2013. június 12., szerda

13.fejezet~Tudod anya...szeretlek

Várom a véleményeteket! Ne fogjátok vissza magatokat!! Xx RR

Tudod anya...szeretlek

"Nagyon büszke vagyok a lányomra, hogy kimert állni a színpadra és hogy tökéletesen elénekelte. Tudtam, hogy ezt egy fiú miatt írta, de az elején sejtésem sem volt, hogy ki az a titokzatos srác, aki a bálon jelen volt, de a végére összeállt a kép." - Amanda Philips (Carmen édesanyja)



*Carmen szemszöge*

1 hónapja alig beszéltem valakivel. A legelején csak Natenek mondtam dolgokat, majd Elnek is elmeséltem a történteket, aki állítása szerint bevert egyet Zaynnek. Egy kis idő után megtudtam, hogy Nate bevert kétszer Maliknak, amit őszintén nem bánok. Megérdemelte az a szemét dög!
- Kicsim figyelsz? - kérdezte anya. Azt el felejtettem említeni, hogy anya két hete bejelentette, hogy meg vagyunk hívva egy bálra, amin kötelező megjelennünk, mert anya képvisel valami modell ügynökséget. És még hab a tortán az, hogy nekem is kell énekelnem. Anyával megbeszéltük, hogy egy saját dalomat fogom elénekelni, amit három hete írtam. Most is próbán vagyok, hogy fejlesszem a hangomat. Már nagyon unom az egészet, mert itt vagyunk már legalább három órája.
- Holnap lesz a fellépés, szóval ma van az utolsó próba, ezért kérlek adj bele mindent és mehetsz haza. - amint az utolsó két szót kimondta, egyből felkaptam a fejem és a mikrofonhoz álltam. Most utoljára tökéletesen elénekeltem, ezért mehettünk haza. Otthon öcsi már várt hogy játsszak vele. Nagyon sokáig játszottunk Adammel, de muszáj volt lefeküdnöm aludni, mert nagyon kifárasztott ez a mai nap.

Itt vagyunk a Bálon, ahol nagyon sok híresség jelen van, többek között a One Direction is. Igazából senki sem tudja, hogy fellépek csak a szervezők meg anya, apa és Nate. Az állításuk szerint én amolyan meglepetés fellépő vagyok.
- Félek! - mondtam Natenek. Igen Nate is itt van, mert ő a kísérőm.
- Nyugi menni fog! Ezt ha megcsinálod elviszlek a kedvenc éttermedbe. - alkudozott legjobb barátom.
- Rendben! - mondtam vigyorogva. A kezembe vettem a mikrofont és elindultam a színpad mögé. Egy szervező ment fel a színpadra és beszélni kezdett.
- Hölgyeim és Uraim! Ma esti utolsó fellépőnk egy még nem ismert énekes, akinek a hangja gyönyörű. Egy saját szerzeményével érkezett a címe pedig, King of Thieves [olvassátok el a szövegét~szerk.megj.]. Amit elárult nekünk a dalról az-az, hogy aki ihlette ezt a dalt, az a személy itt van közöttünk. Hallgassák figyelemmel Amanda Philips lányát, Carmen Philipst! - mondta hangosan a mikrofonba a pasas. Lement a színpadról, mire a dal elkezdődött, ezért a hangomat kieresztettem és lassan felsétáltam a színpadra.


*Eleanor szemszöge*

Itt ülünk a bálon és figyeljük a fellépőket. Mikor ismételten feljött a fickó a színpadra és bejelentette, hogy ki a meglepetés vendég, azt hittem, hogy ott helyben eláll a lélegzetem. A fiúk, Dani és Perrie mikor meghallották a nevet, kidülledt a szemük és eltátották a szájuk. Én egyből Zaynre néztem, aki kiköpte a szájában tartott vizet, mert pont ivott. Egy gúnyos mosoly szökött az arcomra, majd figyelmem Carmenre irányult. Mit ne mondjak, fantasztikus hangja van és a dal amit írt, egyértelmű, hogy Zaynről szól. Mikor vége lett, hatalmas tapsvihar keletkezett. Én még fütyültem is, aminek hála idenézett, de mikor meglátott minket, nyelt egy nagyot és elnézett. Meghajolt, majd lement a színpadról.
- Nekem tetszett ez a dal. Neked Zayn? - utaltam egy gúnyos mosollyal. Legszívesebben kiröhögtem volna Malikot, de annyira nem vagyok köcsög. Vagy még is? Felnevettem, majd felálltam és a Philips asztalt kezdtem keresni. Mikor a szememmel megtaláltam barátom felé fordultam.
- Jössz vagy maradsz? - kérdeztem kedvesen mosolyogva. Bólintott egyet, majd felállt és összekulcsolta az ujjainkat. Elindultunk az asztalhoz, ahol jelen volt az egész család és Nate is.
- Jó napot! Sziasztok! - köszöntünk illedelmesen.
- Ááá Eleanor! Rég láttalak! - mosolygott kedvesen Amanda, majd megölelt. Mindig is jóban voltam Carmen szüleivel, mert nagyon jó fejek. - Üljetek le nyugodtan. - mondta kedvesen és az üres székekre mutatott.
- Ő itt a barátom Louis. - mutattam be a mellettem álló fiút. Kezet ráztak, majd leültünk.
- Fantasztikus voltál Carmen. - szólalt meg Lou.
- Köszönöm. - mosolygott vissza. Elbeszélgettünk, nevettünk Louis baromságain, szóval elvoltunk, jól éreztük magunkat. Párszor odanéztem a mi asztalunkhoz, ahol egyáltalán nem volt jó a hangulat, sőt. Eléggé nyomott volt ott minden. Ahogy észrevettem Niall ezt megunta, ezért felállt és idejött hozzánk. Később a társaságunkhoz csatlakozott Harry is majd Liam és Danielle páros is. Már csak Perrie és Zayn ült ott, de ők se sokáig, mert felálltak és idejöttek hozzánk.
- Csatlakozhatunk? - kérdezte Malik reménykedve.
- Perrie igen, a másik nem! - jelentette ki határozottan Carmen maga elé nézve. Pez mosolyogva helyet foglalt, Zayn pedig elballagott a bárpulthoz. Adam felállt és elindult valahová, amit Carmen nem nézett jó szemmel.
- Hova-hova? - húzta fel a szemöldökét Amanda lánya. Ad nem válaszolt csak megvonta a vállát és tovább ment, mire nővére valami káromkodás félét motyogott az orra alatt.


