8.fejezet~Álom

Meghoztam az új részt! Véleményeket várok! Xx RR

Álom

"Mikor felébredtem rájöttem, hogy ez nem a valóság és hogy soha nem fog megvalósulni..." - Zayn Malik

- Várj! Biztos te vagy Carmen. - mosolygott rám a rózsaszín hajú lány. Megálltam és megfordultam, majd a kezemet nyújtottam felé.
- Akkor te meg biztos Perrie. - vettem fel egy álmosolyt. Semmi kedvem jó pofizni, így kitaláltam valami ürügyet és visszamentem a szobámba.
- Zayn? - kérdezte Liam.
- Kint van Perrie-vel. - adtam választ egy vállrándítással. Legszívesebben valami ilyesmit válaszoltam volna: "Kint nyáladzik a fruskájával." de van annyi eszem, hogy nem mondok ilyet. De mielőtt válaszoltam volna többször is átgondoltam mi lenne a legmegfelelőbb válasz, ami nem leplez le engem. Visszafeküdtem az ágyba és beszélgettünk pár percet mikor Niall hasa egy hatalmasat kordult.
- Ugyan haver, egy fél órája ettél! - szólalt meg nevetve Louis.
- Gyere elkísérlek a büfébe, mert én is éhes vagyok. - mosolyogtam rá a szöszire, majd ismételten felálltam és belekaroltam az éhenkórász fiúba és elindultunk. A lifttel lementünk, majd az aulába igyekeztünk. Leültem egy asztalhoz, míg Niall megvette a kaját. Mikor közeledett felém, nem hittem a szememnek. A kezében volt négy szendvics, kettő gumicukros zacskó, három chips: egy sajtos, egy sós és egy hagymás. Pluszba volt még nála egy ice tea és egy cola. Odaadta nekem amit kértem, az ice tea-t és egy szendvicset.
- Ezt mind megeszed? - kérdeztem az ételre mutogatva.
- Persze. Viszont azt nem értem, hogy miért kérdezte ugyanezt a büfés lány. - gondolkozott miközben csupasz állát simogatta.
- Mert ez mind, minimum négy embernek lenne elég. - mondtam mosolyogva. Hogy bír ennyit enni ez a fiú?
Elfogyasztottuk a kaját, majd felálltunk, belekaroltam a szöszibe és elindultunk a lifthez, de mikor odaértünk, nem csak mi vártunk rá. Közelebb húztam magamhoz Niallt, majd segítőkészen néztem rá. Na és itt árultam el magam... A fiú egyből megértette, ezért egy biztató mosolyt küldött felém. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, hanem néma csöndbe burkolózott a lift, mikor beléptünk az ajtaján. Én már kínosnak éreztem ezt a helyzetet, de szerencsére hamar véget ért, mert megérkeztünk és a kórteremhez sétáltunk. Bent volt mindenki, de most csak az ír fiúval szeretnék menni.
- Figyeljetek, beszélhetnék Niallel négy szem közt? - kérdeztem angyalian, mire a többiek egy mosolyt küldtek felém, kivéve Zayn. Kedves mondhatom...! Na de mind egy. Nialler leült az ágy melletti műanyag székre és az arcomat kezdte fürkészni, miután csak ketten maradtunk. Vettem egy mély levegőt és tekintetem a szöszire vezettem.
- Ne mond el senkinek... - kérleltem, szinte már könyörögtem.
- A Zaynes dologra gondolsz? - kérdezte kedvesen, mire egy aprót bólintottam. - Tartom a szám! De pontosan mi is van köztetek?
- Épp ez az, hogy semmi...Nekem bejön meg minden, de neki ott van a barátnője és különben is én nem tetszem egy olyan srácnak, mint Zayn... - magyaráztam szomorúan.
- Hogy érted, hogy olyan srácnak, mint Zayn? És neked amúgy miért jön be? - kérdezte a fiú felhúzott szemöldökkel.
- Hát...ő jó fej, valamikor kedves-valamikor bunkó, helyes, imádom a zöldesbarna szemeit, a barna, már-már fekete haját, az ajkait, a hosszú szempilláit, meg minden ami Ő. - vázoltam röviden.
- Hű, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik neked... - ámuldozott Niall. Felkuncogtam, hogy milyen aranyosan vette ezt az egészet. - És ez mióta van?
- Emlékszer mikor kiderült, hogy ő a hősöm és feljött hozzám beszélgetni? - kérdeztem, mire bólintott - Azóta. - válaszoltam röviden. Hagytam, hogy megeméssze mondataimat, így én gondolkozni kezdtem, de fél perc csönd után megszólaltam. - Tudod, én nem a híres Zayn Malikot szeretem, hanem az egyszerű, hétköznapi Zaynbe szerettem bele. - suttogtam a levegőbe. Egy nagy könnycsepp buggyant ki a jobb szemem közül, de nem engedtem lefolyni, hanem azonnal letöröltem.

