam és azt, hogy
sutyorogni kezdenek. Carmennel elváltunk egymástól, majd az arcát kezdtem
fürkészni, ami boldogságot sugallt, de a szemében fájdalom tükröződött.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mid fáj? – kérdeztem a fülébe suttogva, hogy csak Ő meg én hallhassuk.
Megrázta a fejét, azzal jelezve, hogy semmije, de én nem hagytam annyiban,
ezért még egyszer megkérdeztem.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- A mellkasom. – suttogta alig hallhatóan, majd elég durván köhögni kezdett,
mire mindenki ránk kapta a tekintetét. Amint abbahagyta a köhögést körülnézett
és ijedten meredt rám. – Jól vagyok. – mosolyogta, mire voltak, akik
megkönnyebbültek, de voltak, akik tovább figyelték többek között én is.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Biztosan? – kérdeztem a szemébe nézve. Mosolyogva bólintott, de nem volt
valami meggyőző. Felhúztam a szemöldököm, de nem tágított azt állította, hogy
minden rendben, pedig látszik rajta, hogy semmi sincs rendben. Nem akartam
elrontani a kedvét, ezért nem zaklattam tovább ezzel, hanem megkértem, hogy
mutassák be mit tanítottak neki, mennyire fejlődött. Mi fiúk addig leültünk a
padra és figyeltük őket.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szerintetek? – kérdeztem a többiektől halkan.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Borzalmas lesz. – vigyorgott Louis.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Hé, a csajomról beszélsz! – szóltam rá erélyesen. – Szerintem pedig igenis
jó lesz! – magyaráztam mosolyogva. Remélem tényleg jó lesz…de ahogy Carment
ismerem…ajaj… A zene elindult, Dani beállt legelőre mellé pedig Carmen és
elkezdtek táncolni. Hát…hű! A szemem kikerekedett, a nyálam csorgott épp úgy,
mint a fiúknak. Mit ne mondjak, nagyon jól táncol!</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-K8p7hMaTl7g/UgTRzK60i7I/AAAAAAAACyA/qDQv7pe8KMI/s1600/tumblr_m96gvipxvr1rt27hoo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="170" src="http://2.bp.blogspot.com/-K8p7hMaTl7g/UgTRzK60i7I/AAAAAAAACyA/qDQv7pe8KMI/s320/tumblr_m96gvipxvr1rt27hoo1_500.gif" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-size: small;"> De nem csak hip-hop volt,
hanem abba a táncba raktak mindenfélét. Úgy tekergették a csípőjüket, hogy azt
hittem elájulok. Amint a számnak vége lett, ők is leálltak, majd barátnőm
mosolyogva idesétált hozzánk.</span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Milyen volt? – kérdezte vigyorogva, amint meglátta, hogy még mindig csorog
a nyálunk és hogy kikerekedett a szemünk. Carmen lehajolt és megcsókolt, amit
örömmel viszonoztam, így beleült az ölembe és úgy folytattuk tovább
csókcsatánk. Egy pillanatra elváltunk, majd Louisra nézett. – Ugye, hogy nem
volt borzalmas! – mondta barátnőm vigyorogva – Attól, mert még nem melletted
állok, nagyon jól hallom, hogy mit beszéltek. – mondta egy kicsit szomorkásan,
majd a vállamra hajtotta a fejét.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Hé, Carmen…ezt nem bántásnak szántam…csak viccelődtem… - szólalt meg
Tomlinson bűnbánóan, mire az ölemben csücsülő lány mosolyra húzta a száját.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Tudom Lou. Nem is haragszok érte! – vigyorogta bíztatóan, majd a fejét
visszahajtotta és csak pihent.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Ajkaink ismét egymásra találtak, de sajnos el kellett válniuk, mert a
telefonom megszólalt a farzsebemben. Sóhajtottam egyet, majd kihúztam nadrágom
rejtekéből és megnéztem ki az. Nos eléggé meglepődtem, de Zaynnek mondtam, hogy
ezt muszáj felvennem, mire egyetértően bólintott, mire felkeltem és elsétáltam
a többiektől, egészen a terem másik végébe, majd nekidőltem háttal a falnak. A
zöld ikont elhúztam, majd a fülemhez emeltem a telefonom.<br />
- Ni csak, ni csak valakinek eszébe jutott a legjobb barátja? - kérdeztem
gúnyosan a telefonba.<br />
- Carmen légy szíves ne vesszünk össze. Egy fontos hírem van, ami nem
telefontéma. - magyarázta Nate komolyan.<br />
- Várj! Szóval több hónap után, miközben én szenvedtem, te addig pihengettél,
azután találkozni akarsz?! Még is hol voltál, mikor szükségem volt rád?! Még is
mit csináltál mikor kómában voltam?! Még is miért nem jöttél be annyira, hogy
megnézd, mi van velem?! - üvöltöttem a telefonba, mire mindenki engem figyelt,
de nem foglalkoztam velük, hanem tovább ordibáltam, ami őszintén szólva nagyon
jól esett, hogy kiadjak magamból mindent. - A rohadt életbe Nate! Te a legjobb
barátom vagy! Tudtommal a legjobb barátok törődnek egymással, de te az utóbbi
egy hónapban szartál rám magasról! Szóval nem, nem fogunk találkozni! - mondtam,
majd lecsaptam a telefont, amit idegesen a zsebembe mélyesztettem, majd
mérgemben ökölbe szorult a kezem és beleütöttem egyet a falba, mire a kezem
égett és lüktetett a fájdalomtól, de nem foglalkoztatott. Lerogytam a földre
törökülésbe, míg kezeim az arcomba temettem, hogy senki ne lássa, hogy sírok.
Zayn azonnal iderohant hozzám, majd leguggolt mellém és átölelt. Karjaimat a
háta mögött fontam össze, míg arcom a nyakhajlatába fúrtam és úgy szipogtam
tovább. Leült velem szembe, majd egy picit eltolt magától és letörölte
könnyeim. Arcát tisztán láttam, amire egy mosoly húzódott, amin nekem muszáj
volt felkuncognom. Annyira aranyosan mosolyog, ami miatt nekem vigyorognom
kell. Már csak attól felfelé görbülnek az ajkaim, ha csak rám néz. A huncut,
játékos tekintetével, ha rám néz, szinte elájulok. - Nagyon szeretlek! -
suttogtam a fülébe, mire egy csókot nyomott a számra.<br />
- Én is nagyon szeretlek! - mosolygott vissza, amin ismét felkuncogtam. Zayn
felkelt, majd hirtelen engem is felemelt, mint egy hercegnőt. Nevetve fontam a
karjaim a nyaka köré, majd elkezdett a többiek felé vinni. Letett mikor
odaértünk, amit bár ne tett volna, ugyanis hirtelen elvesztettem az egyensúlyom
és körülöttem már nem észlékeltem semmit, hirtelen minden sötét lett és már
csak annyit éreztem, hogy valaki elkap az utolsó pillanatban.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">§§§</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Zayn szemszöge*</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">A kórtermünkben fekszünk, míg ébren, addig Carmen alszik. A táncteremben a
kimerültség miatt elájult, amit az orvos mondott. Hirtelen az ajtó kinyílt és
Louis lépett be rajta. Mosolyogva intett, mire vigyorogva dobtam egy
"Szia"-t. Az ágyamhoz húzott egy széket és leült rá, majd az arcomat
kezdte fürkészni.<br />
- Hogy csináltad? - kérdezte hitetlenkedve, mire értetlenül összehúztam a
szemöldököm és úgy figyeltem tovább. - Hogyan tudtad megnevettetni egy
másodperc alatt, mikor épp teljesen kiborult? - kérdezte hitetlenkedve, mire
egy mosoly húzódott a számra. - Na?<br />
- Csak mosolyogtam, amin felkuncogott. - vigyorodtam el, miközben szerelmem figyeltem
és néztem milyen édesdeden alukál.<br />
- Komolyan? - kérdezte kikerekedett szemekkel Louis, mire bólogatni kezdtem,
mint egy bólogató kiskutya. Az ajtón kopogtattak, mire egy „Gyere” volt a
válaszom, így az ajtó kinyílt és megláttam a Natet egy laptoppal a kezében.
Nekünk intett egyet, majd leült Carmen ágya mellé egy székre és az arcát kezdte
fürkészni. Nekem semmi bajom vele, bírjuk őt, hisz jó pár éve ismerjük már
egymást, és ő mutatott be minket Carmennek, amiért nagyon hálás vagyok neki.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mi újság? – kérdeztem mosolyogva, mire egy halvány mosoly bújt meg a szála
szélén.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Találtam valami fontosat a neten, ami Carmennek nagyon jól jönne. Igazából
ezen dolgoztam az elmúlt egy hónapban. – válaszolta rejtélyesen, ami
felkeltette az érdeklődésemet.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- És mi az? – kérdezte helyettem Lou, mire Nate lesütötte a szemét. Teljesen
összezavarodtam. Miért sütötte le a szemét? </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ez csak Carmenre tartozik. Én szívesen elmondanám, de valószínűleg nem
engednétek el őt. – motyogta az orra alatt halkan, de mégis érthetően. Az egyik
szemöldököm az egekbe szökött, majd összehúzott szemekkel figyeltem szerelmem
legjobb barátját.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mi az, ami csak rám tartozik? – szólalt meg kómásan Carmen, mire mind
rákaptuk a tekintetünk. – Nem meg mondtam, hogy nem akarok veled találkozni?! –
mondta szerelmem bunkón barátjának.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szerintem fontos… - szólaltam meg halkan magam elé nézve. Még én is
meglepődtem magamon, hogy ezt mondtam, de így van. Szerintem tényleg fontos…</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mond. – sürgettem, miközben a mellem alatt összefontam karjaim.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nem lehetne ezt inkább kettesben? – kérdezte félénken, mire bólintottam,
ezért kikászálódtam az ágyból és felálltam, majd egy utolsó puszit küldtem
szerelmem felé és kimentünk a kórteremből. Lementünk a büfébe és az egyik
asztalhoz leültünk, majd letette a laptopját és nyomkodni kezdett rajta, majd
megfordította, hogy én is lássam.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ez mi? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nos ez egy intézmény. Amerikában. Itt megtudnának gyógyítani téged! Ezen
dolgoztam egy hónapon keresztül. Ha újra egészséges szeretnél lenni, akkor
szerintem menj el ide és egy év múlva, újból az a fitt és boldog régi Carmen
leszel. – mosolygott halványan, mire bennem megállt az ütő. Meggyógyulhatok?
Újra egészséges lehetnék? Olyan régóta szeretném ezt hallani, de már kezdtem
feladni a reményt…de most végre ez is bekövetkezett.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- De ide nem kell beiratkozni és várni, míg fel nem vesznek? – kérdeztem fátyolos
tekintettel. Nate megfogta a kezem és rám mosolygott. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">
</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ezt intéztem egy hónapon át. Amint rátaláltam erre az oldalra, azonnal
felhívtam az ottani orvosokat, akik legelőször nem akartak felvenni, de végül
rábeszéltem őket. A kezeléseket a szüleid kifizették, már csak az a kérdés,
hogy te elmész Amerikába vagy nem? Mert ha igen, akkor holnap indulnod kell, ha
nem akkor lemondjuk a kezeléseket. – vázolta a tényeket legjobb barátom. De ha
elmegyek, akkor Zaynnel mi lesz? Itt kell hagynom? Szegény teljesen összetörne…
De még jobban összetörne, ha meghalnék…inkább elmegyek, mint hogy meghaljak.
Natere néztem, aki kérdőn figyelt engem, mire bátortalanul bólintottam egyet,
miközben beharaptam az alsó ajkam. Bíztatásnak megszorította a kezem, mire egy
halvány mosoly jelent meg az arcomon. – Muszáj elbúcsúznod Zayntől… Azután
pedig hajnalban érted jövök, mert a gépünk négykor indul. Ugyanis megyek veled!
