25.utolsó rész avagy a 2.évad prológusa

Sziasztok! Tudom, most utáltok, amiért csak most hoztam, de eddig nem volt ötletem, hogy hogyan fejezzem be a történetet. Hát végül nem fejezem be :D  Remélem, azért örültök ennek a meglepinek és sok-sok komi jön rá :D Mindenkinek a véleményét szeretettel várom :D

Puszi Rebeka Ramsay

 "Nem tehetek róla, sose ment a színlelés, adom magam mindig, ez olyan mint a szívverés!" - Lola Malik

Lola Malik

Sziasztok! A becses nevem, amit a híres énekes Zayn Maliktól, azaz az apámtól és a híres modell Carmen Philipstől, azaz az anyámtól kaptam Lola Winter Malik. Egy nem szokványos 14 éves lány egy nem szokványos családból. Igazából imádom a családom! Hisz nem rokonok, de én mégis annak tartom őket. És hogy mégis ki tartozik az én családomba? A híres neves One Direction és a feleségeik plusz a gyerekeik. És most felmerül bennetek az a kérdés miszerint kik ők és hogy kerültek az életünkbe. Mindent a maga idejében.

Nos, akkor talán kezdjük apuékkal. Igazából róluk nemigen tudok mit mesélni, mert jobban szerették, ha ez homály marad a számomra. Így inkább hagyom is őket. Inkább mesélem Liam bácsi sztoriját. Hát nem fogjátok kitalálni ki a felesége. Nem más, mint a gyönyörű és csodálatos táncos lábú Daniella Peazer. Anya és apa lagziján újra találkoztak és megbeszélték, hogy nagyon hiányoznak egymásnak és még mindig szeretik a másikat, az esküvő napján 4 csoda is történt. Az első, hogy a szüleim összekötötték az életüket, a második, hogy újra összejött Liam és Dani, a harmadik és a negyedik egyben a legfontosabbak: megfogantam én és legjobb barátnőm Violet Helena Payne. Liam és Dani rá egy évre összeházasodtak. Na, ennyit a Payne családról.

Jöjjön Niall bácsi. Nos, ő élete szerelmét akkor találta meg mikor én megszülettem, ugyanis a drága szöszi ír manó beleszeretett az egyik nővérbe, Odett Clarkba. Nekik három éve megszületett a kis édes csöppségük Patrick Horan. Komolyan zabálni való az a tünemény. Azóta boldogan él a Horan família, sőt már tervezik a második kis bébit.

A híres Harry Styles a nagy nőcsábász még mindig keresi a nagy Őt. Sajnos egyik lány sem tökéletes neki, aki eddig az útjába akadt, de reménykedem, hogy minél hamarabb megtalálja az igazit, pont úgy, mint legjobb barátja Louis bácsi. Louis nem tétlenkedett előttem egy évvel és négy hónapja megszületett a kicsi Tomlinson, aki mára már nem is olyan kicsi. Benjamin Tomlinson egy évvel és négy hónappal idősebb nálam, azaz idén tölti a tizenhatot.

Kit is hagyhattam ki? Ja, igen! Adam és Nate bácsi. Nateről nem tudok sok mindent, mert beállt katonának így minden hónapban kapok egy levelet tőle, hogy mi történt vele, és hogy megkérdezze velem mi történt. Nagyon hiányzik, de sajnos ez van, nem lehet ellene mit tenni. Na és Adam...sajnos róla sem tudok sok dolgot csak annyit, hogy járja a világot. Mint Natetől tőle is havonta kapok egy képeslapot, amiben leírja milyen csodálatos dolgokat láthatott, és hogyha visszatér hova visz majd el engem. Hát nem aranyos?

Mindenki boldog és felhőtlen életet él kivéve én, ugyanis holnap nekem végem...

Új suli, új osztálytársak, új barátok és remélhetőleg az első szerelem. Sajnos eddig nem voltam szerelmes és ebből adódik, hogy még soha nem csókolóztam és soha nem feküdtem le senkivel, amit minimum tizenhét éves koromig nem is akarok.

Egy kicsit elkalandoztak a gondolataim miközben az ágyamban feküdve a tévét kapcsolgattam, hátha találok valami normális műsort, de semmi.