*Zayn szemszöge*

Mindannyian kimentünk a kórteremből és elindultunk a folyosón.
- Mindjárt megyek csak elmegyek wc-re. - mondtam és magam mögé mutogattam, mert arra van a mellékhelyiség. Bólintottak és beszálltak a liftbe. Visszafelé kezdtem sétálni mikor megálltam Carmen ajtaja előtt és hallgatózni kezdtem. Tudom nem szép dolog, de a kíváncsiságom legyőzte az eszemet.
Amiket Carmen mondott, azok a mondatok a szívemig hatoltak. Komolyan ezt érzi? De miért nem mondta el? Talán fél? De mitől, nem harapok. Egy pici ideig csönd volt, mikor a szöszi megszólalt.
- Miért nem mondod el neki?
- Ugyan már! Neki van egy gyönyörű barátnője, akinek még a hangja is nagyon jó... - hallottam meg szomorú hangját a lánynak.
- Szerintem te pedig sokkal szebb vagy mint Perrie és a hangod is eszméletlenül jó! - csengett vidáman Niall hangja. Nem bírtam tovább hallgatni azt hogy Carmen azt hiszi, hogy nekem nem jön be.


Itthon fekszek az ágyamban és gondolkozok. Fogalmam sincs mit tegyek ezzel a szerelmi háromszöggel... Carmen, Perrie. Perrie, Carmen. - ízlelgettem magamban a nevüket. Mindkettőjüket nagyon szeretem, de nem tudom mit tegyek. Ha Perriet elhagyom és Carmennel összejövök, akkor Pez szíve darabokra hull, de ha maradok a barátnőmmel, akkor nem teszek akkora kárt senki szívében, mert Carmen nem tudja, hogy szeretem... Akkor Perrie...Vele maradok.
- Szia édes! - hallottam meg mézes-mázos hangját, ami néha már irritál, mert kezd átmenni nyávogósba. Befeküdt mellém az ágyba, mire én átkaroltam a derekát és megcsókoltam.
- Jó éjt! - erőltettem magamra egy mosolyt és Perrie homlokára nyomtam egy puszit. Lehunytam a szemeim és mély méz-édes álomba merültem.
Egy parton állok. A nap égeti a bőröm, míg a lábaim a homokban taposnak és néha-néha a tenger nyaldossa.
- Zayn! - hallottam meg egy édes hangot. Megfordultam, mire Ő rohanni kezdett felém, majd mikor ideért én felkaptam és megpörgettem a levegőben. Egy hangos kacaj hagyta el a száját, ami engem is nevetésre késztetett.

Letettem a homokba, mire Ő berohant a tengerbe és mutatta, hogy én is mennyek. Engem sem kellett többször kérni, befutottam hozzá és fröcskölni kezdtük egymást. A vízben nevettünk, mint a gyerekek és játszadoztunk, mint egy romantikus filmbe.
- Apa, Roberta elesett. - hallottam meg kisfiam hangját. Odafordultam és megláttam ahogyan Will leguggol húga mellé. Odasiettem hozzájuk és én is leguggoltam, majd a zsebemből előhúztam egy ragtapaszt és térdére ragasztottam a kicsi lánynak. Egy puszit nyomtam a homlokára és felkaptam a kezeim közé. Kicsi kezeit a nyakam köré csavarta és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam cselekedetén és megindultam vissza a feleségemhez a két kisgyerekkel. Amint odaértem, leraktam Robertat, így ő és bátyja elkezdtek a tengerbe rohanni. Feleségem a parton ült és nézte a gyerekeit, amint önfeledten játszanak és ugrálnak a vízben. Párom mellett helyet foglaltam, de én Őt kezdtem kémlelni egy mosollyal az arcomon.
- Mi az? - kérdezte nevetve. A vigyor nagyobb lett az ajkaimon, amikor meghallottam édes nevetését. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam, amit Ő viszonzott is. Miután elváltunk homlokunkat egymásénak döntöttük és úgy figyeltük egymás szemeit. Gyönyörű zöld íriszei vadul csillogtak, épp úgy mint az enyéim.
- Szeretlek Zayn! - suttogta ajkaimra.
- Én jobban. - vigyorogtam, mire Carmen egy puszit nyomott a számra.
Szemeim hirtelen pattantak ki és egy vigyor ült ki az arcomra, amint visszaemlékeztem az álmomra. De egyből lekonyultak ajkaim, mert rájöttem, ez soha nem fog bekövetkezni. Szomorúan dőltem vissza a pihe-puha ágyamba és íriszeim lecsukódtak.