2.rész - Fura (2.évad)

Sziasztok! Nos itt is van az új rész :) remélem tetszeni fog nektek :) Igazából csak annyi hozzáfűzni valóm van az egészhez, hogy fent a menükben, vagy egy új menü ahol bemutatom az osztályt :) Nézzétek meg ;)
Ja igen, komizzatok is!!!!!
Puszi P.Z. <3

"Néha már nem tudom mit gondoljak...Minden zavaros! Eddig olyan jól megvoltam az életemmel együtt, de most egycsapásra minden a feje tetejére állt! És nem tudom mitől..."- Lola Malik

Lola Malik

Amint kinyitottam a szemeim, azonnal be is csuktam, mert a holdfénye szinte megvakított. Amint hozzászoktam, megláttam az új szobám  falát. Hogy kerültem én fel? Nem a kanapén aludtam el? És mégis hány óra van? Íriszeim az órára siklottak, ami hajnali hármat mutatott. Te jó isten.. Miután eljutott a tudatomig, hogy mennyi az idő lehunytam a szemeim. De azonnal ki is pattantak, mikor megéreztem, hogy egy mellkason fekszek és hogy egy kar öleli át a hátam. Óvatosan felnéztem az alattam fekvő arcára, mire rájöttem, hogy ez csak Ben. Ben?! Mi a francokat keres Benjamin az ágyamban?! Úristen mi történt tegnap este? Na jó nem megyek semmire, ha kiakadok. Gondoljuk át a dolgokat. Halvány emlékképek arról, hogy felhozott a szobámba, majd már csak annyi, hogy megkérem aludjon velem. Hogy mit kértem?! Én meg vagyok hülyülve?! Úr isten...egy biztos; nem vagyok százas! Nincs ki a négy kerekem, hogy ezt kértem! Mi ütött belém?! Na jó Lola nyugodj meg..hát öhm..őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Most ébresszem fel és küldjem el? Azért annyira szívtelen még én sem vagyok..és különben is..eléggé tetszik ez a helyzet..én és ő, a mellkasán fekszek, ami meleg, puha és izmos. Oké nincsenek kockái (nem is kell pfff) de érezhető, hogy izmos. Erős karjával szorított magához, míg nekem az egyik lábam felhúzva az övéin pihent. Óvatosan megemeltem a takarót és csak reménykedni tudtam, hogy van rajtunk ruha. Hát félig-meddig eltaláltam, mert mindkettőnkön csak fehérnemű volt. Kezem a hasára simítottam, majd ott is hagytam, míg fejem a mellkasán pihent és élveztem a pillanatot.
- Tetszik? - hallottam meg rekedtes hangját, mire rémült arccal pillantottam fel rá. Jajj, ne...most ugye csak képzelődök? Hirtelen becsuktam a szemeim és úgy tettem, mintha aludnék, hátha elhiszi. - Tudom, hogy nem alszol... - suttogta és hangján hallatszódott, hogy vigyorog. - De inkább hagylak...élvezd csak a pillanatot... - suttogta halkan nevetve, mire egy mosoly kúszott az arcomra, de nem adtam fel kísérletem. Még szorosabban fogott és közelebb húzott magához, így testünk egymáséhoz simult.
- Aludj még... - törtem meg a csendet csukott szemekkel és álmoskás hanggal, mire Ben egy puszit nyomott a fejemre.
- Csak ha te is... - alig hallottam meg utolsó szavait, miközben az álom szinte elnyomott.
- Ühüm... - morogtam a mellkasába.

Szemeim azonnal kipattantak mikor az ébresztőm hangos dallama csendült fel az üres és halk szobában. Kezemet az ágyban a másik oldalra helyeztem, de csak a lepedőt markolásztam. Azonnal felültem, de nem kellett volna, ugyanis forogni kezdett velem a szoba. Miután kicsit enyhült a pörgés, körbenéztem. Rajtam kívül senki és semmi nem volt bent, amit eléggé furcsálltam. Vajon az estét csak álmodtam volna? De ha igen, akkor hogy kerültem az ágyamba? És mégis mi történt az este? Egyre több és több kérdés cikázott a fejemben, ami miatt egy kicsit megfájdult. 