- Lola! - kiáltott a földszintről apa, mire nagy nehezen kimásztam és lecsoszogtam.

- Igen? - kérdeztem kómásan mivel alig tíz perce keltem fel. Amint jobban kinyitottam barna íriszeim megláttam legjobb barátnőmet, Violettát, aki egyből elejtette bőröndjeit és sikítva a nyakamba ugrott. Na, igen. Mi már csak ilyenek vagyunk. Két karomat szorosan fontam köré és még a szuszt is kinyomtam belőle, amin mindketten elnevettük magunkat. Imádom ezt a lányt és ez kölcsönös, ugyanis egy napon fogantunk meg és egy napon születtünk is meg. Azóta, a nap óta elválaszthatatlan barátnők lettünk és mindig kiálltunk egymás mellett, akárkinek volt is igaza. Soha nem veszekedtünk, amin meglátszódik, hogy mennyire szeretjük egymást, hogy még bántani se tudjuk a másikat. Két puszit nyomtam az arcára, amit ő viszonzott és visongva mesélte a nyaralását, míg én visongva hallgattam őt. Vicces látványt nyújthattunk. Anyu és apu, pedig bementek a konyhába Liammel és Danival. Felrohantunk a szobámba, majd levetődtünk az ágyamra és heves csevegésbe merültünk. Mindent kitárgyaltunk és kitértünk még a legkisebb részletekig is, mint például milyen színű ruha volt rajta vagy, hogy milyen volt a körme és ilyesmi. A szüleivel Hawaii-on nyaraltak, amiért nagyon irigyeltem őket, de anyuék megígérték, hogy elvisznek oda, mire persze hangos sikítás volt a jutalmuk.

- Úúú, te és olyan pasik voltak, hogy csak ámultam és bámultam! De mivel nem azért mentem, hogy pasizzak, hanem hogy a családdal legyek, így inkább még rájuk sem figyeltem, ami nálam nagy szó! – vigyorgott elégedettem csípőre tett kezekkel és bólogatott, hogy végre nem pasizott, hanem Liamékkel foglalkozott. Hangosan felkacagtam, mire hátradőltem és a plafont kezdtem bámulni, majd azonnal elkomorultam. Vi befeküdt mellém és csendben gondolkoztunk. – Nem akarok holnap suliba menni… - dünnyögte szomorkásan, mire együtt érzően sóhajtottam egyet.

- Hidd el én se. De nézzük a jó oldalát! Velem járhatsz egy osztályba! – vigyorogtam, mire fejbe csapott egy párnával, így persze kialakult egy párnacsata. Összevissza ugráltunk az ágyon egymást püfölve, majd hirtelen megálltam. - Valami hiányzik… - suttogtam a nagy csöndbe.

- Én tudom mi! – visongott Vio, majd leugrott az ágyamról és a hifihez rohant, amit egyből benyomott, így a hangszórókból üvöltött Avicii egyik kedvenc száma a You make me. Röhögve énekeltük végig az egészet és még a következő 50 számot is. Szerintem lent a szüleinknek megfájdult a fejük a sok visítozástól és a dübörgő zenétől. Lerohantam a lépcsőn be a konyhába észre sem véve a felnőtteket, majd a hűtőből kivettem egy liter kólát, a szekrényből pedig öt csomag chipset, majd szó nélkül visszafutottam a szobámba, ahol Vi a laptopomon hevesen pötyögött valamit. Lehuppantam mellé és nézegettem, hogy mégis mit csinál. A Facebookon írogatott egy Daniel Black nevű sráccal, aki állítólag az évfolyamtársunk lesz. Azonnal rámentem a képeire, hogy szemügyre vegyem és őszintén kellemesen csalódtam benne, mert egy nagyon helyes fiú. Vioval szokás szerint azonnal elkezdtük őt pontozni minden mértékben, majd összességében tízből nyolcat kapott, ami elég jó eredmény azt nézve, hogy eddig a legmagasabb pontszám hat volt. Elismerően méregettük, majd miután meguntuk a képét bámulni felmentünk az új sulink honlapjára és nézegettük kik lesznek az osztálytársaink és az évfolyamtársaink. Sajnos nem értünk a végére, mert közben anyu benyitott, hogy Violetéknek ideje hazamenniük, mert holnap iskola. Legnagyobb bánatunkra elbúcsúztunk egymástól, majd elmentek. Mivel már elég későre járt, így elmentem és gyors lezuhanyoztam, majd a hajam megszárítottam és felvettem a pizsim. Bebújtam a pihe-puha ágyamba és már csak arra emlékszem, hogy a telefonomat nyomkodtam.

