15.fejezet~Rosszul sikerült buli

Tádám! Megjött! Nagy szenvedések közepette kipréseltem magamból ezt a borzalmas részt, szóval előre is bocsánat, ha nagyon rossz lett! Azért remélem kapok komit! A következő 2-3 komi után jön! Xx RR

Rosszul sikerült buli

"A menekülés sosem megoldás. Ha elfutsz a gondok elől, az nem megoldás, mert úgy is utol fognak érni. De abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy menekülnöm kell. Mintha suttogta volna nekem valami belül, hogy fussak...bár ne hallgattam volna arra a kis hangra." - Carmen Philips

Basszus ettől a képtől elájulok*-*

Reggel két őrző kar között ébredtem. Amint szemeimet kinyitottam egy zöldesbarna mélységgel találtam magam szembe. Mosolyra húzódott a szám, majd egy lágy puszit hintettem mézédes ajkaira.
- Jó reggelt! - mosolyogtam Zaynre. Boldog vagyok. Boldog vagyok, mert az enyémnek tudhatom.
- Gyönyörű vagy! - bukott ki belőle, amin felkuncogtam.
- Tudom. - nevettem fel, majd felkeltem az ágyból és fürdő felé vettem az irányt.
- És még szexi is. - morogta egy kaján vigyorral az arcán. Gondolom arra célzott, hogy csak egy fehérnemű szett volt rajtam. Bementem a fürdőbe, ahol a tükör elé álltam.
- Borzalmas... - suttogtam elszörnyedve.
- Szerintem tökéletes. - hallottam meg barátom hangját. Hátrafordultam, mire Zayn ellökte magát az ajtófélfától és mögém sétált, majd derekamat átkarolta. Kezeimet a kézfejére helyeztem, a fejemet pedig a vállára döntöttem és a nyaka felé fordultam, majd szemeimet lecsuktam és élveztem a pillanatot. Magamba szívtam őrületesen jó illatát, majd elálltam a tükör elől, mert nem bírtam már a betegség miatt, lefogyott alakom, ami már úgy néz ki mintha anorexiás lennék.
- Hova, hova? - kérdezte Zayn mosolyogva.
- Vissza az ágyba. - fordultam vissza egy pillanatra, majd visszamentem és befeküdtem a pihe-puha ágyikómba. Pár másodperc múlva éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy és két kar fonódik a derekam köré.
- Mmmm... - mormogtam mosolyogva. Megfordultam, majd egy puszit nyomtam barátom szájára. Visszahúzott, majd megcsókolt, mire én az alsó ajkába haraptam, ami miatt felszisszent, amin kuncognom kellett.
- Szóval kinevetsz? - kérdezte játékosan. Bólintottam, mire fölém tornyosult és a nyakamat kezdte csókolgatni, majd elkezdte szívogatni, ami miatt többször is felnyögtem. A mellkasára tettem mindkét kezem és megpróbáltam ellökni magamtól de nem sikerült. Egy hatalmas vigyor ült ki a szájára, amire adtam egy lágy csókot. Felakartam kelni, de nem engedett.
- Mit szeretnél? - kérdezte játékosan.
- Hmm...mondjuk ezt. - mondtam, majd vad csókot adtam neki.
- Ez nekem is tetszik. - morogta ajkaimra.
- Azt mindjárt gondoltam. - mosolyogtam rá - Most viszont elengednél?
- Mit kapok cserébe? - kérdezte egy kaján vigyorral az arcán.
- Ezt. - mondtam és már majdnem megcsókoltam, mikor hirtelen ellöktem, ezzel szabad utat nyerve magamnak. Gyors felkeltem, majd felkaptam magamra pár ruhadarabot és elindultam le a lépcsőn. Bementem a konyhába, ahol anyut láttam meg.
- Jó reggelt! - köszöntem vigyorogva.
- Neked biztos jó. Várj kitalálom. Tegnap a kórházban Zayn elmondta, hogy szakított Perrievel, ezután ti összejöttetek és most itt van. Eltaláltam vagy eltaláltam? - kérdezte mosolyogva.
- Eltaláltad. De várj. Honnan tudod, hogy szakított Perrievel? - kérdeztem rá, mert ez így egy kicsit gyanús.
- Itt írja. - mutatott rá az egyik újságra. Kezem közé vettem és elolvastam a rövid de lényegre törő cikket. Összességében csak annyi állt benne, hogy szakították, de csak találgatnak, hogy miért. Megrántottam a vállam, majd visszadobtam az újságot a pultra és öntöttem magamnak kávét.
- És hogy vagy? - kérdezte kedvesen, de együtt érzően. Egyből tudtam, hogy a betegségemre céloz.
- Nem valami fényesen. Próbálom rejtegetni a fájdalmaim, de mostanság egyre nehezebb. A mellkasom megállás nélkül szúr, a torkom is fáj és egyre többször nehezebben veszek levegőt. Nem tudom mi tévő legyek. Már a gyógyszerek sem hatnak úgy mint régen. Segíts kérlek! - mondtam az utolsó mondatot könyörgően egyben halkan. Nem mondott semmit csak átölelt, amit én szívesen viszonoztam.
- Ígérem, hogy mindent megteszek. - suttogta a fülembe, mintha félne, hogy bárki más is meghallaná.
- Köszönöm! - szólaltam meg én is halkan, majd eltávolodtam tőle és beleittam a kávémba.
- Jó reggelt! - jött be a konyhába a barátom.
- Neked is, Zayn! - mosolygott anya.
- Apa? - kérdeztem, mielőtt anya elkezdene valami cikis dolgot mondani.
- Dolgozik.
- Jellemző. - forgattam meg a szemeim, majd ismételten beleittam a kávémba.
- Ma tartunk egy bulit a közös házban. Meghívott vagy te is. - vigyorgott rám Bradford Badboi.
- Rendben. Hányra menjek?
- Érted jövök fél kilencre. - mosolygott, majd egy puszit nyomott ajkaimra.


