12.fejezet~Miért hagytam magam?!

Megjött a legújabb rész! Tudom nem lett hosszú, de viszont szerintem elég tartalmas lett! Bocsánat, ha nem lett annyira jó mint szokott de most csak ennyi tellett tőlem. A következő valószínűleg csak két hét múlva lesz, mert most hétvégén nem érek rá, a következő héten, pedig, bankett, ballagás és jó sok próba. De azért igyekszek! Jó olvasást! Xx RR

Miért hagytam magam?!

"Mit képzel ez magáról?! Hogy mert ilyet csinálni egy lánnyal?! Még hozzá nem is akármilyen lánnyal! Ha csak Carmen közelébe mer menni, esküszöm, hogy nem éli túl!" - Nate Holmes

*Liam szemszöge*

Már két órája elment Carmen és azóta sem jött vissza.
- Fiúk én aggódom érte. - szólalt meg kétségbeesetten Eleanor.
- Biztos nincs semmi baja. - nyugtattam meg és egy biztató mosolyt küldtem felé. Már este van és mind nagyon aggódunk Carmenért hogy jól van-e. Mindenki arcán végignéztem és próbáltam leolvasni valamit, hogy mit érezhetnek. Legjobban El és Zayn arca volt meggyötört, amit megértek, hiszen Eleanornak a legjobb barátnője, míg Zaynnek a szerelme. Talán még Malik sem meri bevallani magának, hogy teljesen oda van Carmenért. Amikor az egyik a másikra néz, az a bizonyos láng meggyullad szemeikben és a vágy csillog bennük. Rossz így látni őket, mert mindketten fontosak lettek a számomra. Viszont azt nem értem, hogy miért nem vallják be egymásnak? Nagyon összeillenek, és ez nem csak szerintem van így, hanem a többiek szerint is. Nem értem, hogy miért kínozzák, azzal saját magukat, hogy nem jönnek össze. Egy fél óra elteltével még mindig nem jött Carmen, ami már kezdett engem is megijeszteni.
- Na jó. Én ezt nem bírom tovább. Akár jöttök, akár nem én megkeresem. - jelentette ki Eleanor miközben felállt és összefonta a kezeit a melle alatt. Én is felálltam, ezzel jelezve, hogy segítek. A többiek is követtek minket, így elindultunk az utcára. Az ajtón kiérve egy kört alkottunk, hogy megbeszéljük ki merre megy.
- Párosával megyünk. Zayn és Liam, Harry és Niall, én és Louis. Mi megyünk a parkba, Harryék az utcákat járják és Liam ti a legkedvesebb helyére, a játszótérre mentek. - adta ki az utasításokat Lou barátnője. Mindenki beleegyezett, így elindultunk. Én és Zayn csöndesen haladtunk egymás mellett, miközben a fejünket jobbra-balra ingattuk, hogy észrevegyük Carment. Amint a játszótérre kiértünk, kettészakadtunk, hogy egyszerűbb legyen megtalálni.

Egész este kerestük, de senki sem talált rá.
- Aggódom érte. - szólalt meg Zayn, miközben egy padon ültünk, hogy pihenjünk.
- Miért nem vallod be? - kérdeztem rá.
- Mit? - tettette a hülyét, pedig nagyon is jól tudja.
- Zayn! - szóltam rá erélyesen.
- Jó, jó, jó... Nem tudom. Talán mert neki nem egy olyan pasi kell mint én... Neki egy rendes, figyelmes férfi kell, aki bármikor megtudja védeni. De sajnos én nem vagyok ilyen. - suttogta maga elé bámulva.
- Idióta vagy! Amiket felsoroltál, azok nem kellenek neki. Te kellesz neki. Mikor Adam mesélte, hogy féltékeny egy lányra, tudtad jól hogy Perriere, mert az övé vagy és nem Carmené. Carmen nem szeretett volna beléd, ha nem lennének olyan tulajdonságaid, amik kellenek neki. Ő úgy szeret téged, ahogy vagy, miközben Perrie meg akar változtatni. Szeretjük mi Pezt, csak teljesen mássá változol mellette, mint amilyen vagy. Remélem jól fogsz dönteni. - fejeztem be a monológomat, majd felálltam és elsétáltam. Kellett már valaki aki ezt elmondja neki, mert magától soha az életben nem jött volna rá. A többiek küldtek egy üzenetet, hogy hazamentek, mert nagyon fáradtak. Én is elindultam az 1D házba, majd olyan hajnali kettő körül otthon voltam.