– mosolygott, mire egy picit összezuhantam. El kell búcsúznom…de én sose tudtam
búcsúzni, ugyanis akkor megszakad a szívem. Inkább majd levélben. Tudom
kegyetlen egy dolog, de nekem másképp nem menne…</span></span><br />
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-91569237708369922602013-08-07T12:26:00.000-07:002013-08-07T12:26:43.101-07:00olvasd el!<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Kedveskéim! <b>Nagyon szépen köszönöm a tíz olvasót és tudom ez még nem rész é hogy régen volt, de ihlethiányban szenvedek! Valaki tudna nekem segíteni? Komiba írjátok a véleményeteket!</b> Addig is pár kép és idézet a fiúktól!</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc3/q75/988297_504623849615372_1885756365_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc3/q75/988297_504623849615372_1885756365_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Harry</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><i>Még mindig ugyanazzal a takaróval alszok , mint amivel kiskoromban.</i> - Harry Styles</span></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><i>A magas lányok tüzesek , az alacsony lányok cukik.</i> -Harry Styles</span></span></span></span></span><br />
<span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"> </span> </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc1/q71/s720x720/1005686_503886663022424_10636838_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc1/q71/s720x720/1005686_503886663022424_10636838_n.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent">Louis </span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><i>Lehet , hogy nem vagyok jóképű , de azért engem is szeress</i> – Louis Tomlinson</span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><i>Volt egy álmom… hogy volt egy hatodik tagunk a
bandában, valamilyen okból, és elég borzalmas volt ! Elkezdett velem
veszekedni. Azt akartam, hogy menjen el és egyik fiú sem segített nekem.</i>
-Louis Tomlinson</span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/1150181_504648239612933_668065369_n.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/1150181_504648239612933_668065369_n.png" width="266" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Zayn </span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Rajongó: Egy csomó képen kidugod a nyelved. Miért?<br /> Zayn: <i>Nem tudom, kényelmesebb így.</i> :D<span class="userContent"> </span></span></span></span></span></span><br />
<span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent">"<i>Igazi Directioner az, aki bár még nem látott minket, mégsem veszíti el a reményt!</i>"-Zayn</span></span></span> </span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/q71/550993_503802936364130_716528038_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/q71/550993_503802936364130_716528038_n.jpg" width="249" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Niall </span></span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><i>Bárki, aki vicces, és nem veszi magát túl komolyan vonzó számomra.</i> - Niall </span></span></span></span></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><i>Örökké élni akarok ! Megszeretném tanulni hogyan kell repülni- magasra !</i> – Niall Horan</span></span></span></span></span></span></span><br />
<span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"></span><br /></span></span></span></span> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/q71/944745_504202056324218_1120748811_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/q71/944745_504202056324218_1120748811_n.jpg" width="255" /></a></div>
<span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><br /></span></span></span></span> </span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Liam</span></span></span></span></span> </span></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Riporter: Mi volt a legaljasabb dolog , amit valaha tettél ?<br /> Liam: <i>nem mondtam hogy ’egészségedre’ miután valaki tüsszentett.</i></span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><b><u><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">További képek:</span></span></span></span></span></span></span></u></b></span></span><br />
<br />
<span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Valaki egy csókot??:D</span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/q71/1097944_504204026324021_403358388_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/q71/1097944_504204026324021_403358388_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Hiam:))</span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/60456_504203326324091_340943747_n.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/60456_504203326324091_340943747_n.png" width="238" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Ziam:D</span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/988300_503868159690941_1471344443_n.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/988300_503868159690941_1471344443_n.png" width="266" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"> De szép a szemük!*-*</span></span></span></span></span></span></span></span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/q71/1146601_503647389713018_1232482797_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/q71/1146601_503647389713018_1232482797_n.jpg" width="266" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span class="userContent"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><b><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent"><span class="userContent">Hogy tetszettek??:DD Xx Rebeka </span></span></span></span></span></span></b></span></span> </span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-70893438878916588702013-07-24T20:32:00.001-07:002013-07-24T20:32:26.239-07:0020.fejezet~Nagyon sok mindent tudok rólad!<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Kedveskéim! Tádám! Itt is van:) Nem tudom, hogy nektek mennyire fog tetszeni, de szerintem a legvége azért egész jó lett:) viszont ma utazok el négy napra, szóval a következő rész késni fog:// de ígérem hogy sietni fogok a következővel! Xx Rebeka</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Nagyon sok mindent tudok rólad!</b></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Mikor meghallottam, hogy a nevemet sikítja, rohanni kezdtem felé. Abban a pillanatban semmiben sem voltam biztos, csak egy dologban. Abban, hogy szeretem!" - Zayn Malik</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-2mJ8f0QdzwA/UfCcKX6bejI/AAAAAAAACnw/VlAtkV5BHVE/s1600/tumblr_m5se3h2PsN1rsv5x6o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-2mJ8f0QdzwA/UfCcKX6bejI/AAAAAAAACnw/VlAtkV5BHVE/s320/tumblr_m5se3h2PsN1rsv5x6o1_500.jpg" width="248" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Harry szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ez most mire volt jó? - kérdezte Liam, utalva arra, hogy elküldtem Carment.<br />
- Hisz az ő hibája, ami történt Zaynnel! - szólaltam meg a kelleténél hangosabban.<br />
- Nem...az...Övé... - nyögött fel Zayn. Zayn? Mind odafordultunk felé és az ágya mellé igyekeztünk.<br />
- De hisz miatta mentél el! Ha nem mentél volna el akkor most nem lenne semmi bajod! - bizonygattam az igazam. Szerintem nekem van igazam hisz ha Carmennel nem vesztek volna össze akkor most Zaynnek nem lenne semmi baja.<br />
- Ő nem tehet semmiről! Én hajtottam át a piroson ezért jött belém a kamion. Neki ehhez semmi köze. Az én hibám én kaptam fel a vizet a semmin. - magyarázta nyögdécselve Malik.<br />
- Ó, szóval most én vagyok a hibás mert elküldtem! - horkantottam fel idegességemben.<br />
- Hogy mit csináltál?! - szólalt meg Zain. Nyeltem egy nagyot és egyenesen a szemébe néztem. Nem mondtam semmit csak farkasszemet néztünk. - Elküldted? - kérdezte suttogva dühösen. Komoran bólintottam, mire a feje vörösödni kezdett. - Ha majd fel tudok kelni az első dolgom az lesz, hogy adok egy jobb öklöst. - morogta mérgesen az orra alatt Malik.<br />
- Ugyan miért? - horkantottam fel.<br />
- Mert elküldted, pedig lehet hogy azért jött hogy kibéküljünk! - ordította le a fejemet. Megforgattam zöld íriszeim, majd gyors léptekkel kiviharzottam a szobából. Egyenesen Carmen kórterméhez indultam, majd kinyitottam az ajtót, de senki nem volt bent. Benéztem a fürdőbe is, de ott sem volt senki sem. A táskájához mentem, ahol megláttam, hogy hiányzik pár ruhadarab és az egyik cipője. Elment....ahogy kértem....hogy mekkora egy idióta vagyok! Egyáltalán minek küldtem el?! Ahj, gyerünk Harry gondolkozz hova mehetett? Hova, hova, hova? A válaszom: Fogalmam sincs! De ki tudna segíteni? Ki, ki, ki? Megvan! Kifutottam a kórházból egyenesen a kocsimig ahol egy csapat rajongó állt. Jesszus....! Átverekedtem magamon a lánycsapaton, majd beszálltam és beindítottam a motort. Azonnal a gázpedálra léptem és hajtottam. Amint odaértem a házhoz, leparkoltam és kipattantam a kocsiból, majd csöngetni kezdtem gőzerővel. Amint kinyílt az ajtó Carmen anyukája állt előttem.<br />
- Jó napot Mrs Philips! - köszöntem illedelmesen.<br />
- Szia Harry! Carmen nincs itthon ha őt keresed! - mondta mosolyogva.<br />
- Adamhez jöttem. Bemehetek? - kérdeztem mire arrébb állt, így beengedett. Megköszöntem, majd azonnal a lépcső felé indultam. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, majd a második ajtónál kopogtatni kezdtem. Egy "Gyere" után benyitottam, így megláthattam az öcsköst, aki éppen az ágyán olvasott. Nem nézett fel a könyvből, csak mikor leültem az ágyra.<br />
- Szia Hazza! Mi járatban?<br />
- Segítened kell!</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Fogalmam sincs hogy merre vagy hol járhatok, de még mindig nem álltam meg. Kb. egy órája már a tüdőm folyamatosan szúr, amit úgy ahogy tűrök. A talpam is kezd egy picit fájni, de nem állhatok meg, tovább kell mennem. Volt, hogy néha az autók rám dudáltak és kikiabáltak valami ocsmányságot, de ügyet sem vetettem rájuk. Korom sötét volt, az orromig sem láttam, ezért hirtelen egy gödörbe léptem és elestem. Az oldalamra estem, mire belőlem kitört a sírás, hiszen a testem súlya megterhelő a betegségem miatt. A hátamra gördültem, majd felhúztam a pólóm és megtapogattam a jobb bordáim, amik nagyon fájtak, ezért egy picit felszisszentem. Mindenem kínkeservesen fájt, annyira, hogy sírtam miatta. Sosem szoktam sírni ilyenek miatt, de a testem súlya a lábaimra nehezedett, miközben gyalogoltam, így rettenetesen megterheltem, most pedig az oldalamon valószínűleg holnapra egy hatalmas lila folt lesz. A könnyeim csak úgy folytak nem bírtam megállítani őket. Vettem egy mély levegőt, majd megpróbáltam felkelni a hideg, koszos földről, de nem bírtam, egyszerűen mindenem fájt és nagyon fáztam is. Hirtelen egy kocsi parkolt le mellettem, majd egy nagyobb és egy kisebb alak lépett ki belőle.<br />
- Carmen! - guggolt le mellém Harry.<br />
- Segíts....segíts... - suttogtam nyöszörögve, miközben még mindig sírtam. Bal karját a hátam alá, míg jobb karját a lábaim alá helyezte, majd felemelt és beültetett az autóba. Hirtelen mindenhol belém nyílalt a fájdalom, mire fájdalmasan felsikítottam.<br />
- Mid fáj? - kérdezte az öcsém aggodalmasan. Ismét végigjárt a fájdalom, ami még erősebb volt mint az előbbi.<br />
- Mindenem! - sikítottam fel fájdalmamban. A sírás csak erősödött, hiszen mindenem remegett a fájdalomtól.<br />
- Harry lépj a gázra! Azonnal a kórházba kell vinni! - utasította Adam, mire Hazza azonnal indult. Az út közben többször is felsikítottam, a fájdalom már mart, amit nem hiszem, hogy sokáig bírok még. Gyorsan odaértünk a kórházhoz, mire Harry kivett engem a kocsiból és bevitt. Még mindig sírtam és néha-néha felsikkantottam, mert másképp nem tudtam kiadni magamból azt, hogy mennyire fáj mindenem. Harry belépett a kórházba, ahol egyből a recepcióshoz ment, aki egyből hívott egy orvost.<br />
- Harry!! - sikítottam fel teljes erőmből, mire mindenki ránk kapta a tekintetét. A testemben szétáradt a maró érzés, mindenem remegett a fájdalom miatt és erősen kapaszkodtam Hazza nyakába. Próbált nyugtatni, de nem sikerült, semmi sem hatott. Egy futó orvos közeledett felénk, majd kért egy hordágyat, amire felfektettek.<br />
- A rák szétterjedt mindenhol, emiatt van a fájdalomérzet. - magyarázta az orvos. Ismételten felsikítottam, mert egyre erősebben hatolt át a rák mindenhova.<br />
- Zayn! - sikítottam újra, mire a folyosó megtelt egy csomó emberrel.<br />
- Mindenki menjen a dolgára nincs itt semmi látnivaló! - oszlatta fel a tömeget Harry.<br />
- Carmen! - hallottam meg szerelmem hangját a folyosó végéről.<br />
- Uram magának még nem szabadna felkelnie! - parancsolt az orvos. Zayn nem válaszolt, szerintem igazából nem is törődött vele, hanem mellém állt és megfogta a kezem. A sírásom nem csillapult, hanem erősödött, amit nem tudtam megakadályozni. Míg én azzal voltam elfoglalva, hogy minél kevesebbszer sikítsak fel, addig az orvos hozatott nyugtatót, amit azonnal belém nyomott.<br />
- Zayn.... - suttogtam szerelmemnek, mire a szemembe nézett és figyelt, hogy rendesen értse, amit mondok. - ...Szeretlek! - nyögtem fel, majd a nyugtató miatt lecsukódtak szemeim és mély álomba merültem.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Zayn szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Carmen! Én is szeretlek! Hallod én is szeretlek! Carmen! - szorítottam meg a kezét.<br />
- Uram menjen vissza a kórtermébe! - utasított engem az orvos.<br />
- Nem! Carmennel szeretnék maradni. - közöltem vele, mire felnézett a plafonra, majd megszólalt.<br />
- Rendben, akkor egy kórtermük lesz a hölggyel. - mondta unottan az orvos, majd szólt egy rezidensnek, aki átpakolta cuccaim Carmen kórtermébe.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">~...~</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Amint felkeltem az alvásból, körbenéztem a kórtermen, így megpillanthattam a másik ágyon fekvő szépséget. Elkezdett nyöszörögni, majd kinyitotta a szemeit, így belenézhettem a világító zöld íriszeibe.<br />
- Szia... - köszönt suttogva, miközben mosolygott. - Beszélnünk kell. - ült fel az ágyán, mire követtem példáját és én is felültem. Nem szeretem ezt a mondatot, mert ezután, mindig valami rossz hírt közölnek, ami általában, az, hogy szakítanunk kell. Nagyon remélem, hogy nem ez lesz! - Ugye mindketten szeretjük egymást... - kezdte, de abbahagyta, mire a szemöldököm az egekbe szökött.<br />
- De? - kérdeztem kíváncsian.<br />
- De nem tudunk egymásról semmit....Nekem egy kapcsolat sosem működik, ha a párom nem tud rólam semmit. - magyarázta, mire kínosan felnevettem.<br />
- Ismerjük egymást. - közöltem vele egyhangúan.<br />
- Akkor tesztellek. - közölte velem, mire kíváncsian figyeltem. - Mikor születtem?<br />
- Ööö.... - gyerünk Zayn menni fog! Mikor született?! Nem mond már Zayn, hogy nem tudod!<br />
- Mi a kedvenc színem? - folytatta komoran.<br />
- A rózsaszín? - kérdeztem félve, mire megrázta a fejét. Picsába! Gyerünk Zayn! Menni fog!<br />
- Mi a kedvenc ételem? - húzta fel a szemöldökét.<br />
- Nem tudom... - suttogtam magam elé, mire szerelmem felhorkantott.<br />
- Látod! Nem tudsz rólam semmit!<br />
- Ez nem igaz! Nagyon sok mindent tudok rólad! - tiltakoztam véleménye szerint.<br />
- Például? - vonta fel a szemöldökét, miközben egybefonta karjait a melle alatt.<br />
- Például azt, hogy amikor ideges vagy, akkor mindig a hajad tekergeted, hogy ütsz azért, ha azt mondják rád, hogy cica. Hogy mikor ránézel egy szerettedre, akkor mindig csillogni kezdenek a gyönyörű zöld szemeid, hogy mások elől mindig rejtegeted az érzéseid, hogy mások előtt sosem sírsz, mert nem szeretsz mások előtt gyengének tűnni. Hogy neked két fajta nevetésed van. Van cinikus nevetésed és van az, hogy akkor nevetsz mikor egyszerűen csak jól érzed magad. Hogy Adamnek azért segítesz ennyit és azért törődsz vele ennyire, hogy neki ne olyan élete legyen, mint neked, ha tehetnéd elkényeztetnéd. - mosolyogtam rá, mire arca ellágyult és a kezei leereszkedtek maga mellé. - Most viszont te jössz. - vigyorogtam, mire neki egy halvány mosoly jelent meg az arcán. A teszten tökéletesen megfelelt mindent tudott. Átfeküdt az én ágyamra, majd szorosan hozzám bújt. A fülemhez hajolt és suttogni kezdett.<br />
- Szeretlek - súgta, miközben ajkai súrolták a fülem, majd szenvedélyesen beleharapott a fülcimpámba. <br />
- Tudod mióta várok már erre? - kérdeztem boldogan. Megrázta a fejét, mire megcsókoltam. - Amióta először találkoztunk. - suttogtam bele csókunkba.<br />
- Hmm... - az alsó ajkába harapott, mire megnyálaztam a szám, majd heves csókcsatába kezdtünk. Érezem, hogy szeret, amit viszonzok is teljes szívemből. Keze felvándorolt a tarkómra, majd beletúrt a hajamba, míg az én kezem a fenekére csúszott, amibe belemarkoltam. Elvált tőlem, mire kérdőn néztem rá. Kibújt az ölelésemből és felállt, majd odasétált az ajtóhoz és bezárta, majd a folyosóra néző ablakhoz ment, amit besötétített, majd egy kaján vigyor kíséretében megszólalt.<br />
- El kéne magának az orvos. - vigyorgott, miközben levetette magáról a pulcsiját. - Nincs melege? Mert nekem nagyon. - kérdezte játszadozva, majd a nadrágja gombjához nyúlt. Kigombolta, majd elkezdte nagyon lassan lefelé húzni. Végül levette magáról, majd felém közeledett. - Nem gondolja, hogy túl van öltözve? - kérdezte vigyorogva, majd a pólóm szegélyéhez nyúlt és lehúzta rólam. Keze a hasamra csúszott, amit végigsimított, majd az övemhez nyúlt, amit azonnal ki is kapcsolt. Ráült a csípőmre, majd lehajolt az arcomhoz és egy forró, érzéki csókban forrtunk össze.</span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-9400880973900042282013-07-20T09:34:00.004-07:002013-07-20T09:34:52.602-07:00Figyelem!<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><span>Sajnálom,
de gondok vannak. A folytatáshoz megvannak a terveim, de muszáj
összeszednem a gondolataim, hogy ne mindig egy összecsapott részt
kapjatok! Ígérem amint minden rendben lesz, megírom a részt és azonnal
kirakom! Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom nektek! Ígérem sietek!
