Sziasztok! Tudom, most utáltok, amiért csak most hoztam,
de eddig nem volt ötletem, hogy hogyan fejezzem be a történetet. Hát végül nem
fejezem be :D Remélem, azért örültök
ennek a meglepinek és sok-sok komi jön rá :D Mindenkinek a véleményét
szeretettel várom :D
Puszi Rebeka Ramsay
"Nem tehetek róla, sose ment a színlelés, adom magam mindig, ez olyan mint a szívverés!" - Lola Malik
"Nem tehetek róla, sose ment a színlelés, adom magam mindig, ez olyan mint a szívverés!" - Lola Malik
Lola Malik
Sziasztok! A becses nevem, amit a híres énekes Zayn
Maliktól, azaz az apámtól és a híres modell Carmen Philipstől, azaz az anyámtól
kaptam Lola Winter Malik. Egy nem szokványos 14 éves lány egy nem szokványos
családból. Igazából imádom a családom! Hisz nem rokonok, de én mégis annak
tartom őket. És hogy mégis ki tartozik az én családomba? A híres neves One
Direction és a feleségeik plusz a gyerekeik. És most felmerül bennetek az a
kérdés miszerint kik ők és hogy kerültek az életünkbe. Mindent a maga idejében.
Nos, akkor talán kezdjük apuékkal. Igazából róluk nemigen
tudok mit mesélni, mert jobban szerették, ha ez homály marad a számomra. Így
inkább hagyom is őket. Inkább mesélem Liam bácsi sztoriját. Hát nem fogjátok
kitalálni ki a felesége. Nem más, mint a gyönyörű és csodálatos táncos lábú
Daniella Peazer. Anya és apa lagziján újra találkoztak és megbeszélték, hogy
nagyon hiányoznak egymásnak és még mindig szeretik a másikat, az esküvő napján
4 csoda is történt. Az első, hogy a szüleim összekötötték az életüket, a
második, hogy újra összejött Liam és Dani, a harmadik és a negyedik egyben a
legfontosabbak: megfogantam én és legjobb barátnőm Violet Helena Payne. Liam és
Dani rá egy évre összeházasodtak. Na, ennyit a Payne családról.
Jöjjön Niall bácsi. Nos, ő élete szerelmét akkor találta
meg mikor én megszülettem, ugyanis a drága szöszi ír manó beleszeretett az
egyik nővérbe, Odett Clarkba. Nekik három éve megszületett a kis édes
csöppségük Patrick Horan. Komolyan zabálni való az a tünemény. Azóta boldogan
él a Horan família, sőt már tervezik a második kis bébit.
A híres Harry Styles a nagy nőcsábász még mindig keresi a
nagy Őt. Sajnos egyik lány sem tökéletes neki, aki eddig az útjába akadt, de
reménykedem, hogy minél hamarabb megtalálja az igazit, pont úgy, mint legjobb
barátja Louis bácsi. Louis nem tétlenkedett előttem egy évvel és négy hónapja
megszületett a kicsi Tomlinson, aki mára már nem is olyan kicsi. Benjamin
Tomlinson egy évvel és négy hónappal idősebb nálam, azaz idén tölti a tizenhatot.
Kit is hagyhattam ki? Ja, igen! Adam és Nate bácsi.
Nateről nem tudok sok mindent, mert beállt katonának így minden hónapban kapok
egy levelet tőle, hogy mi történt vele, és hogy megkérdezze velem mi történt.
Nagyon hiányzik, de sajnos ez van, nem lehet ellene mit tenni. Na és
Adam...sajnos róla sem tudok sok dolgot csak annyit, hogy járja a világot. Mint
Natetől tőle is havonta kapok egy képeslapot, amiben leírja milyen csodálatos
dolgokat láthatott, és hogyha visszatér hova visz majd el engem. Hát nem
aranyos?
Mindenki boldog és felhőtlen életet él kivéve én, ugyanis
holnap nekem végem...
Új suli, új osztálytársak, új barátok és remélhetőleg az
első szerelem. Sajnos eddig nem voltam szerelmes és ebből adódik, hogy még soha
nem csókolóztam és soha nem feküdtem le senkivel, amit minimum tizenhét éves
koromig nem is akarok.
Egy kicsit elkalandoztak a gondolataim miközben az
ágyamban feküdve a tévét kapcsolgattam, hátha találok valami normális műsort,
de semmi.
- Lola! - kiáltott a földszintről apa, mire nagy nehezen
kimásztam és lecsoszogtam.