Reggel az ébresztőmre keltem, ami pontosan fél hetet mutatott. Nyögvenyelősen lerántottam magamról a takarót, majd becsoszogtam a fürdőmbe és belenéztem a tükörbe. Hát szinte sokkot kaptam a látványtól. A hajam teljesen elaludtam, ami miatt az ájulás kerülgetett, míg a szemem alatt akkora karikák voltak, mintha bevertek volna nekem. Na, ezt azonnal orvosolni kell! Elővettem a hajvasalóm és a sminkes táskám, majd egyből szépíteni kezdtem magamon. A vasalót bedugtam a konnektorba és bekapcsoltam, míg elővettem a fésűm és használatba vettem. Gyorsan egyenesre varázsoltam a hosszú sötétbarna hajamat, majd elővettem a kőpúderem és felkentem magamra a szempillaspirállal, szemhéjtussal és szájfénnyel egyetemben. Miután elégedetten pillantottam a tükörbe mindent elpakoltam és rohantam vissza a szobámba és azonnal a szekrényembe bújtam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Mivel ünneplőbe kellene menni, ezért előhúztam egy fekete csőnadrágot és egy fehér trikót, alá pedig egy fehérnemű szettet, majd egy blézert legfölülre. A kék Nike tornacipőm gyors magamra húztam, majd elővettem az ugyanolyan színű Adidas válltáskám és beledobtam egy füzetet meg egy tollat, ja és persze a bizonyítványom. Az irataim a sminkem és a kulcsom is elraktam, majd az íróasztalomhoz léptem és felvettem egy nyakláncot és az órámat, míg a telefonomat a zsebembe passzíroztam a fülhallgatómmal együtt. Lerohantam a lépcsőn és a konyhába rohantam, ahol apu az asztalnál ült és itta a reggeli kávéját, mire elsuhantam mellette és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

- Jó reggelt! – köszöntem vidáman és anyuhoz rohantam, aki a kezembe nyomott pénzt, hogy vegyek valami kaját magamnak. Egy puszival köszöntem meg, majd elköszöntem tőlük és kiléptem a házból. Vio szokás szerint már várt rám, hogy együtt induljunk suliba, de most kivételesen a másik irányba ugyanis új suli, új útvonal. Egész úton arról fecsegtünk, hogy vajon lesznek-e helyes srácok és lesznek-e hisztis libák vagy éppen nagyképű parasztok. Biztos vagyok benne, hogy lesz, hisz melyik suliban nincs? Egész úton a gyomrom görcsben volt és azt hittem, hogy elájulok és beesek az egyik bokorba.

Sajnos ez nem történt meg épségben odaértem a sulihoz és ezermilliónyi diák beszélgetett több csoportra osztva, ezzel jelezve, hogy ők a suli menői, akik ráérnek csak becsengetéskor bemenni és az sem számít, ha elkésnek róla, mert nagyívben leszarják az iskolát. Nos, hát én is ilyen vagyok annyi a különbség, hogy nem vagyok menő…vagyis hát oké sokan akarnak velem barátkozni, de csak azért, mert gazdag vagyok és apum egy pop csillag volt anyum pedig egy dögös modell. Hát az élet nem mindig fényes. Amint beléptünk a suliba két felsőbb éves eligazított minket, hogy az udvarra kell menni, így hát arra felé vettük az irányt. Elég sok diák volt, már rajtunk kívül, így gyors megkerestük a 9.A feliratot és oda besorakoztunk leghátulra. Vi és én görcsösen fogtuk egymás kezét és próbáltuk elterelni a figyelmünket azzal, hogy beszélgettünk és nem figyelünk semmi másra. Hát valamennyire sikerült, mert mindkettőnk szorítása gyengült végül már csak röhögve álldogáltunk egymás mellett. Miután mindenki megérkezett elkezdődött az újév megnyitása, azaz az igazgató (aki meg kell, hogy valljam nagyon fiatalos és csinos) elkezdte a monológját, azonban ez a diri nem olyan többi. Nagyon röviden és viccesen elmondott mindent, majd mondta, hogy mindenki menjem az osztályával a termükbe. Hát nekünk mivel nem volt itt az osztályfőnökünk, így csak álldogált egy helyben az osztály. Az igazgató azonnal odalépett hozzánk, majd mondta, hogy kövessük…Mi a franc? Az ig. az osztályfőnökünk? Azt a rohadt… Vioval csak ámultunk és bámultunk, míg a sor legvégén csoszogtunk a többiek felé. Az oszt.fő amint meglátott minket egyből hátrajött és mosolyogva figyelt minket.

