3.rész - Stréber (2.évad)

KOMIZZATOK!<3

"A múltban tett dolgok meghatározzák a jelenünket és jövőnket. Az már csak a mi saját szociális problémánk, ha ezt elcsesszük. És akkor még finoman fogalmaztam." - Harry Styles 

Lola Malik

Szombat! Éljen! Vártam már ezt a napot, ugyanis ma megyek randira Hugo-val! Olyan szexis, hogy legszívesebben letámadnám! Tudom, tudom most ribancnak néztek...de nem tehetek róla! Már 12 éves korom óta érdekelnek ezek a dolgok, ezért sem újdonság, hogy már pornót is néztem. Tudom, most egy kurvának néztek, de ha körülnéznétek, észrevennétek, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ilyen. Az előző osztályomba is volt olyan barátnőm, akivel ilyen téren egyezett a személyiségünk. Fura, de mégis néha már vagyok arra, hogy szerelmeskedjek egy fiúval. Ne értsétek félre, nem a szexre gondolok, hanem a szeretkezésre. A kettő dolog teljesen különbözik egymástól!

Heves léptekkel indultam meg lefelé a lépcsőn, és persze bénaságomhoz híven, majdnem lezúgtam az utolsó foknál, ha hirtelen nem kap el valaki hátulról. Szorosan tartott közel magához, úgy hogy a hátam hozzásimult a mellkasához, így érezhettem gyors szívverését. Jellegzetes illat bódítóan hatott rám, amitől egy picit bekábultam, de mégsem hagytam, hogy összeesek. Pedig legszívesebben a térdeim felmondták volna a szolgálatot, de nem hagytam nekik, ezért erőt vettem magamon és kiegyenesedtem. Mikor eljutott a tudatomig, hogy ki is tart ilyen közel magához, megfordultam, majd gyilkos tekintettel meredtem rá. Megpróbáltam kirántani a kezem fogása alól, de nem sikerült, mert reflexből adódóan, még erősebben fogott, de még nem fájt.

- Engedj el Benjamin! - sziszegtem fogaim között, összeszűkült szemekkel. Arca borzalmasan közel volt az enyémhez, amiért lehelete megcsapott és ajkai az enyémeket súrolta. Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de valami taszított is egyben. Lehet az, hogy csak játszadozik velem, lehet, hogy csak egy egy éjszakás kaland lennék a számára, nem lehet tudni. Mégis ezek után is, úgy érzem, hogy szükségem van Rá, mert Ő megvédhet mindentől. Folyamatosan szemeimbe nézett, míg én csak az ajkait tudtam kémlelni. Borzalmasan lassan közeledett felém, amitől kezdett teljesen a vágy uralni. Végre valahára megcsókolt, mire én hevesen válaszoltam. Téptük egymás ajkait, ami miatt a falhoz nyomott, így a tapéta és közé szorultam teljesen, de egyáltalán nem bántam. Sőt, kifejezetten örültem neki. Kezeim felvándoroltak a nyakán keresztül a hajába, amit ráérősen, mégis erősen meghúztam azt. Kezei lejjebb csúsztak a fenekemre, amibe keményen belemarkolt. Megharaptam alsó ajkát, mire egy férfias nyögés szakadt ki belőle, de nem volt sok ideje levegőhöz jutni, mert azonnal visszahúztam magamhoz.
- Ugorj. - szakadt el egy másodpercre, majd újra heves csókcsatába kezdtünk. Engedelmeskedtem neki, így masszívan fogott karjai között, majd elkezdett felfelé menni. A folyóson szinte azonnal leálltunk, Ben a falhoz nyomott, mire pólója szegélyéhez nyúltam és egy mozdulattal leszedtem Róla, amit viszonzott. Kezeim egyből bevándorolták felsőtestét, hogy kitapinthassam feszülő izmait. Ágyékát az enyémhez nyomta és éreztem, hogy kezd dudorodni. Nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet, mert akkor hazudnék. Egyszerűen a mennyekben éreztem magam, miközben édes ajkaival falta az enyémeket. Jó érzés volt, hogy kezei közt lehettem, hisz valljuk be, fura érzéseket táplálok iránta.
- Bocs, zavarok? - horkantott fel valaki, mire szemeim azonnal kipattantak és elváltam Tomlinsontól. Barátnőm villámló tekintettel meredt rám, míg Harry(?) csak halkan nevetgélt. Violet hangosan trappolva elhagyta a folyosót, míg Styles minket fürkészett. Ben leengedett, mire lehajoltam a fölsőmért és azonnal felhúztam. A fiú is hasonlóan cselekedett, majd egymás szemébe kezdtünk nézni. Íriszei boldogságot sugároztak, mire összehúzott tekintettel meredtem rá.
- Khm.. - köhintett egyet a folyosón lévő egyetlen nagykorú, mire egy fintor kíséretében felé fordultam.
- Mi van?! - hangomban elég erős volt a düh, ami nem volt más mint gyűlölet. Styles-val nem vagyunk valami jóban, de csak is az ő hibája, hogy ilyen a kapcsolatunk! Minek kellett azt tenni?! Ahj, mindegy, muszáj lenyugodnom, mielőtt kirobbanok. Gyors léptekkel indultam meg a lépcső felé, ahol Harold állt, így keményen a vállának ütköztem, majd mentem tovább. Ki nem állhatom! Hányingerem van tőle! Majdnem tönkretette az egész családunkat! Fúj, rosszul lettem tőle!

