9.fejezet~Vidámpark

 Megjött az új rész! Várom a véleményeteket! Xx RR

Vidámpark

"Azt hittem, hogy ott helyben eltöri a kezét. Viszont jogosan tette amit tett, mert Zayn kimondatlanul bunkó volt. Nem tudom mi kavarog abban a srácban, de valami nincs rendben vele, az biztos." - Louis Tomlinson

A lépcsőn futottam le nevetve, de hallottam, ahogyan utánam rohannak. A nappaliba futottam, ahol a kanapé mögé álltam és vártam, hogy jöjjön az "üldözőm". Mély, rekedt hangja csengett a folyosókon a nevemet mondogatva. Amint beért egy vigyor ült ki arcára és közeledni kezdett felém. Próbáltam mindig az ellentétes irányba menni, de túl járt az eszemen és elkapott, majd heves csikizésbe kezdett. - Ne! Ne kérlek ne! - könyörögtem nevetve. A kanapén feküdtem már, így ő ráült a csípőmre és a szemeimbe nézett. Zöldes-barna íriszei folyamatosan csillogtak, aminek az enyémeim is csillogni kezdtek. Az arca közeledni kezdett, majd ajkaink súrolták egymást és megcsókolt. Hevesen visszacsókoltam, de szét kellett szakadnunk. - Fúj! - hallottam meg kisfiam nyávogós hangját. Gyorsan szétrebbentünk és fejünket William felé fordítottuk. Hirtelen felálltunk és Willt kezdtük kergetni. Egy gyors mozdulattal elkaptam piciny derekát és csikizni kezdtem. Ajkait hatalmas kacaj hagyta el, ami engem is nevetésre késztetett. Számomra ez az egész jelenet egy családi filmbe illett, ahol minden tökéletes.
- Szeretlek... - de amit utána mondtam az meglepett. Az a név tulajdonosa sokat jelent számomra.