*Zayn szemszöge*

Milyen tulajdonságaim vannak amiket szeret? És tényleg csak én kellenék neki? Mi a franc ütött belém? Hisz szeretem! Azonnal meg kell találnom. Hol lehet? Hisz a játszótéren nincs, a parkban nincs, az utcákon nincs, ha csak a....hát persze! Felpattantam a padról és hívtam egy taxit, ami öt perc után meg is érkezett. Gyorsan beszálltam és már mondtam is a címet. Egy húsz perc után megérkeztünk, majd kifizettem és kiszálltam. Az ajtóhoz rohantam és lenyomtam a kilincset. Szerencsére nyitva volt ezért könnyedén bejutottam. Végig rohantam a folyosón, közben minden terembe benéztem, hogy ott van-e. Az utolsó box teremhez értem, amin benéztem, de nem láttam semmit, mert korom sötét volt. Halk szipogást hallottam meg a ringből. A kezemmel elkezdtem keresni a falon lévő kapcsolót, amit végül egy két perc keresés után megtaláltam. Felnyomtam a kapcsolót, ami miatt a lámpák megvilágosodtak, megvakítva engem. Kellett pár másodperc mire megszoktam a fényt, majd a ring közepén ülő lány felé vettem az irányt . Leültem vele szembe, mire lassan felemelte a fejét.
- Hagyj! - szólalt meg határozottan. - Mit akarsz? - kérdezte bunkón, miután észrevette, hogy én innen nem fogok mozdulni.
- Ezt. - mondtam és közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Visszacsókolt, de hirtelen elszakadt tőlem, mire értetlenül néztem rá.
- Neked barátnőd van! - szólalt meg miután egy kicsit megrázta a fejét.
- De nem szeretem.
- Akkor miért vagy vele? - húzta fel a szemöldökét. Megrántottam a vállam, majd ismét a számat az övére tapasztottam. - Ezt nem lehet. - tolt el megint a mellkasomnál fogva.
- Miért? - kérdeztem rá, mire elpirult.
- Mert...mert...én...én... - makogott össze-vissza.
- Nyögd már ki! - szóltam rá, mire elhadarta.
- Még nem feküdtem le senkivel!
Meglepett ez a mondat. Hogy nevetséges-e? Nem. Egyáltalán nem az, mert ez azt mutatja, hogy igen is ő vár, amit nagyon jól tesz.
- Hé, ez nem baj. Sőt, én kifejezetten örülök neki. Mármint...úgy értem, hogy....izé...
- Értelek! - mosolygott rám, majd felállt és elindult kifelé.
- Hova mész? - kérdeztem rá. Nem válaszolt csak megfordult és a mutató ujjával mutatta, hogy menjek. Nekem sem kellett több, megindultam utána.

*Carmen szemszöge*

Hogy helyes-e amit csinálok? Nem! És hogy szégyenlem-e magam? Nem! Nekem is ki jár a jó, nem csak másoknak! Hogy meg fogom-e bánni? Lehet. De ez most cseppet sem érdekel.
Amint beléptünk az 1D ház ajtaján, forró csókban forrtunk össze, mire ő a csípőmre helyezte karjait, míg én a nyakát fogtam közre. Keze lejjebb csúszott a fenekemre és belecsípett, mire én a lábaimat a dereka köré fontam. Erősen tartott, miközben elindult fel a lépcsőn, majd be a szobájába, csókcsatánkat nem megszakítva. Bezárta maga mögött az ajtót, majd lassú léptekkel az ágy felé közeledett, ahova szépen, óvatosan ledöntött. Lábaim még mindig a dereka körül voltak, miközben Zayn a pólóm szegélyéhez nyúlt. Lassan lehúzta rólam, majd a rövid nacim kigombolta és megszabadított tőle. Zavart, hogy én fehérneműben vagyok, míg ő teljesen fel van öltözve. Megragadtam a felsőjét, amit egy mozdulattal lerántottam róla. A nadrágját is könnyen levettem róla, majd folytatódott az este...