- Mit vegyek fel El? - kérdeztem barátnőmet, miközben elmerültem a ruháim között. Annyi van, de még sem tudok választani.
- Valami szexiset. - adott egyszerű választ Eleanor.
- Akkor válassz nekem valamit. - mondtam, majd bementem a fürdőbe megcsinálni a hajam. Gyors begöndörítettem és lefújtam egy kis hajlakkal, majd megcsináltam a sminkem és visszamentem a szobámba.

- Na nem....ezt nem... - mondtam miközben hátráltam az összeállított szett-től. 
- De miért? Nekem nagyon tetszik! - bíztatott Eleanor. Hevesen rázni kezdtem a fejem, hogy én ugyan fel nem veszem azt a kihívó ruhát. - Na Carmen! Gyerünk! Zayn totál odalesz érted! Kérlek! - mondta miközben megrebegtette szempilláit és kutyapofit vágott. Végül beadtam a derekam, ezért kezeim közé vettem a ruhát, majd bementem a fürdőbe és felvettem. 
- Na milyen? - kérdeztem mikor kiléptem a fürdőből, de egy nem várt kép fogadott. Louis és Eleanor épp nyalták-falták egymást az ágyon eldőlve. - Csak annyit kérek, hogy ne dugjatok az ágyamban. - jelentettem ki mire Lou felkapta a fejét. 
- De csinos vagy! Amúgy nem volt szándékomban. Ja és Zayn lent vár. - lihegte Tomlinson. Bólintottam, majd magára hagytam a szerelemes párt és lementem. A nappaliban Zayn volt, ölében Adammel és éppen mesélt neki valamit. Mikor meghallotta a cipőm kopogását, felnézett. 
- Váó! - nyögte ki egy perc csönd után. Végignézett rajtam, mire az alsó ajkát megnyálazta. Felállt, majd elém lépett és a kezeit a csupasz derekamra helyezte. Mindkét karomat a nyaka köré raktam, mire érzékien megcsókolt. - Gyönyörű vagy! - suttogta ajkaimra, miközben homlokunkat egymásénak döntöttük. Éreztem ahogy arcom pírba borul, ami Zaynt mosolygásra késztette. - Imádom mikor zavarba hozlak. - halkan de mégis érthetően ejtette ki a szavakat, miközben a szemembe nézett, mire én az alsó ajkamba haraptam. 
- Csináld még egyszer! - kérte kisfiúsan. 
- Mit? - kérdeztem értetlenül, mert nem értem mire céloz. 
- Majd akkor én. - mondta, majd megcsókolt és az alsó ajkamba harapott. 
- Szóval ezt? - kérdeztem játékosan, majd beleharaptam az alsó ajkamba. Zayn nem válaszolt hanem ismételten megcsókolt és ajkamba harapott. 
- Azt bizony. - szólalt meg. Még párszor eljátszottuk ezt, mire Adam megszólalt. 
- Menjetek szobára. - mondta unottan, mire az én szemeim kikerekedtek. 
- Te miket tanítasz az öcsémnek? - kérdezte egy kis kuncogással Maliktól. 
- Semmit, semmit. - vigyorgott rám barátom. 
 - Hazudik. - mondta még mindig unottan az Öcsém. Felnevettem, majd végre valahára megérkezett Lou és El.
 - Ugye nem...? - kérdeztem kétségbeesetten. 
- Deee. - mondta Louis az e betűt elhúzva. 
- Eleanor?! - szólaltam meg. 
- Nyugi nem történt semmi az ágyadon. - szólalt meg higgadtan. 
- Várj. Miért tetted hozzá, hogy az ágyamon? - vontam kérdőre. - Akkor hol csináltátok? 
- A szőnyegen egy gyors menet. - válaszolta Louis teljesen nyugodtan. 
- Fúj! Le kell cseréltetnem a szőnyegem. - mondtam hangosan gondolkozva, amin felnevettek. - Te! Veled még számolok. - mutattam összehúzott szemekkel Elre. - Muszáj innom valamit. - morogtam az orrom alatt, majd a konyhába mentem és a hűtőből elővettem a pálinkát és ittam belőle egy nagy kortyot. Picit megráztam a fejem, majd visszamentem a többiekhez és elbúcsúztam Adtől, majd elindultunk. 
- Mit ittál? - kérdezte barátnőm a kocsiban ülve, úton a buli felé. 
- Pálinkát. - adtam egyszavas választ. 
- Így hamar be fogsz rúgni. - aggodalmaskodott Zayn. 