- Igen? - kérdeztem kómásan mivel alig tíz perce keltem
fel. Amint jobban kinyitottam barna íriszeim megláttam legjobb barátnőmet,
Violettát, aki egyből elejtette bőröndjeit és sikítva a nyakamba ugrott. Na,
igen. Mi már csak ilyenek vagyunk. Két karomat szorosan fontam köré és még a
szuszt is kinyomtam belőle, amin mindketten elnevettük magunkat. Imádom ezt a
lányt és ez kölcsönös, ugyanis egy napon fogantunk meg és egy napon születtünk
is meg. Azóta, a nap óta elválaszthatatlan barátnők lettünk és mindig kiálltunk
egymás mellett, akárkinek volt is igaza. Soha nem veszekedtünk, amin
meglátszódik, hogy mennyire szeretjük egymást, hogy még bántani se tudjuk a
másikat. Két puszit nyomtam az arcára, amit ő viszonzott és visongva mesélte a
nyaralását, míg én visongva hallgattam őt. Vicces látványt nyújthattunk. Anyu
és apu, pedig bementek a konyhába Liammel és Danival. Felrohantunk a szobámba,
majd levetődtünk az ágyamra és heves csevegésbe merültünk. Mindent
kitárgyaltunk és kitértünk még a legkisebb részletekig is, mint például milyen
színű ruha volt rajta vagy, hogy milyen volt a körme és ilyesmi. A szüleivel
Hawaii-on nyaraltak, amiért nagyon irigyeltem őket, de anyuék megígérték, hogy
elvisznek oda, mire persze hangos sikítás volt a jutalmuk.
- Úúú, te és olyan pasik voltak, hogy csak ámultam és
bámultam! De mivel nem azért mentem, hogy pasizzak, hanem hogy a családdal
legyek, így inkább még rájuk sem figyeltem, ami nálam nagy szó! – vigyorgott
elégedettem csípőre tett kezekkel és bólogatott, hogy végre nem pasizott, hanem
Liamékkel foglalkozott. Hangosan felkacagtam, mire hátradőltem és a plafont
kezdtem bámulni, majd azonnal elkomorultam. Vi befeküdt mellém és csendben
gondolkoztunk. – Nem akarok holnap suliba menni… - dünnyögte szomorkásan, mire
együtt érzően sóhajtottam egyet.
- Hidd el én se. De nézzük a jó oldalát! Velem járhatsz
egy osztályba! – vigyorogtam, mire fejbe csapott egy párnával, így persze
kialakult egy párnacsata. Összevissza ugráltunk az ágyon egymást püfölve, majd
hirtelen megálltam. - Valami hiányzik… - suttogtam a nagy csöndbe.
- Én tudom mi! – visongott Vio, majd leugrott az ágyamról
és a hifihez rohant, amit egyből benyomott, így a hangszórókból üvöltött Avicii
egyik kedvenc száma a You make me. Röhögve énekeltük végig az egészet és még a
következő 50 számot is. Szerintem lent a szüleinknek megfájdult a fejük a sok
visítozástól és a dübörgő zenétől. Lerohantam a lépcsőn be a konyhába észre sem
véve a felnőtteket, majd a hűtőből kivettem egy liter kólát, a szekrényből
pedig öt csomag chipset, majd szó nélkül visszafutottam a szobámba, ahol Vi a
laptopomon hevesen pötyögött valamit. Lehuppantam mellé és nézegettem, hogy
mégis mit csinál. A Facebookon írogatott egy Daniel Black nevű sráccal, aki
állítólag az évfolyamtársunk lesz. Azonnal rámentem a képeire, hogy szemügyre
vegyem és őszintén kellemesen csalódtam benne, mert egy nagyon helyes fiú.
Vioval szokás szerint azonnal elkezdtük őt pontozni minden mértékben, majd
összességében tízből nyolcat kapott, ami elég jó eredmény azt nézve, hogy eddig
a legmagasabb pontszám hat volt. Elismerően méregettük, majd miután meguntuk a
képét bámulni felmentünk az új sulink honlapjára és nézegettük kik lesznek az
osztálytársaink és az évfolyamtársaink. Sajnos nem értünk a végére, mert közben
anyu benyitott, hogy Violetéknek ideje hazamenniük, mert holnap iskola.
Legnagyobb bánatunkra elbúcsúztunk egymástól, majd elmentek. Mivel már elég
későre járt, így elmentem és gyors lezuhanyoztam, majd a hajam megszárítottam
és felvettem a pizsim. Bebújtam a pihe-puha ágyamba és már csak arra emlékszem,
hogy a telefonomat nyomkodtam.