Szemeim hirtelen pattantak ki és ezzel egy időben ültem fel. Körülnéztem és kettő kíváncsi tekintettel találtam szembe magam. Megdörzsöltem íriszeim, hogy nem álmodok e és tényleg itt vannak.
- Mit kerestek itt? - kérdeztem kiakadva. Mély levegőt vettem, aminek hála lenyugodtam, de összehúzott szemöldökkel figyeltem őket.
- Jöttünk meglátogatni, de te még aludtál, így csöndben figyeltünk téged. - magyarázkodott Niall.
- És figyeltük mit motyogsz álmodban... - suttogta Louis. Hirtelen rá kaptam a tekintetem és kikerekedett mindkét szemem.
- Hogy mi? És mégis mit mondtam? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Csak nevettél... - szólalt meg  a szöszi, de van egy olyan érzésem, hogy nem mondott el mindent. Gyanúsan néztem rá, mire egy nagyot nyelt.
- Mondtál még valamit...azt hogy: "Szeretlek...Zayn..." - mondta Lou mire egy hatalmasat nyeltem.
- Akkor most már te is tudod, hogy totál belezúgtam Malikba... - suttogtam magam elé. Bólintott. - Kérlek ne mond el senkinek! Még Elnek sem! - könyörögtem neki.
- Hé nyugi! Számon lakat! - mosolygott rám miközben végigsimított a kezemen.
- De mivel bejöttetek hozzám...kérlek hazavisztek? - kérdeztem miközben kutyapofit vágtam és megrebegtettem a szempilláim.
- Öltözz! - kiálltott fel Nialler, mire én kipattantam az ágyból és beslisszoktam a fürdőbe, azzal a táskával, amit még Eleanor hozott nekem. Gyorsan felöltöztem és kifésültem a hajam, amit felkötöttem egy copfba és felraktam egy halovány sminket. Amelyik ruhában behoztak azokat elraktam a táskába és visszamentem a fiúkhoz. Felkaptam a cipőm és mutattam a srácoknak, hogy mehetünk. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Csönd állt be az autóban, mindenki el volt foglalva a gondolataival. Az agyam most nem kattogott semmin, csak bámultam ki az üvegen és néztem mik mellett megyünk el.
- Louis kérlek megállnál? - kérdeztem mire bólintott és kiállt az útról és leparkolt. - Mindjárt jövök! - mondtam és kipattantam az autóból, majd megindultam a baba kék színű épületbe. Rátekintettem az órámra és megbizonyosodtam arról, hogy reggel tíz óra van. Gyorsan szedtem a lábaim és végre elértem öcsi tanterméhez. Bekopogtam, aminek hála jött egy "Igen?" válasz, mire kinyitottam az ajtót.
- Carmen! - kiáltott fel Ad és hozzám rohant, majd megölelt.
- Jó napot kívánok Mrs. Gutenberg! Elnézést a zavarásért, de szeretném elkérni Adamet. - mondtam miközben testvérem haját simogattam.
- Üdvözlöm Carmen! Persze! Akkor Adam pakolj össze és köszönj el a többiektől. - szólalt meg a tanárnő. Öcsinek szóltam, hogy a parkolóban megvárom, mert ott parkolt Louis. Kimentem az iskolából és elmentem az autóhoz, aminek nekidőltem.
- Mire várunk? - kérdezte Niall az ablakból. Nem válaszoltam, mert megláttam, amint Adam lép ki az iskola ajtaján és elkezd rohanni felém. Lehajoltam és felkaptam a kezembe, aminek hála hangos nevetés tört ki ajkai közül. Egy puszit nyomtam puha arcocskájára és beraktam a kocsiba, majd én is beszálltam.
- Sziasztok fiúk! - köszönt Ad mosolyogva.
- Csá öcskös! - vigyorogtak vissza.
- Srácok van kedvetek velem és Adammel eljönni a vidámparkba? - kérdeztem, mert ez a tervem. Szerettem volna öcsinek egy jó napot.
- Persze! A többieket is elhívom. - felet Nialler. Gyorsan odaértünk, de a többiek már ott várakoztak. Dani, El és Perrie is ott volt. Igazán nincs kedvem azt nézni, ahogyan Zayn meg Pez falják egymást. Perriere nem haragszom csak Malikra. Nem jó egyszerre két vasat tartani a tűzre, mert akkor minden balul sül el. Kiszálltam az autóból és odasétáltam a többiekhez.
- Carmen! - kiáltott fel mosolyogva Danielle. Hirtelen megölelt, amit örömmel viszonoztam neki. Mindenkit körbeöleltem kivéve Malikot, mert neki csak intettem egyet. Nem is szóltam hozzá. Nagyon mérges vagyok rá, hiszen mikor kómában voltam azt suttogta a fülembe, hogy lehet szeret. Na persze...ha szeretne akkor nem lenne még mindig Perrievel. Ne hogy félre értsétek, mert Pez semmi bajom, sőt vele nagyon kijövök, mert jó fej, kedves és mindennek a pozitív oldalát nézi. Sokban hasonlítunk...például ő is szeret őrültségeket csinálni, pont mint én. Vicces, mert csak egyszer találkoztam vele, de már kiismertem.
- Csajok bemutatom az öcsémet Adamet. - szóltam Peznek és Daninak. Leguggoltak mind a ketten egy-egy puszit nyomtak Ad arcára.
- Akkor mit csináljunk? - nézett körbe a társaságon El. Mindenki mást mondott. Végül eldöntöttük, hogy először a hullámvasútra ülünk fel. Háromszor is végigmentünk, mire megegyeztünk, hogy veszünk vattacukrot vagy fagyit. Én személy szerint oda meg vissza vagyok a vattacukorért szóval én azt vettem. Leültünk két padra, ami egymással szembe volt.
- Carmen fel tehetek egy kérdést? - kérdezte félénken Harry. Mosolyogva bólintottam ezért folytatta. - Ezt mindig is meg akartam kérdezni. Te milyennek ismertél meg minket? - meglepett ez a kérdés, de így átgondolva...
- Mindenki benne van? Mert lehet kap hideget-meleget egyaránt. - mindenki egy hatalmasat bólintott.