Harry Styles

Én megértem, de már elfelejthetné a dolgot! Könyörgöm, az eset már több éve volt! Mi a francért kell még mindig felhánytorgatni? Jó ő még csak egy kölyök, de akkor is!
- Jól érzem, hogy nem bírjátok egymást? - szólal meg Benjamin, miközben tekintete köztem és a lépcső között játszadozott.
- Mit akarsz tőle? - tereltem a témát, két okból is. Egy; semmi köze ahhoz, hogy miért vagyunk rosszban, kettő; ha megbántja Lolat én megölöm. Számomra mindig is Lola volt a kedvencem és nem tudom miért. Alapjáraton édes volt már kisbaba korában is, és mindig annyira jól elvoltunk...addig az esetig...
Ben egyből kussba maradt és erősen meredt maga elé. - Halljam. - morogtam, majd közelebb léptem hozzá. Állkapcsom megfeszült és szemeimmel ölni tudtam volna, de valami mégis gátolt abban, hogy kiosszam. Talán az, hogy a legjobb haverom fia. - Meg ne merd bántani! Mert ha igen...én elevenen megnyúzlak. Megértettél?
Ijedten nézett rám, majd keményen bólintott és elhúzott. Ahj, nem akarom, hogy elkövesse azokat a hibákat, mint én. Pár év múltán rájöttem, hogy rossz ötlet volt összetörni annyi lány szívét, és annyi egy éjszakás kalandot csinálni. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, mire kihúztam a zsebemből és megnéztem ki hív. Ismeretlen.
- Igen, Harry Styles. - szóltam bele egy kicsit rekedtes hangon.
- Harry? Végre. Van egy kis gáz. De mindegy is, a lényeg, hogy mi van a srácokkal? - szólalt meg Louis.
- Mi? Mi történt? Jó mindegy, majd elmeséled. Louis én esküszöm kinyírom a fiad, ha meg meri bántani Lolat! - hangomban düh csengett.
- Mi van Lolaval és Bennel?! - Zayn éles hangja hatolt a fülembe, mire beharaptam az alsó ajkam.
- Ki vagyok hangosítva igaz? Louis bazd meg miért nem szóltál?- szóltam rá legjobb barátomra, mire csak egy "Hoppá" volt a válasz. Szabad kezemmel megdörzsöltem az orrnyergemet, majd belekezdtem óvatosan kifejteni, hogy mit is láttam.
- Louis, Zayn enyhén szólva kanosak a kölkeitek. Egyikükön sem volt felső, mikor rájuk találtam a folyosón, miközben egymás szájában turkálnak a nyelvükkel. - lehet nem voltam elég óvatos, ugyanis így is elég durván fejeztem ki magam.
- Üzenem Benjamin Tomlinsonnak, hogy akkora fülest fog tőlem kapni, ha megtudom, hogy kihasznált egyetlen egy lányt is! - hallottam meg Eleanor hangját, anyai szigorral.
- Na és mi van Patrickkal? - csendült fel Odett is, mire már a fejemet fogtam.