Puszil titeket: Rebeka Ramsay:3</span></span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-22187882431828060852013-07-20T05:14:00.000-07:002013-07-20T05:14:12.796-07:00Jelentkeztem egy novella versenyre!<b><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Ezen a blogon jelentkeztem: <a href="http://fighttolove-lovetolive.blogspot.hu/" target="_blank">KATT!</a></span></span></b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-aQbfPQ_tnSE/Uep-wRGGCZI/AAAAAAAAClc/qrMzqhfKcFw/s1600/art-beautiful-black-and-white-draw-Favim.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-aQbfPQ_tnSE/Uep-wRGGCZI/AAAAAAAAClc/qrMzqhfKcFw/s1600/art-beautiful-black-and-white-draw-Favim.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b><i><u>Drukkoljatok nekem!*-* Puszi: R.R.</u></i></b></span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-5737859223906891612013-07-18T11:26:00.001-07:002013-07-18T11:26:51.138-07:0019.fejezet~Most az a legjobb döntés, ha most elmész<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Kedves Olvasók! Tudom régen hoztam részt, és tudom ez sem lett a legjobb! Nehezen de kipréseltem magamból ezt az összecsapott munkát:// Remélem azért kapok pár komit... Xx RR</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Most az a legjobb döntés, ha most elmész</b></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Amit Harry kért teljesítettem. Már magam sem tudom, hogy merre vagy hol esetleg mikor mentem el, de egy biztos; a cél nem más mint: ELŐRE. Az egyetlen kiút ebből a káoszból!" -Carmen Philips</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-hJbhFUlRlLI/UegzPHHW35I/AAAAAAAACkM/5NrCer_g8UY/s1600/tumblr_m362o48jiV1qi0ofuo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-hJbhFUlRlLI/UegzPHHW35I/AAAAAAAACkM/5NrCer_g8UY/s320/tumblr_m362o48jiV1qi0ofuo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Pár napja már itt vagyok a "mennyben". Igazából ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem tettszett, most annyira imádom ezt a helyet. Itt minden megvan! Vagyis nem minden...nincs itt a családom, a barátaim és a szerelmem. Ő hiányzik a legjobban. Nem érzem a kölnijének bódító illatát, ami mindig elkábít, nem láthatom tökéletes külsejét és nem lehetek vele. Ezt így nem bírom tovább! Nekem kell Ő!<br />
- Junior! - kiáltottam el magam. Egy pillanat alatt mellettem termett és érdeklődve figyelt engem.<br />
- Hmm? - kérdezte mosolyogva. Nem mondtam semmit csak átöleltem és a fülébe kezdtem suttogni.<br />
- Szeretlek és hiányozni fogsz! Remélem még találkozhatunk. De addig is csak rosszat halljak rólad! - nevettem fel - Nagyon hiányozni fogsz! De tudod Nélküle nem tudok élni. - suttogtam, majd a fátyolos tekintetem Juniorra emeltem. Mosolyogva figyelt engem.<br />
- Helyesen döntöttél. De nem gondoltam volna, hogy egy hét kell, hogy rá gyere. - vigyorgott unokatesóm.<br />
- Egy hét? - kerekedett el a szemem. Egy hét?! Nem is tűnt annyinak...<br />
- Menjél, mert szükség van rád! - mondta, majd megpuszilt és integetni kezdett. A testem halványulni kezdett, miközben mosolyogva integettem.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Zayn szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Most a szemem káprázik vagy Carmen tényleg mosolyog? - kérdeztem, miközben a többiek felé fordultam. Egyből felkeltek a székükből, majd miután ránéztek a barátnőmre meglepődöttség és boldogság ült ki az arcukra. Az apró keze, amit fogtam megszorított, majd a szemeit kinyitotta.<br />
- Édesem! - mondtam vigyorogva miközben Carmen föle hajoltam és a szabad kezemet az arcára simítottam. Megköszörülte a torkát, majd megszólalt.<br />
- Zayn? Kik ezek az emberek? - kérdezte végig nézve a társaságon. Mindenkinek meglepődöttség és ijedtség tükröződött az arcán.<br />
- Tényleg nem ismersz fel minket Carmen? - szólalt meg Harry.<br />
- Nem. De ha már itt vagytok igazán elmondhatnátok, hogy kik vagytok.<br />
- Biztos nem emlékszel rájuk? - kérdeztem megrémülve, mire megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem. Egyszer csak felnevetett, mire mind rákaptuk a tekintetünket.<br />
- Látnotok kéne az arcotokat! "Biztos nem ismersz fel minket Carmen?" Hát ez eszméletlen! Hogy ti milyen hiszékenyek vagytok! - nevetett fel a barátnőm.<br />
- Tudod hogy ránk hoztad a frászt?! - szólaltam meg megkönnyebbülten.<br />
- Bocsiiiiii. Valahogy csak ki tudlak engesztelni. - mondta kacéran, majd közelebb hajolt és érzékien megcsókolt. Visszacsókoltam, mire a többiek "húú"-ni kezdtek. Amint elváltunk egymás szemébe néztünk, mire megszólaltam.<br />
- Ez mennyire hiányzott.<br />
- Nekem mondod? - nevetett fel Carmen.<br />
- Ne itt romantikázzatok! Vannak itt gyerekek is! - szólalt meg Louis.<br />
-Várj Louis akkor neked nem oviban kéne lenned? - szólalt meg nevetve barátnőm, mire felkuncogtam. - Na de most hol az orvos, mert haza akarok menni. - mondta Philips miközben felállt.<br />
- Hé, hé, hé, te feküdj vissza, majd mi megkeressük. - mondtam miközben visszanyomtam az ágyra. Louis és Liam elmentek megkeresni az orvost, Niall és Harry pedig a büfébe mentek így kettesben maradtunk. Befeküdtem mellé, majd hátulról átkaroltam.<br />
- Tudod hezitálnom kellett, hogy visszajöjjek-e vagy ne... De végül jól döntöttem. - mosolygott rám, miután megfordult, így szembe volt velem.<br />
- Ezt hogy érted, hogy visszajössz-e vagy nem? - értetlenkedtem.<br />
- Hosszú sztori. - mosolygott rám Carmen. Közelebb hajoltam hozzá, majd ajkaink súrlódtak, mire a mellettem fekvő lány megszólalt. - Csókolj már meg! - vigyorgott, mire egyből lecsaptam ajkaira. Hosszú csókcsatánk után csak egymás szemeibe néztünk és hallgattuk a csöndet.<br />
- Szerintem itt az idő, hogy kimondjam... - szólaltam meg halkan - ...Szeretlek! - mondtam ki mire Carmen először megijedt, majd próbálta takargatni félelmét, de nem igazán sikerült. - Mi a baj? Te nem így érzel? - kérdeztem szomorúan.<br />
- De nagyon imádlak, csak őszintén megvallva én félek kimondani. Mert ha mindkét ember megvallja, akkor a kapcsolatuk bensőségesebb lesz és én ettől félek. - mondta ki gondolatait.<br />
- Mi? - kérdeztem miközben leszálltam az ágyról, mire Carmen felült. - Hogy érted azt, hogy félsz?! Nem szeretsz...vagy mi? Mert ha nem akkor ennek a kapcsolatnak most vessünk véget! - mire kimondtam, meg is bántam. Én teljesen hülye vagyok? Hogy mondhatok ilyet, hogy akkor vessünk véget a kapcsolatnak?! - Nem így gondoltam! - magyarázkodtam azonnal.<br />
- Szakítani akarsz? - kérdezte szipogva, miközben felállt az ágyról és kihúzta magából az infúziót. - Akkor Zain Jawwad Malik ennek a kapcsolatnak vége! - vágta a fejemhez dühösen, majd sírva kirohant. Egyből utána rohantam, majd az egyik folyosón utol is értem, ahol a csuklója után nyúltam. Szembe fordítottam magammal, mire egy hatalmas pofont lekevert nekem. Egyből az arcomhoz nyúltam, mire Carmen kirántotta a karját a kezem közül és elrohant. Hogy lehetek ennyire hülye?! Egy idióta seggfej vagyok! Dühömben egy jobb öklöst adtam a falnak ami megrepedt. Fújtatva indultam meg a másik irányba, ahol a többiek tátott szájjal álltak. Nem foglalkozva velük utat törtem magamnak köztük, majd kirohantam a kórházból. Beültem a kocsimba, majd beindítottam a motort. A gázpedált nyomtam, ahogy csak tudtam az sem érdekelt, ha megbüntetnek a rendőrök. Az egyik úton áthaladva oldalról megpillantottam egy felém közeledő kamiont, ami folyamatosan dudált. El akartam menni, de már késő volt, csak annyit éreztem, hogy a fájdalmak hirtelen nyilallnak belém, majd pár másodperc múlva elsötétül minden.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Harry szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Értetlenül álltunk a folyosón, majd miután magamhoz tértem a látottakból Carmen után igyekeztem. Egy 2 perc sprint után utolértem a síró lányt, majd futás közben gyors hátulról átöleltem, hogy megállítsam. A karjaim közt sírógörcsöt kapott és lerogyott a földre. Én is leültem a folyosón, majd szorosan öleltem magamhoz, miközben dúdoltam neki és simogattam. Kezdett egy picit lenyugodni, majd a szemei elkezdtek elnehezedni és végül elaludt. Egyik kezem a lábai alá, míg másik a háta alá raktam, majd felemeltem és elvittem a kórterméhez, ahol a többiek voltak. Amint meglátták a kezeim közt alvó lányt, halkan kinyitották nekem az ajtót, majd bevittem és lefektettem az ágyra. Kimentünk a szobából, majd a váróban leültünk és beszélgetni kezdtünk.<br />
- Szerintetek mi történhetett? - szólaltam meg a csöndben.<br />
- Nem tudom...valószínűleg valami miatt össze vesztek és lehet, hogy szakítottak. - Mondta Niall miközben egy szendvicset majszolt.<br />
- Biztos nem szakítottak! - szólalt meg Louis.<br />
- Szerintetek hol lehet Zayn? - kérdezte Liam.<br />
- Mint mindig most is elment gondolkozni vagy mit tudom én. - horkantott Lou. Csendben maradtunk és a gondolatainkkal voltunk elfoglalva. Nekem igazából már elegem van abból, hogy mindig őket kell békíteni vagy esetleg szenvednek, mert nem merik bevallani egymásnak, hogy szerelmesek a másikba. Gondolkodásomból a mentő hangos szirénázása zökkentett ki. Mind odakaptuk a tekintetünket és megnéztük, hogy mi történt.<br />
- Az Zayn? - suttogtam elkerekedett szemekkel. Azonnal felálltam és odarohantam, de az orvosok visszafogtak, hogy nem mehetek közelebb. - Zayn! - kiáltottam, mire a többiek is idejöttek. Borzalmas látvány volt. Mindenhol csak vért lehetett látni, éppen hogy csak ki lehetett venni, hogy az Zayn. Az egész teste tele volt sebekkel, amikből szó szerint ömlött a vér. Erre senki sem számított. Odaakartam menni hozzá, de az egyik orvos visszafogott.<br />
- Sajnálom uram, de most nem mehet oda. - nyomott vissza. Malik résnyire kinyitotta a szemeit, majd rám nézett.<br />
- Harry... - suttogta elhalóan. Amint kimondta elszállt minden ereje és lecsukódtak szemhéjai. Hirtelen a folyosó végéről egy sikítást hallottunk mire mind odanéztünk. Carmen volt az aki a szája elé kapta kezét és úgy rogyott össze, amint meglátta haldokló barátját. Louis azonnal odarohant hozzá és lefogta, mert ide akart volna rohanni.<br />
- Ne Carmen! Ezt nem szabad látnod! - nyugtatta csendesen Lou. A lány folyamatosan sírt a könnyek versenyt futottak az arcán. Hangos zokogásba tört ki és folyamatosan mondta a magáét.<br />
- Ez az én hibám! Ez nem lehet igaz! Ha kimondtam volna, akkor most nem lenne semmi baja! Minden az én hibám! Egyáltalán minek élek még?! AZ a hülye rák már végezhetett volna velem! - ordibált saját magának. - Zayn! - sikította fel, majd a szívéhez kapott és eldőlt, majd a padlóra zuhant.<br />