Halk léptekkel indultam meg lefelé a lépcsőn, teljesen elkészülve a mai napra. A táskámban csak néhány dolog van, így könnyű volt. Bementem a konyhába, ahonnan fenséges illatok áradtak ki. Megpillantottam barátnőm, aki a sütő előtt csinálja a palacsintákat és Benjamint, aki éppen Patrickon igazgatja a ruháit.
- Reggelt - morogtam kicsit sem kedvesen, majd levágódtam az asztalhoz, mire Violet egy bögrét tolt elém mosolyogva. Forró tea gőzölgött, amit azonnal a kezembe vettem, majd fújni kezdtem. Kicsit égette az ujjaimat, de nem igazán érdekelt, mert szeretem a meleget. Szemeim az asztalon cikáztak össze-vissza, nem mertem Benre nézni a tegnap este után történtek óta. Féltem...féltem, hogy mit gondol az egészről és, hogy mit érez ezek után. Tekintetem azonnal megakadt egy rezgő telefonon, amin egy név díszelgett. "Alesha" mögötte pedig egy szívecske. Tomlinson érte nyúlt, majd felvette és azonnal nyálas csevegésbe keveredett. Hogy lehettem ennyire hülye? Miért is gondolhattam volna bármit is? Átvertnek érzem magam.
Felálltam, majd a teámat egy termoszba öntöttem és elraktam a táskámba. Felkaptam magamra a mellényem és Vans cipőm, elővettem a telefonom, amibe beledugtam a fülhallgatóm és elindítottam Eminem - When I'm Gone című számát.
- Elmentem. - jelentettem ki fagyosan, majd kifelé vettem az irányt.
- Hisz még nem is reggeliztél! - kiáltott utánam legjobb barátnőm, de nem foglalkozva vele, kiviharoztam a házból. Fülembe bedugtam a fülhallgatót és a zene ütemére doboltam az ujjaimmal a lábamon.Gyors tempóval igyekeztem a suliba, ami megtette a hatását, mivel 15 percen belül odaértem, azonban nem mentem be azonnal. Kint megálltam és elővettem a telefonom, majd a névjegyzékbe kikerestem Apa számát és megnyomtam a zöld ikont. Folyamatosan csak kicsöngött, majd hangpostára kapcsolt. "Ha nem vettem fel, akkor ne is zargass! Tudod mi a dolgod!" Hallottam meg nevető hangját, ami miatt egy halvány mosoly jelent meg arcomon, viszont fájt, hogy még nekem, a saját lányának sem vette fel.
- Szia Apu...öhm csak azért hívlak, hogy szóljak minden rendben van velünk...ööö...és igazából hallani szerettem volna a hangod, de mindegy...mit is vártam? Öhm..meg még csak annyit szerettem volna mondani, hogy hiányzol...szia.. - hangom halk és gyenge volt, erőtlenül nyögtem végig az egészet. Fájt minden, fájt az egész ügy. Miért mentek el? Miért hagytak itt minket? Nem is értem a helyzetem/helyzetünket. Mit hittek? Egy csapat tini vagyunk és egy kisgyerek..mit kezdjünk mi? Nőjünk fel? Ezt akarták volna elérni? Vagy mit? Ezernyi kérdés és semelyikre egyetlen válasz sincs.
Egy sóhaj hagyta el a számat, mikor telefonom a zsebembe csúsztattam és átléptem az iskola kapuját. Egy pillanatra visszanéztem, de nem láttam mást mint egy csomó gyereket. Gyerekek, akiknek nincs semmilyen gondjuk, ugyanis ott vannak a szüleik. Nem tudom mit tévő legyek...Mindegy is, kár ezen agyalni.
Utam az osztályterembe vezetett, ahol levágódtam a helyemre és körülnéztem. Eddig csak én, Devon és Bonnie voltunk itt. A lány bőszén olvasott, így inkább felkeltem a helyemről és levágódtam Devon padjára.
- Szia. - köszöntem mosolyogva, miközben lenéztem rá. Megvillantotta szexi mosolyát, ami valljuk be nagyon jól állt neki, hisz maga a fiú is helyes, bár nem a leghelyesebb. Ugyanis az Hugo és Ben. Hugo egy eszméletlenül helyes fiú, akivel azonnal összejönnék, ha megkérdezné. Úristen, annyira helyes, hogy elalélok tőle! Miket beszélek én? Lassan skizofrén leszek...
- Csáó. Mizu? - kérdezi egy huncut mosollyal.
- Öhm...nem akarod tudni. - vigyorogtam rá, mire kérdőn összehúzta a szemöldökét, majd megrántotta a vállát és tovább beszélgettünk egyebekről. A teremben egyre több diák lett és voltak, akik közben hozzánk csapódtak beszélgetni, és voltak akik másokkal esetleg egyedül voltak. Szerettem volna mindenkihez odamenni beszélgetni, de sajnos csak egy van belőlem, így minden szünetben mással társalogtam, míg legjobb barátnőm az újdonsült pasijával volt folyton folyvást. Nem tudom mi ütött belé, sosem volt ilyen, régebben mindig sülve-főve együtt voltunk és senki sem tudott volna elszakítani minket, de kiderült, hogy mégis. Nem tudom, nekem annyira nem szimpi ez a Daniel Balck gyerek. Már a neve is gyanús! Na majd utána kutatok.