- Ő teljesen jól van, a többiek gondosan vigyáznak rá. Liam mielőtt kérdeznéd, Violettel sincs semmi gond. - amint kimondtam az utolsó szót, lentről a lányok hangját hallottam meg, amint veszekednek egymással. - Tévedtem. Várjatok. - suttogtam bele ijedten, ugyanis nincs kedvem egy csaj bunyóhoz. Gyorsan szedtem a lábaim, majd amint leértem csöndben figyeltem a történteket.
- Te meg mibe vagy?! Mondhatom nagyon jó legjobb barátnő vagy! - visított Violet, ami miatt egy fintor futott végig az arcomon.
- Hogy én?! Te beszélsz?! Amióta a szüleink elhúztak, ki tudja hova, azóta csak azzal a hülye Daniellel törődsz! És én?! Engem leszarsz nagy ívben! Azt sem tudod, hogy min megyek keresztül...ja de mégis, hisz te mindig mindent jobban tudsz nálam! Annyira egy okoskodó álszent hülye liba vagy, mindig csak magaddal törődsz! Azon sem csodálkoznék, ha már Daniel megfektetett volna! - üvöltött teli torkából Lola és csak ekkor vettem észre, hogy a hangja mennyire hasonlít az apjáéra. Ugyanúgy elővillantak azok a különleges hangszínek, ami csak Zaynnek van.
- És te! Benjaminnal, akit tudtommal rühellsz, azzal elég közeli viszonyba kerültetek, ha a szemem nem csal. - gúnyosan csengett mini Payne hangja, amitől szemeim kitágultak. Oké kezd eldurvulni a helyzet...de attól még elég izgis. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége.
- Erről beszélek! Nem törődsz velem, azt sem tudod mit érzek! Könyörgöm az elmúlt pár napban hányszor kérdezted meg tőlem, hogy mi van velem, minden rendben? Egyszer sem! Én persze vagy ötezerszer megkérdeztem és csak az idióta pasidról tudtál áradozni, miközben bennem olyan érzések kavarognak, hogy azt sem tudom már, hogy fiú vagy lány vagyok-e! - Lola hangja kétségbeesetten hangzott, míg szemeibe könnyek szöktek és szinte összeesett. Na jó tévedtem, mert pár másodperc múlva összeesett.
- Le kell tennem. - szóltam bele azonnal a telefonba és kinyomtam, majd csak egyszerűen leejtettem és Malik után kaptam. - Hé Lolita, ébresztő! Kelj fel Drága! - gyengéden megcsapkodtam az arcát, de nem válaszolt. Közben mellettem Violet már hívta a mentőket, amiért nagyon hálás voltam érte. Gyors levettem magamról a pulóverem, amit Lola feje alá tettem, majd megnéztem a pulzusát. Teljesen normális volt, mégis aggasztott valami. Ő sosem volt ilyen ájulós típus, sőt az immunrendszere és minden egyéb dolga, nagyon erős. Pár percen belül a mentősök is megérkeztek, akiket Violet kísért be. Borzalmasan izgultam, hogy mi lehet a pici lánnyal, hisz imádom őt. Nem tudom mit csinálnék magammal, ha valami súlyosabb baja lenne.