*Adam szemszöge*

Nem tudom mi történt Zayn és nővérem között, de most kiderítem. Nem foglalkozva senkivel, felálltam és elindultam a bárpulthoz ahol az asztalunktól elzavart fiú ült. Nehezen felültem az egyik bárszékre, majd az alkoholtartalmú folyadékot ivó srác felé fordultam.
- Mi történt köztetek? - kérdeztem a lényegre térve.
- Ezt hogy érted?
- Eddig csak úgy szikrázott közöttetek a levegő most meg megfagy. Mit tettél? - magyaráztam.
- Nem biztos hogy hallanod kéne. - szólalt meg. Összehúzott szemöldökkel néztem rá, aminek hála vett egy nagy levegőt és folytatta. - Röviden annyi, hogy mikor eltűnt megtaláltam, majd elmentünk hozzánk és lefeküdtem vele, majd reggel közöltem, hogy felejtsük el, mert egy hiba volt az egész. Ezután sírva rohant el.
Teljesen ledöbbentem. Mi a...?!
- És szereted? - kérdeztem meg a legfontosabb dolgot.
- Szerintem igen. - válaszolta bizonytalanul.
- Akkor ezt még helyre lehet hozni. - szólaltam meg egy kis idő után.
- Ugyan már! Hisz gyűlöl! - sziszegte a fogai között.
- Ez az! Az jó! - vigyorogtam rá, mert eszembe jutott milyen is valójában Carmen.
- Mért jó az, ha utál?! - kérdezte gúnyosan. Megforgattam a szemeim, majd szólásra nyitottam a szám.
- Ha utál, az azt jelenti, hogy érez valamit irántad. Az lenne baj ha közömbös lennél számára. Nos, akkor ezt a gyűlöletet, át kell fordítani szeretetre, bár ez szerintem nem lesz nehéz. - gondolkoztam hangosan.
- Honnan veszed hogy nem lesz nehéz? - kérdezte reménnyel a szemében.
- Most is minket, vagyis inkább téged néz. - böktem a fejemmel nővérem felé, mire Zayn oda kapta a tekintetét, aminek hála testvérem elpirult, majd a figyelmét a poharának szentelte.
- Tudod őt nehéz zavarba hozni, de neked sikerült csak azzal, hogy ránéztél az előbb. - hajoltam közel Malikhoz, majd mondandóm után leszálltam a székről és visszasiettem az asztalomhoz.


*Amanda szemszöge*(Carmen édesanyja)

Nekem nagyon nem tetszik hogy a lányom ennyire magába van fordulva. Valami itt nagyon nem stimmel.
Egy órája itthon vagyunk és gondolkozok mi lehet a baja Carmennek. Végül járásra bírtam a lábaim és felmentem a lépcsőn, majd bekopogtam az ajtón.
- Gyere. - hallottam meg szomorkás hangját mire kinyitottam az ajtót és bementem, majd leültem az ágyra.
- Büszke vagyok rád! Gyönyörűen elénekelted! - szólaltam meg. Egy aprócska mosoly kúszott Carmen arcára ami gyorsan el is tűnt. Összehúzott szemöldökkel figyeltem őt, miközben ő a pólója szélét piszkálta.
- Mit érzel iránta? - böktem ki hirtelen, mire azonnal felkapta a tekintetét.
- Ki iránt?
- Nem kell játszani az értetlen kislányt. - mosolyogtam rá, mire sóhajtott egyet.
- Várj te kire gondolsz? - kérdezte bizonytalanul mire felkuncogtam.
- Zaynre.
- Oh. Hát... - mondta és mondta és mondta. Elmesélte, hogy mit tett, meg hogy mennyire szerelmes belé még ezek után is. Ahhoz képest hogy nem jó a viszonyunk, nagyon jól elbeszélgettünk.
- Hát ennyi... Nagyon fáj amit csinált, de attól függetlenül még mindig nagyon szeretem. - mondta miközben egy-kettő könnycsepp lefolyt az arcán, amiket azonnal letöröltem majd megöleltem.
- Tudod anya...szeretlek. - suttogta a fülembe.
- Én is szeretlek. - még jobban magamhoz húztam, amit viszonzott is.

6 megjegyzés:

  1. Ajjaj, te lány... mi még el fogunk számolni... :D Nagyon jó rész lett és egyszer remélem úgy fogok írni, mint te. Addig is ... Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem tudod kepzelni mennyire imadlak! Itt virul a pofam amiert ezt irtad!*-* es szerintem te is fantasztikusan irsz!! :D es sietek, mert mar irom is!!*-* Xx RR<3

      Törlés
  2. Szia! meglepi nálam :) http://change-your-life-littlemix-oned.blogspot.hu/

    u.i: nagyon várom a kövit !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon koszonom szepen, amint lesz egy kis idom kirakom ezt is, mert een kivul van meg ketto:') Xx RR

      Törlés