Reggel nem volt mellettem senki, ami egy kicsit megrémített. Gyorsan magamra kaptam a bugyim és egy fölsőt, ami történetesen Zaynné volt. A póló illata mámorító volt, amit legszívesebben mindig szagolnék. Az ajtót kinyitottam, majd a lépcsőn lementem és egyenesen a konyha felé vettem az irányt, ahonnan remek illatok származtak. Bent Zaynt pillantottam meg felső nélkül, miközben főz. Egy nő álomképe! Odalopóztam mögé és kezeim a szemére raktam. Kezei az enyémet lassan lehúzták és szembe fordult velem. Arca komor volt, amitől az én mosolyom eltűnt. Leültetett egy székre és szembe fordult velem.
- Beszélnünk kell. - ez rosszul kezdődik. Általában ez után a "ez nem mehet, így tovább, szóval vége a kapcsolatunknak" mondat szokott következni. - Figyelj...a tegnap estét felejtsük el rendben? Az egy hiba volt. Sajnálom. - mondta komolysággal a hangjában. Éreztem, ahogyan szemeim könnybe lábadnak, amiket nem tudok megállítani. Felkeltem a székből, majd felrohantam a szobába és magamra zártam. Gyorsan magamra kaptam a ruháim, majd lementem és kifutottam a házból. Hívtam egy taxit, majd egyenesen haza mentem. Felmentem a szobámba és leültem az ágyra. A zokogás előtört belőlem. Elővettem a telefonom és felhívtam azt, akire most a legnagyobb szükségem van.
- Igen? - gondolom nem nézte meg ki hívja, hanem csak felvette.
- Segíts! Szükségem van rád! - sírtam bele a telefonba.
- Hol vagy? - kérdezte azonnal.
- Itthon. Kérlek siess Nate! - mondtam és letettem. Elfeküdtem az ágyon és szó szerint bőgtem. Fáj, hogy csak így kihasznált! Miért hagytam magam?! Akkora egy hülye liba vagyok!
Pár perc múlva egy ajtó csapódást hallottam, majd a lépcső nyikorgását, végül pedig az ajtóm nyílását. Amint meglátott szorosan megölelt és nyugtatott. Ilyenkor annyira imádom! Miután valamennyire lenyugodtam feltette a legésszerűbb kérdést.
- Mi történt? - vettem egy mély levegőt és belekezdtem.
- Tegnap felhívott az orvos, ami miatt nagy gondolkozásba kezdtem, de pont akkor jöttek meg a fiúk. Elkezdtünk beszélgetni, de én nem figyeltem, hanem gondolkoztam folyamatosan. Végül annyira nem bírtam azt, hogy kirohantam a házból és az edzőterembe menekültem. Ott ültem legalább öt órája, mikor a lámpa felkapcsolódott és megláttam Zaynt. Odajött hozzám és megcsókolt. Én eltoltam magamtól, mert neki barátnője van. Idézem ezt válaszolta: "De nem szeretem." Erre megkérdeztem, hogy akkor miért van vele, mire megrántotta a vállát és megint megcsókolt. Ezután elmentünk hozzájuk és...hát...lefeküdtem vele. Az este csodás volt, de a reggel már nem. Azt mondta, hogy beszélnünk kell. Már ekkor féltem, mert ez a mondat sosem jelent jót. Közölte velem, hogy az estét felejtsük el, mert az egy hiba volt. Ezután fogtam magam és sírva elrohantam egyenesen haza. - meséltem el a kis történetet, zokogva. A könnyeim folyamatosan csorogtak le az arcomon, de már nem győztem törölni a pofim. Nate keze ökölbe szorult, de ellágyult mikor puha tenyerem a kezére helyeztem.
- Nagyon kimerültnek látszol, feküdj le aludni. - mondta, miközben betakart. A fejem a pihe-puha párnámra hajtottam, mire szemeim lecsukódtak és mély álomba szenderültem.

*Nate szemszöge*

Hogy mekkora egy pöcs ez a Malik. Hogy képes ilyet csinálni egy lánnyal?! Ennek nincsen szíve?! Miután Carmen elaludt elindultam az 1D házhoz. Mikor odaértem dörömbölni kezdtem az ajtón. Nem kellett sokáig várnom, mert Liam azonnal ajtót nyitott. Nem hagytam, hogy megszólaljon, mert azonnal mondtam.
- Hol van az a szemét?! - kérdeztem dühösen, miközben arrébb lökve Liamet bementem. A nappali felé vettem az irányt ahol megláttam a maradék négy bandatagot is. Azonnal rám kapták a tekintetüket, amint megjelentem.
- Te szemét! Megbánod, hogy megszülettél! - mondtam Malik szemébe, miközben megindultam felé. Azonnal bemostam neki egyet, mire a többiek felálltak és lefogtak.
- Mi a bajod Nate?! - szólalt meg Harry.
- Komolyan még őt véditek?! - húztam fel a szemöldököm lenézően.
- Mit csinált? - kérdezte Louis.
- Óóó, szóval nem mondtad el nekik. Mekkora egy görény vagy! - köptem a szavakat Maliknak, aki éppen próbálta elállítani az orrvérzését.
- Mit tett? - kérdezte Niall.
- A drága barátotok, tegnap megtalálta Carment az edzőterembe, ahol megcsókolta. Carmen ellenállt, mert hogy neki barátnője van, mire a barátotok azt válaszolta, hogy nem szereti Perriet. Ezután eljöttek ide és lefeküdtek. Minden csodás volt egészen reggelig, mikor ugyanis Malik azt mondta Carmennek, hogy felejtsék el az estét, mert az egy hiba volt. Ezután Carmen hazarohant és felhívott engem zokogva, hogy segítsek neki megnyugodni. - meséltem el Zayn helyett a sztorit. A többiek elképedve néztek engem, majd Malikot. Amint befejeztem a történetet, Louis, Niall és Harry elengedtek, jelezve, hogy megverhetem. Egyedül Liam fogott le még mindig. Egy ügyes mozdulattal kirántottam a kezem, majd még egyszer beütöttem Maliknak. Ezután fogtam magam és elhagytam a házat, majd Carmenhez indultam. Egy öt perc után ott is voltam, de ő még édesdeden aludt. Hagyom had pihenje ki magát. Átmentem Adamhez, aki éppen tévét nézett. Bekopogtam, majd bekukucskáltam, mire rám kapta a tekintetét és elvigyorodott.
- Nate! - kiáltott fel és iderohant hozzám. Én beljebb mentem és leguggoltam, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Van kedved játszani? - kérdeztem mire heves bólogatásba kezdett. Odarohant a szekrényéhez és levett két verseny autót, meg a távirányítójukat és az egyiket a kezembe adta. Mosolyogva fogadtam el és játszani kezdtünk.