Egy fél órája hozták be, csak én jöttem hozzá, Ben és Violet otthon maradtak Patrick-val. Telefonom hangos zenélésbe kezdett, mire idegesen húzogatni kezdtem a képernyőn az ujjamat, hogy végre felvegyem és beleszólhassak.
- Igen? Harry Styles. - szólaltam meg alig hallhatóan.
- Mi történt? - szinte egyszerre ordibáltak a telefonba, mire majdnem megsüketültem.
- Még én sem tudom oké? Totál ideges vagyok, hogy mi lehet a hercegnőmmel! Azt se tudom, hogy hol áll a fejem! Teljesen kész vagyok, mert félek, hogy mi van vele! És még ti is! Mi a franc történt veletek?! A gyerekeitek számítanak rátok, baszki! És képzeljétek, még csak most jutott el a tudatomig, hogy mi is történt igazából! Lola egyszer csak elájult, összeesett, a lábai feladták a szolgálatot, elvesztette az eszméletét, mondjak még több szinonimát?! - akadtam ki elég rendesen a többiekre. Ideges és dühös voltam. A vonal másik végén hirtelen csönd lett, nem szólalt meg senki. - Na mi van, erre már nem tudtok mint mondani igaz?! A gyerekeitek, oké önállóak és életképesek, de teljesen el vannak veszve! Kész idegroncsok a sok felelősség miatt! Erre még nem készültek fel! És könyörgöm Lola és Violet még csak 14, míg Ben csak 16! Rickyről meg nem is beszélek! Magyarán, még csak tizenévesek és újdonságokat akarnak kipróbálni! Nem hinném, hogy örülnétek, ha most Lola szíve összetörne Ben miatt, aki csak valljuk be kihasználná, Violet pedig egy tuskóval van együtt, ugyanis egyszer láttam már a csávót, és mit ne mondjak össze-vissza csalja a barátnőjét, Ben pedig kezd olyan lenni, mint én 18 évesen! Egy éjszakás kalandok kellenek neki! Nem hinném, hogy pont Lolaval kéne kezdenie! Mert akkor esküszöm, hogy kitekerem a nyakát, amiért meg merte bántani a hercegnőmet! - csak mondtam és mondtam, ki kellett már jönnie belőlem. Hirtelen valami recsegést hallottam a vonal másik végéről, majd Zayn szólt bele.
- Most csak én beszélek, a többiek sokkos állapotban vannak. Kérlek, könyörgöm, vigyázz Lolara. Ő a mindenem. Beleőrülnék, ha történne vele valami. Könyörgöm Harry...tudom mennyire szereted őt, és hidd el még mindig imád téged, te vagy a kedvence, csak nehéz leküzdenie a dolgokat. Ugyanolyan makacs, mint én. Harry...ne mond, hogy nem érdekel, mert most is Hercegnőnek hívtad, ezek után is. Borzalmasan szeretitek egymást, kérlek vigyázz rá! - kétségbeesetten suttogott nekem, ami miatt vettem egy mély levegőt.
- Tudod, hogy soha nem hagynám, hogy bármi baja is essen... - hangom ellágyult, hisz nem tagadom, oda és vissza vagyok a kis csajért. - Várj jön a doki, megvárod, hogy mit mond? - kérdeztem érdeklődve, lenyugodva.
- Persze... - hangján már hallottam, hogy nagyon ki van borulva, érzelmei szerintem teljesen ellepik a fejét.
- Ön Harry Styles? - kérdezte az orvos. Csak egy bólintással válaszoltam. - Miss Malik teljesen jól van, a kimerültség eluralkodott rajta. A kiváltó okát én ugyan nem tudom, de valószínűleg a sok tanulás miatt lehet, mert amint felkelt, annyit kérdezett, hogy hány óra, mert tanulnia kell. Kérem, próbálja meg leszoktatni arról, hogy még hajnalban is tanuljon, mert nem tesz jót az egészségének, hisz még csak fejlődő szervezet, szüksége van a minimum nyolc óra alvásra. Szóval, sok pihenésre van szüksége. Ma már haza is mehet, csak még elvégzünk rajta pár vizsgálatot.
- Rendben, köszönöm. - azonnal megnyugodtam, amint felfogtam a hallottakat.
- Na, na, na mi az, mi a baja a Kincsemnek? - Zayn izgatottan szólalt meg, mire egy nagyon, de nagyon halvány mosoly ült ki az arcomra.
- Egyszerűen fogalmazom meg. Lola stréber. Túl sokat tanul. A kimerültség volt az oka az ájulásnak. - nevettem fel egy kicsit, mert ez eléggé abszurd. A menő, vagány, beszólongatós Lola egy stréber.
- Hála a jó istennek, hogy csak ennyi a baja... - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten, majd folytatta. - Harry...én mindent köszönök.
- Nincs mit köszönnöd Zayn. Szeretem őket, csak mérges vagyok rátok, amiért ennyire felelőtlenül itt hagytátok őket. Ennyi az egész. De ha most megbocsájtasz le kell tennem, megyek a lányodért, hogy hazavigyem. - nemes egyszerűséggel kinyomtam és a zsebembe csúsztattam a telefont.