- Az emberek szerint jó emberismerő vagyok. Nos, kivel is kezdjem? Talán... Louis az örökmozgó, aki még a viccből is viccet csinál, de tud ő komoly is lenni, ha a helyzet megkívánja. Liam a felelősségteles, aki mindig kiáll mindenkiért és a fiúkat bármi áron megvédené mindentől. Mint egy apuci. Niall...azt tudom hogy sokat szeret enni - itt felnevettem - de egy kedves és aranyos fiú, kinek hatalmas szíve van. Ha valakit megszeret, na az a személy bármikor számíthat és megbízhat Niallben, mert akkor őt kimondhatatlanul szereti. - mosolyodtam el. Talán a banda közül ő tud legjobban szeretni valakit. - Harry...te vagy az újságok szerint a nagy nőcsábász...amiben valamennyire igazuk van. A nőket csak úgy szédíted, valamikor már röhejes hogy egy lány mennyire szőke tud lenni. Igazából te engem az Így jártam anyátokkal című sorozatból Barney-ra emlékeztetsz. - nevettem el magam.
- Ezt még nem mondták nekem. - nevetett fel ő is.
- És én? - kérdezte teljes komolysággal a hangjában Malik. A jókedvem eltűnt és rá pillantottam.
- Te számomra homály vagy. Talán te vagy az egyetlen akit nem tudok megfejteni. Valamikor kedves vagy, valamikor bunkó. Az érzelmeidet nagy ritkán mutatod ki és ha véletlenül kimutatod, akkor is csak egy percre. Te vagy az a bizonyos "rossz fiú" - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe - aki körül úgy mond egy védőfal van. Az érzéseidet magadba fojtod, így veled nehéz megbarátkozni. Az emberben nem tudsz egy könnyen megbízni, aminek az oka a láthatatlan védőfalad. Ha ezt nem rombolod le mihamarabb, akkor nagy a valószínűsége, hogy a szeretteidet eltaszítod magadtól. Muszáj lesz megbíznod azokban akiket szeretsz. És ne mond nekem, hogy a fiúk mindent tudnak rólad, mert kizártnak tartom. Biztos vagyok abban is hogy még Perriet sem avattál be sok mindenbe. Ja és azt elfelejtettem mondani, hogyha bárki bármi rosszat mer rólad mondani vagy csak egyszerűen az igazságot, akkor egyből felkapod a vizet. - mondtam teljesen nyugodtan.
- Hmm... - csak ennyit tudott kinyögni. - Szóval szerinted egy érzéketlen tuskó vagyok? - vont kérdőre.
- Nem ezt mondtam.
- Akkor mit? Akkora emberismerőnek érzed magad, pedig nem így van. Semelyikünkről nem tudsz te semmit, csak találgatsz itt össze-vissza. - kiáltott rám.
- Erről beszéltem. Most is itt ordibálsz velem a helyett, hogy megfogadnád a tanácsom és megnyílnál nekik. - mutattam végig a bandatársain és barátnőjén. Ami a meglepő az-az, hogy még mindig teljesen nyugodtan mondtam végig.
- Majd pont rád fogod hallgatni mi?! Már bocs de nem egy haldokló személyre fogok hallgatni! - vágott vissza. A többiek csöndben figyeltek minket. Malik már előttem állt és úgy közölte velem, elég durván. Amikor az utolsó mondatot meghallottam fel ment bennem a pumpa. Szerencsére egy eldugott helyen voltunk, ahol egy lélek se jár. Felálltam vettem egy mély levegőt és odasétáltam Eleanor elé.
- Kérlek vidd el Adamet és üljetek fel valamire. - szólaltam meg nyugodtan és rámosolyogtam. Felállt és felkapta a kezei közé Öcsit, majd egy puszit nyomott a homlokomra és a szemembe nézett.
- Okosan. - ezt az egy szót mondta ki, majd elment Ad-el a kezében. Megfordultam és Zayn elé álltam.
- Attól, mert még beteg vagyok, van bennem erő. - mondtam és kiropogtattam az ujjaim majd a nyakam.
- Ez vicces lesz. - nevetett fel Hazza.
- Ide figyelj te idióta! Ha még egyszer ilyet mersz mondani esküszöm, hogy megemlegeted! Adam előtt meg végképp nem merj ilyet mondani, mert esküszöm, hogy megverlek. - mondtam miközben villámokat szórtam a szemeimmel.
- Csak nem meg akarsz verni? Nem tudsz mivel haldokolsz. - az utolsó szót artikulálva, lassan ejtette ki a száján. Bennem felment a pumpa. Kész vége.
- Zayn hagyd ezt abba! - mondta teljesen komolyan Liam.
- Most már mindegy! - szólaltam meg és elkaptam Malik csuklóját. Erősen megszorítottam és elkezdtem tekerni. Látszott az arcán, hogy fáj neki, de nem szólalt meg. - Kérj bocsánatot! - utasítottam miközben a csuklóját még mindig tekertem. Megrázta a fejét miközben a szemeit és a száját összeszorította.
- Miért nem próbálja megvédeni magát? - kérdezte Louis.
- Mert a fájdalom szétterjedt a testében ezért moccanni nem bír. Lassan körbeér a kezed, szóval haladjál azzal a bocsánatkéréssel. - válaszoltam nyugodtam.
- B...bo...bocsá...bocsánat! - nyögte fel. Amint kimondta abban a szent pillanatban elengedtem a kezét és mosolyogva a többiek felé fordultam akik ijedt arccal figyeltek engem.
- Nyugi nem bántok senkit csak akkor ha azzal kezdenek piszkálni, amit nagyon rosszul viselek. A halállal. - mondtam mosolyogva. Arcuk megkönnyebbült és nekik is felfelé görbültek ajkaik. - Amúgy Zayn csuklójának nincs semmi baja, csak fel fog dagadni, de folyamatosan keni krémmel akkor max két nap után begyógyul. - tájékoztattam őket mire bólintottak. Elővettem a telefonom és írtam egy sms-t.
"Hol vagytok?" Azonnal jött a válasz. "A dodgemeknél:)" Elindultam arra a helyre, ahol El mosolyogva figyelte Adamet aki úgy vezet mint egy versenyző. A többiek lemaradtak de nem érdekelt. Hátulról átöleltem barátnőmet, aki annyira megijedt, hogy egy picit felsikkantott, ami engem nevetésre késztetett. A többiek is ideértek kivéve Zayn.
- Malik? - kérdeztem körbenézve.
- Hazament. - rántotta meg a vállát Liam. Úgy érzem nem nagyon érdekli hogy mi van vele. A fiúk is beszálltak egy-egy dodgembe és hülyéskedni kezdtek.