23.fejezet~Hiányoztál!

Drágáim! Itt is van! Szerintem könnyű volt kitalálni, hogy ki állt az ajtóban:D Az előző részhez nagyon köszönöm szépen a pipákat, kommenteket és a díjakat, amint lesz egy kis időm kirakom őket:) Nos remélem ez a rész is tetszeni fog és kapok pár komit:D Jó olvasást! Puszi Rebeka

Hiányoztál!

"Mikor megpillantottam, azt hittem ott helyben elájulok..." - Carmen Philips

- Istenkém…  – suttogtam, miközben jobb kezem a szám elé kaptam és ijedt tekintettel meredtem az előttem álló emberre. Egyet felém lépett, mire én hátrálni kezdtem. Folyamatosan hátráltam, de sajnos a falnak ütköztem, mire gyors léptekkel elém jött, majd két kezét megtámasztotta a falom mellettem. Közelebb hajolt, a leheletét az arcomon éreztem, mire a szemeibe néztem, amik mosolyogtak rám. Egy halvány vigyor jelent meg a száján, mire az ajkaim felfelé görbültek. Kezeimet óvatosan a mellkasára csúsztattam, majd felvezettem a nyakához és még közelebb hajoltam hozzá, úgy hogy az ajkaink súrolták egymást. – Hiányoztál... – suttogtam a szájába, majd egy gyengéd puszit hintettem ajkaira.
- Nem tudod elhinni, hogy mennyire hiányoztál… szinte belebetegedtem a hiányodba… de most már itt vagy. – a száján egy mosoly jelent meg, majd megcsókolt. Egymással szemeztünk, majd hirtelen felkapott a kezei közé, mire egy hangos kacaj tört fel belőlem. Elvitt az ágyamig, majd óvatosan letett rá és mellém feküdt. A fejem a mellkasára hajtottam, majd egy hatalmasat szippantottam bódító illatából.
- Szeretlek! – mondtam ki hirtelen, mire nyeltem egy hatalmasat, mert félek lehet nem ezt érzi irántam.
- Én is szeretlek! – hallottam meg édes hangját, mire óvatosan felnéztem rá. Vigyorogva figyelt engem, majd óvatosan felém tornyosult és egy csókot nyomott ajkaimra.
- Nem haragszol rám? – kérdeztem félve, mire mosolyogva megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem. – Miért? – kérdeztem kíváncsian.
- Egyszerű a válasz. Mert szeretlek. – felelte nemes egyszerűséggel, mire felkacagtam, majd egy puszit nyomtam ajkaira. Visszafeküdt mellém, mire ismét a fejem a mellkasára hajtottam, mire bal kezével átkarolt a másikkal pedig összekulcsolta az ujjainkat. – Aludj szépségem, biztosan álmos vagy. – mosolyogta, majd egy puszit nyomott a hajamba.
- Jó éjt Zayn! – motyogtam kábán, majd szemeim lecsukódtak.
- Jó éjt édesem! – morogta, mire elmosolyodtam és elaludtam.