- Jézusom! Carmen! Carmen, figyelj rám! - térdelt le Louis a lány mellé, majd az arcát óvatosan paskolni kezdte. - Orvost! Azonnal! - ordított fel Tommo, mire a sarkon egy rohanó fehér köpenyes fordult be. Azonnal letérdelt Philips mellé, majd megállapította, hogy nagyon kimerült és az miatt elájult. Bevitték a kórtermébe, majd az orvos közölte, hogy Zaynt éppen műtik.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Minden az én hibám! Hogyha kimondtam volna azt a nyamvadt szót akkor boldogan élhetnénk tovább. Nem, ehelyett én megfutamodtam egy szótól, majd később a barátom vagy nem is tudom mimet egy mentő hozza be a kórházba, úgy hogy tiszta vér minden. Remek Carmen ezt is jól megcsináltad! Én mindig mindent csak elrontani tudok, körülöttem minden rossz.<br />
Amint felébredtem kikeltem az ágyból és elindultam megkeresni Zayn kórtermét. Egy fél óra keresgélés után megtaláltam, majd benyitottam, de a fiúk is bent voltak. Zayn gépekre volt kötve és tele volt sérülésekkel. Szemeimbe könnyek szöktek, miközben kezemet a szám elé kaptam. <br />
- Most az a legjobb döntés, ha most elmész. - szólalt meg komoran Harry. Amint meghallottam mit mondott, kifutottam a szobából. Teljesen jogosan mérgesek rám hisz az én hibám. Befutottam a szobámba, majd bementem a fürdőbe pár ruhadarabbal. Gyors magamra kaptam a fekete csőnadrágom, egy piros tapadós trikót és egy szürke pulcsit, aminek az ujját feltűrtem. A hajamat kifésültem és felkötöttem egy copfba, majd magamra húztam a Nike sportcipőm és a telefonomat meg a fülhallgatómat magamhoz véve, kimentem a kórtermemből. A fülhallgatót hozzácsatlakoztattam a mobilomhoz, majd bedugtam a fülembe és bekapcsoltam a lejátszási listát. Kimentem a kórházból és elindultam a legelső úton egyenesen a semmibe.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">§§§</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Vajon hány órája sétálhatok? Fogalmam sincs. Az autópályán kötöttem ki, nem tudom hogy hogyan csak mentem előre. A fiúk teljesen jogosan dühösek rám! Hisz ha én nem lennék, ha nem is találkoztunk volna soha, ha nem szerettünk volna egymásba akkor most nem lenne ez a tragédia! Miért, miért,miért?! Miért mindig én?! Mindig velem van minden baj, mindig mindenért én vagyok a hibás.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Az utat csak a hold és a csillagok világítják be nekem, miközben még mindig megyek előre a nagy semmibe. Azt kérte Harry, hogy menjek el, hát jó rendben én teljesítettem a kérését, hiszen elmentem és már azt sem tudom, hogy hol vagyok. Az biztos, hogy már nem Londonban, mivel a London feliratú tábla mellett már elhaladtam kb. egy órája. Fogalmam sincs merre tartok csak megyek előre, amerre a lábaim visznek.</span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-26154495371612242442013-07-03T10:28:00.001-07:002013-07-03T10:28:37.526-07:00Új blog<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Mint ahogy azt a címből
is megtudhattátok, hogy csináltam egy új blogot. Még nem döntöttem le
hogy fanfic. lesz-e vagy nem, de szerintem nem. A blog nyitása csak
később lesz, de azért nyugodtan nézzetek be és iratkozzatok fel, nem
haragudnék meg érte:D Xx RR</span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Az új blogom:</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: x-large;"><b><a href="http://titkok-hazugsagok.blogspot.hu/" target="_blank">~Lételemem a hazugság</a> </b></span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-70119796562944545252013-07-01T14:18:00.001-07:002013-07-01T14:18:32.990-07:0018.fejezez~Egy másik világban<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><b><u>Fontos, olvasd el!</u></b><br />
Tudom nem lett valami őrületesen hosszú rész, de csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Valószínűleg csütörtöktől két hétig nem lesz rész, mert az egyik barátnőmmel megyek nyaralni:) Remélhetőleg akad majd egy kis időm, de nem hiszem, hogy lesz:/ Azért mindent megpróbálok majd! <br />
Nagyon köszönöm szépen az előző részhez a komikat, eszméletlenül jól estek! Imádlak titeket!<3 Most viszont nem is dumálok tovább, jó olvasást!</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Egy másik világban</b></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Megrémisztett a tény, hogy választanom kell. Nem tudtam dönteni, mert így vagy úgy, de összeroppannék. Kell egy kis idő, hogy a választásomat rendesen meg tudjam fontolni." - Carmen Philips</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-LhjFnAGnx-8/UdHvvg_G7FI/AAAAAAAACeY/tIHFoI7R8pk/s500/tumblr_mll5ftoH5B1qgwqw9o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="167" src="http://4.bp.blogspot.com/-LhjFnAGnx-8/UdHvvg_G7FI/AAAAAAAACeY/tIHFoI7R8pk/s320/tumblr_mll5ftoH5B1qgwqw9o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Miközben a rajongók körülvettek és kérdésekkel bombáztak egy szúró, maró érzést éreztem meg a mellkasomban. Próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire fáj, ami igen nehéz feladatnak bizonyult mivel ez a fájdalomérzet kezdett szétterjedni az egész felső testemre. Tudtam, hogy ez a rák miatt van, de nem akartam itt hagyni a rajongókat. Sajnos a betegségem nem hagyta annyiban mert köhögni is elkezdtem, amire már Zayn is felfigyelt.<br />
- Carmen minden rendben? - ide jött hozzám és az arcomat két keze közé fogta, hogy a szemembe tudjon nézni. - Gyere menjünk vissza. - fogta meg a kezem és már kezdett volna húzni befele de én kirántottam a csuklóm a marka közül.<br />
- Jól vagyok. Nem megyek vissza. - mondtam határozottan, mire rosszallóan megrázta a fejét és dühösen felnézett az égre.<br />
- Rendben. - sóhajtotta, majd újra osztogattuk az aláírásokat, de egy tapodtat sem mozdult mellőlem. Egy kicsit csillapult a szúró érzés, de nem múlt el csak tűrhető volt. Mikor már csak a kérdésekre válaszoltunk, mert mindenki megkapta amit szeretett volna, ismételten előjött a köhögés. A mellkasom, majd szétszakadt annyira fájt, amit már nem tudtam nem kimutatni. A köhögés is egyre erősebb volt, aminek meg is lett a következménye. Mikor a kezembe néztem megláttam a vért.<br />
- Zayn.... - mondtam kétségbeesetten - vért köhögtem. - suttogtam miközben a szemeibe néztem. Arca színe a fal fehérhez hasonlított, íriszei kikerekedtek és az ajkai egy picit elváltak egymástól. Ez a sokk hatás csak két másodpercig volt észrevehető rajta, majd megrázta a fejét és az arcomat a kezei közé vette.<br />
- Most azonnal be kell mennünk. - mondta a szemeimbe, de nem nagyon értettem meg láttam, mert a hallásom és látásom kezdett tompulni. Szemeim kezdtek lecsukódni, míg a lábaim kicsúsztak alólam, mire két erős kart éreztem meg magamon. Hallani hallottam a körülöttem lévő dolgokat, de látni már nem láttam. - Carmen! Nyisd ki a szemed...gyerünk tudom, hogy erős vagy! - hallottam meg Zayn kétségbeesett hangját. Minden erőmet összegyűjtöttem és megpróbáltam kinyitni a szememet, ami egy picit sikerült. Nem annyira mint amennyire akartam, de ez is több a semminél.<br />
- Zayn... - erőltettem ki magamból miközben a jobb tenyeremet barátom arcához emeltem. Nem tudtam többet megszólalni, mert minden erőm elszállt egy pillanat alatt, és megtörtént a filmszakadás. Éreztem itt a vég...</span></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Semmilyen csipogó hang, semmilyen klór szag, semmilyen kényelmetlen ágy és semmilyen infúziót nem érzek a karomban. Hol vagyok? Mert biztos nem a kórházban. Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemeim, de amit megláttam az igen fura. Mindenhol felhők. Felültem és akkor megtapasztaltam, hogy magán egy felhőn vagyok én is. Amint végignéztem magamon, rájöttem, hogy a saját ruháimban vagyok. Azonnal felálltam és sétálni kezdtem, miközben a fejem jobbra-balra ingattam hátha meglátok valamit, vagy valakit. Hosszú gyaloglás után egy férfi alakot véltem felfedezni a távolban, aki háttal állt nekem. Lábaim azonnal gyorsabb tempóra váltottak, már futottam az ismeretlen személy felé, hátha tud nekem segíteni.<br />
- Elnézést tudna nekem segíteni... - nem folytattam, mert mikor megfordult, a férfi a nyakába ugrottam. - Junior! - szorítottam magamhoz az unokatesómat.<br />
- Carmen! Úgy hiányoztál! - mondta mosolyogva.<br />
- De hogy? Hisz te két éve meghaltál... - a végére kikerekedett a szemem és nem értettem mi folyik itt. - Hol vagyok? Mi történt velem? - kiáltoztam idegességemben.<br />
- Hé Carmen nyugi... Hogy fogalmazzak, hogy ne akadj ki... - gondolkozott hangosan Junior. - Inkább kimondom kerek-perec. Carmen te meghaltál és a mennyben vagy. - közölte az egyszerű tényt. A szívem gyorsabb tempóra váltott, míg a fülemben a vér lüktetett. Meghaltam? Mire észbe kaptam a lábaim kicsúsztak alólam és minden elsötétült.</span></span><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://lh4.ggpht.com/-dbMUeurT0-M/UdHd-ufkVTI/AAAAAAAACeI/bzr0iaOt7r4/s1600/tumblr_lser5fBpNo1qlmifuo1_500_large.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://lh4.ggpht.com/-dbMUeurT0-M/UdHd-ufkVTI/AAAAAAAACeI/bzr0iaOt7r4/s640/tumblr_lser5fBpNo1qlmifuo1_500_large.jpeg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><i><span style="font-size: small;"><b>Greg Junior Philips</b></span></i></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Carmen ébresztő! - paskolta meg valaki az arcomat mire kinyitottam az íriszeim.<br />
- Mi történt? - kérdeztem miközben a fejemet fogtam és felültem.<br />
- Elájultál mikor megtudtad, hogy meghaltál. - közölte Junior.<br />
- Milyen lazán veszed azt hogy kipurcantam! - horkantottam fel idegesen.<br />
- Igazából nem haltál meg teljesen. Úgymond élet halál között vagy. - vakarta meg a tarkóját zavarában.<br />
- Ezt hogy érted? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miközben a kezeim karba fontam a melleim alatt. <br />
- Megmutatom azt ahol te vagy a való világban. - mondta Junior, majd csettintett egyet, mire a kórházba kerültünk. - Most nem lát minket senki mert szellemek vagyunk. - tájékoztatott unokatesóm, mire bólintottam. - Megmutatom mi történik a környezetedben. Ez a kórtermed. Menj be nyugodtan. - mutatott egy ajtóra. Bólintottam, majd bal kezem a kilincsre helyeztem, de nem nyomtam le. - Miért nem mész be? - kérdezte Junior.<br />
- Félek... - suttogtam magam elé. Junior elnevette magát, ami miatt egy gyilkos pillantással jutalmaztam. Lenyomtam a kilincset és unokatesómmal együtt bementünk. A szobában nagy csönd uralkodott, csak a gépek csipogását lehet hallani. Zayn a testem mellett ült és az összekulcsolt kezünket nézte. Itt volt az egész banda és Eleanor, de azok akik nekem a legfontosabbak nem. Adam, Nate, anya, apa és Perrie.<br />
- Miért nincsenek itt? - kérdeztem Juniort, miközben fátyolos tekintetem rá emeletem. Egyből tudta, hogy kikre gondolok, de nem válaszolt csak lesütötte a szemét. - Hol vannak?! - szólaltam hisztérikusan.<br />