Becsöngetéskor leültem a helyemre, majd vártuk a Tanárnőt, aki azonnal belibegett a terembe.
- Rendben. Akkor most játszunk.- kezdte, mire az osztályban nagy lett az öröm. - Tommy kérlek, a folyosóról hoznál be még egy széket? - kérte az igazgató, mire a srác azonnal felpattant és kiosont. Pár másodperc múlva egy székkel a kezében jött vissza, majd lerakta a tanári asztal mellé. - Köszönöm. Na gyerekek, akkor kérek egy önként jelentkezőt. - folytatta, mire öten is jelentkezni kezdtek. - Akkor Alesha, gyere ki kérlek és foglalj helyet. - mutatott a székre, ami szemben volt az osztállyal. A lány készségesen leült, mire a Tanárnő magyarázni kezdte, hogy mi a lényege ennek a játéknak. Aki éppen kint ül a széken, neki lehet kérdéseket feltenni, amire őszintén kell válaszolnia. Az már az ő gondja, ha nem lesz az.
- Miért öltözködsz úgy, mint egy rossz kurva? - kérdezte röhögve Devon, mire hangosan felnevettem, de nem csak én hanem szinte mindenki.
- A csúnya beszédet kérem hanyagoljuk. - szólt ránk a tanárnő, mire elnézést kért a fiú, de még mindig várta a választ a kérdésére.
- Ezt még válaszra se méltatom! - nyávogott fel. Úristen! Megsüketülök ennek a hangjától! Ezek után folyamatosan záporoztak a külsejével, rosszabbnál-rosszabb kérdések, mire egyszerűen felállt és visszaült a helyére. Besértődve a melle alatt összekulcsolta az ujjait és dühösen meredt mindenkire. Szerintem igazából senkit sem érdekelte a drámakirálynő hisztériája. A következő Eddie volt, majd Bonnie, Lewis, Davon, Zoe és Cassy. Most jövök én. Ajjaj... Nagy nehezen kivánszorogtam a székig, majd leültem rá és lesütött szemekkel vártam, hogy ki tesz fel cikisebbnél-cikisebb kérdést. De szerencsére senki sem kért ilyet, mindenki tök kedvesen viszonyult hozzám, amit miatt egy mosoly szökött az arcomra.
- Miért taszítod el magadtól azokat az embereket, akik próbálnak közeledni feléd, de te makacs módon elutasítod őket? - szólalt meg hátulról Benjamin.
- Nem utasítok el semmit, csak nem hagyom, hogy becsapjanak és összetörjenek. Tudod a kettő nem ugyanaz. Ha valaki segítséget kínál azt szíves örömest fogadom, de ha valaki egyik pillanatban még szeret, de a másikban már nem, az már megbocsáss, de nem közeledés, hanem kihasználás. - feleltem teljesen higgadtan, mire csak hümmögés volt a válasz. - Más kérdés? - néztem körbe, mire szinte mindenki megrázta a fejét.
- Van. - szólalt meg Hugo. - Eljönnél velem egy randira? - kérdezte meg az egész osztály és az igazgató előtt. Éreztem, ahogyan arcomba pír szökik és majd elsüllyedek, miközben több égető szempárt érzek magamon.
- Kérem a magánügyüket ne az órán beszéljék meg, hanem iskola után. - szólt ránk a Tanárnő, mire bólintottam egyet és helyemre kullogtam, de szabályosan mindig csak a földet néztem, nem mertem másra tekinteni. Miután helyet foglaltam az asztalomnál, leginkább a tolltartóm kémleltem, vagy a kezeimmel babráltam. Szerencsémre pár perc után kicsöngettek és az volt az utolsó órám, szóval elhagyhattam az sulit. Barátnőmmel együtt indultunk ki, majd mikor kiléptünk a kapun, nekem valaki megfogta a csuklóm és visszahúzott.
- Csak nem hiszed, hogy válasz nélkül elmehetsz. - mosolygott rám kedvesen Hugo, mire ismételten paprikavörös fejjel álltam ott, teljes zavarban. - Szóval, eljönnél velem egy randira? - kérdezte csillogó szemekkel, ami miatt annyira aranyosan nézett ki, hogy elolvadtam tőle.
- P-persze - dadogtam, mire egy hatalmas mosoly terült szét arcán és egy puszit nyomott az arcomra.
- Holnap érted megyek nyolcra - suttogta a fülembe, mire átrázott a hideg, persze jó értelemben. - Vegyél fel valami szépet, bár mindegy mit veszel fel, mert Te mindig gyönyörű vagy. - bókolt nekem fantasztikusan, amitől teljesen elkábultam.
- Köszönöm... - motyogtam valamit, majd elköszöntem és barátnőmmel útnak indultunk.
Egész végig arról áradoztunk, hogy randira hívott és hogy mit vegyek fel, meg a többi szokásos csajos duma.