- Nyugi, Carmen nagyon jól bírja a piát. - szólalt meg El mosolyogva előre hajolva, mivel én és Malik ültünk elől. Barátom a combomra rakta kezét és simogatni kezdett, amin muszáj volt mosolyognom. 
- És te édes hogy bírod? - fordult Louis barátnője felé. 
- Szarul. Múltkor majdnem lehányt annyira részeg volt. - gondoltam vissza arra az estére. - Emlékszem egyszer annyira leitta magát, hogy megcsókolta az egyik barátnőnket, Sonyt. Mindenki megbámulta őket, valaki le is fényképezte. Vicces volt. - nevettem fel, aminek El nem nagyon örült. Odaértünk a házibuliba, ahonnan már a dübörgő zenét lehetett hallani az utcáról. Zayn megfogta a kezem és elkezdtünk befelé menni.
- Valamit nem mondtam el. - suttogta a fülembe, mire kérdő tekintettel néztem rá ezért folytatta. - Perrie is meg lett hívva. - mondta halkan. A név miatt hirtelen megálltam és elengedtem barátom kezét. 
- Mi van?! - kérdeztem kétségbeesetten. Nem kell, hogy tönkre tegye a kapcsolatomat Zaynnel. Nem olyan lánynak ismertem meg, de ki tudja mit tenne. 
- Nyugi...nem lesz semmi gond. - mondta nyugtatóan, majd egy puszit hintett ajkaimra és megfogta a kezem, majd bementünk. Bent hangos zene dübörgött, a pia és a cigi szag mindent átjárt, valahol már részeg emberek dülöngéltek egy itallal a kezükben. Megkerestük a piákat, majd mindenki vett egyett és szétszéledtünk. Én egy pohár koktéllal a kezemben járkáltam hátha meglátok egy ismerős arcot, de sajnos csak idegenek vettek körül. Az egyik pillanatban valaki megfogta a karomat és elkezdett húznia piák felé. Mikor végre megálltunk, megnézhettem ki is a "támadóm". Az a személy akivel most igazán nem akartam összetalálkozni. 
- Örülök hogy együtt vagytok! - mondta egy őszinte mosollyal az arcán. 
- Kivel? - tetettem a hülyét. 
- Jaj már. Tudom hogy együtt vagytok Zaynnel. - mosolygott teljesen őszintén. - Mikor szakított velem, azt mondta, hogy azért, mert egy másik lányt szeret. Egyből gondoltam, hogy te vagy az. 
- Honnan? - kíváncsiskodtam felfelé görbülő ajkakkal. 
- Elég csak rátok nézni. Mikor egymásra néztek, szinte felfaljátok a másikat csak a tekintetekkel. A szikra csak úgy ég köztetek. Teljesen odáig van érted. - magyarázta Perrie. 
- És nem haragszol? - kérdeztem óvatosan. 
- Nem. Sőt. Már éreztem, hogy nincs meg köztünk az ami volt mikor elkezdődött. Örülök, hogy nem én vetettem véget a kapcsolatnak, ugyanis sosem voltam valami jó a szakításban. - nevette el magát. Hirtelen megöleltem, ami látszólag meglepte őt, de visszaölelt. 
- Köszönöm. - suttogtam, majd elengedtem és elindultam megkeresni a hősöm. Fent az emelet találtam rá, háttal a falnak dőlve, miközben valakivel csókolózik. Ismerem azt a valakit. De az a valaki nem Perrie volt hanem,....Eleanor. A szívem megszakadt, de nem csináltam semmit az ellen, hogy szétszakítsam őket, inkább menekültem. Tudom, hogy a menekülés nem jó dolog, de most ez tűnt a legjobb dolognak. Lefutottam a lépcsőn, át a nappalin, ki a házból. A könnyeim elkezdtek folyni, de nem érdekelt, mert csak futottam előre, amerre a lábam vitt. Egyre nehezebben kezdtem venni a levegőt és a mellkasom már nagyon szúrt, de ez sem állított meg, nem érdekelt semmi. A sötét kihalt utcán mentem végig, ahol csak néhány lámpa pislákolása világította meg az aszfaltot. Semmivel sem törődve futottam tovább. A lábaim már nem nagyon bírták, kezdtem elveszíteni a maradék erőmet is. Végül megálltam egy út közepén, hogy levegőt vegyek, de nem kellett volna ugyanis egy sárgán világító valami közeledett felém, ami akkora erővel csapódott belém, hogy elestem és abban a szent pillanatban minden elsötétült.