- Carmen nyugi....<br />
- Ne nyugtass te engem! Most azonnal mond meg hogy hol vannak! - mentem oda Juniorhoz és a mellkasát bökdösni kezdtem, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Pez lépett be rajta és látszott rajta, hogy aggódik.<br />
- Mi történt? - kérdezte, miközben a szeme Zayn és Eleanor között cikázott. Barátom elmesélte a történteket, majd Perrie kicsit dühösen leült az egyik székre.<br />
- Anyud és apud dolgozik, Adam iskolában van és Nate, pedig...otthon van és pihen. - sóhajtotta unokatesóm. Mi van?! Nate otthon van és pihen?! Miért nem képes bejönni hozzám legalább egy percre? Ez neki akkor fáradtság? Vagy nem is érdekli, hogy mi van velem? Szép kis legjobb barát! Hogyha ő így akkor, majd ha magamhoz térek én úgy! Nyugtatás képpen vettem egy hatalmas levegőt és elszámoltam tízig. Szerencsére lenyugodtam, majd tekintetem az élettelen testemre vezettem. Odamentem Zaynhez és mellé álltam. Jobb kezem a vállára tettem, amit valószínűleg megérezhetett, mert odakapta a fejét. Egy puszit nyomtam az arcára, amitől megrázkódott, ami engem mosolygásra késztetett.<br />
- Minden rendben Zayn? - kérdezte Liam.<br />
- Persze, csak kirázott a hideg.<br />
- Gyere Carmen mennünk kell. - mosolygott rám kedvesen Junior.<br />
- Elmehetnénk még egy valahova? - kérdeztem, mire vonakodva, de bólintott. <br />
- Hova?<br />
- Az iskolába. - mosolyogtam rá. Bólintott, majd megfogta a kezem és lehunyta a szemeit. Egy pillanat alatt a suli előtt teremtünk, majd bementünk. Megkerestem a kisöcsém termét, majd bementünk. Junior megállt az ajtóban, míg én odasétáltam testvéremhez.<br />
- Nos gyerekek, akkor meghallgatnám a házi feladatokat. Névsor szerint haladunk. Az első Adam. Gyere kérlek fáradj ki és olvasd fel, hogy kiről írtál, ki a példaképed. - szólalt meg a tanárnő kedvesen. Öcsi felállt és a kezében egy lappal kiment az osztály elé és olvasni kezdett.<br />
- Az én példaképem a nővérem. Felnézek rá, mert ő gondoskodik rólam és szeret. Mindig szakít rám időt, még akkor is, ha nagyon elfoglalt. Mindig főz, mos, takarít rám, amikor anyáék dolgoznak. Nagyon sok időt töltünk együtt, ő tanított meg mindenre. Délutánonként mindig játszik velem és segít tanulni. Ő nevel, ami számomra sokat jelent. Régen mindig, hogyha nem tudtam elaludni vagy rosszat álmodtam, akár az éjszaka közepén átjött és énekelt nekem. Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Ezért ő a példaképem, mert kitartó, erős és sosem ad fel semmit. Elmondhatom, hogy nekem van a világon a legeslegjobb nővére, akit nagyon szeretek és remélem meg fog gyógyulni. - fejezte be Adam. A szemeim könnybe lábadtak a meghatódottságtól és legszívesebben átöleltem volna az öcsémet, de sajnos nem tudom.<br />
- Gyere mennünk kell. - szólalt meg kedvesen Junior. Bólintottam, miközben az arcomat törölgettem a könnyek miatt. Viszont most nem egy szomorú, hanem egy hatalmas mosoly ékeskedett a pofimon. Kimentünk a suliból, ezért unokatesóm megfogta a kezem, majd vissza mentünk a fellegek fölé. <br />
- Mész vagy maradsz? - kérdezte kedvesen Junior.<br />
- Kell egy kis idő, hogy eldöntsem. - sóhajtottam egyet. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"> <a href="http://www.youtube.com/watch?v=FjY1GQmbbD0" target="_blank">Ezt hallgasd!</a></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Most mit tegyek? Ha vissza megyek, akkor megint küzdenem kell a betegségem ellen, amit már nem bírnék, mert a fizikai képességem nem akkora, hogy kibírnám. Beleroppannék abba, ha ismételten harcolnom kellene. De ha itt maradok sok mindent elveszítek. A családomat, a barátaimat, de legfőképp a szerelmemet. Ugyan még egyikünk sem mondta ki, hogy szeretlek, de tudom, érzem, hogy így érez. Adamet nem szeretném magára hagyni, de tudom, hogy elég erős és okos ahhoz, hogy elengedjen és hogy megállja a helyét az életben. Anya és apa közti kapcsolatom sosem fog jobb lenni, de mindig is szerettem őket, amit sajnos sosem mutattam ki nekik. Tudom, hogy milyen a hátterünk, de ha most visszamennék az egyik teendőm az lenne, hogy elmondanám nekik, hogy mennyire is szeretem őket. A barátaim pedig nem mások, mint a One Direction, El, Perrie, Nate és Adam. Ad attól függetlenül, hogy a testvérem egy fantasztikus barát is egyben. Lehet még sok mindent kell tanulnia ezekről, de nagyon jól tudja kezelni a szituációkat. Eleanor és Perrie az örök barátnőim maradnak, mert nagyon sokat segítettek nekem. Nate-tel kapcsolatban, pedig csak annyit, hogy lehet, hogy megbántott azzal, hogy nem jött be hozzám, de attól függetlenül mindig kiállt mellettem még akkor is ha nem nekem volt igazam és mindig megvédett minden fiútól. Számomra ő olyan mint egy védelmező báty. És maradtak a popsztárok. Lehet sokan lenézik őket, de ha egyszer megismernék milyenek is igazából, akkor már is 180 fokos fordulatot venne a véleményük. Amúgy egyáltalán nem olyanok, mint ahogy beállítják őket az újságok. Louis igenis értelmes-na jó van olyan mikor kételkedek ebben-, Liam pedig tud őrült is lenni, Niall nem egy zabagép, teljesen normálisan eszik, Harry pedig nem akkora nőcsábász, mert amióta ismerem csak két lánnyal láttam. És Zayn. Őt még mindig nem sikerült teljesen kiismernem, de már majdnem. Ettől függetlenül teljes mértékig megbízok benne és nagyon szeretem. Mikor megláttam egyből beleszerettem, az első perctől kezdve. Azok a zöldes barna íriszei, az ében fekete haja, a mosolya amitől egyből elájulok, a hangja, amibe beleremegek, ha csak meghallom, a nevetése, ami dallamként járja át az egész testem, maga az egész fiú amit imádok. Mi tévő legyek? Vagy visszamegyek és összeroppanok a betegség miatt vagy itt maradok, de akkor a hiánytól roppannék össze. Melyiket válasszam? Gondolkozz Carmen, gondolkozz! Nem tudok dönteni, hogy mi tévő legyek.<br />
- Eldöntötted? - kérdezte Junior egy óra gondolkodás után.<br />
- Igen. Maradok egy kis ideig és ha megleszek, akkor itt maradok. - mondtam határozottan. Junior összeráncolt homlokkal figyelt, majd megvonta a vállát. Eldöntöttem. de azért még néha meginog bennem valami, hogy biztos jól döntök-e.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-58858656200793807082013-06-25T13:17:00.001-07:002013-06-25T13:17:56.668-07:0017.fejezet~Rajongók<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Itt a legújabb rész! Nem valami izgalmas de azért remélem tetszik nektek és megér néhány komit.:) </span></span><span style="color: orange;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><i><u>2-3 komment után jön a kövi!</u></i> <span style="color: #eeeeee;">Xx RR</span></span></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Rajongók</b></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Annyira meghatódottam, hogy nem mertem a szememnek hinni. Teljesen kivirultam mikor megláttam azt a sok sikítozó directioner-t a táblájukkal ." - Carmen Philips</span></span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-YfqxVx6V2nQ/UXgfiwkCQ7I/AAAAAAAABMo/nDoC26NsAM0/s1600/images-1-1-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-YfqxVx6V2nQ/UXgfiwkCQ7I/AAAAAAAABMo/nDoC26NsAM0/s1600/images-1-1-1.jpg" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Este miután mindenki elment-beleértve Perrie is- ledőltem az ágyra és aludni akartam de nem sikerült. Amint a szemeimet lecsuktam, azok nem akartak úgy maradni, hanem folyton kinyitódtak. Nem jött álom a szememre. Unatkozásom közepette megnéztem, hogy a ruhákon kívül hoztak be nekem mást is. Szerencsémre egy könyvet is elraktak, de nem akármilyen könyvet. Amit aznap kezdtem olvasni mikor megismertem a fiúkat, <i>Stephen King</i>-től a <i>Carrie</i>-t. Felkapcsoltam a kislámpát, majd megkerestem a behajtott lapsarkot és a mondatok közé vetettem magam. Néha-néha néztem csak fel, mikor valaki elhaladt a kórterem előtt. Az egyik kezem mindig az ágyon pihent közvetlen a csipogó mellett. Gondolom most kérdezitek mi ez a csipogó? Ez a csipogó arra szolgál, ha olyan személy van a szobámba akit nem szeretnék, akkor csak megnyomom rajta a piros gombot és a kórház biztonsági őrei azon nyomban itt teremnek. Ilyenem csak nekem van, mert Perrie megbeszélte, amibe én azonnal belementem. Igazából nem tudom miért egyeztem bele, lehet azért, mert így legalább egy kicsit biztonságban érzem magam. Miközben faltam a sorokat már nem néztem fel, mert teljesen belemerültem a könyv fantasztikus világába. Sorról sorra olvastam egyre gyorsabban. Hirtelen egy esést hallottam meg a folyosóról, ami egyből kizökkentett az olvasmány világából, ezért behajtottam a lap sarkát és összecsuktam az irományt. Letettem magam mellé az ágyra, majd azonnal felkaptam a fejem, mert az ajtóm nyílt és megláttam két alakot. A kislámpa fényéből kivettem, hogy az egyik nő a másik férfi, aki sántikál. Felkapcsoltam a nagy lámpát, így megláthattam kik az alakok tulajdonosa.<br />
- Ti mit kerestek itt?! - szinte köptem a szavakat nekik.<br />
- Jöttünk meglátogatni téged. - mondta határozottan Eleanor.<br />
- Mi van?! Te meg mi a szart csináltál hogy sántítasz?! - szólaltam meg bunkón. Semmi kedvem jó pofizni.<br />
- Elestem... - sziszegte a fájdalomtól Zayn.<br />
- Béna. Nincs kedvem hozzátok úgy hogy menjetek el! - mutattam az ajtó felé mire meg se mozdultak. - Menjetek vagy hívom a biztonsági őröket. - fenyegettem meg őket, amit nem igazán vettek komolyan.<br />
- Csak hallgass meg minket! - mondta Malik könyörgően. Karba fontam a karjaim, hozzá pedig komoly egyben dühös arcot vágtam, ezzel jelezve, hogy figyelek. - Nem gondoltam volna, hogy meghallgat. - fordult Zayn Calder felé. Eleanor megvonta a vállát, majd megszólalt.<br />
- Figyelj Carmen...Nagyon sajnáljuk ami történt!....Minden az én hibám! - szólalt fel El, majd az utolsó mondatnál felhorkantam. - Nagyon sok volt bennem a pia, ezért nem tudtam mit teszek....mivel Louist nem találtam ezért az első pasit aki közelemben volt elkezdtem csókolgatni... - hezitált miközben mondta, szóval eléggé gyanús volt.<br />
- Hazudsz! - szóltam közbe erélyesen.<br />
- Ezt honnan veszed? - kérdezte Malik.<br />
- Pff. Miközben mondta hezitált néhol, néha megrándult az arca, a kezét tördeli és nem mer a szemebe nézni, plusz nyelt egy hatalmasat, sokszor pislog és nem veszi egyenletesen a levegőt. - fejtettem ki bővebben.<br />
- Na jó tényleg hazudtam... - vallotta be Eleanor.<br />
- Miért? Ez az egy kérdésem van csak. Miért? - hangom elhalkult és szemeimet könny fátyol takarta el. Tekintetemet Elre vezettem és úgy néztem rá.<br />
- Miért hazudott vagy miért csókolt meg? - szólalt meg Zayn értetlenül. Halványan elmosolyodtam ostoba kérdésén, majd arcom ismét elkomorult amikor barátnőmre néztem.<br />