Reggel az ébresztőmre keltem, ami pontosan fél hetet
mutatott. Nyögvenyelősen lerántottam magamról a takarót, majd becsoszogtam a
fürdőmbe és belenéztem a tükörbe. Hát szinte sokkot kaptam a látványtól. A
hajam teljesen elaludtam, ami miatt az ájulás kerülgetett, míg a szemem alatt
akkora karikák voltak, mintha bevertek volna nekem. Na, ezt azonnal orvosolni
kell! Elővettem a hajvasalóm és a sminkes táskám, majd egyből szépíteni kezdtem
magamon. A vasalót bedugtam a konnektorba és bekapcsoltam, míg elővettem a
fésűm és használatba vettem. Gyorsan egyenesre varázsoltam a hosszú sötétbarna
hajamat, majd elővettem a kőpúderem és felkentem magamra a szempillaspirállal,
szemhéjtussal és szájfénnyel egyetemben. Miután elégedetten pillantottam a
tükörbe mindent elpakoltam és rohantam vissza a szobámba és azonnal a
szekrényembe bújtam, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Mivel ünneplőbe
kellene menni, ezért előhúztam egy fekete csőnadrágot és egy fehér trikót, alá
pedig egy fehérnemű szettet, majd egy blézert legfölülre. A kék Nike tornacipőm
gyors magamra húztam, majd elővettem az ugyanolyan színű Adidas válltáskám és
beledobtam egy füzetet meg egy tollat, ja és persze a bizonyítványom. Az irataim
a sminkem és a kulcsom is elraktam, majd az íróasztalomhoz léptem és felvettem
egy nyakláncot és az órámat, míg a telefonomat a zsebembe passzíroztam a fülhallgatómmal
együtt. Lerohantam a lépcsőn és a konyhába rohantam, ahol apu az asztalnál ült
és itta a reggeli kávéját, mire elsuhantam mellette és egy cuppanós puszit
nyomtam az arcára.
- Jó reggelt! – köszöntem vidáman és anyuhoz rohantam,
aki a kezembe nyomott pénzt, hogy vegyek valami kaját magamnak. Egy puszival
köszöntem meg, majd elköszöntem tőlük és kiléptem a házból. Vio szokás szerint
már várt rám, hogy együtt induljunk suliba, de most kivételesen a másik irányba
ugyanis új suli, új útvonal. Egész úton arról fecsegtünk, hogy vajon lesznek-e
helyes srácok és lesznek-e hisztis libák vagy éppen nagyképű parasztok. Biztos
vagyok benne, hogy lesz, hisz melyik suliban nincs? Egész úton a gyomrom
görcsben volt és azt hittem, hogy elájulok és beesek az egyik bokorba.
Sajnos ez nem történt meg épségben odaértem a sulihoz és
ezermilliónyi diák beszélgetett több csoportra osztva, ezzel jelezve, hogy ők a
suli menői, akik ráérnek csak becsengetéskor bemenni és az sem számít, ha
elkésnek róla, mert nagyívben leszarják az iskolát. Nos, hát én is ilyen vagyok
annyi a különbség, hogy nem vagyok menő…vagyis hát oké sokan akarnak velem
barátkozni, de csak azért, mert gazdag vagyok és apum egy pop csillag volt
anyum pedig egy dögös modell. Hát az élet nem mindig fényes. Amint beléptünk a
suliba két felsőbb éves eligazított minket, hogy az udvarra kell menni, így hát
arra felé vettük az irányt. Elég sok diák volt, már rajtunk kívül, így gyors
megkerestük a 9.A feliratot és oda besorakoztunk leghátulra. Vi és én görcsösen
fogtuk egymás kezét és próbáltuk elterelni a figyelmünket azzal, hogy beszélgettünk
és nem figyelünk semmi másra. Hát valamennyire sikerült, mert mindkettőnk
szorítása gyengült végül már csak röhögve álldogáltunk egymás mellett. Miután
mindenki megérkezett elkezdődött az újév megnyitása, azaz az igazgató (aki meg
kell, hogy valljam nagyon fiatalos és csinos) elkezdte a monológját, azonban ez
a diri nem olyan többi. Nagyon röviden és viccesen elmondott mindent, majd
mondta, hogy mindenki menjem az osztályával a termükbe. Hát nekünk mivel nem
volt itt az osztályfőnökünk, így csak álldogált egy helyben az osztály. Az
igazgató azonnal odalépett hozzánk, majd mondta, hogy kövessük…Mi a franc? Az
ig. az osztályfőnökünk? Azt a rohadt… Vioval csak ámultunk és bámultunk, míg a
sor legvégén csoszogtunk a többiek felé. Az oszt.fő amint meglátott minket
egyből hátrajött és mosolyogva figyelt minket.
