2014. április 30., szerda

5.rész - Meghallgatás

Drágáim! Sajnálom a késést, de nem igazán volt ihletem, azonban néha jól jön az irodalom óra, ugyanis nemsokára a Rómeó és Júliát fogjuk venni, amit én már természetesen vagy ötezerszer kiolvastam, mert az egyik kedvenc művem. Na de mindegy is, tudom kicsit uncsi, de ha esetleg lenne ötletetek a következő részbe, akkor örömmel várom azokat;) 
És most itt is szeretném megragadni az alkalmat és Boldog Születésnapot kívánni Louisniallharry liamzayn horantomlinsonstyles paynemalik-nak! <3 Tőlem ez az ajándék számodra!:)
Puszi Rebeka<3

"Néha még magamon is meglepődök. Eddig soha senkinek sem sikerült zavarba hoznia, de valami furcsa oknál fogva, neki sikerült. Sosem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az akinek sikerül. De hát olyan kedves és aranyos, egyszerűen ellenállhatatlan!" - Lola Malik

Lola Malik

Fájdalom. 
Düh. 
Érzéketlenség. 
Fáradtság. 
Érzelmek kavalkádja. Az életemben csak ezek vannak jelen. Semmi más.
- Rendben. Osztály figyelem! - kezdte az osztályfőnök utolsó órában, pénteken. - Ugye a félév után lesz a Shakespeare hét. És elő kell adni a Rómeó és Júliát, azonban a színjátszóknak az országos versenyre kell gyakorolniuk, így ők kiestek. Szóval most, ma délután bárki jelentkezhet, aki tud táncolni, vagy énekelni, esetleg érez magában színészi tehetséget. Sok szerencsét a jelentkezőknek. - szinte azonnal kicsöngettek a mondandója után, majd az osztály kifelé vette az irányt. Én kicsit lassabban a szokottnál pakoltam, nem volt kedvem a többiekhez. Ahogy a lépcsőn lefelé mentem, megláttam a falon egy plakátot. 

"RÓMEÓ ÉS JÚLIA
Esetleg tudsz színészkedni? Vagy csak arra vágysz, hogy kipróbáld? Mindegy! A lényeg, hogy gyere el a válogatóra! Nem veszthetsz azzal, ha csak kipróbálod!
Gyere pénteken az utolsó óra után, a Nagy terembe! Várunk már!
Délután 14:00-18:00-ig tart a meghallgatás, gyere el te is!" 