- Örülök, hogy az én osztályomba kerültetek… - mosolygott sejtelmesen, mire Vivel hatalmas vigyorra húztuk a szánkat.

- A Tanárnő esetleg netán One Direction rajongó volt? – kérdeztük barátnőmmel kórusban, mire az ig. elnevette magát.

- A legnagyobb. – mondta büszkén a tanárnő.

- És Önnek ki volt a kedvence? – kezdtünk csevegésbe.

- Hát még mindig a kedvencem. Találgassatok. Annyit elmondok, hogy egy nagy nőcsábász volt. – kacagott fel az oszt.fő, amiből egyből rájöttünk.

- Harry! – kiáltottunk fel Violettel. A tanárnő vigyorogva bólogatni kezdett, majd miután beértünk a terembe azonnal elfoglaltuk a leghátsó sort, ugyanis egyes padok voltak, így én beültem középre, balra pedig barátnőm, míg jobbra egy srác, aki árgus szemekkel meredt rám.

- Mivan?! – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Benjamin fordulj előre, kérlek! – szólt a Tanárnő, mire a srác kacsintott egyet, majd elfordult. Hát jó… Amúgy megnézve egész helyes srác, sőt! Nagyon is jóképű! – Először is szeretnék bemutatkozni. Carol Hope vagyok az osztályfőnökötök és egyben az iskola igazgatója is. Örülök, hogy ilyen osztályom lett, mint ti és nagyon remélem, hogy jól kijövünk, majd egymással. Akkor kezdjünk neki! Benjamin kérlek, szedd be mindenkitől a bizonyítványokat! – szólalt meg a tanárnő, mire az engem bámuló fiú felállt és körbement, hogy beszedje, majd lerakta a tanári asztalra a 12 darab bizonyítványt. Hát igen csak 12-en vagyunk. Nem valami sok, de nekem ez így pont jó.

Te jó isten! Azt hittem, hogy elalszok az első három órán! Csak a könyveket kaptuk meg és leellenőriztük az adatokat, hogy minden rendben van-e és ez tartott háromszor 45 percbe! Könyörgöm, én egy ilyet 10 perc alatt lezavarnék! Szerencsére most 20 perces szünet van, de a többi 10 perces szünet, így elmentem a barátnőmmel a büfébe, ahol persze szerencsétlenségemre beleütköztem az engem bámuló srácba. Nem mondott semmit csak felröhögött, majd kikerült és elment a hasát fogva a nevetéstől. Fura. Ez a srác tényleg fura! Mindegy, inkább nem foglalkoztam vele. Beálltam a sorba és Vioval arról beszélgettük, hogy ennek a bizonyos Benjaminnak nincs ki a négy kereke. Miután megállapítottuk, hogy dilis felkacagtunk, majd vettem egy csokis croissant és egy üveg vizet, míg barátnőm kókuszos kekszet es almalét. Visszamentünk a termünkbe, majd miközben csacsogtunk megettünk a vett ételeinket. Sajnos becsöngettek, így mindenki leült a helyére és elkezdődött az óra. A tanárnő bejött a terembe és leült a helyére.