Reggel hirtelen pattantak ki a szemeim és ültem fel az ágyon. Jobb kezemet a homlokomra nyomtam, mert egy picit megszédültem, majd körülnéztem a szobában. Mellettem az ágyban nem feküdt senki, így beigazolódott a feltevésem, vagyis, hogy csak álmodtam az egészet. A fürdőszoba ajtaja nyitódására lettem figyelmes, ahol szerelmemet pillantottam meg. Amint tekintetünk találkozott elvigyorodtunk, de az én figyelmem másfelé kalandozott. Rajta csak egy vékonyka törölköző volt, ami a dereka körül fonódott össze, így megpillanthattam még vizes kidolgozott felsőtestét, amin itt-ott tetoválások voltak. Önkéntelenül beleharaptam az alsó ajkamba, majd szemeim ismét az arcára vezettem, amin egy önelégült vigyor volt.
- Tetszik? - kérdezte nevetve, mire vigyorogva hozzávágtam egy párnát. Mindketten felkacagtunk, majd felkeltem az ágyból és odasétáltam elé, majd átöleltem. Karjaim a nyaka körül fonódtak össze és az arcom a nyakába fúrtam, míg az ő kezei a derekam körül helyezkedtek el.
- Nagyon hiányoztál! - suttogtam alig hallhatóan, miközben pár könnycsepp bukott ki a szemeimből. Csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott az a személy, akit az életemnél is jobban szeretek. Jobb kezével elkezdte az arcomat simogatni, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Itt vagyok, ne sírj. - mondta nyugtatóan, miközben felemelt annyira, hogy a lábaira rakott, majd eltotyogott az ágyhoz és leült rá, míg én lovagló ülésben helyezkedtem el az ölében vele szemben. Felkuncogtam tevékenységén, de fejem még mindig a nyakába fúrva tartottam.
- Nagyon sajnálom! - kezdtem el zokogni, mert még csak most gondoltam bele, hogy neki mennyire fájhatott mikor egyszer csak eltűntem az életéből. Szörnyű egy embernek tartom magam! Miért csak elrontani tudok mindent? Borzalmas vagyok!
- Hé-hé, semmi baj! - mondta, miközben eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. A könnyeket letörölte az arcomról, majd ajkait az enyémekre nyomta, amit viszonoztam. Egy szenvedélyes, érzelmes csókcsatába kezdtünk, miközben kezeimmel a még mindig vizes hajába túrtam, míg ő a pólóm alá benyúlt és úgy kezdett simogatni. Levegőhiány miatt elváltunk, majd újra egymásnak estünk volna, de Zayn telefonja megszólalt. - Ahj! - sóhajtott fel szerelmem, mire felkuncogtam, majd hátradőlt az ágyon és az éjjeliszekrényről leemelte a csengő mobilt. Megnézte ki az, majd felém nyújtotta, hogy én is megnézhessem. Louis neve villogott rajta, amin felkuncogtam.
- Biztos aggódnak érted. - mondtam mosolyogva, mire megforgatta gyönyörű íriszeit, ezért kikaptam a kezéből a telefont, majd elhúztam a zöld ikont és a fülemhez emeltem. Megszólalni sem bírtam, ugyanis Louis elkezdett ordibálni.
- Zayn hol a francban vagy?! Ezerszer hívtunk már, de semelyikünknek nem vetted fel! Hol vagy? Egyáltalán jól vagy? És még is hol vagy? - bombázott kérdésekkel Tommo egy kicsit nagy hangerővel, ezért muszáj volt eltartanom a fülemtől a mobilt. Amint befejezte és csönd következett, a fülemhez emeltem és beleszóltam.
- Szia... - de nem tudtam befejezni, ugyanis megint elkezdett kiabálni, ezért ismét eltartottam magamtól.
- Ki vagy te?! És mit keres nálad Zayn telefonja?! Ennek Carmen nagyon nem fog örülni! Nem-nem! De akkor annyit mondj, hogy hogyan hívnak? - kérdezősködött újra, mire mindketten felnevettünk a szerelmemmel és én már szó szerint majdnem kiestem Zayn öléből, ha Ő nem kap el.
- Carmennek hívnak. És azért van nálam Zayn telefonja, mert itt aludt. - magyaráztam még mindig nevetve. Hirtelen csönd állt be és Louis egy szót sem szólt legalább fél percig.
- Carmen! - visított a telefonba Boo Bear, mint egy kismalac. - Srácok ez Carmen! - kiabált, gondolom a többieknek, mire még mobilon keresztül is hallottam, ahogyan mekkora robajjal igyekeznek Lou felé.
- Add ide!
- Ne, nekem add ide!
- Add már ide Louis!
Mindenkinek a hangját hallottam, miközben azon veszekednek, hogy ki beszéljen velem. Kb egy percig tűrtem, hogy azt hallgatom, ahogyan veszekednek, majd fogtam magam és kinyomtam.