Végig gondolva a helyzetet, nem is olyan rossz ötlet. Hisz ez az egyik mű a kedvencem és elég sok fájdalom és düh van benne. Hmm...Egy próbát megér...
Utamat megváltoztattam és felfelé vettem az irányt, fel a tető részre, ahol van a Nagy Terem. Halkan kinyitottam az ajtót, mivel sejtésem szerint már elkezdődött a meghallgatás. Igazam volt, mert éppen egy lány ismételte újra és újra ugyanazt a sort, mert mindig elrontotta. Szegény, milyen égés lehet már, hogy ennyi ember előtt így leszerepel. A terem háromnegyed része szék, előtte pedig a hatalmas színpad, ahol meg kell mutatnod mit is tudsz, ki is vagy valójában. Leültem a legutolsó sorban, mert nem akartam odamenni, egyenlőre csak fel akartam mérni a terepet, hogy mégis kik jelentkeznek erre az egészre. Első látásra jóknak tűnnek, de mikor felállnak a színpadra és körülnéznek, hirtelen lefagynak, és már csak arra lesznek figyelmesek, hogy elájulnak a lámpaláz hatásától. Na igen, nekem is volt már ilyen. De szerencsére kezdek ebből kinőni és már merek mások előtt is táncolni. Régen nagyon irtóztam ettől az egésztől, de mostanra végre enyhült a félelmem. 
Lassacskán egy órája itt ülök és egyre kevesebb és kevesebb emberke ül a lelátón, akik arra várnak, hogy megmutassák a bennük lakozó tehetséget. Már csak három diák ült ott a diákelnök és a színjátszó tanár mellett. Két fiú és egy lány, de valahonnan olyan ismerősek voltak. Csak sajna ilyen messziről nem tudom beazonosítani őket. Mindegy, a lényeg, hogy lassan-utolsóként- én is sorra kerülök. Hogy miért megyek utolsónak? Mert nincs kedvem mindenki előtt beégni, ha esetleg a tanárnak valami gondja lenne velem. A színpadra egy szőkeség állt fel, majd amint megszólalt, egyből felismertem. Alesha. Azt a vinnyogós hangját bárhol, bárhogyan felismerném. Ja és az agyon sminkelt ló pofáját is. Fúj, hánynom kell tőle, még a hideg is kiráz, ha csak rá gondolok. Blah. Amint megszólalt azon a nyávogós hangján, sőt még rá is tett egy lapáttal, ugyanis próbált színészkedni. Ismétlem, CSAK PRÓBÁLT. Miután a tanár leállított egy 10 perc után -hál' istennek-, mérgesen trappolt le, majd Hugo(?) lépett fel. Gyönyörűen szavalta a sorokat, amiket én csak ámuldozva néztem. Ez az én pasim. Igen, jól olvastátok. Miután apa nem válaszolt, én összetörtem és maradtam Hugo mellett. Hiányzik Apa, rohadtul. És ez ellen nem tudok semmit sem csinálni. Fogalmam sincs mi van velük, és sajna Harry sem, pedig nekem valami olyasmit mondtak, mert azért mentek el, hogy a régi bandával szervezzenek valamit. De mikor ezt közöltem Harryvel, ő csak furán méregetett engem, hogy ő semmi ilyesmiről nem tud. Szóval hazudtak. Kurva jó... Azóta nem hiszek senkinek és semmiben.
Miután Hugo mesésen szerepelt, ő is lejött, majd a harmadik személy felállt a székről. Ben. Tisztán kivettem a vonásait. Szemeimet lesütöttem, majd szép lassan felálltam és elkezdtem a színpad felé sétálni. Mind a hárman kifelé indultak, majd mikor egymással szemben álltunk mind a hárman végigmértek, csak másképp. Hugo elismerően végigmért, majd nyomott egy csókot ajkaimra, míg Alesha egy fintor kíséretében bámult rám. Ben pedig, valami furcsa csillogással a szemében méregetett. Elváltam barátomtól, majd a színpad felé vettem az irányt, ahol pakolgatni kezdtek. Egy pillanatra hátra fordultam, így láttam amint kilépnek a teremből.
- Elnézést, még én is megpróbálhatom? - kérdeztem egy kicsi félelemmel a hangomban, mire a tanár rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Gyere nyugodtan. - mosolya fáradt volt, de mégis kedveskedő. Fogtam a telefonom és rákapcsoltam a hangfalakra, majd egy hajgumival összekötöttem a hajam és benyomtam a zenét.
Lassú léptekkel kezdtem, majd hajlékony mozdulatokkal folytattam a ritmusra, néha lassultam, néha gyorsítottam. Egy modern balett előadást hoztam ki az egészből, ami számomra tetszett és ahogy elnéztem, a tanárnőnek is. Kinyomtam a dallamot, majd hajamból kihúztam a gumit, amit a csuklómra raktam és a színpad közepén megálltam. Kinyitottam a szám, majd vettem egy mély levegőt és szavalni kezdtem, úgy hogy néha-néha egy kis éneklést is belevittem a dologba. A Rómeó és Júlia egyik részletét mondtam. Már kívülről tudom, hisz vagy százszor elolvastam, annyira imádom azt a remekművet. Miután a végéhez értem, megfogtam a cuccaim és kifelé vettem az irányt.
- Várj! - kiáltott utánam a tanárnő, mire visszanéztem. - Mi a neved? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Lola Malik. - feleltem, majd elköszöntem és kimentem a teremből. Kisurrantam a suliból, ahol az autójának dőlve Hugo állt. Na igen. És hogy hogy van autója  15 évesen? Egyszerű válasz. Az apja. Persze, így már jogsija is van. Pénzzel könnyű mindent megoldani. Jó mondjuk én sem szenvedek hiányt pénz ügyileg, de az most nem tartozik ide. Ahj, mindegy is, a lényeg, hogy szexin állt ott nekidőlve az autójának. Odamentem hozzá, majd nyomtam egy csókot ajkaira és kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. Hát nem édes? Bepattantam, majd Hugo is beszállt a kormány mögé.