- Örülök, hogy az én osztályomba kerültetek… - mosolygott
sejtelmesen, mire Vivel hatalmas vigyorra húztuk a szánkat.
- A Tanárnő esetleg netán One Direction rajongó volt? –
kérdeztük barátnőmmel kórusban, mire az ig. elnevette magát.
- A legnagyobb. – mondta büszkén a tanárnő.
- És Önnek ki volt a kedvence? – kezdtünk csevegésbe.
- Hát még mindig a kedvencem. Találgassatok. Annyit
elmondok, hogy egy nagy nőcsábász volt. – kacagott fel az oszt.fő, amiből
egyből rájöttünk.
- Harry! – kiáltottunk fel Violettel. A tanárnő
vigyorogva bólogatni kezdett, majd miután beértünk a terembe azonnal
elfoglaltuk a leghátsó sort, ugyanis egyes padok voltak, így én beültem
középre, balra pedig barátnőm, míg jobbra egy srác, aki árgus szemekkel meredt
rám.
- Mivan?! – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Benjamin fordulj előre, kérlek! – szólt a Tanárnő, mire
a srác kacsintott egyet, majd elfordult. Hát jó… Amúgy megnézve egész helyes
srác, sőt! Nagyon is jóképű! – Először is szeretnék bemutatkozni. Carol Hope
vagyok az osztályfőnökötök és egyben az iskola igazgatója is. Örülök, hogy
ilyen osztályom lett, mint ti és nagyon remélem, hogy jól kijövünk, majd
egymással. Akkor kezdjünk neki! Benjamin kérlek, szedd be mindenkitől a
bizonyítványokat! – szólalt meg a tanárnő, mire az engem bámuló fiú felállt és
körbement, hogy beszedje, majd lerakta a tanári asztalra a 12 darab
bizonyítványt. Hát igen csak 12-en vagyunk. Nem valami sok, de nekem ez így
pont jó.
Te jó isten! Azt hittem, hogy elalszok az első három
órán! Csak a könyveket kaptuk meg és leellenőriztük az adatokat, hogy minden
rendben van-e és ez tartott háromszor 45 percbe! Könyörgöm, én egy ilyet 10
perc alatt lezavarnék! Szerencsére most 20 perces szünet van, de a többi 10
perces szünet, így elmentem a barátnőmmel a büfébe, ahol persze
szerencsétlenségemre beleütköztem az engem bámuló srácba. Nem mondott semmit
csak felröhögött, majd kikerült és elment a hasát fogva a nevetéstől. Fura. Ez
a srác tényleg fura! Mindegy, inkább nem foglalkoztam vele. Beálltam a sorba és
Vioval arról beszélgettük, hogy ennek a bizonyos Benjaminnak nincs ki a négy
kereke. Miután megállapítottuk, hogy dilis felkacagtunk, majd vettem egy csokis
croissant és egy üveg vizet, míg barátnőm kókuszos kekszet es almalét.
Visszamentünk a termünkbe, majd miközben csacsogtunk megettünk a vett
ételeinket. Sajnos becsöngettek, így mindenki leült a helyére és elkezdődött az
óra. A tanárnő bejött a terembe és leült a helyére.
- Nos, akkor most mindenki mutatkozzon be a többieknek.
Névsor szerint megyünk! – szólalt meg a tanárnő, majd egy fehér lapot nézegetett
és felolvasta az első nevet. – Alesha, kérlek! – a lány felállt és teljesen az
liba kinézete volt. Hosszú festett szőke haj, kivágott felső, miniszoknya és
kezében a telefonja, amiről látszódott, hogy éppen Twitterezik. – Légy szíves legközelebb
jobban öltözködj fel! – szólt rá az ig., mire a csaj csak megvonta a vállát.
Amint megszólalt azt hittem ott helyben megsüketülök, ugyanis olyan nyávogós
hangja volt, hogy azt még a macskák is megirigyelnék! Elkezdett ott papolni,
hogy ő milyen jó tanuló volt és hogy az apukája egy befolyásos ember és
szokásos blablabla… Szerencsére az oszt.fő gyorsan elhallgatatta, így jöhetett
a következő, aki nem volt más, mint a dilis. Hát ez szuper… – Benjamin. – szólt
a tanárnő, mire a gyerek felállt.
- Nincs mit mondanom. Benjamin vagyok, buktam, jóképű
vagyok a csajok álma… mi kell még? – kérdezte beképzelten, mire köhögésként
álcázva benyögtem, hogy „egoista”. Persze erre egy ketten elnevették magukat,
mire a srác gyilkos tekintettel méregetett engem. – Van valami bajod? – fordult
felém szikrázó szemekkel, mire egy vigyorra húztam a szám.