- Nos, akkor most mindenki mutatkozzon be a többieknek. Névsor szerint megyünk! – szólalt meg a tanárnő, majd egy fehér lapot nézegetett és felolvasta az első nevet. – Alesha, kérlek! – a lány felállt és teljesen az liba kinézete volt. Hosszú festett szőke haj, kivágott felső, miniszoknya és kezében a telefonja, amiről látszódott, hogy éppen Twitterezik. – Légy szíves legközelebb jobban öltözködj fel! – szólt rá az ig., mire a csaj csak megvonta a vállát. Amint megszólalt azt hittem ott helyben megsüketülök, ugyanis olyan nyávogós hangja volt, hogy azt még a macskák is megirigyelnék! Elkezdett ott papolni, hogy ő milyen jó tanuló volt és hogy az apukája egy befolyásos ember és szokásos blablabla… Szerencsére az oszt.fő gyorsan elhallgatatta, így jöhetett a következő, aki nem volt más, mint a dilis. Hát ez szuper… – Benjamin. – szólt a tanárnő, mire a gyerek felállt.

- Nincs mit mondanom. Benjamin vagyok, buktam, jóképű vagyok a csajok álma… mi kell még? – kérdezte beképzelten, mire köhögésként álcázva benyögtem, hogy „egoista”. Persze erre egy ketten elnevették magukat, mire a srác gyilkos tekintettel méregetett engem. – Van valami bajod? – fordult felém szikrázó szemekkel, mire egy vigyorra húztam a szám.

- Igen, te. – nevettem fel, mire már az egész osztály elröhögte magát, kivéve a tanárt és Benjamint. Pedig vicces volt.

- Elég legyen Lola! Akkor most te jössz! – parancsolt rám a tanár, mire kiegyenesedtem a széken, majd nagy nehezen felálltam és körbe néztem. Megköszörültem a torkom, majd belekezdtem.

- Lola vagyok. Én egyesekkel ellentétben jó tanuló vagyok. – céloztam erre Ben bukására. – Gyorsan szoktam barátkozni remélem ez most is meg lesz. – mosolyogtam körbe bíztatóan, mire többen is visszamosolyogtak. Ez jó jel. – Szeretek rajzolni és kosarazni. Mások szerint társasági lény vagyok. Legjobb barátnőmmel jöttem ide… - fordultam Vio felé, majd vissza az osztály felé - …és remélem, hogy jól kezdem a sulit. – fejeztem be, majd leültem.

- Esetleg a vezetéknevedet nem szeretnéd elmondani?! – szólt közbe Benjamin, mire összeszűkült szemekkel meredtem rá.

- Tudtommal te sem mondtad el! – vágtam vissza ugyanis eszem ágába sincs elmondani, hogy a Malik családból származok, mert akkor megint csak az lesz belőle, hogy azért barátkoznak velem, mert egy popsztár volt az apám.

- A becses vezetéknevem Tomlinson. – szólalt meg gúnyosan, mire az állam a padlót súrolta.

- Ugye most csak viccelsz, hogy a tündéri Eleanornak és a vicces Louisnak egy ilyen fia van! – vágtam rá kapásból és mértem végig bunkón egy fintorral az arcomon, mire a fiú sértődötten nézett rám.

- Viszont, ha te Tomlinson vagy akkor elmondom, hogy egy „családban” vagyunk. – mutogattam macskakörmöket a levegőben, mire kérdőn felém fordult. – A teljes nevem Lola Winter Malik. – nyomtam meg erőteljesen a Malik szót, mire elkerekedett szemekkel figyelt engem.

- Na, erre mit lépsz Tomlinson? – szólalt meg legjobb barátnőm, mire Ben felé fordult.

- Te mit szólsz bele! Nem rád tartozik! – válaszolt bunkón a fiú, mire elnevettük magunkat Vivel. – Most meg mit röhögtök?! – szórt villámokat a szemeivel felénk.

- Jajj, butuska Benji… - vágott vissza gúnyosan Vio, mire ismét felröhögtem – Tudod mi a nevem? Violet Helena Payne! – röhögtük el magunkat ismét, mire Benjamin majdnem dobott egy hátast a hír hallatán.

- Jól van Violet és Lola elég lesz, megleckéztettétek, most már elég. – mosolygott ránk kedvesen a tanárnő. Barátnőmmel azonnal előre fordultunk és angyali tekintettel mosolyogtunk rá.

- Elnézést Tanárnő! – szólaltunk meg kórusban, mire valami dünnyögést hallottam Benjamin felől.

- Hülye libák… - morogta magának, mire egy hatalmas vigyor kúszott az arcomra. Szerintem még sosem győzték le. Ennek is itt volt az ideje.