- Mert...mert...mert... - dadogott és nem mert rám nézni. Nagy fájdalmak között kiültem az ágy szélére és jobb lábamat a csempére helyeztem, majd a balt is és megpróbáltam ráállni.<br />
- Ááá.... - nyögtem fel, mert a varrások nagyon fájnak. Zayn azonnal mellém jött és jobb karomat átvetette a vállán. <br />
- Ne állj fel! Pihenned kell! - szólalt meg Eleanor. Visszaültem az ágy szélére, majd tekintetem ismét Calderre vezettem.<br />
- Miért? - kérdeztem szomorúan. El a tekintetét a kórházi ruhámra vezette, majd kikerekedett a szeme.<br />
- Carmen vérzel! - mondta mire én is a hasamra néztem. - Zayn azonnal hívj egy orvost! - parancsolta El mire barátom már itt sem volt. Eleanor segítségével visszafeküdtem az ágyra és vártuk az orvost, aki pár másodperc múlva rohant be az ajtón egyenesen hozzám.<br />
- Felszakadt a varrat azonnal össze kell varrni a sebet. - mondta a nővérnek aki a doki után jött be.<br />
- Egy műtőt azonnal készítsenek elő egy hasi vágás összevarrásához. - szólt bele a falon lévő telefonba a nővér. A hallásom és látásom kezdett tompulni, de még értettem néhány mondat foszlányt.<br />
- Carmen maradjon velünk! Csak nézzen rám! - a pupilláim megvilágította egy kis zseblámpával, majd ismét a nővérnek kezdett dumálni. - Túl sok vért vesztett. A reflexei még reagálnak, de azonnal el kell állítanunk a vérzést! - többet nem hallottam, mert szemeim lecsukódtak és mély öntudatlan állapotba kerültem.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Zayn szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Maga és a hölgy pedig menjenek haza! - szólt rám az orvos. Dehogy megyek! Carmen életveszélyben van szóval maradok! Eleanorral kiültünk a váróba és vártuk mi lesz.<br />
- Amúgy miért csókoltál meg? - kérdeztem halkan. Tekintetét rám emelte és mélyen a szemembe nézett.<br />
- Mert irigykedek rá. - mielőtt kimondta egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját. Irigykedik?<br />
- De hát mire? - értetlenkedtem.<br />
- Úgy mindenre. Neki van egy szerető családja, ő gyönyörű, ő okos, ő kedves, aranyos, megbízható és egy fantasztikus barátnő. - magyarázta mire felnevettem. Értetlen fejjel meredt rám ezért elmondtam neki.<br />
- Ez mind rád is igaz Eleanor.<br />
- De ő másképp szép, másképp okos, másképp kedves... - mondta volna még de én belé fojtottam a szót.<br />
- És te tudod miért másképp minden? - kérdeztem mire megrázta a fejét - Akkor figyelj mert elmondom. Az a szerető család amire te gondolsz az átkozottul nem úgy van ahogy te azt hiszed. Az anyja ész az apja cseppet sem foglalkoznak a gyerekekkel csak a munkájukkal. Egyedül Adamre számíthat a családjában. A gyönyörűségért is megszenvedett ugyanis kislány korában sosem fogadták el ahogy kinéz. A pubertás alatt folyamatosan szépült azért néz ki úgy most. Az az okosság pedig nem az iskolából van ugyanis őt kirúgták a középsuliból. Miután kirúgták belátta a hibáját és titokban egy magántanárhoz kezdett járni. Kedves, aranyos, megbízható. Ez pedig csak személyiség kérdés. Fantasztikus barátnő. Hát ő nem így gondolja. Szerinte nagyon rossz barátnő. Ennyit az irigykedésről. - mondtam nyugodtan, néha mosolyogva.<br />
- És te ezeket honnan tudod?<br />
- Sokat beszélgettünk. - mosolyogtam rá. Láttam az arcán, hogy valami még bántja ezért rákérdeztem. Megint sóhajtott egy nagyot, majd kimondta mi bántja.<br />
- Néha még a betegségére is irigy vagyok. - mondta mire értetlen fejet vágtam. - Mert mindig a középpontban van és ha kórházban van akkor mindig meglátogatják egy csomóan.<br />
- Most ugye csak viccelsz? Ne akarj beteg lenni. Ő gyűlöl a középpontban lenni és azt is utálja hogy folyton kórházban van. Tudod mi a legrosszabb? - kérdeztem mire megrázta a fejét - Az hogy az emberek egyből sajnálattal néznek rá nem úgy mint egy normális emberre. Gyűlöl beteg lenni. Szerintem nincs miért irigykedned. - mondtam higgadtan, majd felálltam és kimentem cigizni. A nikotint erősen szívtam magamba, mert muszáj megnyugodnom, hogy Carmennek semmi baja. Én hülye viszont nem raktam fel a kapucnit és a napszemüveget ezért két lány felismert a sötétség ellenére is, mivel este van.<br />
- Zayn kérhetünk egy aláírást és közös képet? - kérdezte kedvesen a fekete hajú lány.<br />
- Persze.<br />
- Amúgy miért vagy itt a kórháznál? - kérdezte a szőke hajú.<br />
- A barátnőmet látogatom. - mosolyogtam rájuk. Megcsináltuk a képeket, majd maradtak még egy picit beszélgetni. Ez a két lány teljesen higgadtan és normálisan viselkedett velem, aminek én kifejezetten örültem.<br />
- Perrie kórházban van? - értetlenkedett a fekete hajú.<br />
- Már nem Perreivel jár. Ők szakítottak. Várj akkor neked új barátnőd van. - vigyorgott a szőke.<br />
- Pontosan.<br />
- És hogy hívják? - kíváncsiskodtak tovább.<br />
- Carmennek. Nagyon aranyos és kedves lány. És kérlek titeket ne utáljátok, mert nagyon szeretem. - mondtam mosolyogva. - Csajok bocsi de nekem vissza kell mennem. Sziasztok! - mondtam mosolyogva, majd intettem és bementem a kórházba. Eleanor még mindig ugyanott ült ezért odamentem hozzá.<br />
- Gyere már biztos összevarrták a sebét. - mondtam, mire felállt és elindult. Mikor felértünk benyitottunk a kórtermébe ahol az ágyon feküdt és aranyosan olvasott. Amikor meglátott minket, behajtotta a lap sarkát, majd összecsukta a könyvet és az éjjeliszekrényre rakta. Becsuktuk magunk mögött az ajtót, majd én odamentem és leültem az ágy szélére. A kezéért nyúltam, amit nagy meglepetésemre nem húzott el. Összekulcsoltam az ujjainkat, amit Ő nagy figyelemmel kísérelt, majd a másik kezem az arcára simítottam, mire a kézfejemre helyezte puha kezét. Belebújt a tenyerembe, majd mosolyogva nézett rám, amitől nekem is felfelé görbültek az ajkaim. <br />
- Meg tudsz nekem bocsájtani? - kérdeztem óvatosan.<br />
- Megbocsájtva. - mosolygott rám. Az arcához hajoltam, majd gyengéden megcsókoltam, amit viszonzott, ezért belemosolyogtam a csókba. <br />
- Nekem meg tudsz bocsájtani? - suttogta lehajtott fejjel Eleanor.<br />
- Nagyon sajnálja. - suttogtam szerelmem fülébe.<br />
- Hát nem is tudom... - vigyorgott Carmen. El azonnal felkapta a fejét, majd amint meglátta barátnőm vigyorgó fejét, idejött és szorosan magához vonta. - Persze! - nevetett fel Carmen.<br />
- Most viszont nekem mennek kell, mert beszélnem kell Louisval is. Sziasztok! - köszönt el Eleanor, majd távozott.<br />
- Idefekszel mellém? - kérdezte bociszemekkel szerelmem. Oldalra fordulva feküdt, így én mögé feküdtem, majd jobb kezemmel a derekán öleltem át. Kezeinket összekulcsoltuk, majd betakaróztunk. <br />
- Szerinted Louis megbocsájt neki? - kérdezte Carmen, miközben a kézfejemet a hüvelykujjával simogatta.<br />
- Nem tudom... - válaszoltam reménykedve. Remélem ők is kibékülnek. Így feküdtünk csöndben, mikor Carmen ásított egyet.<br />
- Aludj el. Pihenned kell. - suttogtam a nyakára amitől kirázta a hideg. Lehunyta a szemeit, majd mosolyogva elaludt. Egyenletes szuszogását hallgatva az szemhéjaim lecsukódtak és mély álomba merültem. </span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Carmen szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Reggel boldogan és kipihenten keltem. Mivel kényelmetlen volt ez a póz ezért átfordultam a másik oldalamra, de nem kellett volna ugyanis Zayn a földön kötött ki. Egyből az ágy szélére mentem és lenéztem a földön fekvő barátomra.<br />
- Nagyon sajnálom! Nem volt direkt! - mentegetőztem azonnal. Nyögdécselve felkelt a padlóról, majd felült az ágyra.<br />
- Ugye tudod, hogy ki kell engesztelned? - kérdezte felvont szemöldökkel. Elfektettem az ágyon és ráültem a csípőjére majd az arcához hajoltam és érzékien megcsókoltam.<br />
- Akkor el is kezdem. - suttogtam vigyorogva ajkaira. Még egyszer és még egyszer és még egyszer megcsókoltam, addig ameddig a levegő nem fogyott el. - Még mindig haragszol?<br />
- Eddig sem haragudtam. - vigyorgott rám. Nevetve leszálltam róla, majd bementem a fürdőbe és az arcomat megmostam.<br />
- Carmen ezt látnod kell! - szólt nekem Zayn, mire visszamentem és az ablakban álló barátomhoz sétáltam. Kinyitottam az ablakot, majd kinéztem. Amit kint láttam az teljesen ledöbbentett. Lent egy csomó lány volt, kiknek a kezükben táblák voltak és ez volt a táblákra írva: "Gyógyulj meg Carmen!". Amikor megláttak engem és Zaynt, elkezdtek sikítozni és ordibálni. A meghatódottságtól könnyek szöktek a szemembe és hatalmas mosolyra húzódott a szám.<br />
- Úr....isten.....! - suttogtam magam elé. - Ez mind miattam? - kérdeztem Zayntől. - De hogyan?<br />
- Tegnap két directioner-rel beszélgettem és kérdezgettek meg ilyesmi. Elmondtam hogy miattad vagyok itt. Legelőször azt hitték hogy Perrie van kórházban, de elmondtam, hogy vele már rég szakítottam és van egy új barátnőm. Gondolom elhíresztelték. - mosolygott rám. Azonnal rohantam a cuccaimhoz, amiből elővettem néhány ruhadarabot, amiket amilyen gyorsan csak tudtam magamra is kaptam, majd felvettem a cipőm és Zaynre pillantottam.<br />
- Jössz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Ellökte magát a faltól, majd összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk a lifthez. Lementünk a földszintre, miközben a kezünk még mindig össze volt kulcsolva. Mielőtt kiléptünk volna a rajongók közé vettem egy hatalmas levegőt és megszorítottam Zayn kezét. Kiléptünk a kétszárnyú ajtón, mire az összes directioner ránk kapta a tekintetét. Mindenki futni kezdett felénk aláírást és közös fotót kérve. Mi csak mosolyogva fogadtuk őket.</span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-36485552269227971252013-06-20T10:03:00.001-07:002013-06-20T10:03:50.768-07:0016.fejezet~Olyan jó érzés kiszúrni velük<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Csiribú csiribá...itt az új rész!!*-* Remélem tetszeni fog! Várom a véleményeteket! Szerintem nem lett se jó, se izgalmas rész...de azért remélem tetszeni fog. Xx RR</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Olyan jó érzés kiszúrni velük</b></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"Nem gondoltam volna, hogy abban az emberben fogok a legjobban megbízni, akitől elvettem valakit." - Carmen Philips</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-7mba0wpTLNo/UcM1xw9rCRI/AAAAAAAAB_g/Y1iSB8a8n2E/s1600/Perrie-33-perrie-edwards-32462386-240-240.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-7mba0wpTLNo/UcM1xw9rCRI/AAAAAAAAB_g/Y1iSB8a8n2E/s1600/Perrie-33-perrie-edwards-32462386-240-240.png" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">*Perrie szemszöge*</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Egy pillanatra láttam, hogy Carmen az emeletről fut le, ki a házból sírva. Egyből felfelé vettem az irányt ahol megláttam a csókolózó Eleanort és Zaynt. Azonnal lerántottam Elt Malikról, akit az ujjammal a mellkasát kezdtem bökdösni és ordibálni.<br />