- Igen, te. – nevettem fel, mire már az egész osztály
elröhögte magát, kivéve a tanárt és Benjamint. Pedig vicces volt.
- Elég legyen Lola! Akkor most te jössz! – parancsolt rám
a tanár, mire kiegyenesedtem a széken, majd nagy nehezen felálltam és körbe
néztem. Megköszörültem a torkom, majd belekezdtem.
- Lola vagyok. Én egyesekkel ellentétben jó tanuló
vagyok. – céloztam erre Ben bukására. – Gyorsan szoktam barátkozni remélem ez
most is meg lesz. – mosolyogtam körbe bíztatóan, mire többen is
visszamosolyogtak. Ez jó jel. – Szeretek rajzolni és kosarazni. Mások szerint
társasági lény vagyok. Legjobb barátnőmmel jöttem ide… - fordultam Vio felé,
majd vissza az osztály felé - …és remélem, hogy jól kezdem a sulit. – fejeztem
be, majd leültem.
- Esetleg a vezetéknevedet nem szeretnéd elmondani?! – szólt
közbe Benjamin, mire összeszűkült szemekkel meredtem rá.
- Tudtommal te sem mondtad el! – vágtam vissza ugyanis
eszem ágába sincs elmondani, hogy a Malik családból származok, mert akkor
megint csak az lesz belőle, hogy azért barátkoznak velem, mert egy popsztár
volt az apám.
- A becses vezetéknevem Tomlinson. – szólalt meg
gúnyosan, mire az állam a padlót súrolta.
- Ugye most csak viccelsz, hogy a tündéri Eleanornak és a
vicces Louisnak egy ilyen fia van! – vágtam rá kapásból és mértem végig bunkón
egy fintorral az arcomon, mire a fiú sértődötten nézett rám.
- Viszont, ha te Tomlinson vagy akkor elmondom, hogy egy „családban”
vagyunk. – mutogattam macskakörmöket a levegőben, mire kérdőn felém fordult. –
A teljes nevem Lola Winter Malik. – nyomtam meg erőteljesen a Malik szót, mire
elkerekedett szemekkel figyelt engem.
- Na, erre mit lépsz Tomlinson? – szólalt meg legjobb
barátnőm, mire Ben felé fordult.
- Te mit szólsz bele! Nem rád tartozik! – válaszolt bunkón
a fiú, mire elnevettük magunkat Vivel. – Most meg mit röhögtök?! – szórt villámokat
a szemeivel felénk.
- Jajj, butuska Benji… - vágott vissza gúnyosan Vio, mire
ismét felröhögtem – Tudod mi a nevem? Violet Helena Payne! – röhögtük el
magunkat ismét, mire Benjamin majdnem dobott egy hátast a hír hallatán.
- Jól van Violet és Lola elég lesz, megleckéztettétek,
most már elég. – mosolygott ránk kedvesen a tanárnő. Barátnőmmel azonnal előre
fordultunk és angyali tekintettel mosolyogtunk rá.
- Elnézést Tanárnő! – szólaltunk meg kórusban, mire
valami dünnyögést hallottam Benjamin felől.
- Hülye libák… - morogta magának, mire egy hatalmas
vigyor kúszott az arcomra. Szerintem még sosem győzték le. Ennek is itt volt az
ideje.
Szia. Nagyon vartam mar a reszt. Nekem tetszik csak nem ertem hogy jott ez a nagy idobeli ugras a storyban? Mert a 24. Resz a telefonhivas. A 25.peddig mar Ĺola szemszoge. Imadtam. Kovit
VálaszTörlésHat mivel nem tudtam eldonteni hogy happy vagy depi legyen igy lett ez:)
TörlésIrsz majd egy viśsza emlekezo fejit,hogy mi tortent abban a 14 evben?
TörlésEloszor: en fejit nem irok max fejezetet (bocsanat de utalom ha valaki rovidit) masodszor: majd a tortenetben lesz rola szo mint pl visszaemlekezes vagy ilyesmi de nagyon nincs tervben meg semmi mert egy ideje nem vagyok onmagam...sajnalom
Törlésén azt nem értem akkor most lolának ki az anyja ?
VálaszTörlésDrága Olvasó! Kérlek ne fárassz. Komolyan....az elején írtam, hogy Carmen az anyja és Zayn az apja...eszem megáll az ilyen kommentektől... mindegy inkább nem idegesítem fel magam. Carmen az édesanyja Lolának! Olvasd el mégegyszer és értelmezd! Könyörgöm...
Törlés