- Majd rájönnek, hogy letettem. - magyaráztam vigyorogva, mire szerelmem felnevetett. - És most? - kérdeztem mosolyogva, miközben Zayn mellkasára feküdtem és egy puszit nyomtam ajkaira. Közelebb hajolt, majd megcsókolt, mire belemosolyogtam, majd heves csókcsatába váltottunk át. Hirtelen az ajtóm kicsapódott, majd a fiúk rohantak be rajta, mire mi lassan elváltunk egymással és rájuk néztünk. Mind egy kaján vigyorral figyeltek minket, mire lemásztam a szerelmemről és mosolyogva elkezdtem őket kitessékelni a szobából, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyors lefürödtem, majd egy törölközőbe csavartam magam és öt perc alatt megszárítottam a hajam. Visszamentem a szobámba, ahol Zayn az ágyon ült felöltözve. Egy fekete szakadt nadrág és egy piros-fekete kockás ing fedte testét, lábán pedig egy bakancs volt. Haja szanaszét állt még nem csinálta meg. Amint meglátott egy mosoly húzódott ajkaira, majd egy puszit nyomott ajkaimra és bement a fürdőbe. A szekrényem elé álltam ahonnan kivettem egy fehérnemű szettet, amit azonnal magamra kaptam, majd egy fehér, átlátszó inget vettem ki, ami ujjatlan, majd lábaimra egy fekete csőnadrágot húztam, végül az egészet meghintettem egy fekete magas sarkúval. Mostanság eléggé megszerettem a magas sarkúkat ugyanis rájöttem, hogy keskenyít és, hogy sokat javít a testtartásomon. Ékszerekből nem vittem túlzásba, csak beraktam egy fehér tollas fülbevalót, a nyakamba pedig egy pici szívecskés aranymedált akasztottam. Megnéztem magam az egészalakos tükörben és őszintén szólva megvoltam elégedve magammal. Amint Zayn kijött a fürdőből tökéletes hajjal, végigmért engem, majd egy elégedett vigyor kúszott az arcára. Elé sétáltam és a szemébe néztem mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az arcára és beakartam menni a fürdőbe, de a csuklómnál fogva visszahúzott és egy csókot nyomott az ajkaimra.
- Gyönyörű vagy! - suttogta, mire elpirultam.
- Köszönöm! - vigyorogtam szégyenlősen, majd bementem a fürdőbe. Alapból egyenes hajamat szerencsére nem kell vasalni, ezért csak kifésültem, összefogtam egy copfba és felül púposan felcsatoltam. Egy utolsó pillantást vetettem a tükörre, majd mosolyogva visszamentem a szobámba. Zayn ott várt, majd miután meglátott egy mosoly terült el ajkain és összekulcsolta ujjainkat. Kimentünk a birodalmamból le a nappaliba, ahol a fiúk, mintha otthon lennének, tévéztek és mindenfélét ettek. Amint leértünk ránk néztek, majd eltátották a szájukat.
- Mi az? - kérdeztem, mert zavarban voltam, hogy így néznek.
- Te...
- Eszméletlenül...
- Szép...
- Vagy!
Magyarázták külön a szavakat. Elpirultam ugyanis ez nekem nem megszokott, hogy megdicsérnek. Zayn megpördített, mint a táncokban végül szembe állt velem és egy csókot nyomott ajkaimra.
- Ő az enyém! - nézett szúrós szemekkel Malik a többiekre mire felkuncogtam. - Harry, Liam. Nem osztozom. - mondta komolyan, mire felnevettem, majd az említett két srácra néztem, akik szomorúan bólogattak.
- Na ma mit csináljunk? - kérdeztem kíváncsian, mire Louis elkezdett buzgón jelentkezni, mint az iskolákban, amin muszáj volt felnevetnem. - Louis? - kérdeztem kíváncsian, mire leejtette a kezét és önelégült fejjel nézett körbe, hogy őt szólítottam fel.
- Arra gondoltam... - kezdte el magyarázni, mire Liam egy „Ez már rosszul kezdődik...” mondatot motyogott az orra alatt, míg Harry felsóhajtott, Niall pedig megforgatta szemeit, amin felkuncogtam. - ...hogy elvihetnénk Adamet az új játékterembe, amit ma nyitottak a plázában. - magyarázta az elképzelését, mire homlokon csaptam magam.
- Drága Louis. Ez mind szép és jó, de Adam iskolában van ugyanis még csak kilenc éves. - magyaráztam, mire Tommo megforgatta kék szemit és ismét magyarázni kezdett.
- Tudtommal ki lehet kérni az iskolából.
- Addig oké, de mivel ma nyitott, ezért nem gondolod, hogy rohadt sokan lesznek? - kérdezte Harry okosan.
- Képzeld kedves Harold, hogy megbeszéltem a tulajjal, hogy két órán keresztül csak mi lehetünk bent. - szólalt meg Louis.
- Magyarán lefizetted. - rázta a fejét rosszallóan a mellettem álló fiú. Tomlinson megrántotta a vállát, majd kérdő tekintettel körbenézett, de senki nem szólalt meg.
- Én benne vagyok! - mondtam vigyorogva, mire mindenki egy emberként fordult felém. - Mindenkit le fogok alázni! - vigyorogtam önelégülten, mire a többiek is belementek. Szerencsére a fiúk a nagyobbik kocsijukkal jöttek, amiben mind elfértünk, majd az iskola felé vettük az irányt, hogy Adamet kihozzuk.

A délutánom nagyon jól telt a barátaim, az öcsém és a szerelmem társaságában. Bebizonyítottam miszerint mindenkit leverek videó játékban. A fiúk egy kissé csalódottak voltak, hogy nem nyertek, de mivel győztem mindenkit meghívtam a Nando's-ba, hogy teleegyük magunkat. Régen nevettem annyit egyszerre, mint ma. A fiúk semennyit nem változtak, talán még dilisebbek lettek. Ugyanolyan idióták, mint régen, de én pont ezt szeretem bennük. Eszméletlenül hiányoztak, de a mai nap folyamán mindent bepótoltunk, ugyanis elmesélték elég részletesen az elmúlt egy évet. Sokat nevettem rajtuk, aminek meg lett a következménye ugyanis a hasam még mindig fáj. Végül az estét otthon töltöttem Zayn társaságában, ha értitek, mire gondolok. ;)