- Te idióta! Carmen most rohant el sírva mert meglátott titeket! Komolyan ekkora seggfej vagy?! Most jöttetek össze és már is megcsalod?! És még hozzá a legjobb barátnőjével?! Seggfej vagy Malik! - köptem oda neki a szavakat, majd rohanni kezdtem Carmen után. Nem szeretném, hogy valami ostobaságot műveljen.<br />
- Carmen! Hol vagy? - kiabáltam miközben végig futottam a mocskos, kihalt utcán. Hirtelen fékcsikorgást és dudálást hallottam meg. Azonnal abba az irányba kezdtem futni, ahol megláttam a földön fekvő lányt. Az autót sehol sem láttam, szóval itt hagyta volna meghalni...milyen világban élünk mi?! Gyorsan leguggoltam mellé, majd elővettem a telefonom. Hívtam a mentőket, hogy siessenek, mert vérzik a feje. Gondolom a csapódástól megrepedt a feje, ezért a vér ömleni kezdett. A ruhámból letéptem valamennyit, megkerestem a vér forrását és bekötöztem a fejét, hogy ne veszítsen annyi vért. A lába is fel volt szakadva ezért azt is bekötöttem. Ha így haladok, akkor a ruhámból már nem lesz semmi. A mentő szirénáját hallottam, majd a kocsit is megláttam ami pillanatokon belül itt volt előttem. Két pasas kiszállt, majd azonnal egy hordágyra rakták Carment én pedig beszálltam. Amint berakták az autó azonnal indult. Az út közben kérdezgetni kezdtek, hogy-hogy hívják, meg hogy hol lakik meg ilyesmi. A legtöbb kérdésre válaszolni tudtam, de voltak olyanok, amit még én sem tudtam. Az autóban egy lélegeztető maszkot raktak fel rá és egyszer újra kellett éleszteni, amin majdnem elsírtam magam. Amint beértünk a kórházba, őt a műtőbe tolták, így én a műtőszoba előtt várakoztam. Elővettem Carmen telefonját-mert a táskája nálam maradt- és hívni kezdtem az anyukáját, aki miután elmondtam mi történt egyből megindultak hozzám. A falnak dőltem és lecsúsztam rajta, majd a kezem a szám elé raktam, mert a könnyek elkezdtek leszánkázni az arcomon. A lábaimat felhúztam, a fejem pedig a térdeimre hajtottam és úgy zokogtam tovább. Most gondolom kérdezitek magatoktól, hogy miért sírok Carmen miatt? Mert nagyon megszerettem ezt a dilis lányt. Sokban hasonlítunk ezért is tudtuk megismerni egymást könnyen. Mindig közös hangon voltunk, ezért sokat nevettünk. Nem akarom elveszíteni őt!<br />
- Pez! - hallottam meg Adam hangját. Vele is nagyon jól kijövök, mert sokban hasonlítanak nővérével. Iderohant hozzám és átölelt amit én szívesen viszonoztam. Gyorsan letöröltem a könnyeim, majd az ölembe ültettem és vártunk.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Már öt órája tart a műtét, de még mindig nem jött ki senki onnan. Amanda és Adam egy-két órája hazamentek, mert Ad fáradt volt és mert holnap iskola, Amanda pedig dolgozni megy. Hirtelen az ajtó nyílt és egy orvos lépett ki rajta. Egyből felálltam és kérdeztem, hogy mi van Carmennel.<br />
- Életben van, de mély altatásban. A fején és a lábán összevarrtuk a sebeket. Mivel belső vérzése is volt a gyomrában ezért fel kellett vágnunk a hasát, amit össze is varrtunk. Az altatásból valószínűleg csak ma este fog felébredni vagy holnap reggel. - nézett az órájára az orvos, ami hajnali hármat mutatott. - Ön is menjen haza pihenni. - ajánlotta mosolyogva az orvos. Megfogadtam a doki tanácsát, de előtte felhívtam Amandat, hogy Carmen jól van. Hazamentem ahol elmentem fürdeni, majd egyből bedőltem az ágyba. Az éjjel Carmen telefonja többször is csengett, valamikor Zayn volt, valamikor Eleanor volt. Nem vettem fel senkinek, hanem lenémítottam és hagytam had csörögjön.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Reggel karikás szemekkel keltem mivel nem nagyon tudtam aludni, de nem tudom miért. Kikeltem az ágyból, majd gyors felöltöztem és rendbe szedtem magam. Reggelizni nem igazán volt kedvem, hanem csak egy kávét ittam. Gyorsan összepakoltam a fontosabb dolgaim egy táskába, meg Carmen cuccait és elindultam a kocsimmal a kórházba, de előtte tettem egy kis kitérőt. Amint odaértem a házhoz, kipattantam az autómból, amit lezártam és csengettem meg dörömböltem.<br />
- Jó reggelt! - köszönt álmosan Liam.<br />
- Szia. Bemehetek? - kérdeztem mosolyogva. Vele azért nem vagyok bunkó mert ő nem tett semmi rosszat. Beengedett, miközben magyarázta, hogy mindenki alszik még. Nem nagyon érdekelt, de ezt még a hasznomra is válthatom. Bementem a konyhába, ahol egy pohárba vizet öntöttem, majd a kezembe vettem és felmentem az emeletre. Benyitottam Zaynhez, aki még aludt, majd a vizet a nyakába öntöttem, ami miatt egyből felkelt.<br />
- Normális vagy?! - kiáltott rám.<br />
- Teljesen, veled ellentétben. - adtam választ gúnyosan.<br />
- Neked meg mi a bajod?! - jött be a szobába a maradék 4 fiú és Eleanor.<br />
- Ó te menj innen, különben megtéplek. - mondtam szúrós szemekkel a lánynak. Azért vagyok rá mérges mert a legjobb barátnője pasiját csókolgatta a barátnője szeme láttán.<br />
- Hagyd őt békén! Nem tett semmit! - állt elé Louis. Felnevettem, ugyanis Eleanornak annyi mersze nem volt, hogy elmondja Lounak mit tett. - Most mi a röhejes?!<br />
- Az, hogy Eleanor annyit sem mert megtenni, hogy elmondja ő és Zayn csókolóztak. - mondtam teljesen komoly ábrázattal.<br />
- Ugye ez nem igaz? - kérdezte Tomlinson barátnőjétől. Senki nem mondott semmit ezért a válasz is egyszerű volt.<br />
- Várj. De ez téged mit érdekel? - szólalt meg Harry, gondolom azért, hogy védje barátait.<br />
- Most jön a csavar. Nem én, hanem Carmen. Ugyanis látta. Utána pedig...tudjátok mit. Nem mondom el, hogy mi van vele, mert nem érdemlitek meg. Ugyanis láttam, hogy láttátok Carment kirohanni a házból sírva, de ti nem tettetek semmit, csak én. És még milyen szerencse, hogy én legalább utána mentem. - vázoltam nekik a helyzetet.<br />
- Kérlek mond el mi történt! - könyörgött El.<br />
- Megérdemlitek?<br />
- Nem, de kérlek! Muszáj tudnom, hogy mi van vele... - szólalt meg Zayn.<br />
- Hát... Na jó. - adtam be a derekam komoly ábrázattal. - Üljetek le. - utasítottam őket, amit egyből megtettek, ezért én is leültem és folytattam, de előtte elővettem Carmen telefonját.<br />
- Az Carmené? - kérdezte Liam, amire bólintottam.<br />
- Tegnap elrohant. Utána futottam, miután beolvastam ennek a seggfejnek - mutattam Zaynre - és keresgélni kezdtem. Sehol sem láttam, de hallottam egy autót, ami hangosan fékezett és dudált. Odarohantam és megláttam a földön Carment. Az autó sehol sem volt. A ruhámból letéptem anyagot és azzal bekötöttem a fejét és a lábát. Hívtam a mentősöket, akik azonnal jöttek és bevitték a kórházba. Ott azonnal a műtőbe tolták. A műtét öt órán át tartott. Az orvos kijött miután befejezték és elmondta, hogy összevarrták mindkét sebet, de ez még nem minden. A gyomrában belső vérzése volt ezért a hasát is felvágták. És ez a ti hibátok! - mutattam a végén Zaynre és Eleanorra. - De most megyek, mert bármikor felébredhet az altatásból. - mondtam és felálltam. - Ja és ti nem mehettek be hozzá. - mutattam végig mindenkin.<br />
- Miért? - kérdezte Niall.<br />
- Malik és Calder egyértelmű, ti pedig, mert láttátok, hogy sírva kirohan, de nem tettetek semmit. - magyaráztam bunkón. Nagyon mérges vagyok rájuk, mert ha utána mentek volna akkor most nem feküdne a kórházba Carmen. - Helo. - elköszöntem és kimentem. A kocsimba beültem és elindultam a kórházba hátha ébren van már barátnőm. Amint odaértem leparkoltam és kiszálltam a kocsiból, amit utána lezártam. Bementem, majd a recepcióssal megbeszéltem, hogy Carmenről nem adhatnak ki semmilyen információt, csak a családtagoknak, nekem és Natenek. Még tegnap értesítettem Nate-et, hogy mi történt Carmennel. Azt mondta, hogy ma be fog jönni csak nagyon sok dolga van. Megindultam a kórterem felé, majd bekopogtam és meglepődésemre egy "Gyere" volt a válasz. Benyitottam a szobába, ahol megláttam az ágyon ülő Carment, aki éppen a kórházi pudingot eszi.<br />
- Szia. - mosolyogtam rá. Amikor meglátott egy hatalmas vigyor kúszott az arcára és szó szerint eldobta a pudingot, ami a szoba másik felén az egyik sarokba landolt. Kitárta karjait, így átöleltem, majd az ágyhoz odahúztam egy műanyag széket és leültem. - Hogy vagy?<br />
- Egész jól ahhoz képest, hogy van rajtam három varrás. Bár mondjuk a hasamon fáj, hogyha megmozdulok, de elviselhető. - válaszolt mosolyogva. - Ugye nem jön be Zayn vagy Eleanor?<br />
- Nyugi elintéztem. Senki nem jöhet be csak a rokonok, én és Nate. - mosolyogtam rá, mire egy megkönnyebbült sóhaj, hagyta el a száját.<br />
- Miért? Szerinted miért csinálták?<br />
- Nem tudom...Mondjuk Eleanorban elég sok pia volt. - mondtam teljesen őszintén.<br />
- Miért mindig velem történnek a rossz dolgok? - kérdezte kétségbeesetten.<br />
- Most, hogy tereljük a témát mesélj magadról. - mosolyogtam rá, hátha jobb kedve lesz. Neki is megjelent egy halvány mosoly a száján, majd mesélésbe kezdett.<br />
Egy vagy két óra trécselés után az ajtón kopogtak és a recepciós lépett be rajta.<br />
- Elnézést a zavarásért, de négy fiú és egy lány szeretné meglátogatni önt. - magyarázkodott. Carmennel azonnal egymásra néztünk, majd bólintottam. Egyből megértettük egymást, ezért felálltam és elindultam le a recepcióhoz. Amint kiléptem a liftből megláttam Őket.<br />
- Ők sajnos nem jöhetnek. - vigyorogtam gonoszul. Olyan jó érzés kiszúrni velük.<br />
- Kérlek Perrie! - könyörgött Eleanor.<br />
- Rendben, de csak kettesével és én döntöm el, hogy ki jön. - vázoltam a helyzetet, amibe belementek. - Akkor Niall... - mutattam rá, majd mögém - ...és...Liam. Ti addig vártok. - bólintottak, majd a liftbe beszáltunk. - Nem mondhatjátok meg Eleanornak és Zaynnek, hogy hányas emelet melyik szoba. Rendben? - kérdeztem mire bólintottak.<br />
- Nem fogod őket felhozni, igaz? - törte meg a csendet Liam.<br />
- Nem hát. - vigyorogtam rá. Amint kiszálltunk elfordultam jobbra, majd benyitottam Carmenhez.<br />
- Liam, Niall! - kiáltott fel örömében a betegünk.<br />
- Csáó kis csaj! - köszöntötték, majd átöleltek, de Carmen felszisszent ezért gyorsan elengedték.<br />
- Jól vagy? - kérdezte a szöszi. Philips felemelte a fölsőjét, hogy megnézze a varrását, amit enyhén megtapintott, de egyből felszisszent.<br />
- Nagyon fáj. - mondta szomorkásan. Jól elbeszélgettünk, majd utána Louis és Harry jött fel. Nekik is nagyon örült, majd miután ők elmentek, megkérdeztem, hogy biztos ne hívjam-e fel a két árulót. A válasz egy egyértelmű nem volt.</span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5065246920851835508.post-21204881843076492552013-06-18T14:33:00.001-07:002013-06-18T14:33:36.719-07:0015.fejezet~Rosszul sikerült buli<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--></b></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--></b></span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Tádám! Megjött!