- Nem is tudtam, hogy tudsz szavalni. - néztem rá mosolyogva, mire egy pillanatra rám kapta a tekintetét.
- Drága, még sok mindent nem tudsz rólam. - kacsintott rám kedvesen mosolyogva, mire felkuncogtam. - Van kedved fagyizni? - kérdezte egy huncut mosoly kíséretében, mire szemeim felcsillantak.
- Azt mondtad fagyi? - kérdezte kislányosan, majd visítottam egyet és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. - Ez nem kérdés. - kacsintottam egyet, majd izgatottan vártam, hogy ehessem már a jéghideg édességet.
- Otthon film közben, vagy séta közben? - kíváncsiskodott, mire azonnal rávágtam, hogy otthon. A bevásárlóközpont felé vettük az irányt, ahova szinte azonnal berohantam, hogy kiválasszam a kedvencem. Csak van egy kis bibi. Az összes a kedvencem. 
- Ahj, melyik legyen? - nyafogtam Hugonak, mire ő mindegyik fajtából elvett egy dobozzal. - Ezeket most miért? - kérdeztem értetlenül, mire mosolyogva nézett rám.
- Mivel nem tudsz választani, így mindegyiket megveszem. - kacsintott rám, mire a szívem dobbant egyet. 
- Komolyan? - néztem rá elképedve, miközben beálltunk a sorba.
- Érted bármit. - nyomott egy puszit a homlokomra, mire teljesen elpirultam. Hogy miért? Fogalmam sincs, eddig senkinek sem sikerült zavarba hoznia, de most Neki igen. 
- Köszönöm. - motyogtam kipirultan, majd elkezdtem felpakolni az öt doboz fagyit. Fogalmam sincs, hogy mit kezdünk mi ennyi fagyival, de majd kiderül. Miután Hugo fizetett, hazafelé vettük az irányt, vagyis hozzánk. Miután leparkolt a ház előtt, kezünkbe fogtuk a jéghideg dobozkákat -amik persze lefagyasztották a kezem- és bevittük őket a konyhába.
- Hali! - köszöntöm elordítva magam, mert semmiféle neszt nem hallottam. Legjobb barátnőm jött le a lépcsőn, vagyis bocsánat javítok a kifejezésen, a VOLT legjobb barátnőm jött le, majd fintorogva egymásra néztünk, de nem köszöntünk. Azóta a veszekedés óta sem békültünk ki, és ha rajtam múlik, akkor nem is fogunk, hisz én nem tettem semmi rosszat, ő kezdett el ok nélkül vádaskodni. 
- Szia Hugo. - mosolygott barátomra, aki csak mosolyogva intett neki egyet. Miután ez meg volt már csak egy ajtócsapódást hallottam, azaz elment. Az emeletről trappolást hallottam, majd Harryt pillantottam meg.
- Csáó, Hazz. - mosolyogtam a férfira, majd megöleltem, amit szívesen viszonzott. Igaz jóban vagyunk, de még mindig semmi sem ugyanolyan, mint mielőtt megtette volna. De azt sosem fogom neki megbocsájtani. Barátommal kezet fogtak köszönés gyanánt, majd a pultról levette a kulcsait és kifelé vette az irányt.
- Elmentem egy randira. Aztán csak okosan. - nézett ránk összeszűkített szemekkel, főleg rám. Megforgattam íriszeim, majd rákérdeztem, hogy még is ki az a bizonyos nő, aki belopta magát Styles szívébe. - Carolnak hívják. - furcsán mosolygott rám, ami miatt a szemöldököm az egekbe szökött. Várjunk csak...Harry volt a szülői értekezletemen...Hm...
- Miss Hope?! - kérdeztem felsikkantva, hisz nem jó, ha az egyik diákjának az éppen a "nevelő apjával" kavar. Harry hangom hallatán megijedt, majd inkább jobbnak látta, ha menekül. Ezután Ben robogott le a lépcsőn, majd csak annyit mondott, hogy elmegy Rickyért az oviba. 
- Akkor csak miénk a ház. - mosolyogtam Hugora, majd megfogtam mind az öt doboz fagylaltot és bementem a nappaliba, majd leraktam az üvegasztalra. Kedvesem jött mögöttem két kanállal a kezében, majd helyet foglaltunk a kanapén. Odamentem a DVD lejátszóhoz és beraktam Ted-et. Imádom azt a filmet, egyszerűen nem tudom megunni. Szorosan barátom mellé csüccsentem és felnyitottam a belga csokis dobozka tetejét, míg Hugo kezében a puncsos volt. Nyomtam egy cuppanós puszit Hugo arcára és a vállára hajtottam a fejem, majd elkezdődött a film.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen koszonom!
    Imádtam ugy mint az eddigieket.
    Nagyon jo lett. Ugyis Lola es Ben kapja meg a szerepet szerintem.
    Várom a kovit.
    Még egyszer koszonom a szülinapi részt.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Fúúú, ismét nagyon jó lett a fejezet:) Aranyos Hugo és Lola együtt, de én inkább Ben és Lola párti vagyok. Remélem, hogy ők ketten kapják meg a szerepet. *-* És, sajnálom, hogy Lola valamint Violet kapcsolata megromlott:( Kérlek, mond, hogy egyszer kibékülnek? *-*
    Már nagyon várom a következő részt.:)
    Üdv.: Molly

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, annyira édes vagy!:)
      Már készülőben van ;)
      Pusza <3

      Törlés