Nagy szenvedések közepette kipréseltem magamból ezt a borzalmas részt, szóval
előre is bocsánat, ha nagyon rossz lett! Azért remélem kapok komit! A következő
2-3 komi után jön! Xx RR</span></span><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"></span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b></b></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b>Rosszul sikerült buli </b></span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">"A menekülés sosem megoldás. Ha elfutsz a gondok elől, az nem megoldás, mert úgy is utol fognak érni. De abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy menekülnöm kell. Mintha suttogta volna nekem valami belül, hogy fussak...bár ne hallgattam volna arra a kis hangra." - Carmen Philips</span></span><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-8skkISVqE4I/UcDPVQFvP4I/AAAAAAAAB_Q/oBEtiCWwU1E/s1600/tumblr_mnrb3h9Abe1s7pipjo2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-8skkISVqE4I/UcDPVQFvP4I/AAAAAAAAB_Q/oBEtiCWwU1E/s1600/tumblr_mnrb3h9Abe1s7pipjo2_250.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: small;">Basszus ettől a képtől elájulok*-*</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Reggel két őrző kar között ébredtem. Amint szemeimet kinyitottam egy zöldesbarna mélységgel találtam magam szembe. Mosolyra húzódott a szám, majd egy lágy puszit hintettem mézédes ajkaira.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Jó reggelt! - mosolyogtam Zaynre. Boldog vagyok. Boldog vagyok, mert az enyémnek tudhatom.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Gyönyörű vagy! - bukott ki belőle, amin felkuncogtam.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Tudom. - nevettem fel, majd felkeltem az ágyból és fürdő felé vettem az irányt.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- És még szexi is. - morogta egy kaján vigyorral az arcán. Gondolom arra célzott, hogy csak egy fehérnemű szett volt rajtam. Bementem a fürdőbe, ahol a tükör elé álltam.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Borzalmas... - suttogtam elszörnyedve.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szerintem tökéletes. - hallottam meg barátom hangját. Hátrafordultam, mire Zayn ellökte magát az ajtófélfától és mögém sétált, majd derekamat átkarolta. Kezeimet a kézfejére helyeztem, a fejemet pedig a vállára döntöttem és a nyaka felé fordultam, majd szemeimet lecsuktam és élveztem a pillanatot. Magamba szívtam őrületesen jó illatát, majd elálltam a tükör elől, mert nem bírtam már a betegség miatt, lefogyott alakom, ami már úgy néz ki mintha anorexiás lennék.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Hova, hova? - kérdezte Zayn mosolyogva.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Vissza az ágyba. - fordultam vissza egy pillanatra, majd visszamentem és befeküdtem a pihe-puha ágyikómba. Pár másodperc múlva éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy és két kar fonódik a derekam köré.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mmmm... - mormogtam mosolyogva. Megfordultam, majd egy puszit nyomtam barátom szájára. Visszahúzott, majd megcsókolt, mire én az alsó ajkába haraptam, ami miatt felszisszent, amin kuncognom kellett.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szóval kinevetsz? - kérdezte játékosan. Bólintottam, mire fölém tornyosult és a nyakamat kezdte csókolgatni, majd elkezdte szívogatni, ami miatt többször is felnyögtem. A mellkasára tettem mindkét kezem és megpróbáltam ellökni magamtól de nem sikerült. Egy hatalmas vigyor ült ki a szájára, amire adtam egy lágy csókot. Felakartam kelni, de nem engedett.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mit szeretnél? - kérdezte játékosan.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Hmm...mondjuk ezt. - mondtam, majd vad csókot adtam neki.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ez nekem is tetszik. - morogta ajkaimra.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Azt mindjárt gondoltam. - mosolyogtam rá - Most viszont elengednél?</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mit kapok cserébe? - kérdezte egy kaján vigyorral az arcán.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ezt. - mondtam és már majdnem megcsókoltam, mikor hirtelen ellöktem, ezzel szabad utat nyerve magamnak. Gyors felkeltem, majd felkaptam magamra pár ruhadarabot és elindultam le a lépcsőn. Bementem a konyhába, ahol anyut láttam meg.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Jó reggelt! - köszöntem vigyorogva.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Neked biztos jó. Várj kitalálom. Tegnap a kórházban Zayn elmondta, hogy szakított Perrievel, ezután ti összejöttetek és most itt van. Eltaláltam vagy eltaláltam? - kérdezte mosolyogva.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Eltaláltad. De várj. Honnan tudod, hogy szakított Perrievel? - kérdeztem rá, mert ez így egy kicsit gyanús.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Itt írja. - mutatott rá az egyik újságra. Kezem közé vettem és elolvastam a rövid de lényegre törő cikket. Összességében csak annyi állt benne, hogy szakították, de csak találgatnak, hogy miért. Megrántottam a vállam, majd visszadobtam az újságot a pultra és öntöttem magamnak kávét.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- És hogy vagy? - kérdezte kedvesen, de együtt érzően. Egyből tudtam, hogy a betegségemre céloz.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nem valami fényesen. Próbálom rejtegetni a fájdalmaim, de mostanság egyre nehezebb. A mellkasom megállás nélkül szúr, a torkom is fáj és egyre többször nehezebben veszek levegőt. Nem tudom mi tévő legyek. Már a gyógyszerek sem hatnak úgy mint régen. Segíts kérlek! - mondtam az utolsó mondatot könyörgően egyben halkan. Nem mondott semmit csak átölelt, amit én szívesen viszonoztam.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ígérem, hogy mindent megteszek. - suttogta a fülembe, mintha félne, hogy bárki más is meghallaná.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Köszönöm! - szólaltam meg én is halkan, majd eltávolodtam tőle és beleittam a kávémba.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Jó reggelt! - jött be a konyhába a barátom. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Neked is, Zayn! - mosolygott anya.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Apa? - kérdeztem, mielőtt anya elkezdene valami cikis dolgot mondani.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Dolgozik.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Jellemző. - forgattam meg a szemeim, majd ismételten beleittam a kávémba.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Ma tartunk egy bulit a közös házban. Meghívott vagy te is. - vigyorgott rám Bradford Badboi. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Rendben. Hányra menjek?</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Érted jövök fél kilencre. - mosolygott, majd egy puszit nyomott ajkaimra.</span></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mit vegyek fel El? - kérdeztem barátnőmet, miközben elmerültem a ruháim között. Annyi van, de még sem tudok választani.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Valami szexiset. - adott egyszerű választ Eleanor.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Akkor válassz nekem valamit. - mondtam, majd bementem a fürdőbe megcsinálni a hajam. Gyors begöndörítettem és lefújtam egy kis hajlakkal, majd megcsináltam a sminkem és visszamentem a szobámba.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-2SsFIn374UA/UcCy1GEARtI/AAAAAAAAB_A/8pJgJUkYohU/s1600/253161_438520562894100_1372777912_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="298" src="http://1.bp.blogspot.com/-2SsFIn374UA/UcCy1GEARtI/AAAAAAAAB_A/8pJgJUkYohU/s320/253161_438520562894100_1372777912_n.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Na nem....ezt nem... - mondtam miközben hátráltam az összeállított szett-től. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- De miért? Nekem nagyon tetszik! - bíztatott Eleanor. Hevesen rázni kezdtem a fejem, hogy én ugyan fel nem veszem azt a kihívó ruhát. - Na Carmen! Gyerünk! Zayn totál odalesz érted! Kérlek! - mondta miközben megrebegtette szempilláit és kutyapofit vágott. Végül beadtam a derekam, ezért kezeim közé vettem a ruhát, majd bementem a fürdőbe és felvettem. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Na milyen? - kérdeztem mikor kiléptem a fürdőből, de egy nem várt kép fogadott. Louis és Eleanor épp nyalták-falták egymást az ágyon eldőlve. - Csak annyit kérek, hogy ne dugjatok az ágyamban. - jelentettem ki mire Lou felkapta a fejét. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- De csinos vagy! Amúgy nem volt szándékomban. Ja és Zayn lent vár. - lihegte Tomlinson. Bólintottam, majd magára hagytam a szerelemes párt és lementem. A nappaliban Zayn volt, ölében Adammel és éppen mesélt neki valamit. Mikor meghallotta a cipőm kopogását, felnézett. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Váó! - nyögte ki egy perc csönd után. Végignézett rajtam, mire az alsó ajkát megnyálazta. Felállt, majd elém lépett és a kezeit a csupasz derekamra helyezte. Mindkét karomat a nyaka köré raktam, mire érzékien megcsókolt. - Gyönyörű vagy! - suttogta ajkaimra, miközben homlokunkat egymásénak döntöttük. Éreztem ahogy arcom pírba borul, ami Zaynt mosolygásra késztette. - Imádom mikor zavarba hozlak. - halkan de mégis érthetően ejtette ki a szavakat, miközben a szemembe nézett, mire én az alsó ajkamba haraptam. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Csináld még egyszer! - kérte kisfiúsan. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mit? - kérdeztem értetlenül, mert nem értem mire céloz. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Majd akkor én. - mondta, majd megcsókolt és az alsó ajkamba harapott. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szóval ezt? - kérdeztem játékosan, majd beleharaptam az alsó ajkamba. Zayn nem válaszolt hanem ismételten megcsókolt és ajkamba harapott. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Azt bizony. - szólalt meg. Még párszor eljátszottuk ezt, mire Adam megszólalt. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Menjetek szobára. - mondta unottan, mire az én szemeim kikerekedtek. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Te miket tanítasz az öcsémnek? - kérdezte egy kis kuncogással Maliktól. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Semmit, semmit. - vigyorgott rám barátom. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"> - Hazudik. - mondta még mindig unottan az Öcsém. Felnevettem, majd végre valahára megérkezett Lou és El.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"> - Ugye nem...? - kérdeztem kétségbeesetten. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Deee. - mondta Louis az e betűt elhúzva. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Eleanor?! - szólaltam meg. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nyugi nem történt semmi az ágyadon. - szólalt meg higgadtan. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Várj. Miért tetted hozzá, hogy az ágyamon? - vontam kérdőre. - Akkor hol csináltátok? </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- A szőnyegen egy gyors menet. - válaszolta Louis teljesen nyugodtan. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Fúj! Le kell cseréltetnem a szőnyegem. - mondtam hangosan gondolkozva, amin felnevettek. - Te! Veled még számolok. - mutattam összehúzott szemekkel Elre. - Muszáj innom valamit. - morogtam az orrom alatt, majd a konyhába mentem és a hűtőből elővettem a pálinkát és ittam belőle egy nagy kortyot. Picit megráztam a fejem, majd visszamentem a többiekhez és elbúcsúztam Adtől, majd elindultunk. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mit ittál? - kérdezte barátnőm a kocsiban ülve, úton a buli felé. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Pálinkát. - adtam egyszavas választ. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Így hamar be fogsz rúgni. - aggodalmaskodott Zayn. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nyugi, Carmen nagyon jól bírja a piát. - szólalt meg El mosolyogva előre hajolva, mivel én és Malik ültünk elől. Barátom a combomra rakta kezét és simogatni kezdett, amin muszáj volt mosolyognom. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- És te édes hogy bírod? - fordult Louis barátnője felé. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Szarul. Múltkor majdnem lehányt annyira részeg volt. - gondoltam vissza arra az estére. - Emlékszem egyszer annyira leitta magát, hogy megcsókolta az egyik barátnőnket, Sonyt. Mindenki megbámulta őket, valaki le is fényképezte. Vicces volt. - nevettem fel, aminek El nem nagyon örült. Odaértünk a házibuliba, ahonnan már a dübörgő zenét lehetett hallani az utcáról. Zayn megfogta a kezem és elkezdtünk befelé menni.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Valamit nem mondtam el. - suttogta a fülembe, mire kérdő tekintettel néztem rá ezért folytatta. - Perrie is meg lett hívva. - mondta halkan. A név miatt hirtelen megálltam és elengedtem barátom kezét. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Mi van?! - kérdeztem kétségbeesetten. Nem kell, hogy tönkre tegye a kapcsolatomat Zaynnel. Nem olyan lánynak ismertem meg, de ki tudja mit tenne. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nyugi...nem lesz semmi gond. - mondta nyugtatóan, majd egy puszit hintett ajkaimra és megfogta a kezem, majd bementünk. Bent hangos zene dübörgött, a pia és a cigi szag mindent átjárt, valahol már részeg emberek dülöngéltek egy itallal a kezükben. Megkerestük a piákat, majd mindenki vett egyett és szétszéledtünk. Én egy pohár koktéllal a kezemben járkáltam hátha meglátok egy ismerős arcot, de sajnos csak idegenek vettek körül. Az egyik pillanatban valaki megfogta a karomat és elkezdett húznia piák felé. Mikor végre megálltunk, megnézhettem ki is a "támadóm". Az a személy akivel most igazán nem akartam összetalálkozni. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Örülök hogy együtt vagytok! - mondta egy őszinte mosollyal az arcán. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Kivel? - tetettem a hülyét. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Jaj már. Tudom hogy együtt vagytok Zaynnel. - mosolygott teljesen őszintén. - Mikor szakított velem, azt mondta, hogy azért, mert egy másik lányt szeret. Egyből gondoltam, hogy te vagy az. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Honnan? - kíváncsiskodtam felfelé görbülő ajkakkal. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Elég csak rátok nézni. Mikor egymásra néztek, szinte felfaljátok a másikat csak a tekintetekkel. A szikra csak úgy ég köztetek. Teljesen odáig van érted. - magyarázta Perrie. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- És nem haragszol? - kérdeztem óvatosan. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Nem. Sőt. Már éreztem, hogy nincs meg köztünk az ami volt mikor elkezdődött. Örülök, hogy nem én vetettem véget a kapcsolatnak, ugyanis sosem voltam valami jó a szakításban. - nevette el magát. Hirtelen megöleltem, ami látszólag meglepte őt, de visszaölelt. </span></span><br />
<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">- Köszönöm. - suttogtam, majd elengedtem és elindultam megkeresni a hősöm. Fent az emelet találtam rá, háttal a falnak dőlve, miközben valakivel csókolózik. Ismerem azt a valakit. De az a valaki nem Perrie volt hanem,....Eleanor. A szívem megszakadt, de nem csináltam semmit az ellen, hogy szétszakítsam őket, inkább menekültem. Tudom, hogy a menekülés nem jó dolog, de most ez tűnt a legjobb dolognak. Lefutottam a lépcsőn, át a nappalin, ki a házból. A könnyeim elkezdtek folyni, de nem érdekelt, mert csak futottam előre, amerre a lábam vitt. Egyre nehezebben kezdtem venni a levegőt és a mellkasom már nagyon szúrt, de ez sem állított meg, nem érdekelt semmi. A sötét kihalt utcán mentem végig, ahol csak néhány lámpa pislákolása világította meg az aszfaltot. Semmivel sem törődve futottam tovább. A lábaim már nem nagyon bírták, kezdtem elveszíteni a maradék erőmet is. Végül megálltam egy út közepén, hogy levegőt vegyek, de nem kellett volna ugyanis egy sárgán világító valami közeledett felém, ami akkora erővel csapódott belém, hogy elestem és abban a szent pillanatban minden elsötétült.</span></span>xxxhttp://www.blogger.com/profile/02343413187925913573noreply@blogger.com4